Keleti Főcsoport

Boston (4.) – Atlanta (5.)

A kelták a kiváló finisüknek köszönhetően nemcsak egy kellemes ellenfelet kaptak az Atlanta képében, hanem az Atlanti divízió megnyerésével az Atlantáénál (jelen pillanatban – az utolsó forduló előtt) gyengébb mérlegük ellenére is náluk lesz a rájátszás első fordulójában a pályaelőny. Hogy mire gondolok a „kellemes” alatt? Vegyük sorra! Először is elkerülték a kőkemény Bulls-Heat duót, másrészt az Atlantát nem kímélték a csonkaszezonban a sérülések, s egyik palánk alatti kulcsemberük – Al Horford – idén már egész biztosan nem lép pályára. Beleáshatnánk magunkat a két csapat statisztikáiba, de az alapszakasz és a rájátszás egészen más kávéház.

Mai visszajátszásunkban a 2011-es nagydöntő legszebb momentumait mutatjuk meg a 6. meccs mini-filmje és Dirk Nowitzki MVP-válogatása mellett.

Amikor ezt a rovatot szerkesztjük, mindennap megnézzük, mi történt az adott nap a kosárvilágban a korábbi években. Jómagam kisebb sokkot kaptam, hogyan sűrítek majd ennyi emlékezetes eseményt egy posztba. Jordan és a Bulls talán két legemlékezetesebb győzelme született június 14-én, ezen a napon ért a csúcsra minden idők legrosszabb kiemeltjeként diadalmaskodó csapata, és akkor még meg sem említettük a finálék históriájának egyik leghíresebb dobását (Vinnie Johnson - Pistons), vagy a 40 éves Abdul-Jabbar felejthetetlen performanszát. És ha már LeBron James, akkor a 2007-es döntő is éppen négy éve ért véget... Jó szórakozást!

Elolvasom »

Mai videóposztunkban egyedülálló teljesítményeket elevenítünk fel: egy kiváló csapatmunkát, két korszakos játékos egyidejű csillogását, egy 8. kiemelt mennybemenetelét és egy kiegészítő ember sokadik sorsdöntő kosarát. Ami közös bennük: az összes június 11-én történt.

A minisorozat folytatódik, mégpedig egy olyan nagydöntő visszaidézésével, melyhez kísértetiesen hasonlít az idei finálé, legalábbis eddig a pontig. Tavaly a nyugati első kiemelt Los Angeles Lakers végig érvényesíteni tudta a papírformát és Kobe-ék beverekedték magukat a döntőbe. Ám a másik oldalon egy sokkal kevésbé várt ellenfél jött velük szembe, hiszen a Boston Celtics csupán a negyedik helyen kullogott be a rájátszásba. Ott viszont varázsütésre feltámadtak és sorra verték erősebbnél erősebb riválisakat. Sorrendben Wade és a Heat (4 - 1), a LeBron húzta Cavaliers (4 - 2) majd a Howard fémjelezte Magic (4 - 2) is kapitulált ellenük. A lendület majdnem kitartott a finálé végéig, de csak majdnem.

Elolvasom »

Miami Heat(2.) @ Dallas Mavericks(3.) 83 – 86

A nagyon fontos negyedik derbi előtt (emlékezhetünk, hogy idén szinte minden komolyabb párharcban hatalmas, az adott sorozat végkimenetelét hatványozottan befolyásoló csaták kerekedtek ki) nagyon nagy kérdés volt, nyerhet-e a Mavs úgymond rossz játékkal? Mára hajnalra megkaptuk erre a kérdésre a választ: igen! Ahogy sok NBA-vel foglalkozó szervezet, úgy mi is elsősorban Jason Kidd terhére róttuk fel, hogy nem jár úgy a labda a texasiaknál, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük ebben az évadban. Nyilvánvalóan kellett (volna), hogy ő összeszedje magát. Nos, a veterán irányító csak az első negyed első felében(!) adott el négy labdát, egyszerűen rá sem lehetett ismerni az általában nagyon hasznosan teljesítő kisemberre. Noha nem szórt el több labdát már a lefújásig és remekül fogta LeBront, 0 pontja és 3 gólpassza sok mindent elárul a mostani produkciójáról. A másik kulcsnak a padot jelölték meg a legtöbben. Itt máris komolyabb változások történtek, hiszen Barea be-, Stevenson pedig kikerült a kezdőötösből, tehát látszólag jelentősen megcsappant a pontdobási potenciál a cseréknél. A villámtörpénél egyébként semmi lényeges nem változott, hiszen kihagyta több üres(!) ziccerét, valamint képtelen volt betalálni távolról, de az új összeállítás olyan match-up-lavinát indított el, amiből igencsak jól jött ki a vendéglátó. Az elején remek rajtot vettek, a közben influenzát kapó Nowitzki 6 gyors ponttal adta meg az alaphangot, a Dallas pedig hosszú idő óta kezdett el olyan energiával játszani, ami szükséges a győzelemhez egy elsőrangúan védekező gárda ellen. A felsorolt hibákkal együtt sokáig jól álltak, ám később az extrát hozó Wade vezetésével átvette az uralmat a Heat. Olyannyira, hogy szépen lassan kezdett elúszni a hajó Carlisle fiai számára. A padról Stojakovic már be sem jött a szokásos időben, helyette Brian Cardinal volt a töltelék – szigorúan azért, hogy meglegyenek öten. Némi pozitívum, hogy Haywood újra beöltözhetett, ám látszott rajta, hogy erősen zavarja a sérülése.

Ma egy játékossal foglalkozunk: az NBA X-Man-jével. Az ő farvizén felidézzük a 80-as évek egyik tiszavirág-életű fiatal sztárcsapata, az 1987-es Seattle Supersonics röpke tündöklését és gyors bukását.

Tegnap már két írásunkban is felelevenítettük a Dallas Mavericks, illetve a Miami Heat menetelését egészen a döntőig. Most ugyanezt tesszük, de ezúttal szigorúan a látványra hagyatkozunk!

Elolvasom »

Írta: Zsivera Gábor

Chicago Bulls(1.) @ Miami Heat(2.)  Főcsoport-döntő, 4. mérkőzés 02:30 (Sport1)

Ha jobban megfigyeltük, az idei rájátszás során az adott párharcok negyedik találkozói mind-mind különleges izgalmakat és hatalmas csatákat tartogattak a számunkra, tehát a Heat – Bulls viadal mai felvonását mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Természetesen ez a derbi is a „stílusok harca” lesz, ahol a legfőbb kérdés, hogy a Haslem-mel kiegészült Heat lendületes, átmeneti játékokkal operáló kosárlabdája zsinórban harmadszor is elég lehet-e a liga legjobb csapatvédekezése és az MVP ellen. Persze ennél egy fokkal árnyaltabb a kép, hiszen a floridaiak az idő előrehaladtával egyre hatékonyabban képesek támadni felállt védelem ellen is, nem is beszélve arról, hogy legutóbb a harmadik ász, Chris Bosh is előkerült a pakliból. A vendégeknek elsősorban azzal kellene törődniük, hogy a jól működő pattanózás és a csapatvédekezés mellett tudjanak érdemben javítani az előre játékuk minőségén, hiszen az utóbbi két ütközet alkalmával borzasztóan szenvedtek az egyébként szintén híresen jó Heat defenzíva ellen. Örömteli, hogy Carlos Boozer emelt egy szintet a játékán – legalábbis támadásban, neki tartania kéne a szintet ahhoz, hogy a mai estén legyen esélye a chicagóiaknak az egyenlítésre. Kétség se férjen hozzá, ez a meccs élet-halál fontosságú Rose-éknak, de láttuk már az idei PO-ban, hogy képesek megbirkózni a hasonló helyzetekkel (pont ilyen még nem volt ugyan, de eddig nyomás alatt sikerült elővenniük a jobbik arcukat).

Ezennel kihirdetjük a második kör eleje óta rendezett tippjátékaink győzteseit. Öt "hagyományos" és egy extra nyereményjátékban vehetettek részt, minden esetben azt kellett megtippelnetek, melyik csapat és mekkora különbséggel diadalmaskodik.

Boston Celtics – Miami Heat 91 – 102 2. kör, 2. mérkőzés

lacooje, wintergabor, ejot

Oklahoma City Thunder(4.) @ Memphis Grizzlies(8.) 133 – 123 – háromszori hosszabbítás után második kör, 4. mérkőzés

litvanyi, enteri, ntomm

Chicago Bulls @ Atlanta Hawks második kör, 6. meccs 93 – 73

87Tibi, Csery5, Jumpman23

Oklahoma City Thunder v Dallas Mavericks Főcsoport-döntő 1. mérkőzés 112 – 121

kanasz, Shiki, Binyu ba 

Miami Heat(2.) @ Chicago Bulls(1.) 85 – 75 Konferencia-döntő, 2. mérkőzés

Kemp40, KingBen, dugo52

Gratulálunk nektek, nyereményeiteket e-mailes egyeztetés után postai úton vehetitek át.

Oklahoma City Thunder @ Dallas Mavericks Főcsoport-döntő, 2. mérkőzés (exkluzív tippjáték) 106 – 100

Shiki - A nyereményedet telefonos egyeztetés után veheted át. Gratulálunk!

Az idei playoff bizony bővelkedett már igen komoly meglepetésekben. Ennek okán felidézzük a valaha volt legnagyobb papírforma-borulásokat. Továbbá a legelképesztőbb utolsó másodperces találatok és a legfantasztikusabb zsákolások is helyet kapnak mai epizódunkban, és nem utolsósorban megtekintjük a rájátszások históriájának 25 legemlékezetesebb momentumát.

Elolvasom »

Dallas Mavericks @ Oklahoma City Thunder 03:00

A párharc jelenlegi állása: 1-1

Tegnap pihenőnap volt, de ma már teljes gőzzel megy tovább az NBA Playoff és a konferenciadöntők. A nyugati meccsel folytatódik a rájátszás, ahol az 1-1-es texasi start után most fordul a kocka és Dallas Mavericks az Oklahoma City Thunder otthonába látogat. Dirk Nowitzki az első meccsen 48 pontot szerzett, ezért a német sztár vezetésével be is húzta a meccset a hazai pályán szereplő Mavs. Ekkor Nowitzki azt mondta, hogy ha nem nyerik meg a második meccset, akkor az ez a győzelem nem is számít.

Miami Heat(2.) @ Chicago Bulls(1.) Konferencia-döntő, 2. mérkőzés – 02:30 (Sport1)

Ha valamire szüksége volt a Bullsnak a párharc nyitómérkőzésén egy kissé nehézkes első két kör után, az egy önbizalom növelő hazai diadal. Sokan leírták az Év edzőjének csapatát, mondván, ha ekkora energia befektetésre volt szükség a Pacers, illetve a Hawks kiütéséhez, a csúcsra járatott Heat könnyedén megállj-t parancsol az alapszakasz-győztesnek. Ehhez képest az első derbin egy félidőnyi kiegyenlített játék után a „szeles város” büszkeségei állva hagyták a Bostont búcsúztató floridaiakat. A Chicago nagyjából megtalálta azt a játékot, amivel a leginkább hatékonyak lehetnek Rose-ék a végelszámolásnál, náluk érvényesülhet a győztes taktikán/felálláson ne változtass alapelv. Amellett, hogy támadásban többen szépen hozzá tudtak járulni a „közteherviseléshez”, védekezésben van egy olyan fegyverük, ami talán egy másik gárdának sincs az egész ligában. A sok betöréssel operáló Miami ellen Noah és az alapfelállás szerint csereként beálló Gibson is képes a kisemberekkel lábon tartani a ritmust, ez pedig a magasságukkal párosulva komoly nehézséget okozott két napja még LeBronnak és Wade-nek is. Nyilván a csoda kategóriába tartozna, ha az egész sorozatban hasonló mértékben tudnák korlátozni az ellen két legnagyobb, legdinamikusabb támadófegyverét, de amennyiben több kulcsszituációban is összejön ez, annak komoly kihatása lehet a végkimenetelt illetően is. A másik fontos tényező a palánkalatti játék. Spoelstra egyfajta small-bballal próbálkozott vasárnap, ami csúnya kudarcot vallott (19 támadópattanót szedhetett a Bulls az ő 6-ukkkal szemben), ráadásul 31 második esélyből szerzett pontot engedélyeztek a hazaiaknak. Ilyen statisztikákkal akkor se nagyon lehetne playoff találkozót nyerni, ha mellette a támadás szinte tökéletesen működne. Itt tehát mindenképp változtatásokra lesz szükség a Miami részéről, azon se lepődnénk meg, ha a rég nem látott Ilgauskas, illetve a limitáltan egészséges Haslem is előkerülnének, hiszen a vendégek nem engedhetik meg maguknak, hogy 0 – 2-vel menjenek vissza otthonukba.

Elolvasom »

Oklahoma City Thunder(4.) @ Dallas Mavericks(3.) 112 – 121

Igazi mismatch-csemegéket tartogatott nekünk a Dallas és a Thunder első találkozása a Nyugati Főcsoport-dötőben. Sokan sok helyen fejtegették, mekkora megoldhatatlan feladatot fog jelenteni Nowitzki a vendégeknek, de hogy ekkorát, arra talán még a legelvakultabb Mavs-szurkerek sem gondoltak előzetesen. Már eleve úgy kezdődött a derbi, hogy a német vagy bedobta a középtávoliját, vagy pedig faltot ütött rajta az aktuális védője. Eleinte Ibaka próbálkozott ellene, de gyorsan kiderült, hogy szó szerint semmi esélye, Nowo vagy elrontja a helyzetét felette-elugorva, vagy ponttal fejezi be az akciót a hazai gárda. Mivel Dirkules nem volt hajlandó hibázni ezen az estén, bárhogyan kapart az Oklahoma City, csak arra futotta tőlük, hogy a második negyed közepéig lendületből vezethessenek. Addig jól működtek az átmeneti játékaik, ráadásul szinten sűrűn tudtak kiharcolni szabálytalanságokat is. Az idő Carlisle legényeinek dolgozott, hiszen az ellen védői gyorsan padozni kényszerültek a sok személyi hiba miatt, Mr. Mismatch pedig csak szórta a mezőnykosarakat, illetve a büntetőket. A vonalról végül egy fantasztikus NBA rekordot döntött meg, 24-ből 24-et(!) értékesített, a kétpontosokat pedig hasonló hatékonysággal tette helyre (15-ből 12). Triplával még csak meg se kellett próbálkoznia.

Elolvasom »

Oklahoma City Thunder(4.) @ Dallas Mavericks(3.) Konferencia-döntő, 1. mérkőzés  - 03:00 (Sport1)

Az a fura helyzet alakult ki a ligában, hogy a négy olyan gárda maradt állva a Konferencia-döntőkre, melyek közül tavaly egy sem élte meg legalább a második kört. Ha már így alakult, a semleges kosárrajongóknak (és persze az érintett klubok szimpatizánsainak) igazi, kiszámíthatatlannak tűnő párharcok jutottak a végére. Sokszor leírtuk már, de amikor ellentétes stílusú alakulatok mérik össze tudásukat, abból finom csemegék szoktak kisülni, főleg ilyen magasságokban. A nyitómeccs mindig különös hangsúlyt kap, hiszen a pályaelőnnyel rendelkező gárdán nagy a nyomás, a hátrébb rangsorolt pedig nyugodtan készülhet. Persze azt sem szabad elfelejteni ilyenkor, hogy mekkora löketett tud adni egy idegenből elhozott első mérkőzés, a mindenkori playoff-párharcok majd négyötödét azok az egyesületek nyerték eddig, melyek az első találkozón diadalmaskodtak. Ha már eltérő játékstílus. A Dallas Mavericks két igen erős ellenfelet ütött már el a továbbjutástól ebben az idényben, mind a Portland, mind pedig a Los Angeles Lakers számára több esélyt adtak az érintett párharcok előtt, mint Nowitzkiéknek. A legendásan PO-botladozó texasiak viszont idén teljesen más arcukat mutatják, mint bármikor korábban. A kifinomult passzjáték jellemezte csapattámadást a legfelsőbb szintekre emelték Kidd-kapitány vezetésével, ami egy alapvetően középtávoli dobásokat erőltető csapatnál is jelentősen képes növelni a hatékonyságot. Elméletben gyakrabban eljut a labda az üres emberekhez, ilyen helyzetből természetesen könnyebb betalálni, arról nem is beszélve, mennyit számít ebben a játékban a ritmus és a megfelelő ütemezés, időzítés. Ez a Carlisle-féle Mavs ebben a műfajban a legjobb a ligában, arról nem is beszélve, hogy messze a legmélyebb cserepaddal rendelkeznek az egész mezőnyt tekintve. Ha ehhez hozzávesszük az egykori MVP-t, Dirk Nowitzkit is, aki élete legérettebb játékát nyújtja ebben a szezonban, akkor felmerülhet a kérdés, milyen esélye lehet egyáltalán a Thundernek?

Elolvasom »

Oklahoma City Thunder @ Memphis Grizzlies 83-95

Vérszagra gyűlt a Thunder Memphisben, hiszen az ötödik meccsen egy nagy veréssel nyomatékosították igényüket a konferenciadöntőre, és "must win" szituációba kergették ellenfelüket, hiszen a Memphisnek győznie kellett, ha életben akart maradni. Idén először került ilyen helyzetbe Memphis büszkesége - sztárjuk, Zach Randolph pedig jó néhány gyengébb meccs után tudta, hogy újra csapata élére kell állnia.

Újabb, korábban bajnokesélyesnek tartott gárda hozta magát szinte lehetetlen helyzetbe - avagy a másik oldalról nézve a Miami Heat három szöget már bevert a Boston Celtics koporsójába, ma pedig hazai környezetben az utolsó, negyediket is hozzátehetik. Hogy miben bízhat a tavalyi döntős gárda? Abban, hogy előttük már nyolc másik csapat tudta véghezvinni a "lehetetlen küldetést", igaz, majd kétszáz próbálkozásból ez mondhatni, nem a legjobb arány. Nézzünk néhány olyan gárdát, melynek mégis sikerült!

Elolvasom »

Újabb podcasttel jelentkezünk, a stúdióban ezúttal velem volt Rádonyi Kristóf és Zsivera Gábor. A fő téma természetesen a Playoff volt, amivel egészen visszamentünk az első körig, majd a jelenlegi aktualitások után egy kicsit előre néztünk és a párharcok mostani állása után megpróbáltuk kitalálni a végső győztest is. Az adás utolsó perceiben az idei év díjazottjaival foglalkoztunk! A kicsivel több, mint egy órás anyagot az alábbi linken tudjátok meghallgatni, illetve a bal felső sarokban lévő download gomb segítségével le is tudjátok tölteni azt!

Az idei playoffra talán a legtalálóbb jelző az, hogy varázslatos, ezért nem is habozunk, máris zúdítjuk az első körről készített Top 10-eket!

Elolvasom »

Boston Celtics(3.) @ Miami Heat(2.) 2. kör, 2. mérkőzés – 01:00 (Sport1 közvetítés)

Sokat nem pihenhettek a csapatok, a tegnapelőtti találkájuk után itt a visszavágási lehetőség a Celtics előtt, más szemszögből nézve pedig a Heat még jobban elbizonytalaníthatja Pierce-éket. Mondani sem kell, mennyire fontos lenne a győzelem a vendégeknek, ugyanakkor azt sem kell kiemelnünk, hogy ehhez alapos feljavulásra van szükségük több területen is. A Miami játéka nagyon egyben volt vasárnap, azt a fajta kosárlabdát produkálták Wade-ék, amivel komoly reményeik lehetnek itt a legjobbak között is. Náluk igazán nem nagyon kell változtatni, bár Bosh-t illene jobban bevonni a játszadozásba (7 pont), ugyanakkor neki is többet kell nyújtania a 10-ből 3-as mezőnymutatónál. Sokan felhozták, hogy LeBrontól is több kell, ám, ha jobban megnézzük, csapata számára talán ebben a formájában a leghasznosabb. A vezérszerepet átengedte a megállíthatatlan Wade-nek, ő pedig egy-egy fontos találattal igyekezett észre vétetni magát és nem pattogtatott feleslegesen 1 az 5 ellen, mint a szezon jelentős hányadában. A kiegészítő emberek terén ma is találniuk kell legalább egy valakit, aki felnő a nagyokhoz, a nyitányon James Jones volt ez a személy (25 pont), kérdés, ő képes lehet-e ma is hasonlóra. Elolvasom »

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) második kör, 1. mérkőzés – 02:00

Sokan jó előre „betáraztak”, mondván a második körben szinte tuti biztosan a Magic fog szembejönni a Bulls-szal. Nem így lett. Akármeddig ekézhetjük ezért a floridaiakat, illetve mesterüket, ebben komoly érdemei vannak a Hawksnak is. Most újabb emberes feladat előtt állnak, fel kéne tartóztatniuk az alapszakasz győztest, mely egyébként kétszer nagyon csúnyán elverte őket ebben az idényben. Egyszer nem, de akkor is 19 pontos hátrányt dolgoztak le az éppen Év edzője díjat átvevő Thibodeau csapatával szemben, és úgy sikerült diadalmaskodniuk. A ma esti, első összecsapásuk alkalmával vagy nem számíthatnak Hinrich-ra, vagy pedig egy nagyon limitált ex-chicagói irányító fog pályára lépni. A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy valószínűleg az egész sorozatban nem látjuk őt. Larry Drew az egyes poszton kívül máshol sem döntötte még el, ki fog kezdeni, aminek természetesen megvannak az előnyei és a hátrányai is. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a Bulls ellen nagy szükség nem lenne Collinsra, ám amint tudjuk, Horford meg nem szeret ötösben játszani. Még az is szóba került, hogy esetleg a két éve mindig csereként jövő Crawford kerülne be az első ötösbe, ami viszont a pad tűzerejét vinné le szinte a nullára. Annyi bizonyos, Rose-t igen nehezen tudják majd limitálni, legalábbis a hátvédek. Annyit azért szögezzünk le, hogy az Atlanta légvédelmi elhárító sora nem gyenge, tehát a sok betöréssel operáló MVP jelöltnek akadhatnak kellemetlen percei is, ha megfelelő ütemben érkeznek a segítések.

San Antonio Spurs (1.) @ Memphis Grizzlies (8.)

Első kör, 4. meccs, start: 02.00

A Spurs eddig közel sem hozza azt, amire az alapszakasz-teljesítménye alapján elvárható lenne. Kapkodás, rossz döntések, hullámzó teljesítmények, gyenge pad és visszafogott palánk alatti munka jellemzi a csapatot. Persze semmi nincs veszve, hiszen Ginobili visszatérésével egy plusz életveszély érkezett támadóoldalra, és a 3. meccset is csak minimális különbséggel veszítették el. A Spursnek elsősorban fejben kell felnőnie a feladathoz, amiben annak ellenére nagy szerepe lesz Tim Duncannek, hogy bizony javarészt az ő lelkén szárad, hogy Zach Randolph bedobhatta a döntőnek bizonyult hármast az előző meccsen.  A védekezéssel ennek ellenére nincs nagy gond, de a támadóoldalon a végjátékokban többször nagyon határozatlan volt a San Antonio. Ne feledjük, hogy egy esetleges győzelemmel újra náluk lenne a pályaelőny, és azt ők is pontosan tudják: nem lenne túl vidám 1-3-mal hazamenni.

Chicago Bulls – Indiana Pacers 20:30

A párharc állása: 3-0

Az első párharc, ami négy meccs alatt eldőlhet idén, de egyben ez lenne az idei Playoff eddigi legigazságtalanabb helyzete is. A Pacers az első meccsen szinte végig vezetett, majd az ezt követő két találkozón is nagyon megizzasztotta Derrick Rose-t és csapatát, de végül – hála leginkább az MVP cím legnagyobb várományosának – mindig vereséget szenvedtek. Hiába az Indianat dicsérő szavak, hogy azért mégiscsak nyolcadikként, negatív mérleggel kerültek be és ahhoz képest milyen jók, ha a meccsek végét mindig sikerül elrontaniuk. Senki nem várta tőlük, hogy megverik a Bullst, de ők mégis a létező legközelebb voltak ehhez, több alkalommal is. Sőt, elég durva statisztika, hogy a Bulls a párharc során egyszer sem vezetett hét pontnál többel, míg a Pacers ugye többször is. Collisonék célja tehát most már egyértelműen az, hogy ha többször nem is, de legalább egyszer be tudják fejezni úgy a találkozót, hogy a Pacers neve mellett legyen a W.

Memphis Grizzlies(8.) @ San Antonio Spurs(1.) 87 – 93

Manu Ginobili úgy néz ki, még időben visszatért a Spurs szemszögéből nézve, hiszen a második derbin 17 pontjával rögtön vezérként állt vissza a csatasorba. Sokat foglalkoztunk már ebben a párharcban a match-up-okkal, ami most úgy fest, az argentin jelenlétével a texasiaknak kedvez egy hajszállal. A SAS ugyan elhúzni nem tudott, de végig kézben tartotta a meccset, ráadásul a közvetlen végjátékot megelőzően a Grizzlies kissé talán elizgulta a dolgokat és pár kulcsfontosságú támadásból nem tudtak kosarat szerezni, a rutinrókák pedig kényelmesen lezárták az összecsapást. Sokat küszködött három napja a San Antonio a palánk alatti védekezéssel, ám most a veterán McDyess 11 pontra és 5 lepattanóra limitálta az ellen legkomolyabb támadófegyverét, Randolph-ot. A Memphis-nek természetesen így sem kell szégyenkeznie, főleg azért nem, mert a nyugati első kiemelt így, teljes kerettel sem látszik verhetetlennek számukra, két nagyon fontos találkozó jön az otthonukban. A győztes fél legkomolyabb érdemei mellett ki kell emelnünk, hogy példás csapategységet alkottak a játék minden területén, ezúttal is. Ginobili mellett a többi kulcsember is hozta az elvárható szintet, most megvolt az a lendület bennük, ami a legutóbbi meccsükön nem. A Spurs-nek létfontosságú volt ez a diadal, ami talán átlendítette őket a komoly holtponton, viszont igazán akkor tudnának lélektani előnybe kerülni, ha nem csak visszavennék a pályaelőnyt, de úgy érkezhetnének vissza San Antonioba, hogy rögtön lezárhatják a párharcot.

New York Knicks(6.) @ Boston Celtics(3.) 93 – 96

Előzetesen joggal várhattunk egy színvonalas, kiélezett derbit ettől a párostól, ám már akkor kezdett „nem stimmelni” a dolog, amikor kiderült, hogy Billups nem tudja vállalni a játékot ezen az estén. A végül Douglas-szal kezdő Knicks-nek rögtön megtalálták a gyengepontját Rivers-ék, a gyenge transition védekezést Rajon Rondo kegyetlenül büntette, a negyed derekán 14 (leindításos ziccerből) dobott ponttal mehetett a szokásosnál korábban pihenőre, a Celtics pedig simán vezetett. Ám ekkor kifogtak egy lepattanózásban annyira gyenge periódust, hogy magukra húzták a teljesen fejetlenül támadó New York-ot. A második negyedben az addig ész nélkül rohanós menet átcsapott egy közel sem nézőbarát szenvedésbe. Útközben Stoudemire kivált a vendégektől, nem bírta a háta a megpróbáltatásokat, a második félidőre nem is tudták összedrótozni, így a Knicks mindenféle túlzás nélkül egy egyszemélyes Carmelo Anthony-vá változott át. D’Antoni legénységének szerkezete mindenféle kosárlabda alapelvet áthágott, az irányító és center nélkül küzdő kékmezes gárda viszont annyira összezavarta ezzel a ritmust váltani képtelent Boston-t, hogy félidőre már náluk volt az előny.
Elolvasom »

New York Knicks(6.) @ Boston Celtics(3.) 1, kör, 2. mérkőzés – 01:00

Az első derbi tapasztalatai alapján hatalmas csatára van kilátás, hiszen egy döntő kosárral sikerült behúznia hétfő hajnalban a hazait a Boston-nak. A sorozat lebonyolítási rendszere miatt különösen fontos találkozó ez a még mindig vendégségben lévő Knicks-nek, mivel egy 0 -2-es állás után hatalmas nyomás lenne rajtuk a hazai környezetben rendezendő következő két mérkőzésen. Természetesen ehhez a Celtics-nek is lesz egy-két szava, Pierce-ék alapszakasz végi kiengedését csak akkor fogja megbocsátani a hazai szurkolósereg, amennyiben azt az arcukat mutatják, amit legutóbb a második félidőben. Érezhető a javulás részükről, de ez még mindig nem az a forma, amivel egy ilyen erős mezőnyben, főleg ennyire kemény ellenfelekkel szemben el lehet érni a bajnoki aranygyűrűkig. Márpedig a zöldeknek csak ez lehet a céljuk, minden más eredmény csalódást jelentene a sikeréhes, de tapasztalt társaságnak.

Elolvasom »

Indiana Pacers(8.) @ Chicago Bulls(1.) 90 – 96

A PO mezőnyébe a legjobb, illetve a legrosszabb mutatóval bekerült gárdák másodszor vehették fel a harcot egymás ellen, a helyszín még mindig Chicago volt. Nos, azok után, hogy a Bulls kínkeservesen tudta csak lehajrázni a Pacers-t két nappal korábban, ez alkalommal sokan, joggal gondolták előzetesen, hogy a jelentősen komolyabb játékerőt képviselő ligaelső képes lesz bedarálni a vendégeket és egy magabiztos sikert aratnak. Ehhez képest megint az Indiana kezdett jobban, az első félidőben az ő kezükben volt a meccs, ahogy legutóbb is. Annyiban változott a felállás, hogy nem csupán az extra kosarak vitték előre Granger-éket, ráadásul Hansbrough-nak most messze nem ment annyira, mint a nyitó derbin. A sokat kritizált Boozer viszont összeszedte magát és kipréselt magából egy 17, 16-os dupla-duplát, ráadásul védekezésben is teljesen más felfogásban küzdött a múltkorihoz képest. A lelkesen játszó Pacers elvesztette az addig remeklő Collison-t, aki rosszul fogott talajt (operatőrt a palánk alatt), igaz a helyére álló Price 13-ig jutva jó beugrónak bizonyult. Még a mellőzött Ford is beállt, dobott is a harmadik negyed végén egy félpályán túli buzzer-t, amivel egalizált csapata. Semmi nem dőlt el tehát a záró szakaszra sem, sőt, a vendégek megint magukhoz vették a kezdeményezést, ám Rose újfent hatalmasat játszott, a végül 36-ot szóró kisembert vasdoronggal sem lehetett volna eltántorítani, ráadásul Korver az első találkozóhoz hasonlóan most is dobott egy gyakorlatilag meccslezáró triplát a végjátékban. Érdekesség, hogy lepattanózásban elképesztő fölényben voltak a hazaiak, 57 – 33-ra hozták ezt a külön csatát, ennek fejében a végeredmény gyakorlatilag érthetetlenül szoros lett. A felek tehát a kiegyenlített küzdelem ellenére is kétmérkőzéses Bulls előnnyel költözhetnek át Indianapolisba.

New York Knicks(6.) @ Boston Celtics(3.) 85 – 87

Megkezdődött a talán legjobban várt keleti párharc is, hiszen a Knicks Bostonban lépett pályára a rájátszás második estéjén. Azt sejthettük már korábban is, hogy ebben a sorozatban minden egyes derbi presztízsmeccs lesz, de arra a fordulatos küzdelemre, amit ez a két gárda produkált nyitányként, nem sok eléggé kifejező jelzőt lehetne használni. Egy kiegyenlített játékrész után a másodikban sokkal jobban odatette magát a vendég egylet és a kintről többször is betaláló Anthony vezetésével 10 pont körüli előnyt szorgoskodtak össze, amit szépen tartottak is a nagyszünetig. A fordulás után el kellett telnie pár percnek, mire a Celtics is elkezdte az idei PO-t. Rivers legénysége látványosan szigorított a védelmen, az addig a legkiszorítottabb helyzetből is betaláló New York játékosoknak nagyon nem ízlett ez a stílus, fokozatosan szűkítették a távolságot a Pierce húzta hazaiak. Ám a legújabb nagy hármas tagjai közül mindig elő tudott lépni valaki, ha már nagyon szorult a hurok, a lépéselőny megmaradt a vendégek oldalán. D’Antoni alakulata minden dicséretet megérdemel abból a szempontból, hogy nagyon komoly védekezést tudtak bemutatni, főleg Allen dolgát igyekeztek megnehezíteni, ami egy darabig működött is. Aztán jött Jermaine O’neal. Ha már névrokona kihagyni kényszerült az első derbit, magára vállalta az x-faktor szerepét és mindkét félidőben remekül beszállva kulcsfontosságú blokkokat osztott ki, valamint a támadóoldalon is hatékonyan dolgozott.

Elolvasom »