Ha draft, akkor David Kahn! Nagyon úgy tűnik, hogy a Minnesota GM-je gondoskodik idén is a jó hangulatról, illetve hogy csapatáról beszéljenek a legtöbbet. Egyrészt állítólag azt terjesztik más csapatoknak, hogy Enes Kantert fogják vinni a második helyen és Derrick Williamst hagyják lecsúszni. Ennek ugyan a Utah örülne, de a Timberwolvesnál a Love-Kanter páros védekezésben minden, csak nem megoldás, óriási blama lesz, ha tényleg így döntenek. Ezek után ne csodálkozzunk, ha hülyének nézik őket a csapatok, a Lakers ugyanis két cserét ajánlott be nekik: Lamar Odom mehet a második pickért, illetve a Kevin Love+második draftjog csomagért megkaphatják Pau Gasolt. A kép úgy teljes, hogy a Phoenix Suns-szal is folytak tárgyalások a tegnapi nap folyamán, melynek keretében szintén a második pick távozott volna Steve Nash-ért cserébe, aki mentorálta volna Rubiot. Persze mindegyik pletykát cáfolták, de Kahntól akármi kitelik. Ma hajnalra az is kiderült, hogy Kurt Rambist ki fogják rúgni. Ez egyrészt az első pozitív jellegű hírmorzsa velük kapcsolatban, a másik oldalon azonban ott van a kérdés: miért kellett addig várni ezzel, amíg az összes normális edző elkelt?

A Golden State Warriors tegnap kinevezte új vezetőedzőjét, Mark Jacksont. Az egykor fantasztikusan passzoló irányító első lehetőségét kapja meg az NBA-ben. Jelenleg is szakkommentátorként dolgozik, munkáját a Dallas-Miami döntő után fogja kezdeni és három évre összesen hat millió dollár üti majd a markát. A nagydöntő negyedik meccse előtt elmondta, szerinte jövőre PO csapat lehet Warriors, ha nem így gondolná, nem fogadta volna el az állást és nem is szeretne csak éppen bejutni, újra kosárlázat szeretne létrehozni a térségben, hiszen a franchise 1994 óta csak egyszer jutott be a rájátszásba. A vezetőség, élén a frissen kinevezett Jerry Westtel nem sokáig tétlenkedett és az egyik leginkább keresett segédedzőt, Michael Malone-t is leigazolta Jackson mellé. Malone-t többek között a Lakers is kereste, úgy látszik, ennyire megkopott az aranysárga-lilák nimbusza, mert a ligaszerte elismert védekező specialista Oaklandet választotta. West azt is elmondta, a szakmai stáb összeállításánál nem fognak spórolni, mert megbeszélték a tulajdonosokkal, legalább annyira fontos a háttérmunka, mint a játékosok a pályán.

Bármennyire sok, jó formában lévő kiegészítő ember van a nyugati bajnoknál, lehet Wade és Bosh remekül működő duó a „sztár trióból”, nagy esély van arra, hogy a címben szereplő két játékosról fog jobbára szólni a 2011-es NBA Finals. Beszélünk a vezérekről, teszünk némi visszatekintést, valamint megnézzük mi várható kedd estétől (szerda hajnaltól) a párharcban.

San Antonio Spurs @ Memphis Grizzlies 91-99

Megtörtént, amire szinte senki nem számított: 2007 után ismét kiesett egy első kiemelt az első körben. Álomszerűen kezdődött a meccs a hazaiaknak, hiszen 14-2-re húztak el, de a Spurs nem hagyta magát, és lassan-lassan araszolt vissza. Conley hamar faultproblémákkal küszködött, de az újonc venezuelai játékmester, Greivis Vasquez nagyszerűen lépett a helyére. Mellesleg az egész Grizzlies-kispad (elsősorban Vasquez, Arthur és Mayo) elsőrangúan dolgozott, hiszen félidőben több pontot dobtak, mint a kezdőötös.

Memphis Grizzlies – San Antonio Spurs 03.00

Két hét telt el a rájátszás kezdete óta és mindössze egy párharc maradt nyitott. Lehet, hogy kevesen gondolták volna, hogy a Grizzlies idáig húzza nyugat legjobbja ellen, de a Memphis nem hogy életben maradt, hanem a hatodik meccsen azért lép pályára, hogy otthoni környezetben búcsúztassa a Spurst! A hazaiak eddig minden találkozón pariban voltak esélyesebbnek gondolt riválisuknál, ám ez lehet az egyik legnagyobb gondjuk is ebben a konkrét szituációban. Azt ugyanis elég nehéz lesz feldolgozniuk, amit az előző összecsapás hajrájában elszenvedtek.

Pár napja úgy tűnt, öt meccsen óriási meglepetést okozva, teljesen simán tudják búcsúztatni a San Antoniot. A végjátékban Zach Randolph igazi vezérként cipelte őket, minden büntetőt elsüllyesztettek és mégis… Előbb Manu Ginobili egyenlített alig több, mint két másodperccel a vége előtt, majd miután csak kettesnek ítélték a kosarat, Gary Nealnek volt elég 1.5 másodpercnyi idő és messze a síron túlról hozta vissza csapatát.

Memphis Grizzlies(8.) @ San Antonio Spurs(1.) 103 – 110 – hosszabbítás után

A Spurs megúszta, hogy hazai pályán essen ki, összesen egy nyert meccsel a nyolcadik kiemelt ellen. No, de hogyan tették mindezt a texasiak? A két gárdától már megszokhattuk ebben a sorozatban, hogy kiélezett, izgalmas derbiket játszanak egymással, igaz legutóbb szó sem volt szoros találkozóról. Ahhoz képes, mennyire rossz helyzetben kezdték ezt a találkozót, minden fegyverüket bevetve sem tudták leszakítani a hajtós Memphist, sőt, a harmadik negyedben jött a vendégektől a szokásos szigorítás védekezésben, ami meg is hozta gyümölcsét, hiszen onnantól inkább az ő kezükben volt a mérkőzés sorsa. A festékben már megint csúnyán helybenhagyott SAS három egységnyi hátránnyal fordult az utolsó percre. Hill ziccere után csak egy volt közte, ám Randolph visszaállította a differenciát egy középtávolival. Alig 14 szekunduma maradt Popovich-éknak, hogy kitaláljanak valamit, egy gyors kettessel álltak elő, majd jöhetett a falt. Randolph lett a sértett, be is vágta mindkét kísérletét, újra alkotnia kellett valamit a San Antoniónak. Csakhogy porszem került a gépezetbe. A 33 ponttal záró Ginobili egy igen emberes távolit szórt be kiesve a pályáról, de kiderült, hogy egy hajszálnyival rálépett a triplavonalra, maradt 2 másodperc és egy pont a Grizzliesnek. Randolph megint odaállhatott a vonalra és most sem remegett meg a keze. Ha konferencia elsőként kiesésre állsz a playoff első körében, kinek add a labdát 1,7 szekundummal a végső dudaszó előtt három pontos hátrányban? Hát persze, hogy egy újoncnak! Neal nem hezitálhatott, védővel együtt verte be a triplát, jöhetett a hosszabbítás! Ott annak rendje és módja szerint előnyben volt a megmenekült csapat, Parker és Hill lezárták a derbit, tehát vehet egy nagy levegőt a Spurs, és nekivághat a nagy menetnek Memphisben holnapután.

Philadelphia 76ers(7.) @ Miami Heat(2.) 1. kör, 5. mérkőzés – 01:00

Legutóbb Philadelphiában az volt a kérdés, hogy tud-e söpörni a párharcban a Heat, ezt végül egy 10 – 0-s záró rohammal elkerülte a Sixers. Ebből már az is kiderülhetett, hogy a Miami éppen azt nem tudta véghezvinni, amit egyébként az alapszakaszban is csak nagyon ritkán. Lezárni egy szoros meccset a végjátékban. Most egy párharcot kéne nekik, tehát a nyomás csak rajtuk van, annak ellenére, hogy ez élethalál mérkőzés a vendégek szemszögéből. A Philly múltkori diadalával már megtette, amit megkövetelt a haza, a többi csak hab lenne a tortán. Ha ilyen felfogásban kosaraznak és emellett koncentráltak lesznek, megnehezíthetik a James-ék dolgát, azt csak nagyon nehezen tudnánk elképzelni, hogy egy bravúrgyőzelmet aratnának ma este idegenben. Elolvasom »

San Antonio Spurs(1.) @ Memphis Grizzlies(8.) 86 – 104

Érik a legkomolyabb meglepetés, ami az első kört illeti, hiszen Nyugat papíron leggyengébb alakulata mára virradóra harmadszor tángálta el a főcsoport legjobb alapszakasz mérlegű gárdáját. Hiba lenne, ha leragadnánk a kiemeléseknél, hiszen az idei PO rendkívüli mértékben szól a jó vagy rossz match-up-okról, és ahogy azt lehetett sejteni is, a SAS-nak borzasztóan rossz párosítást jelent a Memphis. Parker-ék tisztában voltak azzal, hogy egyszerűen nem veszthetik el ezt a találkozót, ennek megfelelően agresszíven kezdték a mérkőzést és, ha megugrani nem is tudtak, de az első félidőt ők zárták kétpontos előnnyel. A kis francia addig brillírozása addig elég volt, utána viszont ütemet váltott a Grizzlies és egy-egy letámadással, valamint a szokásos kettőzésekkel hamar zavarba hozták a rutinos ellenfelet. Ezzel egy időben magabiztosan értékesítették a helyzeteiket is, például a padról érkező Arthur-ral semmit sem tudott kezdeni a San Antonio. Számos fontos pillanatban szerzett támadó lepattanót a vendéglátó, egyszerűen képtelenek voltak keménységben felvenni a harcot Duncan-ék (6 pont, 7 lepattanó). A fantasztikusan védekező és hatalmas lendületben lévő Memphis már 13-mal ment az utolsó kisszünet előtt, ám a negyedikben még egy lapáttal rá tudtak tenni és helyenként már húszat is rá tudtak számolni a vendégekre. Elolvasom »

San Antonio Spurs (1.) @ Memphis Grizzlies (8.)

Első kör, 4. meccs, start: 02.00

A Spurs eddig közel sem hozza azt, amire az alapszakasz-teljesítménye alapján elvárható lenne. Kapkodás, rossz döntések, hullámzó teljesítmények, gyenge pad és visszafogott palánk alatti munka jellemzi a csapatot. Persze semmi nincs veszve, hiszen Ginobili visszatérésével egy plusz életveszély érkezett támadóoldalra, és a 3. meccset is csak minimális különbséggel veszítették el. A Spursnek elsősorban fejben kell felnőnie a feladathoz, amiben annak ellenére nagy szerepe lesz Tim Duncannek, hogy bizony javarészt az ő lelkén szárad, hogy Zach Randolph bedobhatta a döntőnek bizonyult hármast az előző meccsen.  A védekezéssel ennek ellenére nincs nagy gond, de a támadóoldalon a végjátékokban többször nagyon határozatlan volt a San Antonio. Ne feledjük, hogy egy esetleges győzelemmel újra náluk lenne a pályaelőny, és azt ők is pontosan tudják: nem lenne túl vidám 1-3-mal hazamenni.

Dallas Mavericks @ Portland TrailBlazers 82-84

Ami nem sikerült a piros-feketéknek az időrendben korábban játszott meccsen, az ezen a találkozón igen. A Blazers az életben maradásért lépett pályára, 3-1-ről pályahátrányból alig fordított valaki az NBA történetében, így ezt mindenképpen el akarták kerülni. A Dallas is tudta ugyanezt a statisztikát és rögtön magukhoz is ragadták a kezdeményezést, gyakorlatilag végig vezettek az első félidőben is 4-5 pontokkal. Az is sokat segített nekik, hogy Brandon Roy (24 pont, 5 gólpassz) egy ziccert követően rosszul ért talajt (Peja Stojakovic ütött rajta faultot) és így sokat nem játszhatott az első félidőben. A vendégek Dirk Nowitzki (20 pont) vezetésével ezt használták ki, de nem tudtak érdemben elhúzni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra alapon ezt a hibájukat a harmadik felvonásban javították, gyakorlatilag amit ráemeltek, az bement, de inkább azt kell kiemelni, hogy a túloldalon viszont ennek ellenkezője történt. Hiába tartották eddig csapatukat Aldridge (18 pont) és Miller (14 pont), ebben a szakaszban semmit nem tudtak bedobni. Marion (12 pont, 11 pattanó), Terry (13 pont) és a német klasszis irányításával nem kevesebb, mint 23 pontra növelték az előnyt a dallasiak, miután Peja beszottyolt egy hármast a negyed végén. Akik viszont azt hitték, itt a vége, az idei rájátszás valószínűleg legnagyobb fordításáról maradtak le.

Chicago Bulls – Indiana Pacers 20:30

A párharc állása: 3-0

Az első párharc, ami négy meccs alatt eldőlhet idén, de egyben ez lenne az idei Playoff eddigi legigazságtalanabb helyzete is. A Pacers az első meccsen szinte végig vezetett, majd az ezt követő két találkozón is nagyon megizzasztotta Derrick Rose-t és csapatát, de végül – hála leginkább az MVP cím legnagyobb várományosának – mindig vereséget szenvedtek. Hiába az Indianat dicsérő szavak, hogy azért mégiscsak nyolcadikként, negatív mérleggel kerültek be és ahhoz képest milyen jók, ha a meccsek végét mindig sikerül elrontaniuk. Senki nem várta tőlük, hogy megverik a Bullst, de ők mégis a létező legközelebb voltak ehhez, több alkalommal is. Sőt, elég durva statisztika, hogy a Bulls a párharc során egyszer sem vezetett hét pontnál többel, míg a Pacers ugye többször is. Collisonék célja tehát most már egyértelműen az, hogy ha többször nem is, de legalább egyszer be tudják fejezni úgy a találkozót, hogy a Pacers neve mellett legyen a W.

Memphis Grizzlies(8.) @ San Antonio Spurs(1.) 87 – 93

Manu Ginobili úgy néz ki, még időben visszatért a Spurs szemszögéből nézve, hiszen a második derbin 17 pontjával rögtön vezérként állt vissza a csatasorba. Sokat foglalkoztunk már ebben a párharcban a match-up-okkal, ami most úgy fest, az argentin jelenlétével a texasiaknak kedvez egy hajszállal. A SAS ugyan elhúzni nem tudott, de végig kézben tartotta a meccset, ráadásul a közvetlen végjátékot megelőzően a Grizzlies kissé talán elizgulta a dolgokat és pár kulcsfontosságú támadásból nem tudtak kosarat szerezni, a rutinrókák pedig kényelmesen lezárták az összecsapást. Sokat küszködött három napja a San Antonio a palánk alatti védekezéssel, ám most a veterán McDyess 11 pontra és 5 lepattanóra limitálta az ellen legkomolyabb támadófegyverét, Randolph-ot. A Memphis-nek természetesen így sem kell szégyenkeznie, főleg azért nem, mert a nyugati első kiemelt így, teljes kerettel sem látszik verhetetlennek számukra, két nagyon fontos találkozó jön az otthonukban. A győztes fél legkomolyabb érdemei mellett ki kell emelnünk, hogy példás csapategységet alkottak a játék minden területén, ezúttal is. Ginobili mellett a többi kulcsember is hozta az elvárható szintet, most megvolt az a lendület bennük, ami a legutóbbi meccsükön nem. A Spurs-nek létfontosságú volt ez a diadal, ami talán átlendítette őket a komoly holtponton, viszont igazán akkor tudnának lélektani előnybe kerülni, ha nem csak visszavennék a pályaelőnyt, de úgy érkezhetnének vissza San Antonioba, hogy rögtön lezárhatják a párharcot.

Denver Nuggets (5.) @ Oklahoma City Thunder (4.)
Első kör, 2. mérkőzés – start: 02:00

Kétszemélyes show-val indult a párharc, hiszen Durant 41, Westbrook 31 pontig jutott – persze az érem másik oldala, hogy így is csak alig tudták megverni ellenfelüket. Szinte garantált, hogy lesznek majd gyengébb meccseik, ekkor nagy szükség lesz Harden pontjaira, aki meglepetésre nagyon visszafogott (5 pont, 1/5 mezőnyből) volt az első meccsen. Ha nem tud felpörögni, akkor gondjaik lehetnek. Egyrészt mert cseretársai igen rapszódikusan teljesítenek, másrészt szemet bántóan nem foglalkoztatja a csapat a palánk alatt Ibakát és Perkinst.

San Antonio Spurs – Memphis Grizzlies 19.00

A menetrend ugyanaz, mint tegnap, csak a résztvevők mások. A hazaiaknál Ginobili játéka igencsak kérdéses és még ha pályára is lép, nagy kérdés, mennyire veti vissza utolsó meccsen szerzett sérülése. A vendégeknél papíron mindenki játékra kész Rudy Gay-t leszámítva. Az argentin dobóhátvéd játéka azért is érdekes lehet, mert ha nem kerül parkettre, akkor a Grizzlies legjobb védőjeként számon tartott Tony Allen valószínűleg Tony Parker őrzését veszi át, ez pedig a Spursnek semmiképp sem kedvezne. A Memphis tét nélkül játszhat, tegnap az Indiana esetében láthattuk, hogyan hathat ez pozitívan.

Tegnap este lezárult az alapidény, így kissé eltérünk a hagyományos értékeléseinktől és kicsit az egész évadra kivetítve vizsgáljuk meg a klubok szereplését, ugyanakkor a sorrendállítás most sem maradhat el. Továbbá azt is latba vesszük, kiknek és milyen esélyeik lehetnek a folytatásban. Nézzük, hogy is néz ki a mi listánk 82 mérkőzés után és a rájátszás előtt!

1. (előző helyezés: 2.) Chicago Bulls (62 – 20)

Tartja a mondás, mindig a végén kell az élen állni. A Bulls ebben a szezonban egyszerűen elképesztő stabilitást mutatott, gyakorlatilag hullámvölgy nélkül csinálták végig ezt a periódust Rose-ék. Tavalyhoz képest 22 győzelemnyit javultak, ami dicséretes adat. Nem elsősorban a számszerű javulás miatt, hanem mert egy amúgy sem rosszul szereplő gárdából tudott kihozni Thibodeau sokkal többet, mint elődje (Del Negro). Már fejtegettük az utóbbi epizódokban, hogy rendkívül könnyű a sorsolásuk az utolsó hónapra, de talán a legvérmesebb szurkolók sem azt várták, hogy alapszakasz-győztesként fognak zárni kedvenceik. Pedig így lett, a hozzájuk képest helyenként több, mint 10 meccsnyi előnyben lévő Spurs bukdácsolt egy sort, a Szeles Város alakulata pedig csak azt tette, amit október vége óta. Minden este ugyanazzal az elszántsággal és precizitással kosaraztak. Egy 9 – 0-ás etappal zárták le ezt az időszakot, melynek közepén a Boston Celtics alapos elverése volt a csúcspont. Az akkor főcsoport elsőségről döntő találkozón bemutatták azt a csapatvédekezést, ami miatt Thibodeau minden bizonnyal Év Edzője díjjal lesz honorálva. Gondjaik természetesen nekik is vannak, hiszen Brewer és Noah is kisebb sérüléssel küszködnek, de az első körben így sem jelenthet nekik komoly akadályt a Pacers.

San Antonio Spurs @ Phoenix Suns 103-106

Ez enyhén szólva nem a Spurs napja volt. Mivel a Bulls már korábban megverte a New Jersey-t, így mindenképpen győzniük kellett volna az azonos mérleghez, mely esetén a liga sorsolással döntötte volna el, egy esetleges párharc esetén melyikük lett volna a kiemelt. Az "ősellenség" Suns azonban nem így gondolta, bőven volt miért visszavágniuk. Brutális első negyedet produkáltak, 43-27-re nyerték meg a játékrészt, a Spurs tehát egész meccses fogócskára kényszerült. A végjátékban több esélyük is volt egyenlíteni, de nem sikerült. További rossz hír, hogy Ginobili jobb könyöke megsérült, nem tudta folytatni  a játékot. A röntgenvizsgálat eredménye negatív lett, de még végeznek rajta egy MRI vizsgálatot San Antonioban. A kiesése sokkal nagyobb érvágás lehet, mint az első kiemelés elvesztése.

Spurs: Duncan 17 pont, 12 lepattanó; Neal 14 pont; Hill, Green 13-13 pont
Suns: Gortat 21 pont, 13 lepattanó; Dudley 17 pont, 8 lepattanó; Frye 17 pont, 9 lepattanó; Hill 14 pont

Utah Jazz @ San Antonio Spurs 102-111

A nap talán egyetlen téttel bíró találkozóján a Jazz látogatott a Spurshöz. A tét itt is mindössze annyi volt, hogy a hazaiak tudják-e tartani magukat a ligaelső pozícióban, hiszen a Bulls csak egy vereséggel számlál többet és nekik még menni kell majd az alapszakasz végén Los Angelesbe a Lakershez vendégeskedni. Mindenesetre a meccs folyamán érződött, hogy az egyik félnek minden mindegy, a másiknak meg inkább az a lényeg, hogy meg ne sérüljön. Eleinte a Utah vezetett, de a San Antonio a negyed végére fordított és innentől kezdve nem is engedte ki a gyeplőt a kezéből. Egy komoly felzárkózása volt még a vendégeknek, amikor a félidő vége előtt két perccel feljöttek három pontra, innen viszont egy 9-0-s rohanást nyomott a nyugati első, úgyhogy már a félidőben megvolt a több mint 10 pontos különbség. A vendégeknél a három magasembert lehet kiemelni. Jefferson (23 pont, 8 pattanó), Millsap (16 pont) és Favors (17 pont) tartották a Jazzt életben. A túloldalon a szokásos csapajáték, pihentetés céljából csak ketten játszottak harminc perc fölött, így heten dobtak legalább 10 pontot, közülük is Richard Jefferson volt a legjobb 20 ponttal. A különbség lényegesen nem változott a harmadik negyedben és bár az utolsó felvonásban egyszer még hat pontra is visszajöttek Harrisék (13 pont, 9 gólpassz), ennyi volt ma a maximum. A Spurs tovább menetel, kérdés, érdekli-e őket a teljes alapszakasz megnyerése. Ha igen, valószínűleg be is húzzák.

Írta: hegetox, JaniBai és zsiveragabor

San Antonio Spurs @ Atlanta Hawks 97 - 90

A Spurs a hétvégén végre megszakította hatmeccses vereségszériáját, most annak az Atlantának az otthonában próbált a helyes úton maradni, amely be van betonozva a keleti 5. helyre, ugyanakkor mostanában sikerült 1-2 szép győzelmet aratnia magasabban rangsorolt csapatok ellen. Felemelő pillanatokkal indult a meccs, Marvin Williams vehette át a hatodik Jason Collier-díjat – a 2005-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt centerről elnevezett kitüntetést minden évben az a Hawks-játékos kapja, aki a legtöbbet tette a közösségért. A folytatás is szépen alakult a hazaiak számára, Josh Smith hiányában (kisebb térdsérülés) is hárompontos előnnyel mehettek a nagyszünetre, köszönhetően elsősorban Joe Johnson (21) és a padról beszálló Jamal Crawford (20/9) remeklésének. Persze nem kell félteni a Spurst sem, nekik most minden meccs fontos, Duncan (17) remek dobásaival (6/8), illetve Parker (26), Ginobili (18) és Hill (13) remeklésével a harmadik negyed végére már egy ponttal náluk volt az előny, amit egy negyedik negyedbeli 11-3-as rohanással akkorára növeltek, ami már sok volt az időközben Jason Collinst sérülés miatt elvesztő hazaiaknak. Kirk Hinrich volt a nap fekete báránya, hiszen az Atlanta éppen 81-79-re megközelítette ellenfelét, amikor az irányító egy igen randa flagrant-et helyezett el Ginobilin, ami akkora lökést adott a vendégeknek, hogy behúzták a meccset. Azt a meccset, ahol írd és mondd mindössze nyolc kísérletből egyetlen hárompontost értékesítettek – ez egyrészt jelzi, hogy merre érdemes fejlődniük (a festék támadása), másrészt viszont a Hawks palánk alatti védekezésének kritikája is.

Balhé Los Angelesben. Öt játékost állítottak ki a Lakers-Mavericks rangadó negyedik negyedében. Jason Terry-t flagrant 2-es típusú faulttal küldték ki, miután hátulról két kézzel ellökte Steve Blake-et. Az incidens követő tömegjelenetben az elégtételt vevő Blake-et, a Dallas-segédedző Terry Stottsot az első sorba lökő Matt Barnest, továbbá Brandan Haywoodot is beküldték a zuhany alá. Később a Brian Cardinallal nézeteltérésbe keveredő Shannon Brown is idejekorán távozni kényszerült. Emellett a bírók kénytelenek voltak kiosztani 4 sima technikait is, hogy megfékezzék az indulatokat. Úgy tűnik, a Lakers bodyguard-különítménye készen áll a playoff-ra – és Artest még csak az izmait mutogatja, mi lesz itt, ha ő is beszáll a táncba? Mindenesetre ha a két gárda összekerül a playoffban, pikáns csatára lesz kilátás.

Eltiltások, büntetések. John Wallt egy meccsre elmeszelte a liga az Ilgauskas-szal szemben elkövetett sportszerűtlen faultjáért. A Wallt rendreutasító Juwan Howardot 35 000, Ilgauskast 25 000 dollárra büntették.

Utolsóelőtti alkalommal jelentkezünk, hiszen már csupán két hét és kezdődik a rájátszás! Felállítjuk megszokott sorrendünket, melynek rögtön az élén komolyabb változások történtek a legutóbbi epizódunkhoz képest. Egy kivételes szezon végéhez közelítünk, melyben még mindig több dolog kérdéses, annyi bizonyos, hogy ez a 14 nap is bőven szolgált tanulsággal. Nézzük a listánkat és az érveket!

1.(előző helyezés: 2.) Los Angeles Lakers (53 – 20)

Bő egy hónappal ezelőtt felfoghatatlanul távol állt a címvédőtől erősorrendünk első helyezése, ám úgy gondoljuk, erősen indokolt őket ebbe a pozícióba helyezni. Az All-Star szünet óta még mindig csupán egy alakalommal tudták őket legyőzni, igaz az utóbbi két hétben kizárólag hazai pályán kellett megmérkőzniük az ellenfelekkel. Egy kivétellel simán hozták is ezeket, ám azaz egy derbi még sokáig emlékezetes marad, hiszen egy háromhosszabbításos thriller kellett a Suns leküzdéséhez. Amit játszanak, már nagyjából tökéletes, az apró kivételt a kispad hullámzó produkciója jelenti. Bryant nagy formában, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ő lett a hét játékosa a konferenciában, ám a csapat kiváló szereplése nem csupán neki köszönhető. Bynum egyre nagyobb stabilitást képes adni a palánkok alatt, sőt, még Ron Artest is elkezdte a szezont, ez így összességében nem sok jót jelent a riválisoknak. Csütörtök este a Dallas ellen szilárdíthatják meg második kiemelésüket, ráadásul a hirtelen bukdácsolni kezdő Spurs-t is elkaphatják, már csak 3 mérkőzésnyi a lemaradásuk.

A Spurs egyre nagyobb gondban van, hiszen egész éves munkájuk mehet kárba. Nem elég Tim Duncan és Manu Ginobili sérülése, most Tony Parker is csatlakozott a maródiak csapatához. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a mostanában kezdőként számításba vett Antonio McDyess is hátsérüléssel bajlódik, akkor elképzelhető, hogy négy kezdőjét lesz kénytelen nélkülözni Gregg Popovich a Boston ellen péntek hajnalban. Szerencsés esetben Dice és Parker addig felépülhet, de így sem a legjobb előjelekkel halad a Spurs a playoff felé.

San Antonio Spurs @ Memphis Grizzlies 104 – 111

A ligaelső Spurs nemrég vesztette el legtapasztaltabb vezérét, Tim Duncan-t, tehát eleve kissé szárnyaszegett csapattal kellett kiállniuk a Memphis otthonában. Az első félidőben aztán újabb baj történt, ugyanis Ginobili egy szerencsétlen ütközés után lent maradt a földön, és térdét fájlalva kénytelen volt az öltözőbe vonulni. Ezzel együtt a texasi gárda nagyon szépen tartotta magát a mérkőzés jelentős részében, a padról beálló George Hill karriercsúcs-beállításával igyekezett pótolni az argentin társ lendületét. A 30 egységig jutó hátvéd a győzelem kapujába végül már nem tudta bevinni a vendégeket, mivel a palánk alatt Randolph korlátlan úrrá lett (23 pont, 11 lepattanó), ráadásul Tony Allen és a szintén csereként szerepet kapó Mayo is elemükben voltak. A sokkal jobban hajrázó fehérmezesek nagyon határozottan kosárlabdáztak, a jelenlegi helyzetükben még az abszolút első kiemelt SAS ellen sem adhatták oda csak úgy az áhított W-t. Ezzel a buktával az üldözők számára látótávolságon belülre ért a Spurs, hiszen a lassan erősen tartalékossá váló rutinróka egylet még több élcsapattal is összeméri tudását az alapszakasz zárásáig, ha nem figyelnek oda, még veszélyben is lehet a dédelgetett 1. rajtkocka. Ezzel szemben a Grizzlies újabb lépéselőnybe került a most kikapó Rockets-szal szemben, ráadásul a valószínűsíthető első körös párharcban akár rendesen meg is izzaszthatják mai ellenfelüket. 

Boston Celtics @ New Orleans Hornets 89-85

Nem túl jó előjelekkel készült a Celtics a New Orleans elleni meccsükre. Ha tavaly nem láttuk volna tőlük azt a pihenést, amit alapszakasz végén műveltek és utána azt a PO menetelést, amit véghezvittek, akkor azt is gondolhatnánk, gondban vannak. Természetesen kétszer ugyanabba a hibába nem esünk, ez a Boston jó lesz a rájátszásra, ettől függetlenül az utóbbi időben mutatott forma alapján maximum 50% esélyt lehetett adni nekik a találkozó előtt. Ez aztán gyorsan csökkent is, hiszen egy negyed után 28-14-re égtek. Paul(4 pont, 15 gólpassz, 7 pattanó) ugyan nem talált be, de már ekkor 7 gólpasszt kiosztott, Marco Belinelli(23 pont) pedig mindent bedobott, amit kiosztottak neki, neki már ekkor megvolt a 4 értékesített triplája. A dolog a második 12 percben sem sokat változott, némileg feljebb jöttek a vendégek, de nem számottevően. Az viszont már ekkor látszott, amit a cserék után lehetett tudni: ennek a Celticsnek erőssége lesz a kispad.

Vészesen közeledik az alapszakasz befejezése, egyben a Playoff kezdete. A játékos-tranzakciók utáni erőviszony átrendeződések szépen lezajlottak, egyes élcsapatok már erősen tartalékolnak, míg mások most erősítettek bele a lehető legjobb pozíció megszerzésének érdekében. Csalóka lehet egy-két alakulat utóbbi szereplése, de ezekből is érdemes lehet következtetéseket levonnunk. Nézzük meg, cirka egy hónappal az utószezon kezdete előtt hogyan fest a mi sorrendünk!

1. (előző helyezés: 1.) San Antonio Spurs (54 – 13)

Nálunk és a ligában is hónapok óta ők állnak az élen, viszont esetünkben ennyi gondolkodás még nem előzte meg azt, hogy az első helyre rakjuk őket. Ennek az okai? Elsősorban az, hogy az elmúlt két hétben két rangadón is kiütötték őket, ami enyhén szólva szokatlan egy Popovich csapattól. Természetesen még mindig óriási (szinte behozhatatlan) előnyük van a főcsoportban, de nem lehet elmenni a Lakers és a Heat elleni hatalmas zakók mellett szó nélkül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy James-éket elképesztő magabiztossággal tángálták el hazai pályán a két kudarc előtt, ám ez csak még érdekesebbé teszi, hogyan is tudhattak 60 pontot „romlani” ellenük 10 nap alatt. Erre lehet két merőben különböző választ adni: 1. tartalékoltak és nem érdekelte őket, mennyivel maradnak alul. 2. Kijöttek a gyengéik és megtört bennük valami, amit egyébként 60 meccsen keresztül megtörhetetlennek hittünk. Mi ez a valami? Leginkább az, hogy a védekezésük abban az esetben képes csődöt mondani, ha a benti embereik nem jó napot fognak ki. Ezzel együtt a válaszok közül egyelőre jobb, ha az első opcióra támaszkodunk, hiszen bizonyítottak már eleget Duncan-ék, az igazi tánc majd csak április közepén kezdődik.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 96-91

A nap rangadóját Texasban játszottak, ahol a nyugati konferenciát nagyban befolyásoló találkozón vendégeskedtek Bryanték. A mérkőzés előtt másfél meccs különbség volt a Dallas javára, ám az utóbbi időben a Lakers magára talált, a Miami meccset leszámítva nem kaptak ki az all-star szünet óta. A vártnak megfelelően alakultak a dolgok, végig szorosan egymáson volt a két csapat. Eleinte még a Mavericks vezetett, ám a Los Angeles gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, nagyobb előnyt azonban soha nem tudtak kiharcolni, a legnagyobb különbség kilenc pont volt, ami a félidőre hatra olvadt. Hazai oldalon csak és kizárólag Shawn Marion(25 pont, 12 pattanó) és Dirk Nowitzki(25 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz) tudtak rangadóhoz méltóan teljesíteni, még a végül 13 pontig jutó Terry is pocsékul dobott, míg a túloldalon Bryant(16 pont) gyengébb estét fogott ki(nem használt a Heat meccs utáni másfél órás gyakorlás...), de Bynumtól(22 pont, 15 pattanó) és Gasoltól((18 pont) nagy segítséget kapott, valamint a padról is több pont érkezett a szokásosnál(28). A harmadik negyedben semmi változás nem történt addig, amíg a hazaiak egy rohammal fel nem jöttek 65-63-ra és itt a Lakersnél még nagyobbnak tűnt a gond, ugyanis Kobe bokája kiment. Egy gyors rohammal újra nyolc pontos fórt harcoltak azonban ki, és legnagyobb sztárjuk is visszatérhetett a parkettre a záró felvonásban, így jó előjelekkel vágtak neki a végjátéknak. Itt aztán megint állandósult ez a különbség, míg Németország valaha volt legjobb játékosa úgy nem gondolta, hogy ideje szorossá tenni és az ő vezérletével újra feljött a Dallas két pontra(89-91). Gasol ráadásul megtette azt a szívességet, hogy kihagyja az egyik büntetőt, Terry viszont nem tudta közelebb hozni csapatát, innentől pedig a büntetőpárbajban a vendégek már higgadtak maradtak. Ezzel az eredménnyel már csak fél meccs van a két gárda között és a Lakers jelenlegi formáját nézve nem kizárt, hogy ők fordulnak majd másodikként a post-seasonre.

Chicago Bulls @ Miami Heat 87 – 86

A keleti második pozíciót éppen a Bulls ellen elvesztő Heat számára különös fontossággal bírt ez a találkozó, mondjuk úgy, túlmutatott egy szimpla alapszakasz mérkőzésen. Mivel már három buktánál tartottak zsinórban és még a liga négy legjobb mérlegű csapata ellen egyszer sem(!) tudtak diadalmaskodni ebben a szezonban, ezért a bizonyítási kényszer mindenképp rajtuk volt, de ez végül csúnyán visszaütött. Kezdetben minden szép volt, a nagy hármas tagjai tonnaszámra termelték a pontokat, még a mostanában kissé haloványabb Bosh is iparkodott, viszont mikor szorulni kezdett a hurok, kijött, hogy a csapatban nincs minden és mindenki a helyén. Az első félidei stabil 5 pont körüli előnyük a harmadik negyedben még csak minimálisra csökkent, ám a záró periódusban már hátránnyá változott. Ez rendesen megzavarta a hazai játékosok fejét, például az addig 23 pontos Bosh az utolsó 9 percben már dobással sem kísérletezhetett, közben az MVP esélyes Rose sorra érte el a találatokat. LeBron James is teljesen besült a végére, talán az jellemzi a Miami akkori állapotát legjobban, hogy három pontos hátránynál Mario Chalmers volt, aki higgadt tudott maradni, előbb egy triplával kiegyenlített, majd fél perc sem volt már vissza, mikor a vezetést is átvette egy ziccerrel. Ekkor érdekes jelenetek zajlottak le a túloldalon, hiszen Deng-et faltolták betörés közben, aki az első büntetőjét értékesítette, a másodikat ellenben nem, viszont a támadó pattanónál meglökték őt hátulról, még kétszer kísérletezhetett a Chicago bedobója. Ez alkalommal könyörtelen volt, maradt 16 szekunduma a vendéglátónak, hogy kiokoskodjon valamit nekik Spolestra mester.

Két kiválóság is ünnepli ma a szülinapját, aki az elmúlt évtizedben élte fénykorát az NBA-ben. Közülük Sahquille O'neal a nagyobb név, bár Michael Finley sem volt akárki.

Shaq, aki manapság a liga legidősebb játékosa, immáron 39 éves. Hihetetlen tartalmas és hosszú pályafutás áll már mögötte, többek közt 4 aranygyűrűvel, 3-szoros döntő- és egyszeres alapszakasz MVP címmel a zsebében, ráadásul jó esélye van idén is a csúcsra érni a Boston Celtics kezdőcentereként. Ám legszebb éveit és eredményeit a Lakers játékosaként érte el a 2000-es évek első felében.

1964-ben megszületett az ember, aki eddig egyedül volt képes arra a bravúrra, hogy egy NBA mérkőzésen 30 gólpasszt osszon ki. Ő nem más, mint Scott Skiles, aki legszebb éveit az Orlando Magic-ben töltötte, ezt a fantasztikus rekordot is az ő irányítójukként érte el 1990. decemberében. Annak a szezonnak a végén őt választották a legtöbbet fejlődött játékosnak. Skiles manapság a Milwaukee Bucks vezetőedzője, akikkel ha idén nem is brillírozik, de korábban már bizonyított, ahogy 2003 - tól 2007-ig a Bulls mestereként is.

Elolvasom »

Miami Heat @ San Antonio Spurs 95 – 125

36 – 12. Ennyire vezetett a Spurs egy negyed után a Heat elleni, idei első találkozójukon. Az előző nap kiábrándító vereséget szenvedő Miami (24-es vezetésről buktak), ezennel már 12 perc után összeszedte azt a hátrányt, ami tegnap előnyként nem volt nekik elég a W megszerzéséhez. Nos, a Spurs nem az a csapat, ami képes ilyesféle fórokat csak úgy leadni, de azért a második periódusban feltámad a 26-ot szóró James vezette Heat és egy 38 pontos játékrész után 14-esre szűkítették a deficitet. Tony Parker máris visszatért, pedig több hetes kihagyást jósoltak neki, ha már arra járt, 15 pontja mellé kiosztott 8 gólpasszt, nagyon nem mindegy, hogy ő irányítja-e éppen a ligaelsőt vagy más. A nagyszünet után jött az újhullám a hazaiaknál, Bonner ott folytatta, ahol az elején elkezdte, összesen 6 hármast varázsolt be, 7 próbálkozásból, 18 egységével csapata második legeredményesebbje tudott lenni a 20-ig jutó Ginobili mögött. Nos, a Heat felzárkózási kísérlete korán hamvába hullott, a végére gálázásba átmenő SAS 17 értékesített triplájával beállította a klubcsúcsát, a 30 egységnyi különbséggel pedig e szezonbéli legnagyobb arányú diadalukat aratták, mondani sem kell, Wade-éknek ez volt a legnagyobb zakójuk, és immáron a harmadik buktájuk zsinórban. Nyugat éllovasa szemet gyönyörködtetően járatta a labdát mind a 48 percen keresztül, esélyt sem adva a rangadóin rendre alulmaradó Miami-nak. Beszédes adat, hogy 14 – 17 Spolestra fiainak a mérlege, amikor éppen pozitív mérlegű gárda jött velük szemben. A meccs legsportszerűtlenebb jeleneteként Dampier ocsmány módon lökte meg a felugró Parker-t, jutalma az azonnali kiállítás volt, mi innen is kívánunk mellé legalább pár meccs eltiltást bónuszként. Hálistennek nem erről marad emlékezetes a derbi, aki magas szintű csapatjátékot szeretne látni, mindenképpen nézze meg akár utólag is a San Antonio mai produkcióját, nyolcan jutottak el közülük 10 pont fölé.

Túl vagyunk az idényfelező All-Star hétvégén, ráadásul a cserehatáridő is lezárult időközben. A kivásárlások szintén végbementek, tehát a fegyverkezési verseny igencsak a végéhez közeledik, ám ez az időszak bizonyos csapatoknál vihar előtti csendként zajlik le. Mások már most nekiindultak a rájátszásért folytatott öldöklő vagy elkeseredett harcnak. Ezeket a tényezőket is alapul véve, a már megszokott módon felállítjuk sorrendünket a bajnokság csapatai között.

1. (előző helyezés: 1.) San Antonio Spurs (49 – 11)

Bizony a ligát toronymagasan vezető Spurs-nél az alapszakasz 60. meccsén először történt meg az, amit a leginkább szerettek volna elkerülni. Tony Parker sérülése miatt nem futhatott ki a társakkal a Grizzlies ellen, ez pedig nem kis mértékben látszott meg Popovich fiainak játékán. Ilyenkor jön jól, hogy van 5 győzelemnyi előnyük az őket üldöző Dallas-szal szemben, illetve, hogy ha nem is hajtották szét magukat ebben az idényben eddig, de minden találkozóhoz kellő komolysággal tudtak hozzáállni, ebből kifolyólag elenyésző mennyiségű negatív meglepetést szolgáltattak. Mivel már csak alig több, mint 20 „forduló” van vissza a rájátszásig, ezért a hetekre elvesztett TP hiányában is komoly a fórjuk, más céljuk nem lehet, minthogy minél kevesebb energia befektetéssel tartsák meg a pozíciójukat, s közben egészségesek maradjanak. Sose jellemezte sok sallang a játékukat, ezután pláne nem fogja. Hiába nem mutatnak be eget rengető dolgokat, de az a csapatjáték, amit minden este képesek elővenni, még nagyon kifizetődő lehet számukra. Az utóbbi kéthetes periódust egy Bulls elleni bukással kezdték, majd az OKC, a Nets és a Memphis két vállra fektetése után az utóbbiaktól elszenvedtek egy kudarcot is. Kemény ellenfelek várnak rájuk, a Miami és a Lakers is Texasba látogat a héten.