Miami Heat(2.) @ Dallas Mavericks(3.) 83 – 86

A nagyon fontos negyedik derbi előtt (emlékezhetünk, hogy idén szinte minden komolyabb párharcban hatalmas, az adott sorozat végkimenetelét hatványozottan befolyásoló csaták kerekedtek ki) nagyon nagy kérdés volt, nyerhet-e a Mavs úgymond rossz játékkal? Mára hajnalra megkaptuk erre a kérdésre a választ: igen! Ahogy sok NBA-vel foglalkozó szervezet, úgy mi is elsősorban Jason Kidd terhére róttuk fel, hogy nem jár úgy a labda a texasiaknál, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük ebben az évadban. Nyilvánvalóan kellett (volna), hogy ő összeszedje magát. Nos, a veterán irányító csak az első negyed első felében(!) adott el négy labdát, egyszerűen rá sem lehetett ismerni az általában nagyon hasznosan teljesítő kisemberre. Noha nem szórt el több labdát már a lefújásig és remekül fogta LeBront, 0 pontja és 3 gólpassza sok mindent elárul a mostani produkciójáról. A másik kulcsnak a padot jelölték meg a legtöbben. Itt máris komolyabb változások történtek, hiszen Barea be-, Stevenson pedig kikerült a kezdőötösből, tehát látszólag jelentősen megcsappant a pontdobási potenciál a cseréknél. A villámtörpénél egyébként semmi lényeges nem változott, hiszen kihagyta több üres(!) ziccerét, valamint képtelen volt betalálni távolról, de az új összeállítás olyan match-up-lavinát indított el, amiből igencsak jól jött ki a vendéglátó. Az elején remek rajtot vettek, a közben influenzát kapó Nowitzki 6 gyors ponttal adta meg az alaphangot, a Dallas pedig hosszú idő óta kezdett el olyan energiával játszani, ami szükséges a győzelemhez egy elsőrangúan védekező gárda ellen. A felsorolt hibákkal együtt sokáig jól álltak, ám később az extrát hozó Wade vezetésével átvette az uralmat a Heat. Olyannyira, hogy szépen lassan kezdett elúszni a hajó Carlisle fiai számára. A padról Stojakovic már be sem jött a szokásos időben, helyette Brian Cardinal volt a töltelék – szigorúan azért, hogy meglegyenek öten. Némi pozitívum, hogy Haywood újra beöltözhetett, ám látszott rajta, hogy erősen zavarja a sérülése.

Dallas Mavericks @ Miami Heat Döntő 2. mérkőzés 3:00 (Sport Tv)

A párharc állása: 1 - 0 a Heat javára.

„Ha Rondo tudott egy kézzel játszani, akkor ő is tud kilenc ujjal.” Ezt az optimista, és kétségtelenül derűlátó nyilatkozatot Holger Geschwinder tette, aki már hosszú évek óta Dirk Nowitzki személyi edzője. Ha izgalmas döntőt akarunk látni, akkor nekünk is ebben kell reménykednünk.

Még csak egyetlen meccsen vagyunk túl a 2011-es NBA nagydöntőből, a Dallas Mavericksnek máris egy óriási gonddal kell szembenéznie. Mi van, ha elsőszámú szupersztárja (aki mellesleg az idei PO-ban sorra gyilkolta az ellenfeleket) csak csökkentett üzemmódban tud a csapat segítségére lenni? Valószínűleg katasztrófa.

Alig négy perc volt hátra az első derbiből, amikor Dirk Chris Boshtól próbált elszedni egy labdát. Azonnal tudta, hogy komoly baj van, ugyanis képtelen volt kiegyenesítenie az ujját. Nyilván azonnal lekezelték, és befejezte a találkozót, de a Dallas kisebb letargiába esett, várva, hogy Nowo vajon milyen következményekkel tudja folytatni a párharcot.

Egyre közeledik az idei finálé, melynek kapcsán nem maradhat ki a felvezetésből a két szemben álló fél egymás ellen megvívott döntője 2006-ból! A rovaton belüli sorozatunk tehát egy igencsak "aktuális" témával folytatódik. Öt esztendővel ezelőtt természetesen igencsak más volt a felállás, sőt, a körülmények sem  voltak hasonlónak nevezhetőek. Ettől függetlenül egy sokáig emlékezetes hatmeccses sorozatot vívott meg a Nowitzki húzta Dallas és a Wade vezette Miami, mely egy nagy fordítás után a floridaiak sikerével végződött.

Elolvasom »

A Rockets megtalálta a pad új főnökét Kevin McHale személyében. A Boston korábbi legendája a Celtics másodedzőjét, Lawrence Franket, valamint a dallasi segédedzőt, Dwane Casey-t előzte meg a hosszúra nyúlt keresgélés végén. McHale eddig egy csonka szezont húzott le a Wolves padján, csodát nem tett, de a játékosok tisztelték. Elnézve karrierjét - a nyolcvanas években három bajnoki címet nyert az akkori nagy hármas tagjaként - a tekintéllyel Texasban sem lesz gondja.

Most, hogy kialakult a döntő párosítása, egyre több figyelem irányul a leendő főszereplőkre. Minap Dirk Nowitzkiről tudhattuk meg egy showműsorban, hogy felmerült, amerikai egyetemen fog játszani mielőtt színre lép az NBA-ben. Néhány intézményt meg is látogatott, de végül úgy döntött, egyből a Ligában mutatkozik be a tengeren túl. A középiskoláról is kérdezték, elmondása szerint azért nem jött át iskolai évei alatt, mert nem akart egysíkú magasemberré válni. Van aki szerint rosszul döntött?

Mára hajnalra - nem kicsit meglepő módon - már kialakult az idei döntő mezőnye. Természetesen nem arra gondolunk, hogy a Mavericks és a Heat továbbjutása bombameglepetés lett volna, viszont a Konferencia-döntők hosszúsága mindenképp várakozáson alulinak volt mondható. Természetesen a texasiak, illetve a floridaiak ezt kevésbé bánják... A rovatunk mai epizódjában megnézzük, hogy a két gárda vezérei hogyan vették hátára csapatukat az utóbbi napokban, illetve már egy kis felvezetést is láthatunk a 31-én kezdődő sorozathoz!

Elolvasom »

Írta: Zsivera Gábor

Dallas Mavericks(3.) @ Oklahoma City Thunder(4.) 112 – 105 – hosszabbítás után

 Tegnap mélyen a tudása alatt teljesített a Dallas, egészen 43 játékpercen keresztül, aztán mégis nyert, idegenben. A jó csapatok ismérve, hogy rossz játékkal is képesek hozni fontos mérkőzéseket, ezek alapján a Mavericks nagyon erős gárda kell, hogy legyen. Visszaugorva a kezdetekhez, a Thunder úgy kezdte a találkozót, ahogy egy hazai pályán játszó, lendületes, fiatal alakulatnak kell. Csinálták, amiben jók – rohantak. Az első 9 mezőnydobásukat értékesítve villámgyorsan elléptek 10 ponttal, a vendégek pedig nagyon sokáig csak követték Durantéket és próbáltak nem túlzottan leszakadni. Nowitzkinek nagyon ment az első félidőben, 22-őt szórt addig 7-ből 6-os mezőnyözéssel és 9-ből 9-es büntetőzéssel. A folytatásban jöttek nála is a hibák, valamint az egész jól működő OKC védelemnek hála nem is nagyon tudták megjátszani őt a számára előnyös pozíciókban, egy darabig. Hogy mennyire fontosak a negyedek zárásai, arra ezen az estén is láthattunk egy jó példát. Még a nagyszünet előtt vissza tudott kapaszkodni 3 pontnyira a Mavs (igaz 5-tel fordultak végül), majd a harmadik negyedben is nyílni kezdett az olló, amikor Jason Terry triplájával megint csak 4 volt közte. A negyedik játékrészben viszont kezdhetett megint mindent elölről a texasi gárda, hiszen 15-tel ment már a vendéglátó, hála a Westbrook vezette rohanásoknak és Durant tempóinak. 5 perc maradt hátra és 99 – 84-re vezetett a Thunder. Minden benne volt a mérkőzésben, csak az nem, hogy valami fenomenális feltámadással elkezd brillírozni a Dallas. És láss csodát, minden a feje tetejére állt.

Oklahoma City Thunder(4.) @ Dallas Mavericks(3.) 112 – 121

Igazi mismatch-csemegéket tartogatott nekünk a Dallas és a Thunder első találkozása a Nyugati Főcsoport-dötőben. Sokan sok helyen fejtegették, mekkora megoldhatatlan feladatot fog jelenteni Nowitzki a vendégeknek, de hogy ekkorát, arra talán még a legelvakultabb Mavs-szurkerek sem gondoltak előzetesen. Már eleve úgy kezdődött a derbi, hogy a német vagy bedobta a középtávoliját, vagy pedig faltot ütött rajta az aktuális védője. Eleinte Ibaka próbálkozott ellene, de gyorsan kiderült, hogy szó szerint semmi esélye, Nowo vagy elrontja a helyzetét felette-elugorva, vagy ponttal fejezi be az akciót a hazai gárda. Mivel Dirkules nem volt hajlandó hibázni ezen az estén, bárhogyan kapart az Oklahoma City, csak arra futotta tőlük, hogy a második negyed közepéig lendületből vezethessenek. Addig jól működtek az átmeneti játékaik, ráadásul szinten sűrűn tudtak kiharcolni szabálytalanságokat is. Az idő Carlisle legényeinek dolgozott, hiszen az ellen védői gyorsan padozni kényszerültek a sok személyi hiba miatt, Mr. Mismatch pedig csak szórta a mezőnykosarakat, illetve a büntetőket. A vonalról végül egy fantasztikus NBA rekordot döntött meg, 24-ből 24-et(!) értékesített, a kétpontosokat pedig hasonló hatékonysággal tette helyre (15-ből 12). Triplával még csak meg se kellett próbálkoznia.

Elolvasom »

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 92-98

Sorsdöntő meccsre készültek a párharc résztvevői, hiszen 2-0-ra vezetett a Mavericks, és egy újabb győzelem esetén olyan előnyre tett volna szert, ami az NBA playoff-történetében behozhatatlannak számít: 0-3-ról soha senki nem fordított négy győzelemig tartó sorozatban. A Lakers ennek elkerüléséért küzdött, és az első félidőben sikerült is valamelyest kontrollálnia a játékot. Ugyanakkor már itt látszott, hogy Gasol továbbra is egy rakás enervált, helyette Bynum húzta az igát, Brown személyében végre értékelhető segítség is jött a cseresorból, és a padról Artest eltiltása miatt kezdőbe előlépő Lamar Odom is csipkedte magát. Érdekesség egyébként, hogy az Odom-Gasol-Bynum trió valamivel több mint 2 percet töltött együtt a pályán – az egész idei szezonban! A nagyszünetben 4 pontos előnyt szerzett a vendéggárda, amihez nagyon keservesen még két pontot ragasztottak a harmadikban – majd az utolsó etapban a szórványos Lakers-lövöldözés hangját elnyomta a dallasi nehéztüzérség. Az addig is jól játszó Nowitzki és Terry vezetésével a Mavericks ritmust váltott, amit a fáradó, védőspecialista nélküli Lakers nem tudott már lekövetni sem fejben, sem lábbal.

Az idényt fantasztikusan kezdő, ám sérültjei miatt hullámvölgyben lévő Dallas még mindig nem kaphatja vissza legnagyobb sztárját, Dirk Nowitzki-t. A német játékos státusza már két hete „day-to-day”, azaz minden egyes mérkőzés előtt eldöntik, bevetik-e aznap vagy sem. A Mavs csupán két mérkőzést tudott sikerrel venni, mióta a vajkezű bedobó térdét sérítette, ami mellett négyet elbukott. Csapata igazi rangadót játszik ma este a Magic ellen, ám Nowo egészen biztosan tovább pihen, leghamarabb a szerdai Pacers meccsen térhet vissza. A játékos pontosan december 27-én, egy OKC elleni derbin fogott szerencsétlenül talajt tempódobás után, ekkor még sem ő, sem pedig a vezetőség nem gondolta, hogy esetleg ennyi ideig is elhúzódhat a kényszerpihenő. A hosszabb kihagyás oka, hogy amíg Dirk fájdalmat érez a sérült testrészben, nem akar kockáztatni a nagyobb célokkal rendelkező Dallas, pláne nem úgy, hogy Caron Butler-t nemrég a teljes szezonra elvesztették.

Gondban van a Raptors is, tegnap a Celtics ellen csupán 9 játékosuk öltözhetett be, mert a többiek mind különféle sérülésekkel küszködnek. Irányító poszton hatványozottan nagy a baj, mert az itt bevethető Bayless és Calderon hiába futnak kiváló szezont, szinte nincs olyan mérkőzés, amin mindketten Triano edző rendelkezésére állhatnának. A cserék közt csak Barbosa képes őket pótolni egyesben, viszont ő is igen sérülékeny, ezért a Toronto kénytelen szétnézni a piacon csereirányító után kutatva. Amennyiben sürgősen nem képesek teljesen felépülni az említett játékosok, a kanadaiaknak azonnal lépniük kell, már csak azért is, hogy edzésen legyen értelme a gyakorlásnak.

Amint arról tegnap beszámoltunk, Yao Mingért és kellemes szerződéséért megindult a harc a ligában. Mára kitudódott, hogy a Kings, illetve a napokban az összes találgatásban szereplő Charlotte már beszélgetett a Rockets-cal. A Sacramento tele van tehetséges fiatallal, ami a Houston számára is jó alap lehet egy esetleges cseréhez(Beno Udrih és Francisco Garcia szerződése mellett, rajtuk kívül gyakorlatilag nincs hosszabb és nagyobb kontraktussal rendelkező játékos Sacramentóban), de a legkézenfekvőbb megoldástól, DeMarcus Cousins elpasszolásától elzárkóznak egyelőre a liga utolsónál. A centerben annak ellenére látják a potenciált, hogy magatartásbeli problémái miatt idén már többször is megbüntették. A Bobcats minden bizonnyal draft pickekkel próbálja színesíteni csomagját, de náluk nagy kérdés, hogy a kismillió pletykából melyekben fognak ténylegesen szerepet is vállalni(miután a nyáron Jordan az utolsó utáni pillanatban is mondott vissza cserét, kétséges, hogy fognak-e egyáltalán mozdulni).

Aki még ilyen késői órán sem az ágyban fekszik, annak egy friss hír: pár órája váltak szét a Bobcats és Larry Brown útjai. Harmadik évét töltötte a Charlotte kispadján, de az idei 9-19-es kezdés után a vezetőség és ő is úgy gondolták, jobb, ha nem folytatják az együttműködést. Brown már a nyáron is komoly hezitálás után döntött a folytatásról. Egy legendával lettünk szegényebbek, minden bizonnyal edzői állást már sehol nem fog vállalni.