Folytatjuk sorozatunkat, melyben az NBA-ben valaha megfordult európai játékosokat vesszük sorra. Az előző részben a nagy jugoszláv aranygeneráció berobbanásával fejeztük be, most a ’92-ben draftoltaktól kezdődően emlékezünk meg az öreg kontinensről érkezőekről.

1992-ben csupán a második körben, a 43-as cédulával a Golden State Warriors kiválasztotta a jugó (később szerb állampolgár) Predrag „Sasha” Danilovic-ot, akinek már ekkor is jól csengő neve volt Európa szerte, ám Oaklandben nem tartottak rá igényt és a Miami Heat csapatához cserélték játékjogát. A fiatal hátvéd/bedobó csupán ’95-ben tette át székhelyét a tengerentúlra, 25 évesen háromszoros Európa bajnoknak, háromszoros olasz és egyszeres jugoszláv aranyérmesnek, illetve Euroliga győztesnek mondhatta magát, nem akármilyen ajánlólevele volt tehát az NBA-be érkezéshez.

A ’95 – ’96-os – (újonc) szezonban nem is okozott csalódást átlagaival, 13,4 pontot dobott és 44 százalékkal értékesítette a triplákat, ám sérülékenysége miatt csupán 19-szer állhatott Riley edző rendelkezésére, egy kivétellel mindig kezdő is volt. Második és egyben utolsó amerikai szezonjában 43 találkozón kapott lehetőséget a Heat-ben, majd elcserélték Dallasba, ahol új szárnyakat kapott, 13 Mavs mezben lejátszott mérkőzésén 16,6-es átlagra volt képes, ám megint jött egy fránya sérülés, melynek az lett a következménye, hogy többet nem szerepelt a ligában, helyette korábbi sikereinek helyszínére, Bolognaba ment vissza. A Virtus Kinder-rel megtalálta számításait, még egy Euroligát nyert ’98-ban. A ’96-os Olimpián a Dream Team 3. mögött a Jugoszláv válogatottal ezüstérmet nyert, ’97-ben pedig negyedszer is Európa bajnok lett. Csodálatos pályafutás áll mögötte, ám sajnálatos módon kicsit hasonló érzéseink lehetnek vele kapcsolatosan, mint Dino Radja-val, mert ő sem volt képes kiteljesedni az NBA-ben, annak ellenére sem, hogy bizonyította, hatékony játékra képes a világ legerősebb bajnokságában is.