Falco-SZOVA KC Szombathely – Szolnoki Olaj KK 83–82 (20–18, 22–17, 18–21, 23–26)

Úgy fest Bencze Tamás olyan felfogást hozott Szombathelyre, mely nagyon fekszik a sárga – feketék játékosainak. Többek között Alekseyev nyilatkozott az elmúlt napokban arról, hogy lehet esélyük a bajnokaspiráns Szolnok ellen. Remek szellemben kezdte a találkozót a Falco, sokat tett a kezdő lendülethez a 600. bajnoki mérkőzését játszó Kálmán László . A visszatérő Gosa nagyot dobott a csapat védekezésén, Báder nem is bírta a rá nehezedő terhet, 4 perc alatt 2 eladott labda és 2 fault fűződött a nevéhez. Doyne ismét meghatározó pontszerzője volt a hazaiaknak, nem volt meglepő, hogy Falco fórral zárult az első negyed. A Szolnok csak percekig vezetett, majd miután Kálmán lépett elő a vezérré hazai oldalon, 7 pontra duzzadt a szombathelyi előny. Pór Péter igyekezett felrázni övéit, mely sikerült is ideig-óráig, mert ekkor az idei szezonban gyengélkedő Pankár Tibor hozott 5 pont és megint 7 volt közte, igaz követett el hibát is mert a negyed végén 2+1e-es játékával Clark zárkóztatta a Szolnokot. Báder a záró játékrészre elővette válogatott formáját és jelentősen feljavult Trotter játéka is. Azonban Kálmán, Gosa, vagy Alekseyev mindig képes volt betalálni, a végjátékban még Doyne kipontozódása sem roppantotta meg a Falcot. 1 percen belül voltunk, amikor Trotter ziccerével egy pontos előnyre tett szert a Szolnok. Majd jött Szanati, aki Pankárhoz passzolt, a volt válogatott játékos pedig értékesítette a tempót az utolsó másodpercben. Itt a forduló meglepetése, egy ponttal győzött a Falco a Szolnok ellen, akik megóvták a mérkőzést…

Winter Gábor beszámolója a Magyar Kupa négyesdöntőjéről

Elődöntő: Szolnoki Olaj - Atomerőmű SE 84 - 71 

Az alapszakaszban 15 ponttal nyert otthon a Paks, ez bizakodásra adhatott okot az atomvárosiaknak, viszont az Olaj hamar nyomatékosította, hogy komolyan gondolja a kupagyőzelmet. Báder vezérletével már a 4. percben 10 ponttal vezettek a hazaiak, ami a negyed végére 16-ig kúszott fel. A paksiaknál senki nem akadt, aki a sereg élére állt volna, így a második negyedben is csak az eredmény tartására futotta tőlük. A második félidőre azonban egy teljesen más Atom érkezett vissza, és Sales vezérletével repesztettek egy 18-2-es rohamot, amely végén már a vendégek jártak előrébb. Azonban az erejükből csak ennyire futotta, innentől lassan, de biztosan húzott el a remekül játszó, Báderre építő Szolnok. Végül, a negyedik negyedben helyenként örömjátékot bemutatva, a közönséget maximálisan kiszolgálva, magabiztosan jutott a döntőbe a házigazda.  A hazaiaknál Báder Márton (30 pont/ 13 lepattanó) volt a vezér, de Trotter (15 pont/6 gólpassz) és Trepák (11 pont) is sokat tett a győzelemért. A vendégeknél az amerikai trió hozta magát, csak Sales (20 pont/7 pattanó), Johnson (17 pont/8 lepattanó) és Hodges (14 pont/5 gólpassz) tudott az esemény rangjának megfelelően kosárlabdázni. A kispadok küzdelmét 23-9-re a hazaiak nyerték, ami szintén fontos eleme volt a győzelmüknek.

Folytatjuk a fiatal magyar játékosok bemutatását, mai epizódunkban is egy ’88-as születésű irányító kerül a fókuszba. A Paks játékosa, Kovács Ákos a tavalyi Körmend elleni elődöntőben robbant be a köztudatba, azóta rendszeresen megkapja a lehetőséget klubjában, mi több, nagyszerűen él is vele.

Winter Gábor beszélgetett a kecskeméti nevelésű, „Kacsa”-ként elhíresült játékmesterrel.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

Általános iskolában, a suli-csapatban játszottam. Iskolák közötti meccseken figyelt fel rám az első edzőm, Szabó László. Mondta, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni ezzel a sportággal. Abban az időben fociztam is, majd miután egy évig együtt csináltam a kettőt, a kosárlabda mellett döntöttem.
Elolvasom »

Ma kezdetét veszi egy újabb interjúsorozat nálunk, itt hazánk legjobb magyar játékosait ismerhetitek meg közelebbről. Az első választásunk a válogatott csapatkapitányára, Fodor Mártonra esett, aki tudvalevő, körmendi nevelésként több honi egyesület sikeréért küzdött már, jelenleg a Szolnok csapatában igyekszik felérni a bajnoki és a kupa trónra.

Adorján Istvánnak nyilatkozott a piros-feketék Marcija, így a Hazafiak interjúsorozatot vele nyitjuk meg.

KONECRANES-Salgótarjáni KSE – Atomerőmű SE 76-81

Az elmaradt meglepetés, fogalmaztunk bevezetőnkben. Nos, a mérkőzés előtt bármelyik hazai drukker összetette volna a két kezét, csakhogy egy élvezetes, szoros mérkőzést láthasson, ahol a kedvenceik partiban tudnak lenni a dobogóért harcoló atomvárosiakkal. Ehhez képes, amikor 3 percnyi játék után 0 – 12 szerepelt a kijelzőn, a szerencsésebbek csak beletörődtek a helyzetbe, ám többen lemaradtak a nógrádi alakulat idei egyik legjobb teljesítményéről, hiszen hazafelé vették az irányt. Kovács Nándor tréner a padon hagyta kezdésnél a csapat legjobb játékosát, Rodgers-et. Ez a taktikai húzás (mivel az amerikai erősen bicegett, csak jóindulattal nevezzük ennek) nem várt sikert hozott, az irányító pályára kerülése után tartotta a lépést az ASE-val a vendéglátó, a cél a 10 pont körüli különbség tartása volt. Vojvoda Dávid (9 pont), a paksiak friss szerzeménye meglehetősen későn került parkettre, az új fiú nem is vállalta túl magát, inkább próbált beilleszkedni a csapatjátékba. A vendégek talán elhitték, hogy 0 energia befektetéssel is hozni tudják onnantól a találkozót, de nagyot tévedtek. A nem éppen a helyzet magaslatán lévő fiatal kontingens ordítói hibáival rendre a tarjániaknak „adta” a játékszert, különösen a sokszoros utánpótlás válogatott, de a felnőttek közé nehezen beilleszkedő Tóth Péter eladott labdái voltak kirívóak.
Elolvasom »