Vendégszerzőnk, s egyben kommentelőnk, Kazamér Zsolt (deng09) segítségével folytatjuk a felvezetést a korosztályos VB-re:

A történelmi áttekintés után itt az ideje, hogy elmélyedjünk egy kicsit az idei eseményben és számba vegyük mire is számíthatunk a közel két hetes mérkőzéssorozaton. Az ez évi eseményt Lettország rendezheti, ahol három arénában zajlanak majd az meccsek. Az első csoportkörök helyszínei Valmeira, és Liepaja lesznek. Előbbi város csapata idén a negyeddöntőig jutott a lett bajnokságban, az utóbbié pedig az elődöntőben vérzett el a későbbi bajnok VEF Riga ellen. A második csoportkörtől a csapatok átköltöznek Rigába, ahol a 12500 férőhelyes Arena Riga ad majd otthont a mérkőzéseknek. A csarnokban jelenleg nem „lakik” kosárlabda csapat, a legnagyobb használója a Dinamo Riga hoki csapata.

A tornán 16 csapat vesz részt (6 európai, 4 amerikai, 3 ázsiai, 2 afrikai és 1 óceániai). Az első körben a résztvevőket 4 darab 4 fős csoportba sorsolták, ahonnan majd az első három jut a nyolcaddöntős csoportkörbe. Ebben a körben 2 darab hatos csoport lesz majd és úgy fog kinézni, hogy az A és B, valamint a C és D csoport első három helyezettjét összefésülik, így kialakul két darab hat fős csoport. Itt az egyes csapatok már csak a három, másik csoportból érkezővel mérik össze erejüket. A csoportok első négy helyezettje jut a negyeddöntőbe, ahol már a klasszikus playoff rendszerben folytatódnak a küzdelmek, vagyis „win or go home”.

Mai epizódunkat rögtön a minden idők egyik legjobb mérkőzéseként emlegetett 2000-es Nyugati Konferencia Döntő 7. összecsapásával kezdjük. A csonka szezon után két szuperhatalom jött össze, melyek elképesztő játékosnévsort tudtak felvonultatni, mellesleg az alapszakasz során be is bizonyosodott, kiváló csapat formálódott mindkettőből. A várakozásoknak megfelelően ők küzdhettek meg egymással a nagydöntőbe jutásért, 3 - 3 után a mindent eldöntő derbire Los Angelesben került sor.

Elolvasom »

Ahogy ígértük, ebben az epizódban jött el Arvydas Sabonis ideje! Egy korábbi részben részleteztük, milyen kalandos körülmények közt került végül Amerikába, most viszont arról lesz szó, hogy 1995-ös Portlandbe érkezése után mit tett le az asztalra. A litvánok óriása gyakorlatilag mindent megnyert ekkorra, még ’85-ben Európa bajnok, ’88-ban pedig Olimpiai bajnok lett, a Blazers-be igazolása előtti idényben pedig a Real Madrid-dal lett spanyol aranyérmes (másodszor) és Euroliga győztes, ő lett a Final Four MVP-je is. Hiába mondták róla, hogy ekkora már (leginkább korábbi sérülései miatt) túl volt a csúcson, első évadjában 14,5 pontot és 8,1 lepattanót átlagolva másodikként végzett az Év Újonca és a Legjobb Hatodik Ember választáson is, mellesleg 55 százalékkal tüzelt mezőnyből. Érdekesség, hogy a rájátszásban 23,6-re növelte a pont- és 10,2-re a pattanó átlagát. A ’96 – ’97-es évadban a kezdőbe került, ám játékideje nem haladta meg a 25 percet, elhasznált térdei sajnos csak ennyire adtak számára lehetőséget, mutatói kissé visszaestek (13,4 és 7,9), ám karrierje legjobb NBA szezonját produkálva ’97 – ’98-ban 16-ot dobott és 10 pattanót kapott le mérkőzésenként. Sőt, a bajnokság egyik legintelligensebb és legjobban passzoló centerének tartották a szakértők, ekkor egyébként 32 percet tölthetett átlagosan játékban, ami messze a legtöbb nála 7 amerikai éve alatt.

Első írásunkban megnéztük, kik voltak az első fecskék, akik Európából indulva rövidebb vagy hosszabb NBA karrierbe kezdtek. Eljutottunk a 85-ös draft osztályig, most pedig tovább vizsgáljuk évről évre, kik kaptak bizalmat és lehetőséget kontinensünkről indulva a nyolcvanas évek második felétől kezdődően.

Az 1986-os drafton igai nagyágyúk keltek el, olyanok, akik az évtized közepén Európa legmeghatározóbb fiatal kosarasai voltak és hazájuk bajnokságában pattogtattak. Az első kör 24. választásával elkelt Arvydas Sabonis, aki akkor a Szovjetúnió legnagyobb kosaras reménysége volt és az Euroliga meghatározó együttesében, a Zalgiris Kaunas-ban játszott. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már az egy évvel korábbi draft 77. választásával lefoglalta játékjogát az Atlanta Hawks, de mivel Sabonis 21 év alatti volt ekkor, a liga korabeli szabályzata szerint tilos volt kiválasztása, így elvették a Hawks-tól a játékjogát, így kerülhetett a következő évben újra a börzére.) Viszont a nagy Arvydas ennek az évnek tavaszán súlyos achilles sérülést szenvedett, ennek ellenére kelt el a játékos kiválasztón. Habár Sabonis sérülését Portland-ben kezelték a Blazers szakemberei, ráadásul már edzeni is elkezdett a csapattal, a Szovjetúnió nem engedte őt játszani a ligában egészen 1989-ig, az ekkorra Olimpiai bajnokká avanzsáló center végül csak 1995-ben tette át székhelyét a ligába. Mivel az már egy teljesen másik korszak volt a most vizsgált időszakunkhoz képest, ezért Sabonis pályán töltött időszakát egy későbbi írásunkban fogjuk elemezni.