Bár sok szakértő szerint nagyobb sztárok nem fognak a lockout idejére Európába szerződni, az elmaradó idény réme máris meghozta az első komolyabb átigazolási hírt.

A Besiktas tulajdonosaira a jelek szerint rászakadt egy lottónyeremény, ugyanis Deron Williams, a New Jersey Nets irányítója minden valószínűség szerint aláír a török csapathoz, amely egy évre 5 millió dollárt ajánlott neki. A Besiktas edzője mindezek mellett azt a hírt is megerősítette, miszerint a Hawks centerével, Zaza Pachuliával is szerződést kötöttek.

A hajtóvadászat természetesen itt nem állt meg. A klub vezetőinek feltett szándéka Kobe Bryantet is egy idényre magukhoz édesgetni, így amikor jövő héten az államokba utaznak, hogy véglegesítsék Williams kontraktusát, azon lesznek, hogy Kobe-val is összehozzanak egy találkozót. „Most, hogy Williams hozzánk jön, szeretnénk minél több NBA-játékost megkeresni, akik számára vonzó lehet a lehetőség.” – mondta Ergin Ataman, a Besiktas edzője.

Stan Van Gundy szerint a Chicagónak kellene nyernie mindent. Legalábbis ami az alapszakasz díjakat illeti, mindenképpen. SVG korábban Howardot dicsérve elmondta, hogy a média miatt valószínűleg már most eldőlt a kérdés és Rose az MVP, most pedig annyival egészítette ki, hogy Gar Forman és John Paxson érdemelné meg az év GM-je díjat, Tom Thibodeau pedig az év edzője vitathatatlanul. Azt is hozzátette, valószínűleg Pat Riley elhappolja Formanék elöl a díjat, pedig a Miami mögül indult a Bulls és most mégis előttük van, de akkora csinnadratta vette körül őket a nyári események után, hogy meglepődne, ha nem Riley nyerne. Thibodeau-ra kitérve elmondta, szerinte az egyik legnagyobb edzői teljesítményt nyújtotta, amit valaha látott a ligában. Egyénileg is sokat tesznek a játékosok az eredményekért, de a háttérmunka és a edző még fontosabb része annak, hogy most a Chicago a liga legjobban védekező csapata, hogy nem igazán kerülnek hullámvölgyekbe, mindig felkészültek és most vezetik az egész főcsoportot.

Chicago Bulls @ Milwaukee Bucks 95-87

Egyszerűen nincs megállás mostanában a Bulls háza táján. Az egy szem Indiana elleni botlást leszámítva a csapat időtlen idők óta nem kapott ki, meccsről-meccsre tudja hozni a papírformát(ami náluk már a győzelem) és a mai találkozó előtt 2 meccs előnnyel vezette a keleti főcsoportot. A Bucks is éppen kimászni látszik a gödörből. Két Knicks elleni W-vel mutatták, hogy nagyon akarják ők azt a PO-ot. Ha egész évben így játszottak volna, nem lenne gond vele, de nem tették. Most is bizonyították, hogy nagyon jó csapat, hiszen a félidőben Brandon Jennings(15 pont, 5 gólpassz) és Carlos Delfino(23 pont, 7 pattanó) vezetésével négy ponttal győzelemre álltak, sőt, a java még csak ezután jött. A harmadik negyedben John Salmons(25 pont) is csatlakozott hozzájuk és 60-45-nél nem kevesebb, mint 15 ponttal vezettek. Ma sem volt azonban válasz a szinte hibátlanul játszó Derrick Rose-ra(30 pont, 17 gólpassz). Az MVP cím legnagyobb várományosa karriercsúcsot jelentő gólpassz mennyiség mellett 50% fölött tüzelt a mezőnyből és mai irányításának köszönhetően előbb visszahozta a meccsbe csapatát, az utolsó négy percben pedig 10 pont, 3 gólpasszos teljesítményével szinte egymaga le is zárta azt. Luol Dengnek ma gyengébb napja volt támadásban, csak 6 pontot tett a közösbe, de a két kezdő magas, Carlos Boozer(14 pont, 11 pattanó) és Joakim Noah(12 pont, 11 pattanó) is dupla-duplát ért el, emellett pedig a padok csatáját is 25-7-re nyerte a vendég gárda. Győzelmükkel 2.5 meccs az előnyük már keleten, a hazaiak pedig óriási sanszot hagytak ki, hiszen az Indiana és a Knicks is kikapott.

Jason Kidd éppen ma lett 38 esztendős, ebből az alkalomból felelevenítjük pályafutása legemlékezetesebb momentumait. Érdekesség, hogy '94-ben éppen jelenlegi csapata, a Dallas Mavericks választotta őt ki a drafton a kettes cetlivel. Két esztendővel később már el is került Phoenixbe, de legnagyobb sikereit az ezredforduló után érte el a Nets színeiben.

Mai epizódunkat rögtön a minden idők egyik legjobb mérkőzéseként emlegetett 2000-es Nyugati Konferencia Döntő 7. összecsapásával kezdjük. A csonka szezon után két szuperhatalom jött össze, melyek elképesztő játékosnévsort tudtak felvonultatni, mellesleg az alapszakasz során be is bizonyosodott, kiváló csapat formálódott mindkettőből. A várakozásoknak megfelelően ők küzdhettek meg egymással a nagydöntőbe jutásért, 3 - 3 után a mindent eldöntő derbire Los Angelesben került sor.

Elolvasom »

Toronto Raptors @ New Jersey Nets 136-137  3 h.u

Utoljára 2005-2006-ban fordult elő, hogy egy csapatnak két darab háromszori hosszabbításos meccse is legyen egy szezon alatt. Akkor a Knicks, most pedig a Nets vitte véghez ezt a „bravúrt”. Gyakorlatilag ugyanolyan lassan csordogált az egész találkozó, mint az egy nappal korábbi, szintén Londonban megrendezett összecsapás. Hullámzó meccsen előbb a New Jerseynél, majd az utolsó felvonásban végig a Raptorsnál volt az előny, de Deron Williams a rendes játékidő végén a győzelemért dobhatott, de hibázott. Mi már tudjuk, ő még akkor nem tudta, nem ő volt az egyetlen azon az estén. Az első ráadásban az egész meccsen legjobb formájában játszó Brook Lopez előbb kétszer is sapkázta Andrea Bargnanit (8 blokkja egyébként is karriercsúcs), majd egy véleményes, de fújható támadó után kipontozódott. Három ponttal mentek a kanadaiak, de 11 másodperc bőven elég volt (talán még sok is) Sasha Vujacicnak, hogy a Kígyó térről, emberről egyenlítsen. A túloldalon az olasz center aznap este először, de nem utoljára hibázta el a buzzert. A második hosszabbításban szintén fej-fej mellett haladtak a csapatok, most DeRozanra jutott a szerep, de emberről ő is kihagyta a hat méteres tempót. A harmadik felvonás közepére úgy nézett ki, minden eldőlt, hiszen Travis Outlaw!!! vezetésével a Nets hét pontos előnybe került, de egy Bargnanin tévesen befújt 2+1 és egy Barbosa hármas elég volt ahhoz, hogy 20 másodperccel a vége előtt 1-gyel menjen a Torontó. Ez azonban kevés volt, a bírók kicsit megkönyörültek Prokhorovékon és Outlaw egy leütéses tempójába úgy látták, hogy beleért a védő. Az egész évben hullámzó, ám ma a fontos pillanatokban jobbik arcát mutató játékos mindkét büntetőt bevágta és mivel a másik oldalon az olaszok kiválósága ugyanazt eljátszotta, mint 10 játékperccel korábban, így végül a New Jersey örülhetett a végén.

Phoenix Suns @ New Jersey Nets 104 – 103 – hosszabbítás után

A Suns folytatta keleti túráját és azok után, hogy egy nappal korábban hosszabbításban tudtak diadalmaskodni, megint hasonló volt a forgatókönyv. Vagy Mégsem? A vendég csapat veteránjai értehetetlen módon gyakorlatilag mindent elkövettek a végjátékban, hogy ne nyerjék meg a találkozót, de elképesztő szerencséjükre ők hozhatták el a W-t. A nagyon kiegyenlített játékot hozó majd 48 perc után után 3 pontos PHX előnynél a 10 pontja mellé 15 gólpasszt kiosztó Nash faltolta a triplát dobni igyekvő Morrow-t (22 pont), a vajkezű játékos köszönte szépen és a vonalról kiegyenlített kevesebb, mint 3 szekundummal a rendes játékidő vége előtt. Persze, lett volna még egy esélye Gortat-éknak (17 pont) a győzelem megszerzésére, ám Hill egyszerűen nem tudta 5 másodperc alatt a pályára juttatni a játékszert. Támadhatott a győzelemért a 28 pontos, 10(!) lepattanós Brook Lopez húzta Nets, ám a kiszorított helyzetből elengedett próbálkozásuk (Vujacic) nem találta el a gyűrűt sem, jöhetett a túlóra! Itt felváltva estek a találatok, egészen a 6,6 másodperccel a végső dudaszó előtt elengedett Suns tripláig, amit mínusz kettőnél ki dobott be? Már nem lepődünk meg a válaszon a legutóbbi után, Channing Frye! A társak és Gentry edző úgy is bíztak benne, hogy addig csupán 4 pontot tudott összekaparni… A 13 pontos, 18 gólpasszos dupla-duplát produkáló Deron Williams még próbálkozott közelről, ám lecsorgó labdáját Humphries (16 pont, 15 lepattanó) ugyan a gyűrűbe juttatta, de utóbb kiderült, hajszállal csupán, de a játékidő lejárta után tette mindezt, örülhetett a rengeteg buta hibát elkövető, de szerencsés Phoenix. Frye pedig egymás utáni két meccsnyerő triplájával egy időre beírta magát az emlékezetünkbe.

Utah Jazz @ Detroit Pistons 116-120

A nap legpontgazdagabb meccsét játszották Detroitban. Mindkét csapat a lapok címlapjára került mostanában, balszerencséjükre egyik sem jó játéka miatt. Mint ismeretes, a Jazz legjobb játékosát cserélte el, míg a Pistonsnál óriási botrány van alakulóban a veterán játékosok és az edző között. Ma sem játszott a Prince-Hamilton-McGrady-Wallace négyes különböző okokból, de gyaníthatóan még mindig az edzéskihagyás és a bojkott miatt. John Kuesternek legalább annyi könnyebbsége akadt az előző meccshez képest, hogy kilenc játékost forgathatott hat helyett és ez meg is látszott a teljesítményen. A végig szoros találkozón a csapatok az első három negyedben szinte alig tudtak elszakadni egymástól. Hazai részről Rodney Stuckey emelkedett ki egyértelműen, de mögött az összes többi pályára lépő hasznos, jó játékot mutatott, míg a másik oldalról amit Kirilenko és Millsap ráemelt, az kis túlzással mind be is hullott, de a padról csak Favors és C.J. Miles nyújtott maradandót és ez a végén visszaütött. A negyedik negyed elején ugyanis hiába húzott el a vendég gárda már hét pontra is, ott kapcsoltak a vendéglátók és gyorsan egalizáltak, a végén pedig jobban jött ki a lépés számukra, ezzel behúzták a találkozót. Mivel jóformán csak a Jazz számára bírt téttel ez a meccs, nagyon hiányozhat még ez a győzelem nekik(minden bizonnyal nyugat nyolcadik helyéért küzdenek majd).

Megvan Mikhail Prokhorov első nagy igazolása! Magyar idő szerint 17:00 körül ugyanis Adrian Wojnarowski hozta elsőként: Deron Williams is keletre költözik és a New Jersey Nets játékosa lesz. A háromcsapatos cserében a Netstől távozik Devin Harris, Derrick Favors és két darab első körös draftjog Utah-ba, míg Dan Gadzuric és Brandan Wright a Warriorsból a Netshez kerül Troy Murphy-ért cserébe. A két draftjog a Nets idei első köröse és a Golden State 2012-es, top7 protected első köröse(amit szintén a Nets ad).

RIP. Gyászol a streetball. Tragikus hirtelenséggel elhunyt az And1 Mixtape Tour egyik legnagyobb figurája, Troy Jackson. A 35 éves, Escalade-ként közismert, óriási termetű ballert otthonában, álmában érte a halál. Escalade egyébként az NBA legendás irányítójának, a jelenleg szakkommmentátor Mark Jacksonnak az öccse volt. Kattintás után egy videóval elevenítjük fel kivételes egyéniségét. Nyugodjék békében!

Először magukat reklámozzuk, hiszen Holnap jön jön jön... Indul az All-Star gála, az NBA-ben és itthon is. A Mennyei Játszótéren összefoglalót kaptok az amerikai eseményekről, a magyar gáláról pedig élő blog keretében közvetítünk. Legyetek képernyő és billentyűzet közelben, vitassuk meg élőben a látottakat.

Jöjjenek a legújabb hírek az NBA világából. Öveket becsatolni, van belőlük bőven!

Mint ahogy arról már a reggeli összefoglalónkból értesülhettetek, a nyugati csapatban a sérült Yao Ming helyett Tim Duncan, a Spurs élő legendája fogja betölteni a kezdőcenter pozícióját. A döntést a főcsoport-válogatott edzője, Gregg Popovich jelentette be még tegnap este. A nagyembernek ez lesz sorozatban a 13. All-Star szereplése, illetve a 12. egymás utáni kezdése. Csak a 13. éve folyamatosan az első ötösbe szavazott Bryant tud nála hosszabb szériát az aktív játékosok közül.

Charlotte Bobcats @ Atlanta Hawks 88-86

Fontos keleti meccset játszottak ma Atlantában. A Bobcats a legjobb nyolcért, míg a Hawks a pályaelőnyért harcol. A hazai gárda papíron erősebb is, a vendégek pedig egy kissé meglepő vereségből is érkeztek, így nem meglepő módon az Atlanta kezdte jobban a meccset, nem is kicsit. Al Horford és Josh Smith ponterős játékának köszönhetően két és fél perccel az első félidő vége előtt nem kevesebb, mint 22 pont volt a különbség a javukra, amikor a Cats időt kért. Silas mester valami nagyon okosat mondhatott fiainak, mert előbb 13-ra letornázták a különbséget a fordulásra, majd egy kisebb harmadik negyedbeli hullámvölgyet leszámítva folyamatosan zárkóztak a következő játékrészben is. A záró szakaszra már csak négy pontos hátránnyal fordultak Shaun Livingstonnak és Stephen Jacksonnak köszönhetően, akik a végén is odatették magukat. Öt és fél perccel a vége előtt vezetett először a Charlotte, ekkor viszont úgy tűnt, az Atlanta észbe kap és tudott válaszolni minden kosárra, a végjátékban fél perccel a vége előtt egál állásnál pedig nekik volt lehetőségük átvenni a vezetést. Az egész meccsen gyengén játszó Joe Johnson azonban kihagyta a tempót, a másik oldalon pedig Captain Jackre jutott a feladat, hogy megnyerje csapatának a találkozót. Ő két emberről is megtette ezt a dudaszó pillanatában, ezzel pedig kapaszkodnak a bombaformában lévő Indianára, a hazai együttes pedig nagy riválisához, a Magichez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlanná kezd válni.

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 89-110

A napról-napra jobb Bulls fogadta a nap első meccsén az éppen ellentétes pályát bejáró Indianát. A Pacers a tegnapi győzelmüket leszámítva elképesztő pocsék formában van, ráadásul a Chicago 10-0-lal állt a találkozó előtt a saját divíziójában lévő csapatok ellen. Ennek ellenére a vendégek nagyon szépen tartották magukat, az első negyedben vezettek is, de miután a hazaiak fordítottak sem adták meg magukat és a harmadik negyed végéig szoros küzdelemre kényszerítették jóval esélyesebb vendéglátóikat, ekkor azonban a gyomorbántalmakkal küzdő Rose vezetésével a Bulls bedarálta ellenfelét. Jó hír a hazaiaknak, hogy a bokasérülés miatt letámogatott Taj Gibson később visszatért a padra saját lábán és állítólag játszhatott volna, ha nagyon muszáj. Ezzel a győzelemmel a Chicago 2.5 meccsel lemaradva második már a Celtics mögött a keleti főcsoportban, 19 meccsel vannak 50% fölött, amire az 1997-98-es szezon óta nem volt példa és 12-0-lal állnak, ha Keith Bogans legalább hat pontot dob. A Pacersnél nagy változások várhatóak, többet, jobbat az esti hírmorzsákban.

A mai nap bizonyította be, hogy miért kellene kevesebb meccs az NBA-ben és miért nem kellenének olyan helyzetek, hogy csapatok folyamatosan egymás utáni napokon játszanak. A tegnap tíz meccs után ma 13 találkozó került sorra és 2-3 üdítő kivételtől eltekintve leginkább arról szólt a fáma, hogy megnehezítsék a csapatok a dolgomat a nap lúzere kérdésnél. Lássuk meccsről-meccsre:

Atlanta Hawks @ Charlotte Bobcats 103-87

Itt még nem is volt semmi probléma látszólag. A Hawks egy megalázó vereségből jött otthonról, míg a Bobcats egy győzelmi sorozatot próbált meg továbbvinni. Érthető módon az Atlantánál volt nagyobb a motiváció és jobb csapat is, ennek ellenére a hazaiak öt pontos előnnyel vonultak szünetre, ami lehetett volna több is, ha csak a ziccereiket bedobják. Nem tették és a második félidőben a vendégek hengere bedarálta őket. Joe Johnson az első félidőben előbb még megsérült, de a másodikban visszatért és főleg az ő vezetésével lélektanilag helyrerakták magukat és mennek a keleti nagy ötössel. A Charlotte kezd visszaesni az edzőváltás okozta pozitív hullámból és mostanság már vereségből is jön jócskán, mindenesetre érdekes kérdés, hogy vajon amellett döntenek-e, hogy elkezdik a csapat újjáépítését és nagy, hosszú szerződésű játékosaikat eladják(ezt kellene) vagy idén is megpróbálnak bejutni a PO-ba, ahonnan csont nélkül zavarják el őket újfent.

Miami Heat @ Chicago Bulls 96-99

A cím nem véletlen, hiszen LeBron hírhedt, rossz karmára utaló kárörvendése óta két zakót is elszenvedett a Heat, hajnalban pedig a harmadikra készültek, ami még James nélkül sem mutat fényesen. A liga talán legnagyobb sztárja ugyan részt vett a bemelegítésen, de Erik Spoelstra fél órával a találkozó kezdete előtt kizárta a játékos pályára lépését. Ennek, illetve a Bulls hazai formájának megfelelően elég egyoldalú volt a kezdés, a második negyed elején 33-19-nél volt a legnagyobb a differencia, a vendégek azonban ekkor beküldték a nehéztüzéreket, akik pontról-pontra csökkentették a hátrányt. A negyed vége felé 6-8 egység volt a különbség, amikor a csapat másik sztárja, Dwyane Wade megőrült, összesen 20 pontig jutott a nagyszünetig és vezetésével hihetetlennek tűnő öt pontos fórral fordult a Miami.

Az elmúlt 24 óra szinte csak a cserepletykákról szólt, egy-két egészen meglepő interjú is napvilágot látott ezekkel kapcsolatban. Csapjunk is bele!

A „szappanopera” főszereplő Carmelo Anthony-t megkérdezték, milyen gondolatok járnak a fejében mostanság, hogy a média gyakorlatilag már „eladta” őt New Jerseybe. Pénteki mondandóját azzal kezdte, hogy az alapvető álma, hogy New Yorkban játszhasson. Nem meghatározva, hogy melyik csapatra gondol a Nets – Knicks duóból e kijelentés alatt. „Ki ne akarna haza menni játszani?” – nyilatkozott Carmelo.

A bedobót arról kérdezték, hol szeretne játszani a következő idényben.

„Nem tudom, nehéz megválaszolnom ezt a kérdést. Kemény dolog azt kimondanom, hogy ’Oh, New Yorkban akarok játszani’ vagy ’Oh, én New Jerseybe akarok menni’ vagy hogy ’Oh, Denverben akarok maradni’.”

A játékos azt mondta, meg volt lepve, mikor felmerült a Nets, mint cserepartner a Nuggets-szal. „Én igazán sose gondolkodtam a New Jersey-ről,”- lepett meg minket elsőként. „Meglátom, mit hoz a jövő, ők költöznek Brooklynba… Számomra, visszamenni haza Brooklynba, elsőként abba az arénába, ilyesmik járnak az eszemben.” De Anthony szintén megemlítette, hogy „sosem gondoltam arra, hogy szerződéshosszabbítást írjak alá a Nets-szel”.

Brandon Roy mindkét térdére műtét vár. A Blazers kulcsembere atoszkópikus beavatkozáson fog átesni, jelentette be ma Rick Cho a klub általános igazgatója. Ennek dátumát jövő hétre tűzték ki, Dr. Don Roberts fogja megoperálni Vancouverben. Visszatérési időpontot még nem tűztek ki Roy számára. „Meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, annak érdekében, hogy visszakerülhessek a pályára.” – kommentált a sérült sportoló. „Volt szerencsénk számos különböző véleményt meghallgatni, így döntöttünk.”

Kevin Garnett már teljes értékű munkát végez Bostonban. December 29-ei vádli sérülését követően csütörtökön tudott először rendesen edzeni. KG ugyan még nem lesz bevethető a ma esti, Bobcats elleni találkozón, de egy fél edzést már teljesített, tudtuk meg Doc Rivers-től. „Igen jól nézett ki a mozgása. Nem áll be pénteken, de biztatónak látszik. Azon túl, hogy kifulladt, úgy gondolom, szépen mozgott. Akarom látni még egy tréningen, de egyre közelebb kerül (a visszatéréshez).”

Boston Celtics @ Chicago Bulls 79-90

Sorozatban négy győzelemmel a háta mögött látogatott Chicagóba a Celtics. A hazaiak előző két meccsükön gyenge védekezésüknek köszönhetően kikaptak a Nets és a Sixers ellen is, ráadásul a vendégek ebben a szezonban már kétszer is legyőzték őket, így sok mindenben nem bízhattak, a papírforma azonban borult. Az két váratlan zakó után nagyon összekapta magát a Bulls, a Boston pedig kissé idős keretének „köszönhetően” nehezebben bírta azt, hogy az előző napon is játszottak. Egy kezdeti rohamot leszámítva teljesen egál volt a meccs, de túl nagy színvonalat nem hozott. Az egyik oldalon Ray Allen és Paul Pierce triplái tartották életben a reményeket, a másik oldalon Boozer és Rose is hozta a tőle elvárhatót, talán még többet is, de a túl sok eladott labda miatt képtelenek voltak elhúzni(egész meccsen összesen 21 labdát szórtak el, ez rettentően soknak számít). Ami azonban három negyedig nem ment, az a negyedikben összejött. Védekezésben még szigorúbbak lettek, a vendégek még fáradtabbak voltak és így a véghajrára már tíz pontos előnnyel mehettek Rose-ék, ami elég is volt a meccs behúzásához. Érdekesség, hogy a kezdő dobóhátvéd, Keith Bogans -14-es, míg cseréje, Ronnie Brewer +26-os mutatóval zárt. Talán nem véletlen, hogy a Bulls erősítést keres Bogans helyett erre a posztra. Ezzel a Chicago kicsit megnyugtatta szurkolóit az előző két meccs botrányos teljesítménye után, a Boston pedig ott táncol a Heat környékén, egyelőre még előtte.

Golden State Warriors @ Miami Heat 107-114

Egy félidőnyi játék általában kevés szokott lenni olyan sztárgárdák elleni, mint a Heat és nem volt ez másként most sem. A vendégek a meccs első felében gyakorlatilag mindent elsüllyesztettek, amit lehetett, 72 pontot dobtak a liga egyik, ha nem a legjobb védekezőalakulatának és a szünet előtt már 20 ponttal is vezettek, végül 14 egységgel jobban fordultak vendéglátóiknál, a nagyszünet után viszont minden borult. A Miami rákapcsolt, Wade erőszakosan tört be, a Warriors védelme szinte átjáróház volt számára, akiket egyszerűen leindítottak ebben a szakaszban. A harmadik negyed végére már csak egy pont volt a különbség, még mindig a Golden State javára, de a negyedik negyedben jött a darálógép. A Heat elhúzott 8-10 pontra, a túloldalon pedig egyedül Monta Ellis betörései jelentettek igazi veszélyt, az első félidőben remeklő Dorrell Wrightnak ekkor már nem ment annyira a dobás, végül így is 30 pontig jutott, de ez csak arra volt elég, hogy nagyjából egy órán keresztül a frászt hozzák a sportfogadókra és tisztes vereséget szenvedjenek. Rajon Rondo és most már Kevin Garnett sérülésével a Boston hullámvölgybe került, így már csak két vereségre a Miami a keleti első helytől, ami Celtics jelenlegi formáját tekintve szinte semmi.

Kevin Garnett sérülése mégsem olyan súlyos, mint amilyennek először tűnt. Az első gondolata az összes bostoninak az lehetett, hogy oda a szezon(Garnett nélkül jócskán csökkennek az esélyeik a végső győzelemre). Az erőcsatár a Pistons elleni idegenbeli találkozón egy zsákolás után a térdéhez kapott, majd kis idő után a padlóra rogyott. Később sántikálva hagyta el a játékteret, az első vizsgálatok azonban már pozitív képet alkottak: törés nincs és valószínűleg izomhúzódás történt a jobb térde alatt. A mai MRI vizsgálatok ezt alátámasztották, így pár hét kihagyásra kényszerül. Nem akarjuk az ördögöt a falra festeni, de nem árt megemlíteni, hogy kettő évvel ezelőtt ugyanezt nyilatkozták annál a sérülésnél, ami később kiderült, hogy KG és a Celtics teljes szezonjába került.

Sok helyen olvastam és nagyon illik a tegnapi napra: Apa, kezdődik! A Nets, a Rockets és a Lakers ugyanis megegyezett egy három csapatos cserében, melynek keretében Sasha Vujacic, a Rockets 2012-es, lottery védett első köröse és a Lakers 2011-es első köröse került a Hudson folyó szerencsétlenebb részére, Joe Smith Los Angelesbe, Terrence Williams pedig Houstonba.

Yao Ming újra edzésbe állt. A Rockets centere szerdán már egy teljes edzést végigcsinált társaival és várhatóan jövő kedden újra pályára lép. A kínai óriás durván egy hónapot kényszerült kihagyni bokaproblémái miatt. Csapata a Detroittal játszik a kitűzött visszatérés estéjén.

Lebron James első clevelandi vendégszereplése alkalmával óriási boozást és utálatkoncertet kapott egykor szeretett közönségétől, de ilyen körülmények közt is idei legjobbját hozta 38 pontjával. „A legnagyobb tisztelettel tekintek erre a franchisera és ezekre a szurkolókra.” – nyilatkozta James a lefújást követően. „Ez volt az első alkalom idén, hogy ezt az összhangot láttam.” – tette hozzá Spolestra edző.

„Annyira sok dolog futott át az agyamon,” – mondta LeBron. „Egyáltalán semmi rosszat nem tudok mondani ezekről a szurkolókról. Javultunk szezonról szezonra, 17 győzelmes idénnyel kezdve egészen addig, hogy az előző két szezonban mi lettünk a legjobb csapat az alapszakaszban. Megértem a csalódottságukat. Én is csalódott voltam, mert nem értük el azt, amit, amit akartunk. Én kívánom ennek a franchisenak és szurkolóinak – akik nagyszerűek – a legjobbakat."

San Antonio Spurs @ Los Angeles Clippers 85 – 90

A liga legjobb és legrosszabb mérlegű csapata találkozott a Staplesben. A kínosan kevés győzelemmel rendelkező Clippers ellenben már megtréfált idén pár nagy csapatot, nem lett ez alól a Spurs sem kivétel. Már a második negyedben látszott, hogy bajban lesznek Duncanék, félidőre szinte megnyugtatónak nevezhető 8 pontos előnnyel rendelkezett a hazai egylet, ha ez nem lett volna elég nekik, ez után indult be az igazi Griffin parádé. A Nyugat legjobb újoncának frissen megválasztott magasember újabb légi bemutatót varázsolt a pályára. A visszatérő Baron Davis tömte őt labdákkal, sorra jöttek az alley-oopok, és Blake meg sem állt 31 pontig és 13 pattanóig. Ezzel sorozatban hatodik meccsén ért el legalább 20 pontot és 13 lepattanót, elképesztő teljesítmény bárkitől, nem hogy egy elsőévestől. A Clippers úgy tudta két vállra fektetni a San Antoniot, hogy a csodaújoncon kívül csak a 21-ig jutó Gordon dobott 7 pontnál többet. A vendégek azért ritka rossz napot fogtak ki, legjobbjuk a 17 pontos csereember, George Hill volt. Parker és Duncan nagyon formán kívül kosaraztak, csapatuk összesen 35 százalékos mezőnymutatóra volt képes.

Atlanta Hawks @ New Jersey Nets 101 – 107 – hosszabbítás után

 Miután remek rajtot vett a sokra taksált Atlanta, sokan azt gondoltuk, számolni kell velük a keleti élmezőnyben és alapszakasz menő csapatként bármi kisülhet szezonjukból. Megtörtént a várva várt váltás a kispadon, jött a villámrajt, de aztán valami elveszett. A Hawks annyira ritmust vesztett, hogy vissza se talál egyelőre a győzelem ösvényére. Miután egy nappal korábban lesöpörték őket hazai pályájukról, joggal volt várható, minden dühüket beleadva verik porrá idegenben a New Jersey-t. Ellenben valami mást láthattunk a két csapat találkozóján tegnap este. A jól koncentráló és pontosan kosárlabdázó Nets végig kezében tartotta sorsát, Brook Lopez 32 pontot dobva azt csinált a festékben Horfordékkal, amit csak akart. Az utolsó percnek 5 pontos előnnyel ment neki a hazai csapat, de jött az összesen 21 pontig jutó Crawford és egy labdaszerzést követően felhozta csapatát egy triplával. A túloldalon megint hibáztak a rutintalan vendéglátók, Joe Johnson pedig faltot tudott kiharcolni támadásban, két büntetőjével kiegyenlített. A 27 pontos Devin Harris még egy hármassal lezárhatta volna a derbit, de végül kimaradt a kísérlet. Jöhetett a ráadás! Itt már nem akart ugyanabba a hibába esni a Nets, mint a rendes játékidőben, Harris magához vette az irányítást, betört, triplát dobott, ráadásul a Hawks utolsó rohamát egymaga állította meg azzal, hogy a kosárra törő Smithet támadóhibára kényszerítette. A Hawks ezzel utolsó kilenc meccséből hetet elvesztett, úgy látszik, Larry Drew nem az az ember, aki átlendíti a holtponton Bibbyéket. 

Utah Jazz @ Charlotte Bobcats 96 – 95

Ellentmondást nem tűrően kezdte hazai meccsét a Bobcats az egyébiránt elképesztő formában lévő Utah ellen. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a hazaiak idén még nem tudták győzelemmel megörvendeztetni szurkolóikat Charlotte-ban, viszont most az első negyedben már 17 ponttal elléptek, ráadásul úgy nézett ki, a vendégek elvesztik Deron Williams-t, aki végül egy kis masszázs után azért visszatért. Lassan már mondani sem kell, a Jazz a második félidőben is sokáig tíz pontnál is többel égett, az utolsó játékrésznek pont ekkora hátránnyal mentek neki. Viszont úgy néz ki, ez a forgatókönyv számukra a legkedvezőbb. Mivel szépen lassan ledolgozták a hátrányukat a végjátékra, újra látótávolságba került a hősies győzelem. Augustin tehetett volna róla, hogy ez most elmaradjon, viszont ziccerben eladta a labdát, támadhatott egypontos hátrányban a Utah és Williams könyörtelenül kihasználta a helyzetet, egy floaterrel beledöfte a kést a Bobcats szimpatizánsok szívébe, csapata pedig egy ponttal nyert és tovább növelte NBA rekordját, melyben sorozatban negyedik alkalommal jöttek vissza és nyerték meg az adott meccset legalább 10 pontos második félidei hátrányból. Lassan valóban komolyan kellene számolnunk a Jazz-el is, mint nyugati élharcossal idén.

Los Angeles Clippers @ Utah Jazz 107 – 109 - kétszeri hosszabbítás után

Na, az ilyen meccsek miatt érdemes nézni az NBA-t. A Baron Davis nélküli Clippers igaz nem nyeri meccseit, de valamiért irtó jó őket nézni. Az idei Év Újonca cím egyik várományosa, Blake Griffin és a nyáron új impulzusokat kapó Eric Gordon ma is gondoskodtak a szórakoztatásunkról. A nem éppen magabiztosan rajtoló Jazz fogadta őket hazai pályán, ahol nem sok sót esznek meg általában az ellenfelek.
A rendes játékidő végén kettővel ment a Utah, de Gordon megmutatta, hogy hogyan kell egyenlíteni. Betört és egy hatalmasat zsákolt a centerek feje felett, majd védekezett egy izmosat Williams-en, következhetett a ráadás. Az öt perc során felválta estek a kosarak, a játékrész végén pedig mind D-Will-nek, mind pedig Gordon-nak lett volna esélye győztes duplát dobni, de mindketten hibáztak, jöhetett a második hosszabbítás!
Itt sajnálatos módon el kellett, hogy búcsúzzunk az egyik főszereplőtől, Gordon-tól, aki fájlalta vállait, annyira, hogy ki is szállt a derbiből (ennek még az első félidőben volt előzménye, egy ütközés során kínzó fájdalmakat élt át a Clips hőse). Ennek megfelelően meg is érezte a vérszagot a Jazz, ráadásként Butler egy nagyon csúnya faltot „ütött” Kirilenko-n, hat ponttal ment már a hazai gárda. De ekkor jött a Butler a semmiből és két triplájával egalizált, aki addig egyébként összesen két pontig jutott. Időkérés nélkül kellett támadnia a Jazz-nek a győzelemért, a harminc pontig jutó Williams átrobogott a pályán és dobott egy szép kis ziccert, amire Craig Smith nagyon közelről válaszolhatott volna, de sután elengedett dobása nem ér célt.

Statisztika: Gordon (27 pont, 7 eladott labda), Griffin (16 pont, 17 lepattanó, 5 eladott labda), Kaman (23 pont, 7 lepattanó, 4 blokk), illetve Williams (30 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz), Millsap (25 pont, 13 lepattanó), Jefferson (18 pont, 10 lepattanó, 3 blokk), Kirilenko (18 pont)

Utah Jazz @ Oklahoma City Thunder 120-99

A Utah 0-2-vel utazott az idei szezonhoz nagy reményeket fűző és két győzelemmel indító Oklahoma otthonába. A Jazz ráadásul csak kereste önmagát az első két meccsen, új magasemberük, Al Jefferon nem találta dobóformáját és a drukkerek számára félő volt, hogy három lesz az a két vereség a mai reggelre. Deron Williams-ék azonban elővettek valamit az elmúlt szezonok játékából. Rögtön az elején magukhoz ragadták a kezdeményezést, az irányító forintos passzainak és a Carlos Boozer helyébe lépő Paul Millsapnek köszönhetően el is húztak. A Thunder pocsékul dobott az elején, csak pár szerzett labdával és gyors indítással tudták tartani az ellent. Kicsit elhúzott a vendég csapat, a hazai pedig zárkózott, történt ez egészen 30-32-ig, amikortól a Jazz 6-8 pontra tudott ellépni tartósan. Az Oklahoma támadójátéka egysíkú és pontatlan volt, a Utah-é ellenben kihasználta a hazaiak gyenge pontját, a palánk alatti védekezést, Deron zsugái pedig mindig ziccerbe hozták a társakat (főként C.J. Miles-t, a már korábban említett Millsapet és Al Jeffersont) és a félidő végére 15 pontos előnnyel mehettek az öltözőbe. A játék képe mit sem változott a második félidőben, a Jazz tovább növelte előnyét már 20 pont fölé. Ekkor a Thunder egy utolsó rohamot még megpróbált, 13 pontra feljöttek többször is, de az ihletett formában dobó Millsap lehűtötte a kedélyeket, így a nap legjobban várt meccse végül sima vendég győzelembe hozott.

Kakaskodó Kelták

Úgy látszik, az egyébként is labilis idegállapotú Delonte West-et túlzottan is megviseli 10 meccses idény eleji eltiltása. Von Wafer-rel kaptak újfent össze egy edzés után az öltözőben, az előzmény ezúttal az volt, hogy az aktuális tréningen egy 3-3 elleni játék során West faltolgatni kezdte vetélytársát, aki ezt nem vette jó néven. A gyakorlás után az öltözőbe menet West követte a vonuló Wafer-t, majd a renitens ütött először, az akciót birkózó jelenettel folytatták. Az ügy nagyon disszonáns a Celtics nagyon is összetartó csapatszellemétől, ennek ellenére egyelőre úgy fest, nem bontják fel Delonte nem garantált szerződését.

Erick Dampier végre csapatot talált. A Bobcats által elbocsátott veterán egy éves szerződést kötött a Rockets-szal. Az egykori Dallas játékosnak 13 milliós nem garantált szerződése volt korábban erre a szezonra, de annak okán, hogy felbontotta ezt a Charlotte, körülbelül két millióval kell beérnie idén.

Rájár a rúd a Randolphokra. A New York-i Anthony Randolph egy edzésen ficamította ki bokáját, ezért kénytelen volt kihagyni csapata szezonnyitó mérkőzését. Memphis-i névrokona, Zach pedig csapata Atlanta elleni meccsének első félidejében esett a hátára, miután Al Horforddal ütközött. A megítélt büntetőket még elvégezte, majd az orvosi személyzet az öltözőbe kísérte. Nem sokkal később visszatért, de láthatóan nehezen mozgott, hat dobásából csak egyet értékesített. A nagyszünet után már nem vállalta a játékot, Sam Young helyettesítette.

Öt nap.Ennyit kell még kibírnia a kosárlabda szerelmeseinek és szerdán hajnali 01:30-kor elindul az NBA 2010-2011-es szezonja. Nem túlzás azt állítani, hogy hosszú idő óta a legmozgalmasabb nyár volt az idei, hiszen a szabadügynök piacon talán még sosem volt ilyen minőségű és mennyiségű választék. Mivel a játékosok nagy része új csapatot választott magának, az erőviszonyok rendesen átalakultak. Ebben a hat részes blogsorozatban előbb kelet, majd nyugat 3-3 divízióját tekintjük át a szezon kezdetéig.