Dwight Howard befenyített! Legutóbbi nyilatkozatában teljesen egyértelműen kijelentette, hogy neki a bajnoki cím a lényeg, semmi más. Ezt elmondása szerint tudatta a múlt héten a csapat vezetőivel és tulajdonosaival is. Azt is elmondta nekik, hogy ehhez szerinte olyan emberek kellenek, akiknek szintén csak a gyűrű lebeg a szemük előtt és 48 percen keresztül képesek koncentrálni. Szerinte a jelenlegi állományból ez nem mindenkire igaz, szóval változások várhatóak a keretben. Azt is megmondta, jövőre szabadügynök lesz és vagy látja az igyekezetet a csapaton és marad Orlandóban vagy nem és akkor oda fog menni, ahol szerinte a legjobb esélye van elérnie célját.

Ritka ennyi kosárklasszikus egy napon, ezért is különleges dátum május 7-e: 1989-ben ezen a napon indult el Michael Jordan a halhatatlanság felé vezető úton, 1995-ben Reggie Millert ekkor kezdték el igazán utálni New Yorkban – Seattle pedig addig soha nem látott égést volt kénytelen végignézni 1994-ben.

Egy olyan éjjel után, melyen a nyolcadik kiemelt Memphis Grizzlies 4 - 2-es összesítéssel kiütötte az első körben a nyugati első San Antonio Spurst, nem is lehetne más dolgunk, mint felidézni az NBA történelmének ehhez hasonló másik három hőstettét!

Elolvasom »

Memphis Grizzlies(8.) @ San Antonio Spurs(1.) 103 – 110 – hosszabbítás után

A Spurs megúszta, hogy hazai pályán essen ki, összesen egy nyert meccsel a nyolcadik kiemelt ellen. No, de hogyan tették mindezt a texasiak? A két gárdától már megszokhattuk ebben a sorozatban, hogy kiélezett, izgalmas derbiket játszanak egymással, igaz legutóbb szó sem volt szoros találkozóról. Ahhoz képes, mennyire rossz helyzetben kezdték ezt a találkozót, minden fegyverüket bevetve sem tudták leszakítani a hajtós Memphist, sőt, a harmadik negyedben jött a vendégektől a szokásos szigorítás védekezésben, ami meg is hozta gyümölcsét, hiszen onnantól inkább az ő kezükben volt a mérkőzés sorsa. A festékben már megint csúnyán helybenhagyott SAS három egységnyi hátránnyal fordult az utolsó percre. Hill ziccere után csak egy volt közte, ám Randolph visszaállította a differenciát egy középtávolival. Alig 14 szekunduma maradt Popovich-éknak, hogy kitaláljanak valamit, egy gyors kettessel álltak elő, majd jöhetett a falt. Randolph lett a sértett, be is vágta mindkét kísérletét, újra alkotnia kellett valamit a San Antoniónak. Csakhogy porszem került a gépezetbe. A 33 ponttal záró Ginobili egy igen emberes távolit szórt be kiesve a pályáról, de kiderült, hogy egy hajszálnyival rálépett a triplavonalra, maradt 2 másodperc és egy pont a Grizzliesnek. Randolph megint odaállhatott a vonalra és most sem remegett meg a keze. Ha konferencia elsőként kiesésre állsz a playoff első körében, kinek add a labdát 1,7 szekundummal a végső dudaszó előtt három pontos hátrányban? Hát persze, hogy egy újoncnak! Neal nem hezitálhatott, védővel együtt verte be a triplát, jöhetett a hosszabbítás! Ott annak rendje és módja szerint előnyben volt a megmenekült csapat, Parker és Hill lezárták a derbit, tehát vehet egy nagy levegőt a Spurs, és nekivághat a nagy menetnek Memphisben holnapután.

Philadelphia 76ers(7.) @ Miami Heat(2.) 1. kör, 5. mérkőzés – 01:00

Legutóbb Philadelphiában az volt a kérdés, hogy tud-e söpörni a párharcban a Heat, ezt végül egy 10 – 0-s záró rohammal elkerülte a Sixers. Ebből már az is kiderülhetett, hogy a Miami éppen azt nem tudta véghezvinni, amit egyébként az alapszakaszban is csak nagyon ritkán. Lezárni egy szoros meccset a végjátékban. Most egy párharcot kéne nekik, tehát a nyomás csak rajtuk van, annak ellenére, hogy ez élethalál mérkőzés a vendégek szemszögéből. A Philly múltkori diadalával már megtette, amit megkövetelt a haza, a többi csak hab lenne a tortán. Ha ilyen felfogásban kosaraznak és emellett koncentráltak lesznek, megnehezíthetik a James-ék dolgát, azt csak nagyon nehezen tudnánk elképzelni, hogy egy bravúrgyőzelmet aratnának ma este idegenben. Elolvasom »

San Antonio Spurs(1.) @ Memphis Grizzlies(8.) 86 – 104

Érik a legkomolyabb meglepetés, ami az első kört illeti, hiszen Nyugat papíron leggyengébb alakulata mára virradóra harmadszor tángálta el a főcsoport legjobb alapszakasz mérlegű gárdáját. Hiba lenne, ha leragadnánk a kiemeléseknél, hiszen az idei PO rendkívüli mértékben szól a jó vagy rossz match-up-okról, és ahogy azt lehetett sejteni is, a SAS-nak borzasztóan rossz párosítást jelent a Memphis. Parker-ék tisztában voltak azzal, hogy egyszerűen nem veszthetik el ezt a találkozót, ennek megfelelően agresszíven kezdték a mérkőzést és, ha megugrani nem is tudtak, de az első félidőt ők zárták kétpontos előnnyel. A kis francia addig brillírozása addig elég volt, utána viszont ütemet váltott a Grizzlies és egy-egy letámadással, valamint a szokásos kettőzésekkel hamar zavarba hozták a rutinos ellenfelet. Ezzel egy időben magabiztosan értékesítették a helyzeteiket is, például a padról érkező Arthur-ral semmit sem tudott kezdeni a San Antonio. Számos fontos pillanatban szerzett támadó lepattanót a vendéglátó, egyszerűen képtelenek voltak keménységben felvenni a harcot Duncan-ék (6 pont, 7 lepattanó). A fantasztikusan védekező és hatalmas lendületben lévő Memphis már 13-mal ment az utolsó kisszünet előtt, ám a negyedikben még egy lapáttal rá tudtak tenni és helyenként már húszat is rá tudtak számolni a vendégekre. Elolvasom »

San Antonio Spurs (1.) @ Memphis Grizzlies (8.)

Első kör, 4. meccs, start: 02.00

A Spurs eddig közel sem hozza azt, amire az alapszakasz-teljesítménye alapján elvárható lenne. Kapkodás, rossz döntések, hullámzó teljesítmények, gyenge pad és visszafogott palánk alatti munka jellemzi a csapatot. Persze semmi nincs veszve, hiszen Ginobili visszatérésével egy plusz életveszély érkezett támadóoldalra, és a 3. meccset is csak minimális különbséggel veszítették el. A Spursnek elsősorban fejben kell felnőnie a feladathoz, amiben annak ellenére nagy szerepe lesz Tim Duncannek, hogy bizony javarészt az ő lelkén szárad, hogy Zach Randolph bedobhatta a döntőnek bizonyult hármast az előző meccsen.  A védekezéssel ennek ellenére nincs nagy gond, de a támadóoldalon a végjátékokban többször nagyon határozatlan volt a San Antonio. Ne feledjük, hogy egy esetleges győzelemmel újra náluk lenne a pályaelőny, és azt ők is pontosan tudják: nem lenne túl vidám 1-3-mal hazamenni.

Dallas Mavericks @ Portland TrailBlazers 82-84

Ami nem sikerült a piros-feketéknek az időrendben korábban játszott meccsen, az ezen a találkozón igen. A Blazers az életben maradásért lépett pályára, 3-1-ről pályahátrányból alig fordított valaki az NBA történetében, így ezt mindenképpen el akarták kerülni. A Dallas is tudta ugyanezt a statisztikát és rögtön magukhoz is ragadták a kezdeményezést, gyakorlatilag végig vezettek az első félidőben is 4-5 pontokkal. Az is sokat segített nekik, hogy Brandon Roy (24 pont, 5 gólpassz) egy ziccert követően rosszul ért talajt (Peja Stojakovic ütött rajta faultot) és így sokat nem játszhatott az első félidőben. A vendégek Dirk Nowitzki (20 pont) vezetésével ezt használták ki, de nem tudtak érdemben elhúzni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra alapon ezt a hibájukat a harmadik felvonásban javították, gyakorlatilag amit ráemeltek, az bement, de inkább azt kell kiemelni, hogy a túloldalon viszont ennek ellenkezője történt. Hiába tartották eddig csapatukat Aldridge (18 pont) és Miller (14 pont), ebben a szakaszban semmit nem tudtak bedobni. Marion (12 pont, 11 pattanó), Terry (13 pont) és a német klasszis irányításával nem kevesebb, mint 23 pontra növelték az előnyt a dallasiak, miután Peja beszottyolt egy hármast a negyed végén. Akik viszont azt hitték, itt a vége, az idei rájátszás valószínűleg legnagyobb fordításáról maradtak le.

Chicago Bulls – Indiana Pacers 20:30

A párharc állása: 3-0

Az első párharc, ami négy meccs alatt eldőlhet idén, de egyben ez lenne az idei Playoff eddigi legigazságtalanabb helyzete is. A Pacers az első meccsen szinte végig vezetett, majd az ezt követő két találkozón is nagyon megizzasztotta Derrick Rose-t és csapatát, de végül – hála leginkább az MVP cím legnagyobb várományosának – mindig vereséget szenvedtek. Hiába az Indianat dicsérő szavak, hogy azért mégiscsak nyolcadikként, negatív mérleggel kerültek be és ahhoz képest milyen jók, ha a meccsek végét mindig sikerül elrontaniuk. Senki nem várta tőlük, hogy megverik a Bullst, de ők mégis a létező legközelebb voltak ehhez, több alkalommal is. Sőt, elég durva statisztika, hogy a Bulls a párharc során egyszer sem vezetett hét pontnál többel, míg a Pacers ugye többször is. Collisonék célja tehát most már egyértelműen az, hogy ha többször nem is, de legalább egyszer be tudják fejezni úgy a találkozót, hogy a Pacers neve mellett legyen a W.

Memphis Grizzlies(8.) @ San Antonio Spurs(1.) 87 – 93

Manu Ginobili úgy néz ki, még időben visszatért a Spurs szemszögéből nézve, hiszen a második derbin 17 pontjával rögtön vezérként állt vissza a csatasorba. Sokat foglalkoztunk már ebben a párharcban a match-up-okkal, ami most úgy fest, az argentin jelenlétével a texasiaknak kedvez egy hajszállal. A SAS ugyan elhúzni nem tudott, de végig kézben tartotta a meccset, ráadásul a közvetlen végjátékot megelőzően a Grizzlies kissé talán elizgulta a dolgokat és pár kulcsfontosságú támadásból nem tudtak kosarat szerezni, a rutinrókák pedig kényelmesen lezárták az összecsapást. Sokat küszködött három napja a San Antonio a palánk alatti védekezéssel, ám most a veterán McDyess 11 pontra és 5 lepattanóra limitálta az ellen legkomolyabb támadófegyverét, Randolph-ot. A Memphis-nek természetesen így sem kell szégyenkeznie, főleg azért nem, mert a nyugati első kiemelt így, teljes kerettel sem látszik verhetetlennek számukra, két nagyon fontos találkozó jön az otthonukban. A győztes fél legkomolyabb érdemei mellett ki kell emelnünk, hogy példás csapategységet alkottak a játék minden területén, ezúttal is. Ginobili mellett a többi kulcsember is hozta az elvárható szintet, most megvolt az a lendület bennük, ami a legutóbbi meccsükön nem. A Spurs-nek létfontosságú volt ez a diadal, ami talán átlendítette őket a komoly holtponton, viszont igazán akkor tudnának lélektani előnybe kerülni, ha nem csak visszavennék a pályaelőnyt, de úgy érkezhetnének vissza San Antonioba, hogy rögtön lezárhatják a párharcot.

Denver Nuggets (5.) @ Oklahoma City Thunder (4.)
Első kör, 2. mérkőzés – start: 02:00

Kétszemélyes show-val indult a párharc, hiszen Durant 41, Westbrook 31 pontig jutott – persze az érem másik oldala, hogy így is csak alig tudták megverni ellenfelüket. Szinte garantált, hogy lesznek majd gyengébb meccseik, ekkor nagy szükség lesz Harden pontjaira, aki meglepetésre nagyon visszafogott (5 pont, 1/5 mezőnyből) volt az első meccsen. Ha nem tud felpörögni, akkor gondjaik lehetnek. Egyrészt mert cseretársai igen rapszódikusan teljesítenek, másrészt szemet bántóan nem foglalkoztatja a csapat a palánk alatt Ibakát és Perkinst.

San Antonio Spurs – Memphis Grizzlies 19.00

A menetrend ugyanaz, mint tegnap, csak a résztvevők mások. A hazaiaknál Ginobili játéka igencsak kérdéses és még ha pályára is lép, nagy kérdés, mennyire veti vissza utolsó meccsen szerzett sérülése. A vendégeknél papíron mindenki játékra kész Rudy Gay-t leszámítva. Az argentin dobóhátvéd játéka azért is érdekes lehet, mert ha nem kerül parkettre, akkor a Grizzlies legjobb védőjeként számon tartott Tony Allen valószínűleg Tony Parker őrzését veszi át, ez pedig a Spursnek semmiképp sem kedvezne. A Memphis tét nélkül játszhat, tegnap az Indiana esetében láthattuk, hogyan hathat ez pozitívan.

Utah Jazz @ San Antonio Spurs 102-111

A nap talán egyetlen téttel bíró találkozóján a Jazz látogatott a Spurshöz. A tét itt is mindössze annyi volt, hogy a hazaiak tudják-e tartani magukat a ligaelső pozícióban, hiszen a Bulls csak egy vereséggel számlál többet és nekik még menni kell majd az alapszakasz végén Los Angelesbe a Lakershez vendégeskedni. Mindenesetre a meccs folyamán érződött, hogy az egyik félnek minden mindegy, a másiknak meg inkább az a lényeg, hogy meg ne sérüljön. Eleinte a Utah vezetett, de a San Antonio a negyed végére fordított és innentől kezdve nem is engedte ki a gyeplőt a kezéből. Egy komoly felzárkózása volt még a vendégeknek, amikor a félidő vége előtt két perccel feljöttek három pontra, innen viszont egy 9-0-s rohanást nyomott a nyugati első, úgyhogy már a félidőben megvolt a több mint 10 pontos különbség. A vendégeknél a három magasembert lehet kiemelni. Jefferson (23 pont, 8 pattanó), Millsap (16 pont) és Favors (17 pont) tartották a Jazzt életben. A túloldalon a szokásos csapajáték, pihentetés céljából csak ketten játszottak harminc perc fölött, így heten dobtak legalább 10 pontot, közülük is Richard Jefferson volt a legjobb 20 ponttal. A különbség lényegesen nem változott a harmadik negyedben és bár az utolsó felvonásban egyszer még hat pontra is visszajöttek Harrisék (13 pont, 9 gólpassz), ennyi volt ma a maximum. A Spurs tovább menetel, kérdés, érdekli-e őket a teljes alapszakasz megnyerése. Ha igen, valószínűleg be is húzzák.

Denver Nuggets @ Dallas Mavericks 104-96

A nap rangadóját Dallasban játszották, az Anthony-csere óta remekelő Nuggets látogatott a Ewingok városába. A Mavericks komoly leszállóágban van, pedig a Lakers kifulladásával megcsillant a remény a második kiemelés visszaszerzésére. Rick Carlisle talán nem így gondolja, hisz a sérült Chandler mellett Kidd sem játszott, utóbbit pihentette. A Denver fokozatosan növelte előnyét, mely a 16 pontot is elérte, de a Dallas fogcsikorgatva visszakapaszkodott, és szép lassacskán csökkenni kezdet a különbség, hogy aztán három perccel a vége előtt 94-94 szerepeljen az eredményjelzőn. Ha ezt összevetjük a végeredménnyel, akkor egyből látjuk, hogy a maradék időben bizony csak két pontra futotta az erejükből, a vendégek viszont tízet szereztek, ez pedig a matematika jelenlegi állása alapján a győzelmüket jelentette.

Nuggets: Smith 23 pont; Martin 18 pont, 6 lepattanó; Chandler 16 pont; Nene 9 pont, 15 lepattanó
Mavericks: Marion 21 pont, 10 lepattanó; Nowitzki 20 pont, 7 lepattanó; Terry 15 pont; Barea 12 pont, 10 gólpassz; Haywood 1 pont, 19 lepattanó, 5 blokk

Denver Nuggets @ Los Angeles Lakers 95 – 90

Két igazán jó passzban lévő gárda küzdött meg egymással Los Angelesben, hiszen a Melo-csere óta megtáltosodó Nuggets érkezett az All-Star óta csupán egyszer kikapó címvédőhöz. A találkozó keménysége és minősége hű volt az előzményekhez, 48 percen keresztül fej-fej mellett haladva gyilkolták egymást a csapatok. Kulcsfontosságú volt viszont, hogy Gasol egy kemény falt után lent maradt a földön, majd térdét fájlalva be is kellett vonulni az öltözőbe és már nem is folytathatta a játékot. Ez, a harmadik negyedben fordulópontnak volt tekinthető, a 22 pontos Gallinari vezette vendégek ekkor átvették az irányítást, igaz elhúzni nem tudtak. Majd jött Raymond Felton, aki szinte a semmiből szórt be két triplát, a Denver 9 ponttal is el tudott lépni az utolsó 2 percre fordulva, ám jól koncentrált a 28 egységig jutó Kobe húzta LAL, gyorsan faragtak a hátrányon, Odom triplájával már kettőre jöttek fel, Nene pedig megtette nekik azt a szívességet, hogy kihagyta a második büntetőjét. Ám ekkor megérkezett a derbi hőse, a 18-at szóró Martin és kiharcolta a támadó pattanót, majd be is tette a gyűrűbe a lasztit. Ezzel a Nuggets diadalsorozata folytatódott, már hatnál tartanak Karl fiai, akik egyébként lassan valós félelmet kell, hogy jelentsenek a táblázaton előttük állóknak is. A Lakers ugyanakkor nagy lehetőséget szalasztott el, így már nem elég nekik az első helyre kerüléshez szimplán megverni a Spurs-t.

Dwight Howard újra bajban! A Magic centere a Knicks elleni paprikás találkozón gyűjtötte be szezonbeli 17. technikaiját és ezzel egyre van a bűvös 18-tól, ami újabb egy meccses eltiltást jelent. Howard már korábban a Portland ellen ült kényszerűségből és az NBA szabályai szerint a 16. után két technikainként kell kényszerpihenőt tartani. A liga visszanézte az esetet és helyben hagyta a pályán született döntést, DH tehát vigyázhat magára.

A Bulls minden sikere ellenére Tom Thibodeau hozzáállása jól megfigyelhető a franchise-on. Hiába vezetik ugyanis keletet, nagy figyelmet fordítanak a részletekre is és az utóbbi időben azért van miért aggódni is Chicagóban, ez pedig nem más, mint Carlos Boozer teljesítménye. Az erőcsatár pontjai és dobószázaléka hónapról-hónapra csökkennek, de Thibodeau szemmel tartja a problémát. Az edző szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a pick-and-rollra a pick-and-pop helyett, közelebb kell megkapnia a labdát a gyűrűhöz és azokat a dobásokat kell erőltetni vele, amiket szeret és amikből tud is nagy százalékban kosarat szerezni.

Boston Celtics @ New Orleans Hornets 89-85

Nem túl jó előjelekkel készült a Celtics a New Orleans elleni meccsükre. Ha tavaly nem láttuk volna tőlük azt a pihenést, amit alapszakasz végén műveltek és utána azt a PO menetelést, amit véghezvittek, akkor azt is gondolhatnánk, gondban vannak. Természetesen kétszer ugyanabba a hibába nem esünk, ez a Boston jó lesz a rájátszásra, ettől függetlenül az utóbbi időben mutatott forma alapján maximum 50% esélyt lehetett adni nekik a találkozó előtt. Ez aztán gyorsan csökkent is, hiszen egy negyed után 28-14-re égtek. Paul(4 pont, 15 gólpassz, 7 pattanó) ugyan nem talált be, de már ekkor 7 gólpasszt kiosztott, Marco Belinelli(23 pont) pedig mindent bedobott, amit kiosztottak neki, neki már ekkor megvolt a 4 értékesített triplája. A dolog a második 12 percben sem sokat változott, némileg feljebb jöttek a vendégek, de nem számottevően. Az viszont már ekkor látszott, amit a cserék után lehetett tudni: ennek a Celticsnek erőssége lesz a kispad.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 96-91

A nap rangadóját Texasban játszottak, ahol a nyugati konferenciát nagyban befolyásoló találkozón vendégeskedtek Bryanték. A mérkőzés előtt másfél meccs különbség volt a Dallas javára, ám az utóbbi időben a Lakers magára talált, a Miami meccset leszámítva nem kaptak ki az all-star szünet óta. A vártnak megfelelően alakultak a dolgok, végig szorosan egymáson volt a két csapat. Eleinte még a Mavericks vezetett, ám a Los Angeles gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, nagyobb előnyt azonban soha nem tudtak kiharcolni, a legnagyobb különbség kilenc pont volt, ami a félidőre hatra olvadt. Hazai oldalon csak és kizárólag Shawn Marion(25 pont, 12 pattanó) és Dirk Nowitzki(25 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz) tudtak rangadóhoz méltóan teljesíteni, még a végül 13 pontig jutó Terry is pocsékul dobott, míg a túloldalon Bryant(16 pont) gyengébb estét fogott ki(nem használt a Heat meccs utáni másfél órás gyakorlás...), de Bynumtól(22 pont, 15 pattanó) és Gasoltól((18 pont) nagy segítséget kapott, valamint a padról is több pont érkezett a szokásosnál(28). A harmadik negyedben semmi változás nem történt addig, amíg a hazaiak egy rohammal fel nem jöttek 65-63-ra és itt a Lakersnél még nagyobbnak tűnt a gond, ugyanis Kobe bokája kiment. Egy gyors rohammal újra nyolc pontos fórt harcoltak azonban ki, és legnagyobb sztárjuk is visszatérhetett a parkettre a záró felvonásban, így jó előjelekkel vágtak neki a végjátéknak. Itt aztán megint állandósult ez a különbség, míg Németország valaha volt legjobb játékosa úgy nem gondolta, hogy ideje szorossá tenni és az ő vezérletével újra feljött a Dallas két pontra(89-91). Gasol ráadásul megtette azt a szívességet, hogy kihagyja az egyik büntetőt, Terry viszont nem tudta közelebb hozni csapatát, innentől pedig a büntetőpárbajban a vendégek már higgadtak maradtak. Ezzel az eredménnyel már csak fél meccs van a két gárda között és a Lakers jelenlegi formáját nézve nem kizárt, hogy ők fordulnak majd másodikként a post-seasonre.

Toronto Raptors @ New Jersey Nets 136-137  3 h.u

Utoljára 2005-2006-ban fordult elő, hogy egy csapatnak két darab háromszori hosszabbításos meccse is legyen egy szezon alatt. Akkor a Knicks, most pedig a Nets vitte véghez ezt a „bravúrt”. Gyakorlatilag ugyanolyan lassan csordogált az egész találkozó, mint az egy nappal korábbi, szintén Londonban megrendezett összecsapás. Hullámzó meccsen előbb a New Jerseynél, majd az utolsó felvonásban végig a Raptorsnál volt az előny, de Deron Williams a rendes játékidő végén a győzelemért dobhatott, de hibázott. Mi már tudjuk, ő még akkor nem tudta, nem ő volt az egyetlen azon az estén. Az első ráadásban az egész meccsen legjobb formájában játszó Brook Lopez előbb kétszer is sapkázta Andrea Bargnanit (8 blokkja egyébként is karriercsúcs), majd egy véleményes, de fújható támadó után kipontozódott. Három ponttal mentek a kanadaiak, de 11 másodperc bőven elég volt (talán még sok is) Sasha Vujacicnak, hogy a Kígyó térről, emberről egyenlítsen. A túloldalon az olasz center aznap este először, de nem utoljára hibázta el a buzzert. A második hosszabbításban szintén fej-fej mellett haladtak a csapatok, most DeRozanra jutott a szerep, de emberről ő is kihagyta a hat méteres tempót. A harmadik felvonás közepére úgy nézett ki, minden eldőlt, hiszen Travis Outlaw!!! vezetésével a Nets hét pontos előnybe került, de egy Bargnanin tévesen befújt 2+1 és egy Barbosa hármas elég volt ahhoz, hogy 20 másodperccel a vége előtt 1-gyel menjen a Torontó. Ez azonban kevés volt, a bírók kicsit megkönyörültek Prokhorovékon és Outlaw egy leütéses tempójába úgy látták, hogy beleért a védő. Az egész évben hullámzó, ám ma a fontos pillanatokban jobbik arcát mutató játékos mindkét büntetőt bevágta és mivel a másik oldalon az olaszok kiválósága ugyanazt eljátszotta, mint 10 játékperccel korábban, így végül a New Jersey örülhetett a végén.

Phoenix Suns @ New Jersey Nets 104 – 103 – hosszabbítás után

A Suns folytatta keleti túráját és azok után, hogy egy nappal korábban hosszabbításban tudtak diadalmaskodni, megint hasonló volt a forgatókönyv. Vagy Mégsem? A vendég csapat veteránjai értehetetlen módon gyakorlatilag mindent elkövettek a végjátékban, hogy ne nyerjék meg a találkozót, de elképesztő szerencséjükre ők hozhatták el a W-t. A nagyon kiegyenlített játékot hozó majd 48 perc után után 3 pontos PHX előnynél a 10 pontja mellé 15 gólpasszt kiosztó Nash faltolta a triplát dobni igyekvő Morrow-t (22 pont), a vajkezű játékos köszönte szépen és a vonalról kiegyenlített kevesebb, mint 3 szekundummal a rendes játékidő vége előtt. Persze, lett volna még egy esélye Gortat-éknak (17 pont) a győzelem megszerzésére, ám Hill egyszerűen nem tudta 5 másodperc alatt a pályára juttatni a játékszert. Támadhatott a győzelemért a 28 pontos, 10(!) lepattanós Brook Lopez húzta Nets, ám a kiszorított helyzetből elengedett próbálkozásuk (Vujacic) nem találta el a gyűrűt sem, jöhetett a túlóra! Itt felváltva estek a találatok, egészen a 6,6 másodperccel a végső dudaszó előtt elengedett Suns tripláig, amit mínusz kettőnél ki dobott be? Már nem lepődünk meg a válaszon a legutóbbi után, Channing Frye! A társak és Gentry edző úgy is bíztak benne, hogy addig csupán 4 pontot tudott összekaparni… A 13 pontos, 18 gólpasszos dupla-duplát produkáló Deron Williams még próbálkozott közelről, ám lecsorgó labdáját Humphries (16 pont, 15 lepattanó) ugyan a gyűrűbe juttatta, de utóbb kiderült, hajszállal csupán, de a játékidő lejárta után tette mindezt, örülhetett a rengeteg buta hibát elkövető, de szerencsés Phoenix. Frye pedig egymás utáni két meccsnyerő triplájával egy időre beírta magát az emlékezetünkbe.

New York Knicks @ Cleveland Cavaliers 109 – 115

A Knicks második meccsét játszotta új szerzeményeivel a soraiban és máris szállították az első negatív meglepetésüket. Azok után, hogy egy egál félidőt játszottak az abszolút ligautolsó Cavs-szel, a harmadik negyedtől kezdve a hazaiak diktálták a tempót, a kissé fásult New York-iak pedig csak loholtak Hickson-ék után. A fiatal magasember egyébként remekül produkált Stoudemire-ral szemben, 24 pontja mellé 15 pattanót is lekapott, ráadásul karriercsúcsot jelentő 5 dobást blokkolt. A vendégek a két sarkalatos pontjuknak, tehát a védekezésnek, illetve a kispad hiányának köszönhették ezt a buktát, a legutóbb brillírozó Douglas csupán két pontig jutott 30 perc játékidő alatt, a cseresor összesen 10 egységgel tudta csak megtoldani a kezdők teljesítményét. Az rendben van, hogy lelkes kicsapat (mostanában) a Cleveland, de hogy egy nagy álmokat szövögető playoff csapat 115 pontot engedélyezzen nekik, az kritikán aluli, messze van még az összeszokástól az új szupersztár tengely. Ez elsősorban azért baj, mert konkrétan megérkezett a nyakukra a Sixers. A palánk alatti gondjaik is maximálisan kijöttek, a nem éppen jól pattanózó csapat hírében álló Cavs 62 – 42-re verte őket ebben a versenyszámban, arcpirító. Azért ahhoz, hogy újabb nagynevű csapatot fektessen két vállra a ligautolsó, ahhoz kellett a sok-sok kiváló egyéni performansz, az említett Hickson mellett Jamison is villogott, 28, 13-as dupla-duplával fejezte be az estét. Sessions is hozzátette a mostanában szokásos extra játékát, 22-ig meg sem állt, igaz most a gólpasszokkal fukarkodott (4). Sajnálni fogjuk őt, ha padoznia kell a most még be nem vetett Baron Davis mögött. Visszatérve a vesztes félhez, a Knicks gyakorlatilag Miami-i magasságokba emelkedett, már ami a statisztikát illeti. Billups mind a 26(!) pontját a nagyszünet után szerezte, STAT 31 pontja mellé takarított a palánk alatt is szépen, a végén megsérülő Melo pedig 27-et tett a közösbe, igaz ki is pontozódott zárásként. Járható-e az útjuk? Meglátjuk pár hét múlva…

„Van Isten!” Sóhajthatott fel az egyszerű NBA-drukker, mert ma hajnalban lezárult egy fél éve tartó huzavona, amely csak mérgezte a ligát és mindennapjainkat. Carmelo Anthony nagyjából két órája ugyanis a New York Knicks játékosa lett. Amint azt várni lehetett, nem Timofey Mozgovon múlt a csere, a végleges változat: Chauncey Billups, Carmelo Anthony, Renaldo Balkman, Anthony Carter és Corey Brewer(Minnesota) került New Yorkba; Eddy Curry, Anthony Randolph és három millió dollár a Timberwolveshoz; a Denver pedig Danilo Gallinarit, Timofey Mozgovot, Wilson Chandlert, Raymond Feltont, egy 2014-es első körös draftjogot és a Golden State 2012-es és 2013-as második körös dratjogát kapja. Itt a jelenlegi CBA mindent tudója, Larry Coon közbe is szólt, a Knicks azt a picket nem cserélheti, hiszen lehet, hogy Houstonba kell adnia vagy azt vagy a 2013-asat(és a jelenlegi szabályok alapján egymás után két évben nem lehet elcserélni a saját elsőköröst), úgyhogy pontosan még nincsenek meg a részletek, de későbbiekben tájékoztatjuk az olvasókat(Coon szerint az első lehetséges elsőkörös draftjog lesz az a bizonyos 2014-es, amit a Houston-csere után át tudnak küldeni(valószínűleg a 2014-es, de közel sem biztos)).

Először magukat reklámozzuk, hiszen Holnap jön jön jön... Indul az All-Star gála, az NBA-ben és itthon is. A Mennyei Játszótéren összefoglalót kaptok az amerikai eseményekről, a magyar gáláról pedig élő blog keretében közvetítünk. Legyetek képernyő és billentyűzet közelben, vitassuk meg élőben a látottakat.

Jöjjenek a legújabb hírek az NBA világából. Öveket becsatolni, van belőlük bőven!

Mint ahogy arról már a reggeli összefoglalónkból értesülhettetek, a nyugati csapatban a sérült Yao Ming helyett Tim Duncan, a Spurs élő legendája fogja betölteni a kezdőcenter pozícióját. A döntést a főcsoport-válogatott edzője, Gregg Popovich jelentette be még tegnap este. A nagyembernek ez lesz sorozatban a 13. All-Star szereplése, illetve a 12. egymás utáni kezdése. Csak a 13. éve folyamatosan az első ötösbe szavazott Bryant tud nála hosszabb szériát az aktív játékosok közül.

Dallas Mavericks @ Charlotte Bobcats 101-92

A két csapat formája és játékereje sincs köszönőviszonyban egymással, Dirk visszatérése után ugyanis a Mavs még kicsit bizonytalan volt, ám sorozatban hét győztes meccsel érkeztek az edzőváltás után stabil 50%-ra beálló Bobcatshez. A mérkőzés elején rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést és egy félidőnyi játék után úgy vezettek tíz ponttal, hogy DeShawn Stevensont leszámítva mindenki viszonylag jól dobott, főként Dirk, valamint a ma jobbik arcát mutató Jason Terry, előbbi 11, míg utóbbi 14 egységet termelt a nagyszünetig. A túl oldalon Diaw és Livingston tartották a csapatukat kisebb meglepetésre(9, illetve 10 pont), Jackson és Wallace pedig pontszerzésben háttérbe szorultak. A helyzet a harmadik negyedben sem változott, a vendégek 16 pontra léptek el, így az utolsó felvonásra már semmi izgalom nem maradt. A Dallas az év elején látható óriási formába kezd megint lendülni(most Butler nélkül, ennyit arról, hogy mennyit számított Caron nekik), míg a Charlotte képtelen egy jobb sorozatra, pedig a Phillyre tapadva bemasírozhatnának a legjobb nyolcba.

Ahogy ígértük, ebben az epizódban jött el Arvydas Sabonis ideje! Egy korábbi részben részleteztük, milyen kalandos körülmények közt került végül Amerikába, most viszont arról lesz szó, hogy 1995-ös Portlandbe érkezése után mit tett le az asztalra. A litvánok óriása gyakorlatilag mindent megnyert ekkorra, még ’85-ben Európa bajnok, ’88-ban pedig Olimpiai bajnok lett, a Blazers-be igazolása előtti idényben pedig a Real Madrid-dal lett spanyol aranyérmes (másodszor) és Euroliga győztes, ő lett a Final Four MVP-je is. Hiába mondták róla, hogy ekkora már (leginkább korábbi sérülései miatt) túl volt a csúcson, első évadjában 14,5 pontot és 8,1 lepattanót átlagolva másodikként végzett az Év Újonca és a Legjobb Hatodik Ember választáson is, mellesleg 55 százalékkal tüzelt mezőnyből. Érdekesség, hogy a rájátszásban 23,6-re növelte a pont- és 10,2-re a pattanó átlagát. A ’96 – ’97-es évadban a kezdőbe került, ám játékideje nem haladta meg a 25 percet, elhasznált térdei sajnos csak ennyire adtak számára lehetőséget, mutatói kissé visszaestek (13,4 és 7,9), ám karrierje legjobb NBA szezonját produkálva ’97 – ’98-ban 16-ot dobott és 10 pattanót kapott le mérkőzésenként. Sőt, a bajnokság egyik legintelligensebb és legjobban passzoló centerének tartották a szakértők, ekkor egyébként 32 percet tölthetett átlagosan játékban, ami messze a legtöbb nála 7 amerikai éve alatt.

Indiana Pacers @ Denver Nuggets 107 – 121

Az NFL nap miatt csupán egy mérkőzést játszottak mára virradóra a ligában, az viszont nagyon is élvezhetőre sikeredett. A Nuggets-nek volt miért visszavágnia a hozzájuk vendégségbe látogató Pacers-nek, ugyanis a két csapat indianai odavágóján kiütéssel, 144 pontot dobva nyert O’brien csapata. Melo-ék láthatóan tanultak az esetből és hajtotta őket a visszavágási vágy, ennek megfelelően jött tőlük az irdatlan nagy dobóparádé. A Pacers finoman szólva sincsen formában, lassan nagyon lecsúsznak a playoffért való küzdelemben, pedig egy hónapja még nagyon stabilan tartották helyüket. 4 zsinórban bukott találkozó után volt fellépésük Denverben, tehát nekik is fontos lett volna a diadal. Így aztán nagyon élesen kezdték a mérkőzést, az első 15 percben domináltak is az összecsapáson, ám mivel a védekezésre nem összpontosítottak eléggé, a nagyon jól dobó Nuggets maga javára fordította az állást már a nagyszünet előtt. A harmadik negyedben (az odavágón ebben a játékrészben dobott be hihetetlen, 22-ből 21 mezőnykísérletet a Pacers) tudták a hazaiak, hogy igen kritikus szakasz jön. Ekkor Anthony hátára vette a Nuggets-ot, 23 pontot rámolt be csak ebben a játékrészben, összesen 36-ot szórva nagyon jól teljesített, mellesleg 8 próbálkozásából 6-szor talált be a triplavonalon túlról. A záró etapban nem maradt energiája a fordításra a vendégeknek, akiknél egyébként két nagy pozitívum említhető a derbi kapcsán. Az egyik, hogy a mostanában kezdőként bizalmat kapó Hansbrough 27 pontos karriercsúccsal jelentkezett be, ami mellé 10 pattanót lekapva egy dupla-duplát is összehozott, a másik dicséretes teljesítmény az újonc Paul George 17 egysége, ami neki is NBA karrierje legjobbját jelentette. Viszont, ha megemlítjük Granger 8, illetve Collison 5 egységét, akkor elmondhatjuk, leginkább a vezérek pocsék teljesítménye miatt vallott kudarcot az Indiana. A vendéglátó mindent egybevéve 51 százalékos mezőny, illetve 55 százalékos triplamutatójának köszönhetően teljesen megérdemelt sikert aratott, valahogy így kéne teljesítenie ennek a sokra hivatott, ám a cserepletykák miatt rendesen megtépázott Denvernek.

Greg Oden továbbra is úgy gondolja, hogy Portlandben szép jövője van még. A center négy szezon alatt három súlyos sérülést is szenvedett és novemberben a bal térdén kellett komoly műtétet végrehajtani. A 2007-es első választottja azt mondta, hogy próbál saját magával foglalkozni és egyáltalán nem mondott még le arról, hogy egy napon az NBA jobb magasemberei közé fog tartozni. Ehhez most először egészségesnek kell lennie, majd dolgoznia és nem odafigyelnie a negatív hangokra, amikből szerinte van jócskán. Jobbulást kívánunk neki és adja Isten, hogy úgy legyen, ahogy mondja, de ennyi és ilyen mértékű sérülés nem múlik el nyomtalanul sajnos.

A Blazers másik nagy sérültje felől is biztató hangokat hallani. Brandoy Roy mindkét térdét hétfőn műtötték, de állítólag pénteken már dobált. Elmondása szerint várni a legnehezebb, hiszen ő már szeretné a munkát hajszolni, ha úgy érzi, hogy a lábai jók, de az orvosok utasítását kell követnie, akik egyelőre még egy kicsit lassabb tempóra intik. A csapat nem határozott meg időpontot a visszatérésére, de 3-6 hónap között várják vissza, adott esetben tehát a PO-ra akár be is szállhat.

Későn jelentkezünk, de nagyon friss hírekkel. Nem rég ért véget ugyanis egy sajtótájékoztató, melynek keretében Mikhail Prokhorov és Billy King bejelentették, hogy felhagynak Carmelo Anthony hajszolásával és lemondanak a sztárról. Azt hiszem, mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, de a Nets-drukkereknek mindenképpen. A játékos a héten többször is lenyilatkozta, hogy sosem jött szóba, hogy ő hosszabbítana a New Jersey-vel. Elgondolkodott a dolgon, főleg a brooklyni költözés miatt, ennyi. Másrészt a két csapat sem tudott megegyezni egymással, a Denver tovább feszítette a húrt azzal, hogy Renaldo Balkmanért még Damion Jamest kérte a cserében és ez az orosz milliárdosnak is sok volt már. Azt gondolom, hogy Melo döntése és a Nuggets fejeseinek kapzsisága megmentette a Netset egy végzetes hibától, ami ideig óráig felemelte volna a csapatot, de utána a nagy semmi maradt volna, így nyugodtan építkezhetnek tovább, Troy Murphy lejárójáért még mindig lehet jó játékosokat is szerezni akár, de többre mennének, ha az idei szezont is beáldoznák és egy újabb top fiatallal kiegészülve jövőre újult erővel vághatnak a szezonnak.

Los Angeles Lakers @ Los Angeles Clippers 92 – 99

Miután ebben a szezonban már játszottak egy igen paprikás, egy pontos Lakers sikerrel végződő házi rangadót, várható volt a nagy küzdelem. Arról nem is beszélve, hogy a címvédőnek valóban volt mitől félnie, a Clippers ugyanis teljes mértékben az élcsapatokra specializálódott. A „vendégek” mellesleg hét győzelmes szériájukat akarták hizlalni, amire különösen akkor nyílt nagyobb esély, mikor Blake Griffin a második negyed közepén harmadik faltja után kiülni kényszerült, addig 2 dobott ponttal. A LAC érdemeit növeli, hogy legnagyobb sztárjuk nélkül is csupán egy ponttal „égtek” félidőben. A szünet után beindult Eric Gordon. A hazaiak világbajnok kisembere rendkívül hatékonyan tüzelt, összesen 30-ig jutott, 20-ból 13 mezőnykísérletét váltotta pontra, illetve 7-ből 4-szer talált be kintről, közte egy hatalmas buzzer-rel a harmadik játékrész végét jelző dudaszó pillanatában. A záró etapban valami olyasmi történt, amire kevesen számíthattak. A Clippers egy zseniális edzői húzással lepte meg az ellent, Del Negro mester három hátvéddel játszatta csapatát, melynek eredménye sok tripla, illetve Balake Griffin nagyobb palánk alatti tere lett. Apropó az év újonca. A zsákológép sorozatban 26. meccsén is teljesítette a dupla-duplát, 18 pontig és 15 lepattanóig jutott. Az utolsó öt percben a megújulni nem tudó LAL egyre nagyobb hátrányba került, végül 6 pontnál 24 szekundummal a befejezés előtt, mikor már eldőlt a meccs, jött egy érthetetlen jelenet. Blake Grffin mezét tépve Odom próbált bunyót szítani, ám az újonc nem vette fel a kesztyűt, csapattársai természetesen elégtételt szerettek volna venni, az eredmény négy(!) azonnali kiállítás lett, Griffin, Davis, Odom és Artest hamarabb mehettek zuhanyozni, mint a többiek. Ez viszont sokat már nem változtatott az összképen, a Clippers ezzel a diadallal utolsó 5 fellépéséből négyet nyert, a Lakers pedig még tovább mélyítette a szakadékot maga és a Spurs között.

Miami Heat @ Chicago Bulls 96-99

A cím nem véletlen, hiszen LeBron hírhedt, rossz karmára utaló kárörvendése óta két zakót is elszenvedett a Heat, hajnalban pedig a harmadikra készültek, ami még James nélkül sem mutat fényesen. A liga talán legnagyobb sztárja ugyan részt vett a bemelegítésen, de Erik Spoelstra fél órával a találkozó kezdete előtt kizárta a játékos pályára lépését. Ennek, illetve a Bulls hazai formájának megfelelően elég egyoldalú volt a kezdés, a második negyed elején 33-19-nél volt a legnagyobb a differencia, a vendégek azonban ekkor beküldték a nehéztüzéreket, akik pontról-pontra csökkentették a hátrányt. A negyed vége felé 6-8 egység volt a különbség, amikor a csapat másik sztárja, Dwyane Wade megőrült, összesen 20 pontig jutott a nagyszünetig és vezetésével hihetetlennek tűnő öt pontos fórral fordult a Miami.