Újabb szomorú hírrel kell kezdenünk, hiszen alig két órája robbant a bomba a !Y Sportsnál: Yao Ming visszavonul! Shaquille O’Neal után ő is úgy döntött, nem ölt többet mezt magára profi meccsen, ő azonban nem csak magasságával, de technikai képzettségével is kiemelkedett a mezőnyből. Minden szakértő egybehangzó véleménye szerint a kínai óriás karrierje közel sem volt teljes sorozatos sérülései miatt, mindig úgy fogunk rá emlékezni, hogy „vajon mi lehetett volna belőle…”, de amit a liga távol-keleti terjeszkedéséért tett, az felbecsülhetetlen, ezért többen is a Hírességek Csarnokába várják. Ő volt az, aki megnyitotta a kínai piacot az NBA számára, ezért a legnagyobb sztárok dollár tízmilliókat köszönhetnek neki. A hivatalos bejelentésre a források szerint a következő 48 órán belül kerül sor.

Majdnem bukott a Rockets-Timberwolves csere! Mint ahogy arról már beszámoltunk a két csapat a draft éjszakáján cserélt egymással: Johnny Flynn és a 20. draftjog (Donatas Motiejunas) került a Rocketshez Brad Miller, a 23. draftjog (Nikola Mirotic) és egy jövőbeli elsőkörös ment Minnesotába. A probléma ott kezdődött, hogy a pénteki orvosi vizsgálaton a Rockets orvosai szerint Flynn csípője elég rossz állapotban van és ezért még kárpótlást kérnek a Farkasoktól, hogy átmehessen a csere. A hír eléggé sokkoló volt, hiszen a 23. jogot a Wolves már közben továbbcserélte Chicagóba és az abban a cserében kapott másik, 28. jogot pedig Miamiba, majd az onnan kapott 31. jogot azonnal eladták a  New Jersey Netsnek, ezért ez a hosszú és bonyolult tranzakció kártyavárként dőlt volna össze. De végül megszületett a megoldás: a Minnesota még egy jövő évi másodikköröst hozzáadott a csomaghoz, ami után a Rockets is elfogadta a tranzakciót.

Elolvasom »

Ha draft, akkor David Kahn! Nagyon úgy tűnik, hogy a Minnesota GM-je gondoskodik idén is a jó hangulatról, illetve hogy csapatáról beszéljenek a legtöbbet. Egyrészt állítólag azt terjesztik más csapatoknak, hogy Enes Kantert fogják vinni a második helyen és Derrick Williamst hagyják lecsúszni. Ennek ugyan a Utah örülne, de a Timberwolvesnál a Love-Kanter páros védekezésben minden, csak nem megoldás, óriási blama lesz, ha tényleg így döntenek. Ezek után ne csodálkozzunk, ha hülyének nézik őket a csapatok, a Lakers ugyanis két cserét ajánlott be nekik: Lamar Odom mehet a második pickért, illetve a Kevin Love+második draftjog csomagért megkaphatják Pau Gasolt. A kép úgy teljes, hogy a Phoenix Suns-szal is folytak tárgyalások a tegnapi nap folyamán, melynek keretében szintén a második pick távozott volna Steve Nash-ért cserébe, aki mentorálta volna Rubiot. Persze mindegyik pletykát cáfolták, de Kahntól akármi kitelik. Ma hajnalra az is kiderült, hogy Kurt Rambist ki fogják rúgni. Ez egyrészt az első pozitív jellegű hírmorzsa velük kapcsolatban, a másik oldalon azonban ott van a kérdés: miért kellett addig várni ezzel, amíg az összes normális edző elkelt?

Ahogy az lenni szokott, a lottery után megindulnak a cserepletykák is a kialakult sorrendtől függően és idén sem kellett sokat várni az első blockbuster kacsáig: a Cleveland szeretne az első két helyen választani. Ebben az esetben nem kellene dönteniük Derrick Williams és Kyrie Irving között, mindkét, idei draftról kiemelkedő játékost elvihetnék. A felmerült hármas tranzakció keretein belül a Detroittól átvennék Rip Hamiltont és az idei nyolcadik draftjogot a 14.6 milliós TPE-ért, amit a LeBron csere miatt kaptak tavaly nyáron, a picket pedig a saját, negyedik választásukkal együtt küldenék Minnesotába a második draftpickért. Ezek után Hamiltont azonnal kivásárolnák két éves szerződéséből, mert nekik nincs szükségük rá (bár SG poszton elférne, de a Cavs minden bizonnyal nem akar azonnal nagyra törő terveket, az Irving-Williams-Hickson hármasra alapozva és a 2012-e drafton is elöl választva kívánják csapatukat felépíteni) és Hamiltonnak is inkább az az érdeke, hogy egy bajnokesélyes gárdánál kamatoztathassa tudását. Források szerint pont a Pistons-on bukik egyelőre az üzlet, az esetleges lockout miatt. Amennyiben ugyanis elmarad a szezon, Hamilton szerződése lejáró lesz egy év múlva, úgy pedig már sokkal könnyebb elpasszolni, nem kell érte még picket is áldozni.

Alig pár nap telt el a Lakers szappanoperája óta, de újabb botrány van kialakulóban, ennek kifejtését azonban kezdjük rögtön az elején. Tegnap hajnalban, magyar idő szerint 02:30-kor tartották az idei NBA draft lottery-jét. 12 csapat foglalt helyet a stúdióban, mert a 14 PO-ba nem bejutott gárda közül a Clippers a saját első körösét a Baron Davis-Mo Williams cserében adta át Clevelandbe, amely a nyolcadik pozíciót foglalta el, a New Jersey pedig többek mellett a hatodik választás jogát cserélte el Utah-ba Deron Williams-ért. A legjobb helyről a Timberwolves indult, de a Cavaliers két pickje is magasan rangsorolt volt.

Utah Jazz @ San Antonio Spurs 102-111

A nap talán egyetlen téttel bíró találkozóján a Jazz látogatott a Spurshöz. A tét itt is mindössze annyi volt, hogy a hazaiak tudják-e tartani magukat a ligaelső pozícióban, hiszen a Bulls csak egy vereséggel számlál többet és nekik még menni kell majd az alapszakasz végén Los Angelesbe a Lakershez vendégeskedni. Mindenesetre a meccs folyamán érződött, hogy az egyik félnek minden mindegy, a másiknak meg inkább az a lényeg, hogy meg ne sérüljön. Eleinte a Utah vezetett, de a San Antonio a negyed végére fordított és innentől kezdve nem is engedte ki a gyeplőt a kezéből. Egy komoly felzárkózása volt még a vendégeknek, amikor a félidő vége előtt két perccel feljöttek három pontra, innen viszont egy 9-0-s rohanást nyomott a nyugati első, úgyhogy már a félidőben megvolt a több mint 10 pontos különbség. A vendégeknél a három magasembert lehet kiemelni. Jefferson (23 pont, 8 pattanó), Millsap (16 pont) és Favors (17 pont) tartották a Jazzt életben. A túloldalon a szokásos csapajáték, pihentetés céljából csak ketten játszottak harminc perc fölött, így heten dobtak legalább 10 pontot, közülük is Richard Jefferson volt a legjobb 20 ponttal. A különbség lényegesen nem változott a harmadik negyedben és bár az utolsó felvonásban egyszer még hat pontra is visszajöttek Harrisék (13 pont, 9 gólpassz), ennyi volt ma a maximum. A Spurs tovább menetel, kérdés, érdekli-e őket a teljes alapszakasz megnyerése. Ha igen, valószínűleg be is húzzák.

Korábban beszámoltunk róla: Dwight Howard bajban van megint a technikaikkal és most el is intézte magát. A hajnali, Bobcats elleni meccsen előbb nem sikerült 10 másodperc alatt elvégeznie egy büntetődobást(nem először a szezonban), majd ezután elgurította a labdát, amiért technikait kapott. Az NBA idáig nem vonta vissza ezt a döntést, ennek értelmében pedig a Magic következő mérkőzését ki kell hagynia a centernek. Ráadásul ezt a Bulls ellen vívják majd, márpedig Howard talán egyetlen esélye az MVP címre, ha a Chicago nem nyeri meg keletet, ebben pedig nagy szerepük lehetne, ha legyőznék őket. Azt talán mondani sem kell, nélküle az esélyeik szinte minimálisak.

Toronto Raptors @ Chicago Bulls 106-113

Meglepően jó meccset játszott a két gárda annak ellenére, hogy egy céljuk volt mindkettejüknek: győzzön a Bulls. A Raptors a jobb drafthelyre hajt, a hazaiak pedig a keleti elsőségre. Ettől függetlenül jobban kezdett a vendég csapat, Bayless(26 pont, 8 gólpassz), Ed Davis(17 pont, 11 pattanó, 3 blokk) és DeRozan(26 pont) jó játékának hála vezettek az első negyedben, de a Chicago egy 14-2-es futással zárta le a játékrészt, ezzel hét pontos előnyt felépítve. A második felvonásban és a harmadik elején nem történt semmi különös, az MVP cím legnagyobb esélyese által vezetett Bulls tartotta a különbséget. Rose ma is nagyot jászott: 36 pont, 10 gólpassz, 3 blokk. Mellette az utóbbi három meccsen feltámadó Boozer(18 pont, 10 lepattanó) és a padról Taj Gibson(15 pont, 9 pattanó) emelhető ki. A harmadik negyed közepe felé a Bargnani nélkül felálló kanadaiak megközelítették jóval esélyesebb vetélytársukat, de Dengék(17 pont) visszaverték a támadást, majd miután a negyedik negyedben ugyanezt megtették és +4-nél Kye Korver beverte a dagger hármast, eldőlt a találkozó. A Raptors nagyobb ellenállást fejtett ki a vártnál, de a végeredmény megfelelt mindenkinek. Ezzel a győzelemmel a Chicago három meccsre van a keleti második Miamitől és három és félre a Bostontól. Ez nem mást jelent, minthogy ha utolsó 6 meccsüket 4-2-vel abszolválják, akkor megvan a keleti első hely(amennyiben a Celtics összes hátralévő meccsét hozza), a Heattel szemben pedig egy 3-3 is elegendő, továbbá a jelenlegi liga első Spurs már mindössze egy meccsre van. A Raptors hátulról a negyedik, kis szerencsével még a harmadik helyre felkúszhatnak a lottery előtt a draftsorrendben.

Minnesota Timberwolves @ Golden Sate Warriors 77 – 100

Kevin Love már-már mesébe illő dupla-dupla sorozata ezen az estén véget ért. Egészen hihetetlen, de azok után, hogy november 19-én be sem tudott találni a gyűrűbe, 53 mérkőzésen keresztül teljesített pontokban és lepattanókban folyamatosan kétszámjegyűt. Ez alkalommal hiába szedett le 12 lepattanót, a Warriors nagyon megtalálta rajta a hatékony védekezést, így csupán egy mezőnytalálattal és 6 ponttal fejezte be a találkozót. Csapata nagyon korán kiszállt a derbi megnyeréséért folyó harcból, becsületére legyen mondva Love-nak, hogy nem akart mindenáron hős lenni, miután látta, hogy ezen az estén nem megy neki, mindössze hatszor próbálkozott 2 pontossal és egyszer triplával. Mikor négy perccel a lefújás előtt Rambis mester lecserélte, egész Oakland felállva tapssal ünnepelte a történelminek számító sorozatot, az ABA-NBA fúzió, vagyis a modern profiliga létrejötte óta övé lett a valaha volt leghosszabb dupla-dupla széria! Gratulálunk Kevin! A tiszteletkörök lefutása után tegyünk említést a többiekről is. Az idei harmincadik győzelmét megszerző GSW legjobbja Curry volt, 24 pontig és 9 gólpasszig jutott, hátvédtársa, Monta Ellis 16 egységnél megállt, ahogy Wrigth is. A vendégeknél is a 16 volt a bűvös szám, Beasley és Webster, a két legeredményesebbjük is éppen ennyit szerzett. A 27(!) labdát eladó Minnesota nagyon nem volt ott fejben a pályán, pedig az utóbbi időben mutattak bíztató dolgokat.

Dallas Mavericks @ Minnesota Timberwolves 108 – 105

A vártnál sokkal jobban megizzadt a Mavs Minneapolisban, az utóbbi 20 találkozójából 18-at nyerő vendégek ráadásul jellemzően igen magabiztosan verték mostanában a ligavégi alakulatokat. Ezúttal viszont Kevin Love fantasztikus csúcsbeállítása került a reflektorfénybe, a fiatal játékos sorozatban 51. fellépésén is megcsinálta a dupla-duplát, a mait igen stílusosan tette, 23 ponttal és 17 lepattanóval, ami ebben a ligában akármelyik nagyembernek dicséretére válna. Ennél sokkal szomorúbb, hogy a Minny már megint előnyből bukott el egy végjátékot, lassan számolni sem tudjuk, hogy idén hányadszor. A Dallas ezúttal nem annyira támaszkodott a csapatjátékra, mint azt megszokhattuk az elmúlt hónapokban, Nowitzki 25 pontjával abszolút kiemelkedett, mellette a remekül irányító Kidd-et lehet kiemelni a győztes félnél, ő 13 egysége mellé 9-szer hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait. A hazaiaknál Beasley végre megint jó teljesítményt hozott, 20 ponttal és 9 pattanóval zárta az estét. Szépen robog a Dallas, bár Chandler gyors felépülésére azért szükségük lenne.

Toronto Raptors @ New Jersey Nets 136-137  3 h.u

Utoljára 2005-2006-ban fordult elő, hogy egy csapatnak két darab háromszori hosszabbításos meccse is legyen egy szezon alatt. Akkor a Knicks, most pedig a Nets vitte véghez ezt a „bravúrt”. Gyakorlatilag ugyanolyan lassan csordogált az egész találkozó, mint az egy nappal korábbi, szintén Londonban megrendezett összecsapás. Hullámzó meccsen előbb a New Jerseynél, majd az utolsó felvonásban végig a Raptorsnál volt az előny, de Deron Williams a rendes játékidő végén a győzelemért dobhatott, de hibázott. Mi már tudjuk, ő még akkor nem tudta, nem ő volt az egyetlen azon az estén. Az első ráadásban az egész meccsen legjobb formájában játszó Brook Lopez előbb kétszer is sapkázta Andrea Bargnanit (8 blokkja egyébként is karriercsúcs), majd egy véleményes, de fújható támadó után kipontozódott. Három ponttal mentek a kanadaiak, de 11 másodperc bőven elég volt (talán még sok is) Sasha Vujacicnak, hogy a Kígyó térről, emberről egyenlítsen. A túloldalon az olasz center aznap este először, de nem utoljára hibázta el a buzzert. A második hosszabbításban szintén fej-fej mellett haladtak a csapatok, most DeRozanra jutott a szerep, de emberről ő is kihagyta a hat méteres tempót. A harmadik felvonás közepére úgy nézett ki, minden eldőlt, hiszen Travis Outlaw!!! vezetésével a Nets hét pontos előnybe került, de egy Bargnanin tévesen befújt 2+1 és egy Barbosa hármas elég volt ahhoz, hogy 20 másodperccel a vége előtt 1-gyel menjen a Torontó. Ez azonban kevés volt, a bírók kicsit megkönyörültek Prokhorovékon és Outlaw egy leütéses tempójába úgy látták, hogy beleért a védő. Az egész évben hullámzó, ám ma a fontos pillanatokban jobbik arcát mutató játékos mindkét büntetőt bevágta és mivel a másik oldalon az olaszok kiválósága ugyanazt eljátszotta, mint 10 játékperccel korábban, így végül a New Jersey örülhetett a végén.

Ugyan ez nem a visszajátszás rovat, de mégis mai szülinaposunkkal, Corey Brewerrel foglalkozok. Emlékeztek még a srácra? Mármint arra, ahogy őt bevezették a köztudatba Minnesotában? Valami olyasmit mondhattak, hogy ő az a védőspecialista, aki a csapat igazi húzóembere lehet és hosszútávon megoldja a gárda problémáit. A végeredmény nem épp lenyűgöző, hiszen Brewer már két csapattal arrébb van, de vajon mi is történt vele? Az anyagi dolgokra való különösebb kitéréssel folytatom.

„Van Isten!” Sóhajthatott fel az egyszerű NBA-drukker, mert ma hajnalban lezárult egy fél éve tartó huzavona, amely csak mérgezte a ligát és mindennapjainkat. Carmelo Anthony nagyjából két órája ugyanis a New York Knicks játékosa lett. Amint azt várni lehetett, nem Timofey Mozgovon múlt a csere, a végleges változat: Chauncey Billups, Carmelo Anthony, Renaldo Balkman, Anthony Carter és Corey Brewer(Minnesota) került New Yorkba; Eddy Curry, Anthony Randolph és három millió dollár a Timberwolveshoz; a Denver pedig Danilo Gallinarit, Timofey Mozgovot, Wilson Chandlert, Raymond Feltont, egy 2014-es első körös draftjogot és a Golden State 2012-es és 2013-as második körös dratjogát kapja. Itt a jelenlegi CBA mindent tudója, Larry Coon közbe is szólt, a Knicks azt a picket nem cserélheti, hiszen lehet, hogy Houstonba kell adnia vagy azt vagy a 2013-asat(és a jelenlegi szabályok alapján egymás után két évben nem lehet elcserélni a saját elsőköröst), úgyhogy pontosan még nincsenek meg a részletek, de későbbiekben tájékoztatjuk az olvasókat(Coon szerint az első lehetséges elsőkörös draftjog lesz az a bizonyos 2014-es, amit a Houston-csere után át tudnak küldeni(valószínűleg a 2014-es, de közel sem biztos)).

Charlotte Bobcats @ Atlanta Hawks 88-86

Fontos keleti meccset játszottak ma Atlantában. A Bobcats a legjobb nyolcért, míg a Hawks a pályaelőnyért harcol. A hazai gárda papíron erősebb is, a vendégek pedig egy kissé meglepő vereségből is érkeztek, így nem meglepő módon az Atlanta kezdte jobban a meccset, nem is kicsit. Al Horford és Josh Smith ponterős játékának köszönhetően két és fél perccel az első félidő vége előtt nem kevesebb, mint 22 pont volt a különbség a javukra, amikor a Cats időt kért. Silas mester valami nagyon okosat mondhatott fiainak, mert előbb 13-ra letornázták a különbséget a fordulásra, majd egy kisebb harmadik negyedbeli hullámvölgyet leszámítva folyamatosan zárkóztak a következő játékrészben is. A záró szakaszra már csak négy pontos hátránnyal fordultak Shaun Livingstonnak és Stephen Jacksonnak köszönhetően, akik a végén is odatették magukat. Öt és fél perccel a vége előtt vezetett először a Charlotte, ekkor viszont úgy tűnt, az Atlanta észbe kap és tudott válaszolni minden kosárra, a végjátékban fél perccel a vége előtt egál állásnál pedig nekik volt lehetőségük átvenni a vezetést. Az egész meccsen gyengén játszó Joe Johnson azonban kihagyta a tempót, a másik oldalon pedig Captain Jackre jutott a feladat, hogy megnyerje csapatának a találkozót. Ő két emberről is megtette ezt a dudaszó pillanatában, ezzel pedig kapaszkodnak a bombaformában lévő Indianára, a hazai együttes pedig nagy riválisához, a Magichez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlanná kezd válni.

Dallas Mavericks @ Charlotte Bobcats 101-92

A két csapat formája és játékereje sincs köszönőviszonyban egymással, Dirk visszatérése után ugyanis a Mavs még kicsit bizonytalan volt, ám sorozatban hét győztes meccsel érkeztek az edzőváltás után stabil 50%-ra beálló Bobcatshez. A mérkőzés elején rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést és egy félidőnyi játék után úgy vezettek tíz ponttal, hogy DeShawn Stevensont leszámítva mindenki viszonylag jól dobott, főként Dirk, valamint a ma jobbik arcát mutató Jason Terry, előbbi 11, míg utóbbi 14 egységet termelt a nagyszünetig. A túl oldalon Diaw és Livingston tartották a csapatukat kisebb meglepetésre(9, illetve 10 pont), Jackson és Wallace pedig pontszerzésben háttérbe szorultak. A helyzet a harmadik negyedben sem változott, a vendégek 16 pontra léptek el, így az utolsó felvonásra már semmi izgalom nem maradt. A Dallas az év elején látható óriási formába kezd megint lendülni(most Butler nélkül, ennyit arról, hogy mennyit számított Caron nekik), míg a Charlotte képtelen egy jobb sorozatra, pedig a Phillyre tapadva bemasírozhatnának a legjobb nyolcba.

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 89-110

A napról-napra jobb Bulls fogadta a nap első meccsén az éppen ellentétes pályát bejáró Indianát. A Pacers a tegnapi győzelmüket leszámítva elképesztő pocsék formában van, ráadásul a Chicago 10-0-lal állt a találkozó előtt a saját divíziójában lévő csapatok ellen. Ennek ellenére a vendégek nagyon szépen tartották magukat, az első negyedben vezettek is, de miután a hazaiak fordítottak sem adták meg magukat és a harmadik negyed végéig szoros küzdelemre kényszerítették jóval esélyesebb vendéglátóikat, ekkor azonban a gyomorbántalmakkal küzdő Rose vezetésével a Bulls bedarálta ellenfelét. Jó hír a hazaiaknak, hogy a bokasérülés miatt letámogatott Taj Gibson később visszatért a padra saját lábán és állítólag játszhatott volna, ha nagyon muszáj. Ezzel a győzelemmel a Chicago 2.5 meccsel lemaradva második már a Celtics mögött a keleti főcsoportban, 19 meccsel vannak 50% fölött, amire az 1997-98-es szezon óta nem volt példa és 12-0-lal állnak, ha Keith Bogans legalább hat pontot dob. A Pacersnél nagy változások várhatóak, többet, jobbat az esti hírmorzsákban.

Miami Heat @ Chicago Bulls 96-99

A cím nem véletlen, hiszen LeBron hírhedt, rossz karmára utaló kárörvendése óta két zakót is elszenvedett a Heat, hajnalban pedig a harmadikra készültek, ami még James nélkül sem mutat fényesen. A liga talán legnagyobb sztárja ugyan részt vett a bemelegítésen, de Erik Spoelstra fél órával a találkozó kezdete előtt kizárta a játékos pályára lépését. Ennek, illetve a Bulls hazai formájának megfelelően elég egyoldalú volt a kezdés, a második negyed elején 33-19-nél volt a legnagyobb a differencia, a vendégek azonban ekkor beküldték a nehéztüzéreket, akik pontról-pontra csökkentették a hátrányt. A negyed vége felé 6-8 egység volt a különbség, amikor a csapat másik sztárja, Dwyane Wade megőrült, összesen 20 pontig jutott a nagyszünetig és vezetésével hihetetlennek tűnő öt pontos fórral fordult a Miami.

Egyik kedvenc hírforrásunkból, Minnesotából jutott mára is bőséggel és egy újabb David Kahn klasszikuson is túl vagyunk. Azok után, hogy Anthony Randolph minden bizonnyal itt köt ki és a nap folyamán pedig kidobták Sundiata Gainest(a napokban lehet utoljára kidobni minden anyagi következmény nélkül a nem garantált szerződésű játékosokat), most Kevin Love borzolta a kedélyeket. A csapat legnagyobb sztárja és a liga messze legjobb lepattanózója azt nyilatkozta, hogy megnézi, milyen irányban halad a csapat és annak fényében fog dönteni a hosszabbításról, semmi más nem érdekli, csak a nyerés. Viszonya az edzővel korán sem felhőtlen, mert Kurt Rambis jóval kevesebb időt adott neki, mint amit ő szeretett volna magának és amire teljesítménye alapján jogosult is volt. Mostanában egyértelműen ő a kezdő erőcsatár és valami fény is látszik az alagút végén, azt azonban nem árt tudni, hogy a tulajdonos, Glen Taylor az egyik legdilettánsabb az egész ligában és itt jön a képbe David Kahn.

Nehéz héten vannak túl a Dallas szimpatizánsai. Előbb Dirk Nowitzki, aztán Shawn Marion, most pedig Caron Butler. Sajnos ez nem a hét játékosainak sora nyugaton, hanem a Mavericks sérülései meccsről-meccsre. Butler legutóbb, a Bucks ellen sérült le és jobb térdsérüléséről egyelőre annyit nyilatkoztak, valószínűleg súlyos. Nagy veszteség lehet ez a Dallas számára, hiszen ha vissza is térhet még a rájátszás előtt(állítólag hat és 16 hét közöttre lőhető be egyelőre a kihagyás, többet majd a komolyabb vizsgálatok után), formába kellene lendülnie, az pedig nem egy-két hét. Dirk a héten visszatér valamikor, de ez is képlékeny még, hogy pontosan mikor és ki ellen.

Golden State Warriors @ Miami Heat 107-114

Egy félidőnyi játék általában kevés szokott lenni olyan sztárgárdák elleni, mint a Heat és nem volt ez másként most sem. A vendégek a meccs első felében gyakorlatilag mindent elsüllyesztettek, amit lehetett, 72 pontot dobtak a liga egyik, ha nem a legjobb védekezőalakulatának és a szünet előtt már 20 ponttal is vezettek, végül 14 egységgel jobban fordultak vendéglátóiknál, a nagyszünet után viszont minden borult. A Miami rákapcsolt, Wade erőszakosan tört be, a Warriors védelme szinte átjáróház volt számára, akiket egyszerűen leindítottak ebben a szakaszban. A harmadik negyed végére már csak egy pont volt a különbség, még mindig a Golden State javára, de a negyedik negyedben jött a darálógép. A Heat elhúzott 8-10 pontra, a túloldalon pedig egyedül Monta Ellis betörései jelentettek igazi veszélyt, az első félidőben remeklő Dorrell Wrightnak ekkor már nem ment annyira a dobás, végül így is 30 pontig jutott, de ez csak arra volt elég, hogy nagyjából egy órán keresztül a frászt hozzák a sportfogadókra és tisztes vereséget szenvedjenek. Rajon Rondo és most már Kevin Garnett sérülésével a Boston hullámvölgybe került, így már csak két vereségre a Miami a keleti első helytől, ami Celtics jelenlegi formáját tekintve szinte semmi.

Minnesota Timberwolves @ Cleveland Cavaliers 98 – 97

Ebben a szezonban nincs csapat, melyik több mérkőzést vesztett volna nyert állásból a negyedik negyedekben, mint a Minnesota. Végre valahára ütős játékosok húzta csapat van Minneapolisban, de a tehetséges fiatalok rendre csak a célvonal előttig tudják tolni a szekeret, át azon már valamiért nem sűrűn sikerült eddig.  A hét meccse nyeretlen Timberwolves Clevelandben próbált javítani a csúfos mérlegén, de az első negyed után nem a vendégeknek állt a zászló. A 24 pontos Jamison vezette, szintén pocsék periódusban lévő Cavs már azt gondolhatta, könnyű kis derbi lesz a Love-ék elleni, ám a második 12 percben jött a Beasley henger, a nagyszünetre 2 pontos Wolves előnnyel mehettek a felek. A következő játékrészben kiegyenlített harc folyt, viszont a záró periódusban négy perc elteltével 12 ponttal tudott meglépni a Gibson nélkül kiálló hazai alakulat, Rambis csapatának így duplán fel lett adva a lecke. Az újabb izmos dupla-duplával előrukkoló Love kinti dobásaival kezdte felhozni övéit, majd csatlakozott hozzá a triplából hibátlan (5/5) Ridnour, a sötét mezesek 5 perc alatt ledolgozták hátrányukat, jöhetett a kiélezett utolsó három perc. A trojkát süllyesztő, 21 pontjával idei egyik legjobb teljesítményét nyújtó Anthony Parker adta meg az alaphangot, a vendégek pedig Kevin Love két értékesített büntetőjével tudtak először fordítani az álláson, ekkor mindösszesen 24 másodperc maradt az összecsapásból. A remeklő Jamison-nak volt egy válasza, betörés után rá jellemző mozdulattal eresztette el a labdát, egy pont a Cleveland-nek. Az utolsó szó jogával a mezőny legeredményesebbje, Beasley tudott élni, egyéni akció után tette helyére a lasztit közvetlen közelről. Mivel Jamison egy még „jamisonosabb” dobással próbálkozott, a fizika törvényei ilyen mértékben már nem tudtak meghazudtolódni, tehát ledobott egy kismajmot a hátáról a Wolves, Love-ék nagyszerű negyedik negyedbeli teljesítménnyel tudtak behúzni egy meccset, ráadásképp idegenben.

Memphis Grizzlies @ San Antonio Spurs 106-112 h.u.

A Spurs saját drukkereit is meglepve 22-3-mal indította a szezont és a sokszor leírt, idősnek gondolt gárda úgy néz ki, megragadja utolsó esélyét a nagy dobásra. Az utóbbi időben már szorosabb meccseket játszottak, Manu Ginobili több meccset is nyert a végjátékban, de ez mit sem von le a győzelmek értékéből. Ma hajnalban a Grizzlies látogatott hozzájuk. A Memphisből hiányzott Rudy Gay, akit flagrant 2-vel kiküldtek a Rockets ellen és egy meccsre elmeszelte a liga, helyét Tony Allen vette át a kezdőben, O.J. Mayo pedig visszakerült eredeti helyére a cserepozícióból. A meccs az első negyed után úgy alakult, ahogy azt várni lehetett. Megnyugtató, 8-10 pontos előnye birtokában a hazai gárda magabiztosan uralta a meccset. Még 1:10-zel a vége előtt is öt ponttal mentek, amikor egy Manu alley-oop passzt nem tudott a helyére húzni Jefferson, ezzel esélyt hagyva a vendégeknek, amit Mayo ki is használt. Négy-öt sarkazás és szökellés után a helyére rakta a triplát, amivel 100 pontnál beérték a listavezetőt. A túloldalon Duncan lepasszolta ziccerben a tisztán álló RJ-nek, ám újabb hiba(homály) és jöhetett a ráadás. Itt már nem volt kérdés, a San Antonio simán tartotta otthon a W-t főként Tony Parker szinte hibátlan játékának köszönhetően és gyakorlatilag december közepére elmondható, hogy ott vannak a nyugati rájátszásban.

Újabb puzzle kerülhet a helyére Minnesotában. Miután a csapat franchise-rekordot jelentő 18 hármast helyezett el a Cavs gyűrűjébe, ma reggel Johnny Flynnt is felhívták a D-Ligából. Az irányítás eddig Luke Ridnour feladata volt, ám az utóbbi időben az ő teljesítménye visszaesett, így az új impulzus sokat segíthet az egész gárdának. Flynn-nek nem kell túlvállalnia magát, úgy néz ki, hogy sikerült felépíteni egy rendszert végre a Timberwolvesnál, ám óriási szerepet kell vállalnia abban, hogy ne adják le a meccsek végén két számjegyű vezetéseiket, ez idén már több győzelmükbe került. Amennyiben ezt a feladatot el tudja látni akár drasztikusan is javulhat mérlegük mostani formájuk alapján.

Houston Rockets @ Chicago Bulls 116-119 h.u.

A gödörből éppen kilábalni látszó Rockets látogatott a két keleti nagyágyútól két vereséget begyűjtő Bullshoz. Azt mindenki tudja, hogy a vendégekben nem csak annyi van, amennyit a mérlegük mutat, úgyhogy a meccs előtt lehetett már tudni, hogy szoros eredmény várható. A hazaiak ettől függetlenül magukhoz ragadták a kezdeményezést, természetesen Derrick Rose valamennyire kiemelkedett, de a többiek is szépen hozták magukat és így a félidőt folyamatos vezetés mellett +12-vel hozták le. A túloldalon Luis Scola tartotta úgy ahogy a csapatot. A harmadik negyedben azonban, idén sokadjára, a Chicago mintha ki sem jött volna a pályára és megint leadták előnyüket, mindössze két pont maradt az utolsó játékrészre. Itt úgy tűnt, hogy a hazai közönség előtt sikerül behúzni a találkozót, de Brad Miller parádés játékának(triplák, gólpasszok) köszönhetően a Houston már néggyel is vezetett. 108-106-nál azonban megremegett a keze és csak a második büntetőjét értékesítette, ezzel esélyt hagyva az ellenfélnek. Márpedig ha idén Rose esélyt kap, azt ki is használja. Az MVP formában játszó irányító előbb elhagyta védőit, majd elsüllyesztette az egyenlítő hármast, következhetett a hosszabbítás. Itt fej-fej mellett haladtak a csapatok, de Rose a végén megint villant, kitekeredett helyzetből dobott kosarára már nem tudtak válaszolni a vendégek, ezzel a Bulls elállította a vérzést és a kiemeléseknek köszönhetően negyedik keleten, a Houstonnak pedig nem sikerült tovább zárkózni a nyugati legjobb nyolchoz, pedig az esélyük megvolt rá, nem is kicsi.

Új tulajdonosa lehet a Raptorsnak. A Rogers Communications, egy nemzetközi távközlési vállalat előrehaladott tárgyalásokat folytat a Maple Leaf Sports and Entertainment többségi tulajdonának megszerzéséről. A tulajdonrészt jelenleg az Ontario állambeli tanárok nyugdíjalapja birtokolja. A csomag nem csak a Raptorst, hanem a helyi hoki és focicsapatot is tartalmazza. Az üzlet értéke várhatóan 1,8 milliárd dollár körül fog alakulni.

Kérdéses lehet a Hornets jövője New Orleansban. Hiába a remek szezonkezdet, a csapat mérkőzéseit egyre kevesebben látogatják, és ez a jelenlegi gazdasági helyzetben komoly kihívás elé állítja a tulajdonosokat. Ráadásul a támogatási és bérleti szerződés alapján ha a következő 13 meccsen nem lesz legalább átlagban 14,213 néző, akkor a csapat felbonthatja a szerződést, és akár a várost is elhagyhatja. Ez irányú szándékukat legkésőbb 2011. március elsejéig kell bejelenteniük.

Phoenix Suns @ Los Angeles Lakers 121-116

Az eddigi nehéz sorsolása ellenére is 50%-on álló Suns látogatott a Staplesbe és ha már ott voltak, megmutatták, hogy az előző évi rájátszás tényleg csak Ron Artest valószínűtlen, dudaszó pillanatában leszedett és eldobott kosarának volt köszönhető, hogy nem ment el hét meccsig. A találkozó elején a Lakers magához ragadta a kezdeményezést, Kobe all-star bemutatót tartott palánkra rádobott, majd saját maga által bedobott ziccerével, Gasol uralta a palánkokat, a Suns pedig csak kapaszkodott. Ráadásul az első félidőben elvesztették Robin Lopezt, akire Jares Dudley esett rá egy lepattanócsata közben. Ezután viszont a Suns ahhoz fordult, amihez valószínűleg a legjobban ért. Steve Nash irányított, a többiek meg rá- és bedobták a hármast. Főleg Jason Richardsonnak, Channing Frye-nak és az első jó arizonai estéjét maga mögött tudható Hedo Türkoglunak köszönhetően már 14 ponttal is vezetett a Phoenix a harmadik negyed végén, de a Lakers nem véletlenül bajnok. Amíg a Suns a triplavonalon túlról, addig ők a palánkok alatt jeleskedtek és visszaküzdötték magukat két pontos hátrányig többször is, ám egyenlíteni nem sikerült. Utoljára Odom kosarával érték el az említett különbséget, ám a friss világbajnok nem kapta meg a faultot, technikait kapott reklamálásért, a következő támadásban pedig Matt Barnes alapvonali bedobását fülelte le J-Rich valamint Frye és ezzel vége is lett a meccsnek. A Suns 22 hármast dobott, ami csak eggyel marad el az NBA rekordtól, új franchise-rekord viszont, 5-4-gyel és jó formában várják a további ellenfeleket, míg a Lakers 8-2-re esett vissza a hibátlan kezdés után és már csak harmadik nyugaton.

Phoenix Suns @ Atlanta Hawks 118-114

A nap legpörgősebb meccsén a 2-3-mal álló Suns látogatott a tegnapi estéig hibátlan Atlantához. A mérkőzés elején rögtön tudatosították is az ellenfélben, hogy nem feltartott kézzel jöttek és egy 11-0-ás rohanással közel tíz pontos előnyre tettek szert az első negyedben, ám a Hawks reagált, így két pont maradt a felvonás végére a különbség. A második negyedben  a Suns cseréinek, főleg Jared Dudley megalkuvást nem tűrő és szokatlan módon ponterős játékának köszönhetően elhúztak a Hawkstól, szinte csak Al Horford tartotta a reményeket. Ekkor a Sólymok 12 hármas kísérletükből egyet sem tudtak értékesíteni. A harmadik negyed úgy kezdődött, hogy a Suns el is döntheti akár a meccset. Nash jó passzait és Jason Richardson pontos dobásait követően 19 pontos vendég előnyt mutatott a tábla, amikor valami bekattant a hazaiknál. Sorozatban hat hármast küldtek a helyére(legfőképpen Bibby és az egész meccsen jól játszó Joe Johnson volt ebben a vezér) és néhány kettessel karöltve többször is megközelítették két pontra a Phoenixet. Egyenlíteni azonban csak a negyedik negyed végefelé sikerült és mindig jött rá egyből válasz az idegtépő végjátékot pedig ők bírták kevésbé. Steve Nash pontosan büntetőzött, a Hawks pedig sorozatban hagyta ki a helyzeteit(egyenlítési lehetőségnél például Horford kezéből csúszott ki a támadópattanó, pedig senki nem zavarta), így a Suns már 50%-on és nincs hibátlan keleti csapat.

Denver Nuggets

Távozott: Johan Petro (New Jersey Nets), Joey Graham (Cleveland), Malik Allen (Orlando)

Érkezett: Shelden Williams (Boston), Al Harrington (New York)

Azt gondolom, a következő félév legnagyobb figyelemmel kísért csapata a Denver lesz. Nem is biztos, hogy a játék miatt, de a „Hova megy Carmelo a végén?” játék győztese nem csak játékpénzt nyerhet, de a liga egyik legjobb pontszerzőjét is megkaparinthatja.