Véget ért az ötödik olyan Euroliga idény, amelyet végigkövetett a Sportklub csatorna és nekik köszönhetően én is. A végső sípszó felharsanása óta töröm a fejem, vajon milyen keretek között emlékezzek meg – minden idők egyik (ha nem A) legjobb- európai kupaküzdelem sorozatáról?

Felmerült egy informatív, számokat, és egyéb statisztikai nyalánkságokat tartalmazó írás ötlete. Aztán, egy átfogó, minden csapatról kisebb-nagyobb terjedelemben megemlékező cikk lehetősége. Végül azonban nevető harmadikként egy olyan terv megvalósításának rugaszkodom neki, ami régóta érik már bennem: személyes benyomásból kibontakozó, - egy kiváló ember sportszakmai méltatásán és purgatóriumi száműzetésén keresztül felvezetett – adatokkal alátámasztott és a kimutathatatlant feszegető tisztelgés egy CSAPAT, és annak diadalmenete előtt…

Született 1977. november 22-én az Amerikai Egyesült Államokban. 204 centiméter magas, 115 kilogramm súlyú, center. Egyetemi tanulmányai alatt a Long Beach és az Arizona State University csapataiban játszott. Korábbi profi csapatai a belga Spirou Charleroi, az olasz Pallacanestro Biella és az NBA-ben szereplő Memphis Grizzlies. 2003 nyarán igazolt a görög Panathinaikos Athens csapatába Mike Batiste…

Elolvasom »

Az ESPN-nél kiszámolták, hogy a Dallas Mavericks új rekordot állított fel a négymeccses párharcok történetében: a texasiak 49 hárompontost értékesítettek a Lakers ellen. Igen beszédes a másik oldal statisztikája: a Lakers mindössze 15 triplát értékesített, és a negyedik negyedbeli mutatójuk 4/31 volt. Jason Terryaz utolsó meccsen beállította az NBA-rekordot kilenc sikeres kinti dobással.

Rajon Rondo csúnya könyöksérülést szenvedett a Heat elleni harmadik meccsen, de Bostonban kissé fellélegezhetnek: az MRI nem mutatott ki elváltozást, így nem komoly a baj. Rondo egyébként sérülése után visszatért a parkettre, és nagy szerepe volt abban, hogy a Celtics simán verje riválisát. Persze mindez nem tett jót a sérült testrésznek, hivatalosan egyelőre kérdéses a pályára lépése a holnap hajnali 4. meccsen – persze tudjuk: a playoffban a holtak is feltámadnak. Ha nem is negyven percig, de Rondo valószínűleg ott lesz a feldobáskor.

Puskás Artúr: Ricky visszatért!

6/41-es hárompontos mutató, ebből 0/6 a negyeddöntőben. Mindösszesen 1 (!) gólpassz a Pana elleni két, hazai összecsapáson. Kongó vészharangok, károgó riporterek, nyekergő firkászok, összeráncolt szemöldökű szaktekintélyek, kárörvendő ellendrukkerek, fejbúb vakargató szakmai stáb.

Még, hogy NBA!? Mit akar ez a kölyök?! A spanyol válogatottból is ki kell penderíteni! A Barcában is megkérdőjeleződött a helye! Túlsztárolt, elkényeztetett, „lóelszaladt”, és még sorolhatnám az „okosságokat”…

A harmadik meccsen világosan látszik Obradovic taktikája: ő dobhat, más nem. Adjuk fel, úgy is mellé dobja, ahogyan eddig is tette. A Semleges Kosárlabda Szurkolók Nem Hivatalos Gittegyletének nevében köszönjük, Zseljko! Visszaadtad nekünk a jelen egyik legfényesebb, legbriliánsabb fiatal sportolóját!

Olyan mély nyomokat hagyott bennem, a tegnapi mérkőzés, hogy ennek kapcsán négy-öt különálló írást is képes lennék megosztani Veletek. Szerencsére (?) nem vagyok egy „száraz tollú” valaki, akinek nehézséget okozna véleményét hosszú sorokba önteni, de ez a mostani eset kirívó.

Akartam írni a Pana fantasztikus, mind védekezésben, mind támadásban mutatott feltámadásáról. Tervezgettem egy fejtegetést arról, hogy lá-lám a Barcában is emberek játszanak, akik bizony el tudnak bizonytalanodni. Megfordult a fejemben egy cikk Diamantidis és Sato hozsannázásáról, hogy miként tudtak ekkora formajavulást produkálni 48 órán belül. Ott van a Navarro - aki, bár pocskondiázhatta volna a bírókat és foghatta volna rájuk a hazai vereséget, mégis magában kereste a hibát- (sport)emberi nagysága előtt fejet hajtó írás terve, mely szintén komoly gondolatokat  ébresztett bennem.

Ám ekkor összeállt a kép, ami talán mindezt összefoglalhatja…

Az európai-élbajnokságok közül kettőben a szórakozásé – értsd, az All-Star Gáláé – háromban pedig a vérre menő bajnoki csatározásoké volt a főszerep a mögöttünk hagyott hétvégén. Magam nem vagyok nagy rajongója a gáláknak, még akkor sem, ha tudom, ez elsősorban a közönség kiszolgálásáról szól, viszont sportszakmai értéke a nulla felé tendál, így felesleges volna nagy feneket keríteni az olasz, valamint a görög bajnokságban szereplő légiósok kontra hazai játékosok mérkőzéseknek. Sokkalta érdekesebb számomra, hogy mondjuk a Barcelona 35 percen keresztül újra szenvedett, hogy a Fuenlabrada újra megmutatta, a rájátszás a céljuk az idei szezonba, vagy hogy a Besiktas csodás játékkal múlta felül a Fenerbahcse együttesét, idegenben. Hajtás után jönnek az összefoglalók – és a történeti hűség kedvéért néhány mondat a Gálákról, hiszen nem gondolkodunk mindannyian ugyanúgy.

Üdvözlök mindenkit egy új kezdeményezés első bejegyzésében, amely remélhetőleg egy hasznos, megtűrt, ne adj Isten, kedvelt rovatává válik az oldalnak. Engem Rádonyi Kristófnak hívnak és az Eurosport-nak köszönhetően az elmúlt 4 esztendőben az európai kosárlabdával keveredtem közelebbi viszonyba, mint kommentátor. A Mennyei Játszótér szerkesztőcsapata folyamatosan ötletel azon, hogyan lehetne még színesebbé tenni az oldal amúgy sem elhanyagolható mértékű kínálatát, s mint minden Szentnek, nekik is „maguk” felé hajlik a kezük. Mégiscsak itt élünk Európában, ahol számos rangos bajnokság folyik, amelyek nívójuk ellenére minimális, vagy leginkább semmilyen formában nem képezik az írott sajtótermékek szerves részét. Engem ért a megtiszteltetés, hogy öt nagy bajnokság, az Euroligában és EuroKupában is meghatározó nemzetek küzdelemsorozatait „elétek tárjam”. Jó szórakozást hozzá mindenkinek!