Falco-SZOVA KC Szombathely – Szolnoki Olaj KK 83–82 (20–18, 22–17, 18–21, 23–26)

Úgy fest Bencze Tamás olyan felfogást hozott Szombathelyre, mely nagyon fekszik a sárga – feketék játékosainak. Többek között Alekseyev nyilatkozott az elmúlt napokban arról, hogy lehet esélyük a bajnokaspiráns Szolnok ellen. Remek szellemben kezdte a találkozót a Falco, sokat tett a kezdő lendülethez a 600. bajnoki mérkőzését játszó Kálmán László . A visszatérő Gosa nagyot dobott a csapat védekezésén, Báder nem is bírta a rá nehezedő terhet, 4 perc alatt 2 eladott labda és 2 fault fűződött a nevéhez. Doyne ismét meghatározó pontszerzője volt a hazaiaknak, nem volt meglepő, hogy Falco fórral zárult az első negyed. A Szolnok csak percekig vezetett, majd miután Kálmán lépett elő a vezérré hazai oldalon, 7 pontra duzzadt a szombathelyi előny. Pór Péter igyekezett felrázni övéit, mely sikerült is ideig-óráig, mert ekkor az idei szezonban gyengélkedő Pankár Tibor hozott 5 pont és megint 7 volt közte, igaz követett el hibát is mert a negyed végén 2+1e-es játékával Clark zárkóztatta a Szolnokot. Báder a záró játékrészre elővette válogatott formáját és jelentősen feljavult Trotter játéka is. Azonban Kálmán, Gosa, vagy Alekseyev mindig képes volt betalálni, a végjátékban még Doyne kipontozódása sem roppantotta meg a Falcot. 1 percen belül voltunk, amikor Trotter ziccerével egy pontos előnyre tett szert a Szolnok. Majd jött Szanati, aki Pankárhoz passzolt, a volt válogatott játékos pedig értékesítette a tempót az utolsó másodpercben. Itt a forduló meglepetése, egy ponttal győzött a Falco a Szolnok ellen, akik megóvták a mérkőzést…

A történet röviden annyi, hogy bő két hete a zalai kosárcsapat vezetősége bejelentette, mivel anyagi gondjai vannak a klubnak, azok a játékosok, akik akarnak, illetve akik iránt van érdeklődés - mehetnek. Hárman, az iránytó Williams, a fiatal válogatott Vojvoda, valamint a tavalyi sikerek egyik főszereplője, Kyle Wilson is távozott - a többiek maradtak.

A történetben természetesen óriási a vezetőség felelőssége. A tavalyi ünnepléseket biztos nem feledik a szurkolók - ugyanakkor a sikereknek a jelek szerint megvolt a maguk ára... Nézzük azonban most a történetet a játékosok szempontjából. A címben feltett kérdés nyilván gyakran felmerült a közelmúltban a Zalaegerszeg bajnoki címvédő és Magyar Kupa győztes férfi kosárlabdacsapata játékosainak körében. A kérdést azonban más megfogalmazásban úgy is fel lehet tenni: az eszükre hallgassanak, vagy a szívükre?

KONECRANES-Salgótarjáni KSE – Atomerőmű SE 76-81

Az elmaradt meglepetés, fogalmaztunk bevezetőnkben. Nos, a mérkőzés előtt bármelyik hazai drukker összetette volna a két kezét, csakhogy egy élvezetes, szoros mérkőzést láthasson, ahol a kedvenceik partiban tudnak lenni a dobogóért harcoló atomvárosiakkal. Ehhez képes, amikor 3 percnyi játék után 0 – 12 szerepelt a kijelzőn, a szerencsésebbek csak beletörődtek a helyzetbe, ám többen lemaradtak a nógrádi alakulat idei egyik legjobb teljesítményéről, hiszen hazafelé vették az irányt. Kovács Nándor tréner a padon hagyta kezdésnél a csapat legjobb játékosát, Rodgers-et. Ez a taktikai húzás (mivel az amerikai erősen bicegett, csak jóindulattal nevezzük ennek) nem várt sikert hozott, az irányító pályára kerülése után tartotta a lépést az ASE-val a vendéglátó, a cél a 10 pont körüli különbség tartása volt. Vojvoda Dávid (9 pont), a paksiak friss szerzeménye meglehetősen későn került parkettre, az új fiú nem is vállalta túl magát, inkább próbált beilleszkedni a csapatjátékba. A vendégek talán elhitték, hogy 0 energia befektetéssel is hozni tudják onnantól a találkozót, de nagyot tévedtek. A nem éppen a helyzet magaslatán lévő fiatal kontingens ordítói hibáival rendre a tarjániaknak „adta” a játékszert, különösen a sokszoros utánpótlás válogatott, de a felnőttek közé nehezen beilleszkedő Tóth Péter eladott labdái voltak kirívóak.
Elolvasom »