A lockout, ha nem is egyből, de elérte azt a réteget is, amelyet igazán rosszul érinthet anyagilag. A liga ugyanis összesen 114 alkalmazottját bocsájtotta el szerdán és csütörtökön. Az adatok szerint ez a teljes személyzet 11%-a, ám ez a szám Chris Mannix, a Sports Illustrated szakírója szerint megint nem fedi a valóságot. A legtöbb ember New Yorkból és New Jersey-ből lett elküldve és szinte egyetlen területet sem kíméltek, marketingesek, IT-sek, a közösségi kapcsolatokat ápolók és TV-sek, rádiósok is megkapták felmondóleveleiket. Közben úgy tűnik, hogy folytatódhatnak a tárgyalások. Ma ülnek le egy asztalhoz a játékos szakszervezet középvezetői és a liga képviselői, az egyik legfontosabb kérdés pedig az lesz, mikor legyen a következő hivatalos meeting. Mint ismeretes, két hete semmilyen kontaktusba nem kerültek a felek és ez is csak egy kis lépésnek tekinthető, de legalább mozdulnak. A másik érdekes pont az lehet a mai találkozón, hogy a 2010-2011-es BRI mértékét is el kellene fogadni, ez pedig ilyen háborús időkben nem tűnik sima ügynek, főleg úgy, hogy a játékos szakszervezet és egyes újságírók is folyamatosan hazugsággal vádolja a tulajdonosokat.

Újabb szomorú hírrel kell kezdenünk, hiszen alig két órája robbant a bomba a !Y Sportsnál: Yao Ming visszavonul! Shaquille O’Neal után ő is úgy döntött, nem ölt többet mezt magára profi meccsen, ő azonban nem csak magasságával, de technikai képzettségével is kiemelkedett a mezőnyből. Minden szakértő egybehangzó véleménye szerint a kínai óriás karrierje közel sem volt teljes sorozatos sérülései miatt, mindig úgy fogunk rá emlékezni, hogy „vajon mi lehetett volna belőle…”, de amit a liga távol-keleti terjeszkedéséért tett, az felbecsülhetetlen, ezért többen is a Hírességek Csarnokába várják. Ő volt az, aki megnyitotta a kínai piacot az NBA számára, ezért a legnagyobb sztárok dollár tízmilliókat köszönhetnek neki. A hivatalos bejelentésre a források szerint a következő 48 órán belül kerül sor.

A tegnapi nap folyamán jelent meg egy cikk a New York Timesban az NBA pénzügyi helyzetével kapcsolatban a Forbes számításaira alapozva. A tegnapi hírekben már olvashattatok róla, hogy számításaik alapján a liga nyereséges annak ellenére, hogy Sternék szerint 22 csapat veszteséget halmozott fel a tavalyi évben is. Nos, nem kellett sokat várni, már ma reggel olvasható volt a hivatalos válasz, amely pontokba foglalva próbálja megcáfolni mindazt, amit Nate Silver a Timesban írt. A lényege annyi, hogy a Forbes számításai és adatai pontatlanok (állítólag a New Orleans Hornets könyvei kerültek napvilágra, de legalábbis rossz kézre és ebből vonták le a következtetéseket a többi csapatra). A játékos szakszervezetnek is megvolt a véleménye. Szerintük a liga a 2009-2010-es szezonra azt jósolta, hogy a bevételek csökkenni fognak, ami viszont bebizonyosodott, hogy nem így történt, így a veszteségeknek is jóval kevesebbnek kell lennie a vártnál. Úgy gondolják, hogy ezek alapján bőven megkérdőjelezhető az, amit az NBA mond vagy jósol a jövőt tekintve.

Három emlékezetes eseménynek is ma ünnepeljük az évfordulóját. Reggie Miller és Spike Lee New Yorkban hergelték egymást, Jordan bevágta a győztes duplát, a Seattle pedig bajnok lett az adott esztendők júniusainak első napján!

Elolvasom »

Az év bulvárhíre látott napvilágot a minap! Sokan elmélkedtek azon, mi lehet a Lakers tükörsima kiesése mögött és lehet, hogy megkaptuk a választ, ami nem más, mint bármikor máskor nagy összeomlásoknál: a nők. Történt ugyanis, hogy alig egy nappal ezelőtt Shannon Brown kategorikusan kijelentette twitterén, nem aludt együtt Pau Gasol barátnőjével. Ezzel nagyjából egy időben egy újságcikkben megjelent a következő történet: Brown állítólag lefeküdt Silvia Lopez Castroval, a spanyol center egykori barátnőjével, akit a hírek szerint pár hete dobott a megcsalt fél.

Andrew Bynum 5 meccses eltiltást kapott a JJ Barea ellen elkövetett szabálytalanságáért, amit a következő alapszakasz legelején kell letöltenie. A Lakers centere egyébként ma bocsánatot kért az eset miatt. Közvetlenül a találkozó után még nem nagyon foglalkozott az üggyel, de utána megnézte az esést és elnézést kért Bareától. Tudja, hogy csúnya szabálytalanság volt és örül, hogy nem történt súlyos sérülés. Nem szeretné, ha az emberek ez alapján ítélnék meg őt, csapatát vagy a szurkolóikat és megígérte, hogy nem fog többet ilyen előfordulni. Bynum az öt meccs mellett 25.000 dolláros külön büntit is kapott, mert levette a mezét, ami tiltott. Ez így összesen több mint 677.000 dollárjába került.

Ritka ennyi kosárklasszikus egy napon, ezért is különleges dátum május 7-e: 1989-ben ezen a napon indult el Michael Jordan a halhatatlanság felé vezető úton, 1995-ben Reggie Millert ekkor kezdték el igazán utálni New Yorkban – Seattle pedig addig soha nem látott égést volt kénytelen végignézni 1994-ben.

A tegnapi napon jelentették be: az év edzője idén Tom Thibodeau! A Bulls mestere a hetedik újonc edző, aki megnyerte ezt a díjat, a franchise történetében pedig mindössze a negyedik, aki ebben az elismerésben részesült. Csapatának 62-20-as mérlege minden idők legjobbja első éves edzőként (Paul Westphal 92-93-as Phoenix-ével holtversenyben). A legjobb alapszakasz és otthoni győzelmi mutatót tudhatják magukénak és 1998 óta az első pozitív idegenbeli rekordot a gárda történetében. Tavaly óta 21 meccset javultak (41-41-ről). Thibodeau a mögött Doug Collins lett a második és Greg Popovich a harmadik. A sajtótájékoztatóra több játékos is visszatért a Berto Centerbe és egytől egyig elismerően nyilatkoztak vezetőjükről. Tipikus Thibo: mikor megkérdezték tőle, mi lenne a legszebb ajándék számára ezek után, annyit felelt, „holnap egy jó edzés, az nagyon jó lenne”.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 76 – 101

Úgy néz ki, 3 – 1-es vezetést kellett adnia az ellenfélnek, hogy a Magic végre azt a kosárlabdát játssza, amivel lehet keresnivalója a Playoff-ban. Az életben maradásért harcoló hazaiak elszántan léptek parkettre, az első pillanattól kezdve szusszanásnyi időt sem hagytak a Hawks-nak a kibontakozásra, inkább ők irányították az egész találkozót. Bár a 26-ból bedobott 11 tripla még mindig nem veretes, de nem is ez volt a fő fegyver, amivel gyakorlatilag ízekre szedték Redick-ék az atlantaiakat. Kíméletlenül védekeztek és amint hozzájuk került a labda, zicerre/zsákolásra törően támadták a gyűrűt gyorsindításból vagy tranzícióból. Az első félidejük az előnyépítésről szólt, illetve arról, hogy a vendégek pillanatra se érezhessék azt, hogy lehet szemernyi esélyük. Miután a Hawks felmérte a helyzetét, azaz, hogy nekik nem osztottak ma lapot Floridában, semmi másra nem koncentráltak, minthogy valahogyan kibillentsék az ellenfél játékosait - főként Howard-ot - a nyugalmukból. Van Gundy mester időben észre is vette ezt, tehát leültette a 8 ponttal és 8 lepattanóval záró óriást. Egyébként DH12 megint az első negyed derekán összeszedte a két faltját, a helyére érkező Anderson pedig újfent botrányosan kezdett, de idővel elmúlt nála a lámpaláz és a pad egyik legjobbjaként 11-ig jutott pontokban és 7-ig lepattanókban. Ám az igazi x-faktor Redick volt, aki hatalmas lendületet adott beállásakor, szinte az egész Atlantát állva hagyta és ziccer bemutatót tartott.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 1. kör, 5. mérkőzés – 01:30

Ma véget érhet ez a párharc, amennyiben mindkét gárda azt hozza, amit eddig a sorozatban. Nem szerettünk volna ezzel nagy okosságot mondani, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy míg az Orlando gyakorlatilag csak Dwight Howard stabil teljesítményére tud építeni, a triplákra maximum csak szeretne. Eközben a szezon vége felé sokszor sokak által lesajnált Atlanta pedig akkorát javult és olyan mértékben megújult a PO-ra, mint ahogy azt a legnagyobbak szokták. Itt is elővehetjük a match-up témát, valamint az edzők ezzel kapcsolatos taktikai harcát. Az előbbivel kapcsolatban nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a Hawks kinti védői nem számítanak extra képességűnek – leszámítva az univerzális Josh Smith-t – ám a perimeter levédésében nagyon jók, ráadásul a nagyembereik igen okosan arra összpontosítanak, hogy Howard a lehető legnehezebben tudja csak megtalálni az üres távoli helyzeteket. A ma vendégként szereplő atlantaiak centerei nem szórnak 20 pontokat, ám rendkívül fegyelmezettek, illetve minden fortélyát ismerik annak, hogyan kell kibillenteni az ellent nyugalmi állapotából. Az harmadik derbin például Jason Richardson idegrendszerét sikerült „resetelni”, aminek következtében az amúgy is gyengén működő triplagyár elvesztette azt a játékosát, aki képes egy teljes meccses betli után is értékesíteni azokat a kintieket, melyekkel esetleg vissza lehet hozni a mérkőzést, akár a sírból is.

Dallas Mavericks @ Portland TrailBlazers 82-84

Ami nem sikerült a piros-feketéknek az időrendben korábban játszott meccsen, az ezen a találkozón igen. A Blazers az életben maradásért lépett pályára, 3-1-ről pályahátrányból alig fordított valaki az NBA történetében, így ezt mindenképpen el akarták kerülni. A Dallas is tudta ugyanezt a statisztikát és rögtön magukhoz is ragadták a kezdeményezést, gyakorlatilag végig vezettek az első félidőben is 4-5 pontokkal. Az is sokat segített nekik, hogy Brandon Roy (24 pont, 5 gólpassz) egy ziccert követően rosszul ért talajt (Peja Stojakovic ütött rajta faultot) és így sokat nem játszhatott az első félidőben. A vendégek Dirk Nowitzki (20 pont) vezetésével ezt használták ki, de nem tudtak érdemben elhúzni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra alapon ezt a hibájukat a harmadik felvonásban javították, gyakorlatilag amit ráemeltek, az bement, de inkább azt kell kiemelni, hogy a túloldalon viszont ennek ellenkezője történt. Hiába tartották eddig csapatukat Aldridge (18 pont) és Miller (14 pont), ebben a szakaszban semmit nem tudtak bedobni. Marion (12 pont, 11 pattanó), Terry (13 pont) és a német klasszis irányításával nem kevesebb, mint 23 pontra növelték az előnyt a dallasiak, miután Peja beszottyolt egy hármast a negyed végén. Akik viszont azt hitték, itt a vége, az idei rájátszás valószínűleg legnagyobb fordításáról maradtak le.

Chicago Bulls – Indiana Pacers 20:30

A párharc állása: 3-0

Az első párharc, ami négy meccs alatt eldőlhet idén, de egyben ez lenne az idei Playoff eddigi legigazságtalanabb helyzete is. A Pacers az első meccsen szinte végig vezetett, majd az ezt követő két találkozón is nagyon megizzasztotta Derrick Rose-t és csapatát, de végül – hála leginkább az MVP cím legnagyobb várományosának – mindig vereséget szenvedtek. Hiába az Indianat dicsérő szavak, hogy azért mégiscsak nyolcadikként, negatív mérleggel kerültek be és ahhoz képest milyen jók, ha a meccsek végét mindig sikerül elrontaniuk. Senki nem várta tőlük, hogy megverik a Bullst, de ők mégis a létező legközelebb voltak ehhez, több alkalommal is. Sőt, elég durva statisztika, hogy a Bulls a párharc során egyszer sem vezetett hét pontnál többel, míg a Pacers ugye többször is. Collisonék célja tehát most már egyértelműen az, hogy ha többször nem is, de legalább egyszer be tudják fejezni úgy a találkozót, hogy a Pacers neve mellett legyen a W.

Indiana Pacers(8.) @ Chicago Bulls(1.) 90 – 96

A PO mezőnyébe a legjobb, illetve a legrosszabb mutatóval bekerült gárdák másodszor vehették fel a harcot egymás ellen, a helyszín még mindig Chicago volt. Nos, azok után, hogy a Bulls kínkeservesen tudta csak lehajrázni a Pacers-t két nappal korábban, ez alkalommal sokan, joggal gondolták előzetesen, hogy a jelentősen komolyabb játékerőt képviselő ligaelső képes lesz bedarálni a vendégeket és egy magabiztos sikert aratnak. Ehhez képest megint az Indiana kezdett jobban, az első félidőben az ő kezükben volt a meccs, ahogy legutóbb is. Annyiban változott a felállás, hogy nem csupán az extra kosarak vitték előre Granger-éket, ráadásul Hansbrough-nak most messze nem ment annyira, mint a nyitó derbin. A sokat kritizált Boozer viszont összeszedte magát és kipréselt magából egy 17, 16-os dupla-duplát, ráadásul védekezésben is teljesen más felfogásban küzdött a múltkorihoz képest. A lelkesen játszó Pacers elvesztette az addig remeklő Collison-t, aki rosszul fogott talajt (operatőrt a palánk alatt), igaz a helyére álló Price 13-ig jutva jó beugrónak bizonyult. Még a mellőzött Ford is beállt, dobott is a harmadik negyed végén egy félpályán túli buzzer-t, amivel egalizált csapata. Semmi nem dőlt el tehát a záró szakaszra sem, sőt, a vendégek megint magukhoz vették a kezdeményezést, ám Rose újfent hatalmasat játszott, a végül 36-ot szóró kisembert vasdoronggal sem lehetett volna eltántorítani, ráadásul Korver az első találkozóhoz hasonlóan most is dobott egy gyakorlatilag meccslezáró triplát a végjátékban. Érdekesség, hogy lepattanózásban elképesztő fölényben voltak a hazaiak, 57 – 33-ra hozták ezt a külön csatát, ennek fejében a végeredmény gyakorlatilag érthetetlenül szoros lett. A felek tehát a kiegyenlített küzdelem ellenére is kétmérkőzéses Bulls előnnyel költözhetnek át Indianapolisba.

Philadelphia 76ers(7.) @ Miami Heat(2.) – 01:00

Jöhetnek az első kör párharcainak második mérkőzései. A helyszínek nem változtak, így a Heat hazai pályán növelheti tegnapelőtt szerzett előnyét a Sixers-szel szemben. Nos az első találkozó igen változatos játékot hozott, egyelőre mindkét gárda az alapszakaszban mutatottakkal megegyezően teljesített. A vendégeknek szükségük lenne Lou Williams mielőbbi formába lendülésére, valamint arra, hogy ne folyton csak kapaszkodniuk kellejen a mérkőzésen. Tudnak ők olyan szinten kosarazni, hogy megnehezítsék James-ék dolgát, még, ha a match-up-ok nagyon nem is kedveznek nekik. A vendéglátók legfőbb dolga egyelőre a konzisztencia elérése lenne, mindenképp fontos lenne számukra hozni ezt a derbit is, hiszen a jövőben nagy előnyük lehet abból, ha minél hamarabb végeznek ezzel a párharccal. Persze ehhez Iguodala-éknak is lesz néhány szavuk, láthatóan nem feltartott kézzel érkeztek ebbe a sorozatba Collins ifjonc tanítványai. A nagy hátrányuk az, hogy Wade-ék betörése ellen nincs egy igazi légi elhárítójuk, így jóval nehezebb megállítani a Heat-hez hasonló gárdákat. Nem hinnénk, hogy nagykülönbségű, de Miami siker várható.

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 99-104

A nap és az egész idei PO első meccsén igazi, hamisítatlan rájátszás kosárlabdát láthatott a nagyérdemű. A Pacers az esélytelenek nyugalmával léphetett pályára és rögtön ki is használta, hogy a Bullson nagy volt a nyomás, mindenki sima továbbjutást várt tőlük. Rögtön az elejétől kezdve magukhoz ragadták a kezdeményezést és főleg Roy Hibbert (11 pont, 8 pattanó) és Darren Collison (17 pont, 9 gólpassz, 6 pattanó) ponterős játékának köszönhetően az első félidőben végig 4-8 pont között vezettek. A Chicago hiába próbált meg mindent, az összes komolyabb felzárkózási kísérletüknél az Indiana válaszolt, legtöbbször egy-egy demoralizáló, lehetetlen kosárral. A túloldalt Rose (39 pont, 6 pattanó, 6 gólpassz, 3 blokk) tartotta életben, az ő betöréseit egyáltalán nem tudták szabályosan megállítani. Boozer (12 pont, 6 pattanó) végig faultgondokkal küszködött, de játékában egyébként sem volt túl sok köszönet, a drukkerek azonban a szoros meccs-gyenge játék kombó miatt nem aggódtak még ekkor.

Magyar idő szerint 19:00-kor indul az idei NBA rájátszás. Nézzük, mi várható az első napon.

Chicago Bulls – Indiana Pacers, 19.00

A párharc első meccsén előzetesen sok babér nem teremhet az Indianának. A Bulls játékosaiban az elbizakodottságnál jóval nagyobb lehet a bizonyítási vágy. Szinte lehetetlen, hogy a precizitásáról híres Thibodeau engedni fogja fiainak a lazsálást és erre az első körre maguktól is nagyon rápörögtek, a teljes fordulatszámon járó Chicagót pedig nem tudja megállítani ez a Pacers. Elvileg mindkét oldalon felépültek a sérültek, tehát Joakim Noah és Ronnie Brewer is játékra kész, míg a túloldalon teljes a keret az utóbbi időben. Érdekesség lehet, hogy vajon Thibo előhúzza-e az egyik legtapasztaltabb játékosát, Kurt Thomast vagy továbbra is Omer Asik érkezik majd a padról center poszton. Mindettől függetlenül blowout várható, hiszen az alapszakaszban is mindkét hazai meccsükön elintézték Rose-ék a vendégeket.

Chicago Bulls @ Milwaukee Bucks 95-87

Egyszerűen nincs megállás mostanában a Bulls háza táján. Az egy szem Indiana elleni botlást leszámítva a csapat időtlen idők óta nem kapott ki, meccsről-meccsre tudja hozni a papírformát(ami náluk már a győzelem) és a mai találkozó előtt 2 meccs előnnyel vezette a keleti főcsoportot. A Bucks is éppen kimászni látszik a gödörből. Két Knicks elleni W-vel mutatták, hogy nagyon akarják ők azt a PO-ot. Ha egész évben így játszottak volna, nem lenne gond vele, de nem tették. Most is bizonyították, hogy nagyon jó csapat, hiszen a félidőben Brandon Jennings(15 pont, 5 gólpassz) és Carlos Delfino(23 pont, 7 pattanó) vezetésével négy ponttal győzelemre álltak, sőt, a java még csak ezután jött. A harmadik negyedben John Salmons(25 pont) is csatlakozott hozzájuk és 60-45-nél nem kevesebb, mint 15 ponttal vezettek. Ma sem volt azonban válasz a szinte hibátlanul játszó Derrick Rose-ra(30 pont, 17 gólpassz). Az MVP cím legnagyobb várományosa karriercsúcsot jelentő gólpassz mennyiség mellett 50% fölött tüzelt a mezőnyből és mai irányításának köszönhetően előbb visszahozta a meccsbe csapatát, az utolsó négy percben pedig 10 pont, 3 gólpasszos teljesítményével szinte egymaga le is zárta azt. Luol Dengnek ma gyengébb napja volt támadásban, csak 6 pontot tett a közösbe, de a két kezdő magas, Carlos Boozer(14 pont, 11 pattanó) és Joakim Noah(12 pont, 11 pattanó) is dupla-duplát ért el, emellett pedig a padok csatáját is 25-7-re nyerte a vendég gárda. Győzelmükkel 2.5 meccs az előnyük már keleten, a hazaiak pedig óriási sanszot hagytak ki, hiszen az Indiana és a Knicks is kikapott.

Boston Celtics @ New Orleans Hornets 89-85

Nem túl jó előjelekkel készült a Celtics a New Orleans elleni meccsükre. Ha tavaly nem láttuk volna tőlük azt a pihenést, amit alapszakasz végén műveltek és utána azt a PO menetelést, amit véghezvittek, akkor azt is gondolhatnánk, gondban vannak. Természetesen kétszer ugyanabba a hibába nem esünk, ez a Boston jó lesz a rájátszásra, ettől függetlenül az utóbbi időben mutatott forma alapján maximum 50% esélyt lehetett adni nekik a találkozó előtt. Ez aztán gyorsan csökkent is, hiszen egy negyed után 28-14-re égtek. Paul(4 pont, 15 gólpassz, 7 pattanó) ugyan nem talált be, de már ekkor 7 gólpasszt kiosztott, Marco Belinelli(23 pont) pedig mindent bedobott, amit kiosztottak neki, neki már ekkor megvolt a 4 értékesített triplája. A dolog a második 12 percben sem sokat változott, némileg feljebb jöttek a vendégek, de nem számottevően. Az viszont már ekkor látszott, amit a cserék után lehetett tudni: ennek a Celticsnek erőssége lesz a kispad.

1995. március 19-én sporttörténelmi eseménynek lehettek tanúi a kosárlabda szerelmesei, ugyanis a majd két évvel korábban visszavonult Michael Jordan újra szerelést öltöt és visszatért az NBA-be! A '93-as megnyert döntő után jutott arra az elhatározásra a Legek Ura, hogy felhagy az aktív kosárlabdával. Ennek legfőbb oka édesapja halála volt, ami után az idősebb Jordan álmát beteljesítve a baseballal próbálkozott, inkább kevesebb, mint több sikerrel. MJ előbb edzéseken tűnt fel a Bulls-nál, majd a sok találgatás után eljött a nagy nap, a kosárlabdavilág visszakapta hősét! Külön érdekesség, hogy a United Center mennyezetén ekkor már ott lógott a visszavonultatott 23-as mez, így minden idők legjobb játékosa kénytelen volt új számot választani, a 45-re esett a választás. Arról nem is beszélve, hogy a csarnok bejáratánál őt magát is egy Jordan szobor üdvözölte legelőször...

Chicago Bulls @ Indiana Pacers 108 – 115 – hosszabbítás után

A Bulls idén minden előzetes várakozást felülmúlva teljesít, most a Pacers ellen tovább növelhették volna Thibodaeu-ék 6 éve nem látott győzelmi szériájukat, mellesleg ők lehettek volna az első csapat az NBA történelmében, akik egy egész idényben veretlenek maradnak divíziójukban. Feltehetőleg ezeknél még inkább érdekelte őket, hogy ne kerüljenek lépéshátrányba a Boston-nal szemben, így tehát csak a Rose vezette vendégeknek volt veszítenivalója ezen az estén. A Pacers gyakorlatilag az egész ligával „szórakozik” mostanság, hol kikapnak mindenkitől heteken keresztül, hol pedig sztárgárdákat tanítanak móresre. Most az első 44 játékpercben legszebb arcukat mutatták és nagyon simán vezettek, egészen a végjáték előttig. 20 pontos hazai fórnál nem sokan hihették, hogy akár még meccs lehet belőle, ám a karriercsúcsát beállító (42 pont) Rose ezt egészen másképp gondolta. Hátára vette a vendégeket és villámgyorsan visszahozta őket, persze ehhez kellett az Indiana iszonytatos bakisorozata is. A rutinos Foster volt, hogy 2 büntetőt hagyott ki, ütötte a buta faltokat, ráadásul a vendégek MVP jelöltjének 1:20-szal a vége előtt egy 2+1-et is „csinált”. Az utolsó támadását elszerencsétlenkedte a Pacers, majd Collison tripladobás közben ütött oda Rose-nak, aki mindhárom kísérletét értékesítve hosszabbításra mentette a derbit! Ott viszont már a kipontozódások játszották a főszerepet, végül D-Rose is ennek a sorsára jutott, a Bulls kapitulált, az erős dupla-duplát összehozó (29, 12), Hansbrough vezette Indiana pedig robog a rájátszás felé.

Dallas Mavericks @ Portland Trail Blazers 101 – 104

A nap „Playoff derbijét” Portlandben játszották az este, hiszen a még éppen második helyezett (majd a harmadikra lecsúszó) Dallas az 5. kiemelésért harcoló Blazers otthonába látogatott. A vendégek kiválóan kezdtek, hiszen az első 11 mezőnykísérletük sikeres volt, ám a negyed végére 2 pont híján utolérte őket a vendéglátó. Cuban, a Mavs tulaja szépen körbedicsérte Aldridge-ot tegnap, az élete formájában kosarazó nagyember meg is felelt az elvárásoknak, 30 pontjával csapata legeredményesebbje volt, de amikor szorult a hurok, más volt a vezér! Sokak nagy örömére a régi Brandon Roy-t láthattuk a pályán, aki 21-et szórt, ennek majd felét a záró periódusra tartogatta, mellesleg a tempói is azt mutatták, valóban egyre közelebb kerül a felépüléshez. Ebben a szezonban Matthews is húzóemberré lépett elő, ezt bizonyította 18 egysége, majdnem hibátlan dobóstatisztikával. A szorosan alakuló végjátékban volt lehetősége a Portland-nek, hogy lezárja a találkozót, de Aldridge hibázott, viszont a Dallas nem volt a helyzet magaslatán és dadogott a kezükben a labda, aminek az lett a vége, hogy előbb időt is kellett kérni, majd csak egy második szándékból elengedett Nowitzki dobással próbálkozhattak, ami lejött a gyűrűről. A 28, 11-es dupla-duplát hozó német így nem lett hős, pedig sérülés után jött vissza az első félidőben. A vereség azt jelenti a Mavs-nek, hogy már eléjük került a Lakers, mostanában nem képesek hozni a szoros mérkőzéseket.
Elolvasom »

A New York Knicks hosszú távra tervez Chauncey Billups-szal. A veterán irányító utolsó(következő) évi béréből csak 3.7 millió dollár garantált, amennyiben kidobja a csapat, ám nemhogy ezzel nem terveznek, de még hosszabb időre próbálják magukhoz láncolni korunk egyik legjobb pályán belüli vezetőjét. A Knicks vezetői meg vannak arról győződve, hogy Billups a megfelelő személy a játék koordinálására és hogy ha olcsóbbért hosszabbítanak vele, akkor az felszabadít annyi sapka alatti helyet 2012 nyarán, amivel a jelenlegi hiányposztokat be tudják tölteni.

A csapat ráadásul igen jó fej volt Corey Brewerrel. A deadline előtt megszerzett játékosnak ugyanis nem tudtak megfelelő játékidőt biztosítani. A Mavericks egy 3 éves, 7 milliós szerződést ajánlott és ennek Donnie Walsh nem akart útjában állni, így megegyeztek arról, hogy elengedik Brewert. Mike D’Antoni edző is megerősítette, hogy nem lett volna túl sok ideje Brewernek bizonyítani, így Walsh döntése mindenképpen jó volt mindkét fél számára.

Toronto Raptors @ New Jersey Nets 136-137  3 h.u

Utoljára 2005-2006-ban fordult elő, hogy egy csapatnak két darab háromszori hosszabbításos meccse is legyen egy szezon alatt. Akkor a Knicks, most pedig a Nets vitte véghez ezt a „bravúrt”. Gyakorlatilag ugyanolyan lassan csordogált az egész találkozó, mint az egy nappal korábbi, szintén Londonban megrendezett összecsapás. Hullámzó meccsen előbb a New Jerseynél, majd az utolsó felvonásban végig a Raptorsnál volt az előny, de Deron Williams a rendes játékidő végén a győzelemért dobhatott, de hibázott. Mi már tudjuk, ő még akkor nem tudta, nem ő volt az egyetlen azon az estén. Az első ráadásban az egész meccsen legjobb formájában játszó Brook Lopez előbb kétszer is sapkázta Andrea Bargnanit (8 blokkja egyébként is karriercsúcs), majd egy véleményes, de fújható támadó után kipontozódott. Három ponttal mentek a kanadaiak, de 11 másodperc bőven elég volt (talán még sok is) Sasha Vujacicnak, hogy a Kígyó térről, emberről egyenlítsen. A túloldalon az olasz center aznap este először, de nem utoljára hibázta el a buzzert. A második hosszabbításban szintén fej-fej mellett haladtak a csapatok, most DeRozanra jutott a szerep, de emberről ő is kihagyta a hat méteres tempót. A harmadik felvonás közepére úgy nézett ki, minden eldőlt, hiszen Travis Outlaw!!! vezetésével a Nets hét pontos előnybe került, de egy Bargnanin tévesen befújt 2+1 és egy Barbosa hármas elég volt ahhoz, hogy 20 másodperccel a vége előtt 1-gyel menjen a Torontó. Ez azonban kevés volt, a bírók kicsit megkönyörültek Prokhorovékon és Outlaw egy leütéses tempójába úgy látták, hogy beleért a védő. Az egész évben hullámzó, ám ma a fontos pillanatokban jobbik arcát mutató játékos mindkét büntetőt bevágta és mivel a másik oldalon az olaszok kiválósága ugyanazt eljátszotta, mint 10 játékperccel korábban, így végül a New Jersey örülhetett a végén.

New York Knicks @ Miami Heat 91 – 86

Nem is volt olyan rég, mikor ez a két klub hatalmas csatákat vívott egymással a Playoff-ban, váltott sikerekkel, de mindig fordulatokkal teli párharcokban. Most elérkezett az az idő, mikor újra igazi sztárok pattogtatnak mindkét csapatban, a legutóbbi nagy hármas éppen New Yorkban jött össze éppen a napokban. A Heat igyekezett megmutatni, hogy ki az úr a háznál, egész simán vezettek, míg a Knicks össze nem hozott egy 16 - 0-ás rohamot a félidő záró etapjaként. A harmadik negyedben mindkét gárda érezte, hogy ott nagyon meg kell fogni a másikat, összesen 28 pontot hozott össze a két fél, ez azt jelentette, hogy egy egységnyi hazai előnnyel fordulhatnak a mindent eldöntő periódusra. Ekkor hős született. Nem a 29 egységig jutó Anthony és nem is a 16-ot teljesítő Stoudemire. A különbséget most Billups-ban mérték, a veterán irányító beceneve nem véletlenül Big Shot, többek közt mínusz négynél előbb dobott egy kettest nehéz helyzetből, majd egy triplát a kígyótérről, egy perc vissza és a Knciks-nél az előny! A következő támadásban visszavehetné azt a Miami, de a vendégek CB-je megszerzi a játékszert a hazaiak CB-jétől és a gyűrűig robog vele, majd az érkező Williams-nek ad pontokat érő passzt. A 27 egységével legjobb Heat játékosnak bizonyuló LeBron még közelebb hozta az övéit egy betörés után, ahol faltolták és bedobta a büntetőket. 13-mal a vége előtt Bill Walker elvesztette a labdát, ám az utolsó esélyt elpackázta a vendéglátó, STAT hatalmas szerelést mutatott be a ziccerezni igyekvő James-en. A vonalról megint nem hibázott Williams a vendég oldalon, LBJ pedig a potenciális egyenlítő triplát is kihagyta. A small-ballozó Knicks teljesen megérdemelt diadalt aratott, a korábban nagyon féltett Billups gyakorlatilag mennybe ment, ilyen az, mikor egy harcedzett veterán minden rutinját beleadja és kirángatja a kátyúból szupersztár társait. Kérünk még, Chauncey!

Charlotte Bobcats @ Atlanta Hawks 88-86

Fontos keleti meccset játszottak ma Atlantában. A Bobcats a legjobb nyolcért, míg a Hawks a pályaelőnyért harcol. A hazai gárda papíron erősebb is, a vendégek pedig egy kissé meglepő vereségből is érkeztek, így nem meglepő módon az Atlanta kezdte jobban a meccset, nem is kicsit. Al Horford és Josh Smith ponterős játékának köszönhetően két és fél perccel az első félidő vége előtt nem kevesebb, mint 22 pont volt a különbség a javukra, amikor a Cats időt kért. Silas mester valami nagyon okosat mondhatott fiainak, mert előbb 13-ra letornázták a különbséget a fordulásra, majd egy kisebb harmadik negyedbeli hullámvölgyet leszámítva folyamatosan zárkóztak a következő játékrészben is. A záró szakaszra már csak négy pontos hátránnyal fordultak Shaun Livingstonnak és Stephen Jacksonnak köszönhetően, akik a végén is odatették magukat. Öt és fél perccel a vége előtt vezetett először a Charlotte, ekkor viszont úgy tűnt, az Atlanta észbe kap és tudott válaszolni minden kosárra, a végjátékban fél perccel a vége előtt egál állásnál pedig nekik volt lehetőségük átvenni a vezetést. Az egész meccsen gyengén játszó Joe Johnson azonban kihagyta a tempót, a másik oldalon pedig Captain Jackre jutott a feladat, hogy megnyerje csapatának a találkozót. Ő két emberről is megtette ezt a dudaszó pillanatában, ezzel pedig kapaszkodnak a bombaformában lévő Indianára, a hazai együttes pedig nagy riválisához, a Magichez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlanná kezd válni.

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 89-110

A napról-napra jobb Bulls fogadta a nap első meccsén az éppen ellentétes pályát bejáró Indianát. A Pacers a tegnapi győzelmüket leszámítva elképesztő pocsék formában van, ráadásul a Chicago 10-0-lal állt a találkozó előtt a saját divíziójában lévő csapatok ellen. Ennek ellenére a vendégek nagyon szépen tartották magukat, az első negyedben vezettek is, de miután a hazaiak fordítottak sem adták meg magukat és a harmadik negyed végéig szoros küzdelemre kényszerítették jóval esélyesebb vendéglátóikat, ekkor azonban a gyomorbántalmakkal küzdő Rose vezetésével a Bulls bedarálta ellenfelét. Jó hír a hazaiaknak, hogy a bokasérülés miatt letámogatott Taj Gibson később visszatért a padra saját lábán és állítólag játszhatott volna, ha nagyon muszáj. Ezzel a győzelemmel a Chicago 2.5 meccsel lemaradva második már a Celtics mögött a keleti főcsoportban, 19 meccsel vannak 50% fölött, amire az 1997-98-es szezon óta nem volt példa és 12-0-lal állnak, ha Keith Bogans legalább hat pontot dob. A Pacersnél nagy változások várhatóak, többet, jobbat az esti hírmorzsákban.

Indiana Pacers @ Denver Nuggets 107 – 121

Az NFL nap miatt csupán egy mérkőzést játszottak mára virradóra a ligában, az viszont nagyon is élvezhetőre sikeredett. A Nuggets-nek volt miért visszavágnia a hozzájuk vendégségbe látogató Pacers-nek, ugyanis a két csapat indianai odavágóján kiütéssel, 144 pontot dobva nyert O’brien csapata. Melo-ék láthatóan tanultak az esetből és hajtotta őket a visszavágási vágy, ennek megfelelően jött tőlük az irdatlan nagy dobóparádé. A Pacers finoman szólva sincsen formában, lassan nagyon lecsúsznak a playoffért való küzdelemben, pedig egy hónapja még nagyon stabilan tartották helyüket. 4 zsinórban bukott találkozó után volt fellépésük Denverben, tehát nekik is fontos lett volna a diadal. Így aztán nagyon élesen kezdték a mérkőzést, az első 15 percben domináltak is az összecsapáson, ám mivel a védekezésre nem összpontosítottak eléggé, a nagyon jól dobó Nuggets maga javára fordította az állást már a nagyszünet előtt. A harmadik negyedben (az odavágón ebben a játékrészben dobott be hihetetlen, 22-ből 21 mezőnykísérletet a Pacers) tudták a hazaiak, hogy igen kritikus szakasz jön. Ekkor Anthony hátára vette a Nuggets-ot, 23 pontot rámolt be csak ebben a játékrészben, összesen 36-ot szórva nagyon jól teljesített, mellesleg 8 próbálkozásából 6-szor talált be a triplavonalon túlról. A záró etapban nem maradt energiája a fordításra a vendégeknek, akiknél egyébként két nagy pozitívum említhető a derbi kapcsán. Az egyik, hogy a mostanában kezdőként bizalmat kapó Hansbrough 27 pontos karriercsúccsal jelentkezett be, ami mellé 10 pattanót lekapva egy dupla-duplát is összehozott, a másik dicséretes teljesítmény az újonc Paul George 17 egysége, ami neki is NBA karrierje legjobbját jelentette. Viszont, ha megemlítjük Granger 8, illetve Collison 5 egységét, akkor elmondhatjuk, leginkább a vezérek pocsék teljesítménye miatt vallott kudarcot az Indiana. A vendéglátó mindent egybevéve 51 százalékos mezőny, illetve 55 százalékos triplamutatójának köszönhetően teljesen megérdemelt sikert aratott, valahogy így kéne teljesítenie ennek a sokra hivatott, ám a cserepletykák miatt rendesen megtépázott Denvernek.

Greg Oden továbbra is úgy gondolja, hogy Portlandben szép jövője van még. A center négy szezon alatt három súlyos sérülést is szenvedett és novemberben a bal térdén kellett komoly műtétet végrehajtani. A 2007-es első választottja azt mondta, hogy próbál saját magával foglalkozni és egyáltalán nem mondott még le arról, hogy egy napon az NBA jobb magasemberei közé fog tartozni. Ehhez most először egészségesnek kell lennie, majd dolgoznia és nem odafigyelnie a negatív hangokra, amikből szerinte van jócskán. Jobbulást kívánunk neki és adja Isten, hogy úgy legyen, ahogy mondja, de ennyi és ilyen mértékű sérülés nem múlik el nyomtalanul sajnos.

A Blazers másik nagy sérültje felől is biztató hangokat hallani. Brandoy Roy mindkét térdét hétfőn műtötték, de állítólag pénteken már dobált. Elmondása szerint várni a legnehezebb, hiszen ő már szeretné a munkát hajszolni, ha úgy érzi, hogy a lábai jók, de az orvosok utasítását kell követnie, akik egyelőre még egy kicsit lassabb tempóra intik. A csapat nem határozott meg időpontot a visszatérésére, de 3-6 hónap között várják vissza, adott esetben tehát a PO-ra akár be is szállhat.

A mai nap bizonyította be, hogy miért kellene kevesebb meccs az NBA-ben és miért nem kellenének olyan helyzetek, hogy csapatok folyamatosan egymás utáni napokon játszanak. A tegnap tíz meccs után ma 13 találkozó került sorra és 2-3 üdítő kivételtől eltekintve leginkább arról szólt a fáma, hogy megnehezítsék a csapatok a dolgomat a nap lúzere kérdésnél. Lássuk meccsről-meccsre:

Atlanta Hawks @ Charlotte Bobcats 103-87

Itt még nem is volt semmi probléma látszólag. A Hawks egy megalázó vereségből jött otthonról, míg a Bobcats egy győzelmi sorozatot próbált meg továbbvinni. Érthető módon az Atlantánál volt nagyobb a motiváció és jobb csapat is, ennek ellenére a hazaiak öt pontos előnnyel vonultak szünetre, ami lehetett volna több is, ha csak a ziccereiket bedobják. Nem tették és a második félidőben a vendégek hengere bedarálta őket. Joe Johnson az első félidőben előbb még megsérült, de a másodikban visszatért és főleg az ő vezetésével lélektanilag helyrerakták magukat és mennek a keleti nagy ötössel. A Charlotte kezd visszaesni az edzőváltás okozta pozitív hullámból és mostanság már vereségből is jön jócskán, mindenesetre érdekes kérdés, hogy vajon amellett döntenek-e, hogy elkezdik a csapat újjáépítését és nagy, hosszú szerződésű játékosaikat eladják(ezt kellene) vagy idén is megpróbálnak bejutni a PO-ba, ahonnan csont nélkül zavarják el őket újfent.

Indiana Pacers @ Los Angeles Clippers 107 – 114

A kisebbik Los Angeles-i csapatnak nem volt elég, hogy kevesebb mint 18 órával korábban(!) a Lakers-t leckéztették meg, a ma délutáni találkozójukon a sokáig jól küzdő Pacers ellen kellett bizonyítani. Igazi dobópárbajjal kezdődött a mérkőzés, a vendégeknél Collison volt elemében, 17-et szórt az első negyedben, a hazaiaknál a szuper újonc, Blake Griffin járt 14 játékperc után 26 pontnál. Félidőre 3 egységnyi Indiana előnnyel mehettek a felek, ám a harmadik játékrészben Gordon is beszállt a pontgyártásba, végül 23-ig meg sem állt, ezzel viszont fele annyit sem szórt, mint elsőéves csapattársa, a sorozatban 27. meccsén is dupla-duplázó Griffin. A magasember 47-nél fejezte be a meccset, amivel felállította a liga idényrekordját, illetve a Clippers klubtörténetének legjobb újoncteljesítményét is. A hihetetlen performanszhoz azért hozzátartozott O’Brien edző fura taktikája, mi szerint a végén már Posey-val akarta fogatni Griffin-t. A hazaiak fiatal sztárjától nem is az a legfelfoghatatlanabb mutatvány, hogy 47-et vágott, hanem, hogy mezőnyből földöntúli mutatót produkálva (24-ből 19 értékesített kétpontos), illetve remek büntetőzéssel (11-ből 9) jutott el ilyen magasságokba. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a sokszor pusztán zsákológépnek titulált játékos támadás befejezések igen széles tárházát mutatta be, középtávoli palánkos tempótól kezdve a lefordulásos centermozdulatokig mindent láthattunk tőle. Még nagyobb öröm a fehérmezeseknek, hogy a kiscsapat már 5. meccsét nyerte meg utóbbi 6 fellépéséből, végérvényesen beléptek a középcsapatok versengésébe. Az Indiana láthatóan nem találja a ritmust, a szezon korábbi szakaszában rendre komoly csapatteljesítményt demonstráló keletieknél csupán az egyaránt 30 fölé jutó Collison – Granger páros volt a pályán. A Clippers legközelebb a Timberwolves-szal néz farkasszemet, nem akármilyen csemege lesz a Love vs. Griffin párharc.