A végéhez ért a March Madness, azaz ma este játsszák az NCAA nagydöntőjét, amelyben a Kentucky találkozik a Kansas-szel. A Final Four hétvégéje több érdekességet is tartogat, amelyek közül természetesen a tömőversenyt szeretjük a legjobban. Íme a Hoopmixtape összefoglalója.

Reméljük oldalunk egyetlen olvasójának sem kell bemutatni, hogy az NCAA-ben mint jelent egy DUKE - North Carolina meccs (valahol az El Classico környékén...). Tegnap este Austin Rivers, (Doc Rivers fia) beírta magát az évtizedes rivalizálás nagykönyvébe, amikor egy elképesztő buzzerrel megnyerte a Duke számára a meccset. A dobás szép befejezése volt az eredményes estének, Riivert ugyanis csapata legjobbjaként 29 pontot dobott.

A dobás:

A meccs teljes összefoglalója:

A Mississippi Rebels-nél van ok a jókedvre. De természetesen jóhiszeműek vagyunk, és elhisszük, hogy Steadman Short, Ladarius White, és Demarco Cox teljesen véletlenül ült így egymás mellé. Sajna arról már nem készült kép, amikor pár perccel később Steadman Short pályára lépett, és helyére a lecserélt Brock Shorter ült...

A megszokottal ellentétben most nem egy mixet, hanem egy dokumentum filmet ajánlunk a figyelmetekbe, amely az egykori Fresno State kiválóság, Chris Herren történetét dolgozza fel. Chris őszintén mesél karrierjéről, és a drogokhoz fűződő súlyos addikciójáról. Nagyon tanulságos történet egy kosarasról, aki megjárta a poklot, de vissza tudott térni belőle. A film hat részre van szedve, a többit a hajtás után találjátok.

A főhősünk Taylor Statham egy tehetséges ifjú középiskolás, aki mint ahogy az sokszor lenni szokott remek játékának köszönhetően végzős gimnáziumi évére bekerült egy remek arizonai prep (elit) suliba a Westwind Internationalba. Szerette volna elérni még kisrác korában kitűzött célját, hogy bekerülhessen a UCLA vagy esetleg a USC csapatába. Keményen dolgozott, de hogy is ne dolgozott volna, hisz szinte egész családja egy sportmániás família. Édesanyja és édesapja is kisebb egyetemeken játszottak, mint ahogyan nagymamája és nagypapája is. De a családhoz tartozik egy távoli unokatestvér egy bizonyos Steve Hale. Igen ő az, aki a nyolcvanas években együtt játszott a North Carolinan Michael Jordannel. A szülök nem akarták fiúkra erőltetni a kosarazást, de mégis úgy alakult, hogy Taylor követte a családi hagyományokat. Keményen dolgozott, edzések után még órákat gyakorolt édesapjával a garázsra szerelt palánkra. Zsákszámra dobták a tempókat, illetőleg próbálgatták a betöréseket. Majd lezuhanyzott és az ágyán ülve a labdájával a kezében elmélkedett. „Talán sikerülni fog és egy napon én is az NBA-ben játszhatok.” Nem véletlenül keresték meg prep iskolák. A 198 centis bedobónak már 17 évesen ösztöndíjat ajánlott több első divíziós csapat, mint például a Pepperdine, a Fresno State vagy a Western Michigan, hogy csak a nagyobbakat említsük. Statham természetesen kivárt.

Az 1/1-es jelölt, az új center reménység, az új Dwight Howard, ezekkel és ehhez hasonló jelzőkkel aposztrofálják Andre Drummondot. Drummond 1993. augusztus 10.-én született New York, Mount Vernon városrészében. Jelenleg, 211 centi magas, amihez már most hihetetlenül jó fizikum társul. A középiskola utolsó két évét a connecticuti elit prep suli a St. Thomas More padjai között töltötte, amelyet bajnoki címre is vezetett. Nem voltak ritkák tőle a 20 pontos, 15 lepattanós, 7 blokkos átlagok sem. 2010-ben az U17 világbajnokságon győztes amerikai csapat motorja.

Vendégszerzőnk, Botár László tollából:

Történetünk hőse utólag "érdemelte ki" a címben foglalt kétes értékű titulust. Annak idején valahol joggal került oda, ahová, azonban az utóbbi közel két évtized történései alapján - mások, lehet jobban megérdemelték volna. Mit is? A talán az egész sporttörténelem legkivételesebb státusát:"tejfelesszájú" egyetemista ifjoncként bekerülni sokak szerint - minden csapatjátékot beleértve - minden idők legjobb gárdájába.

Az illető az amerikai egyetemi kosárlabdázás történetének emblematikus alakja, s az NCAA-ban nyújtott teljesítménye alapján nem érdemtelenül lett a tagja minden idők legjobb kosárlabdacsapatának.

Ugyanakkor a "tárgyév" - 1992-ben járunk - NBA-draftján "csak" harmadik volt. Abban az évben - persze nem volt ez mindig  így - az draft első három játékosának tekintetében, az érintettek profi kosaras karrierje maximálisan igazolta az erősorrendet.

Na, akkor elő a farbával! Arról a Christian Donald Laettner-ről mesélünk, akinek neve az NBA fiatalabb rajongóinak talán nem mond túl sokat. Tény: nem futott be túl fényes karriert a profik között, különösen ahhoz képest, amit annak "előszobájában", az NCAA-ben elért.

Elérkeztünk a sorozat csúcspontjához, következzék az idei 1/1-es választott! Kyrie Irving úgy is megkapta a bizalmat a Cleveland Cavaliers vezetőitől, hogy mindössze 11 mérkőzésen szerepelt az NCAA-ben egy idényközben elszenvedett sérülés miatt. Kvalitásai és személyisége ellenben annyira egyértelműen nem mindennapiak, hogy egy (nem is olyan rossz) irányítókkal telített gárda élére is őt választották a post-LeBron éra alapköveként. Ismerjük meg közelebbről a leendő szupersztárt!

Elolvasom »

Az idei első körben draftolt játékosokat bemutató videós sorozatunkon belül elérkeztünk az abszolút krémhez, vagyis az osztály két kiemelkedő egyénisége maradt már csak hátra. Ma a második helyen elkelt Derrick Willams-szel foglalkozunk, akit a Minnesota Timberwolves "foglalt le" magának. Az igazi SF-PF átmenet elképesztő támadóarzenállal rendelkezik és minden megvan benne ahhoz, hogy a liga ünnepelt sztárjává nője ki magát a következő években!

Elolvasom »

Az idei drafton első körben elkelt játékosokat bemutató rovatunk mai (első) főszereplője Brandon Knight a Kentucky Egyetemet tavaly a Final Fourba vezető irányító. A csendes vezértől sokan várják a kiugró teljesítményt az NBA-ben is, mások bizonyos hiányosságai miatt viszont egyenesen leírják. Annyi biztos, a börze éjjelén komoly meglepetést jelentett, hogy csupán a 8. helyen kelt el, így a Detroit Pistons minden bizonnyal nagyot húzott vele. Jöjjön egy kis bemutató valamint az érvek és az ellenérvek!

Folytatjuk sorozatunkat, melyben az idei első körben elkelt ifjoncokat vesszük górcső alá - leginkább videós összeállítások segítségével. A 9. helyen kiválasztott Kemba Walker félelmetes szezont futott és nem mellesleg NCAA bajnoki címig vezette csapatát a UConn-t. A kissé alulméretezett combo hátvéd igazi winner-típus, ennek valószínűleg ő maga és leendő csapata, a Charlotte Bobcats is nagy hasznát veszi majd a jövőben. Az úriemberről félelmetesen jó mixek keringnek a világhálón, nem volt könnyű dolgunk a szelektálásnál...

Elolvasom »

Az idei első körös kiválasztottakat videók segítségével bemutató sorozatunk - ha úgy tetszik - a második szakaszába lépett, hiszen már csak a lottery pick-ek maradtak hátra. A Houston Rockets igazán nagyot húzhat a kissé poszttalannak tűnő Marcus Morris-szal, aki nem kis meglepetésre később kelt el a börzén (igaz, csupán egy választásnyival), mint az egy fokkal kevesebbre taksált ikertestvére, Markieff. Nézzük, mit hozhat Texasba a magát a draftosztály legkomplettebb játékosának tituláló Marcus!

Elolvasom »

Nincs már sok idő az idei NBA draftig, így a hátramaradt időben a legtöbbre tartott fiatalokat vesszük számba, kinek hol kell fejlődnie és mi miatt vihetik el őket a csapatok. Mai összefoglalónk szerzői sorrendben: zsiveragabor, Pacey, JaniBai

Kyle Singler

Duke

Poszt: SF(PF)

Osztály: Senior (negyedéves)

Magasság: 6’8” (203 cm)

Súly: 225 lbs (103 kg)

NBA hasonmás: Matt Barnes

Várható drafthely: 1. kör második fele

Singler több szempontból is nagyon speciális játékosa ennek az idei draft-mezőnynek. Az egyik legidősebb (már elmúlt 23) a listán, aki 2010-ben felért az NCAA csúcsára csapatával, ráadásul őt választották meg a Final Four legjobbjának is. Utólag úgy fest, nem döntött jól, amikor maradt még egy évet az esetleges duplázás reményében, hiszen Duke-nak nem is jött össze az idény (megállás a Sweet Sixteenben), a bedobó pedig nem is tudott előrelépni egyénileg - sem statisztikában(17,7-ről 16,9-es pontátlag, a triplaszázaléka 39,9-ről 32,1-re esett vissza), sem pedig fizikálisan. Ettől függetlenül egy azonnal bevethető nagyon jó kiegészítő ember lehet belőle akár azonnal.

Elolvasom »

Nolan Smith

Duke

Poszt: PG/SG

Osztály: Senior

Magasság: 6’4

Súly: 190 font

NBA hasonmás: Avery Bradley

Várható drafthely: első kör második fele

A Golden State Warriors tegnap kinevezte új vezetőedzőjét, Mark Jacksont. Az egykor fantasztikusan passzoló irányító első lehetőségét kapja meg az NBA-ben. Jelenleg is szakkommentátorként dolgozik, munkáját a Dallas-Miami döntő után fogja kezdeni és három évre összesen hat millió dollár üti majd a markát. A nagydöntő negyedik meccse előtt elmondta, szerinte jövőre PO csapat lehet Warriors, ha nem így gondolná, nem fogadta volna el az állást és nem is szeretne csak éppen bejutni, újra kosárlázat szeretne létrehozni a térségben, hiszen a franchise 1994 óta csak egyszer jutott be a rájátszásba. A vezetőség, élén a frissen kinevezett Jerry Westtel nem sokáig tétlenkedett és az egyik leginkább keresett segédedzőt, Michael Malone-t is leigazolta Jackson mellé. Malone-t többek között a Lakers is kereste, úgy látszik, ennyire megkopott az aranysárga-lilák nimbusza, mert a ligaszerte elismert védekező specialista Oaklandet választotta. West azt is elmondta, a szakmai stáb összeállításánál nem fognak spórolni, mert megbeszélték a tulajdonosokkal, legalább annyira fontos a háttérmunka, mint a játékosok a pályán.

Brandon Roy rendesen ki van akadva. A Portland sztárja nyolc percet sem játszott hajnalban a Mavericks ellen és már a sírással küszködött a padon, mert érezte, így biztosan nem tud segíteni csapatán. Ezt a kevés időt is az első negyed végén, a második és a negyedik negyed elején kapta, tehát akkor, amikor a legkevésbé számít. Még Patrick Millst és Rudy Fernandezt is előbb dobta be Nate McMillan edző. Roy azt mondta, hogy motiváltnak kell maradnia és az is lesz, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt csalódott. Szerinte soha nem volt egy konfliktusgeneráló egyén, de így biztosan nem fog játékba lendülni, ő nem azt a fajta játékos, aki kevés idő alatt is olyan szintű teljesítményt tud hozni, amit megszokhattunk tőle korábban. Azt is elmondta, hogy nem fog odamenni az edzőhöz megbeszélni a dolgokat, ahogy az sem ment oda hozzá, de nincs ezzel semmi probléma, dolgoznia kell tovább és segíteni a csapatot, ha ilyen szerepre szánják.

Stan Van Gundy szerint a Chicagónak kellene nyernie mindent. Legalábbis ami az alapszakasz díjakat illeti, mindenképpen. SVG korábban Howardot dicsérve elmondta, hogy a média miatt valószínűleg már most eldőlt a kérdés és Rose az MVP, most pedig annyival egészítette ki, hogy Gar Forman és John Paxson érdemelné meg az év GM-je díjat, Tom Thibodeau pedig az év edzője vitathatatlanul. Azt is hozzátette, valószínűleg Pat Riley elhappolja Formanék elöl a díjat, pedig a Miami mögül indult a Bulls és most mégis előttük van, de akkora csinnadratta vette körül őket a nyári események után, hogy meglepődne, ha nem Riley nyerne. Thibodeau-ra kitérve elmondta, szerinte az egyik legnagyobb edzői teljesítményt nyújtotta, amit valaha látott a ligában. Egyénileg is sokat tesznek a játékosok az eredményekért, de a háttérmunka és a edző még fontosabb része annak, hogy most a Chicago a liga legjobban védekező csapata, hogy nem igazán kerülnek hullámvölgyekbe, mindig felkészültek és most vezetik az egész főcsoportot.

Az egyetemi bajnokság katartikus végkifejlete, a March Madness minden évben kitermel jópár ifjú csillagot, akik pár napra, hétre All-Star gálákról, Dwight Howard átzsákolásáról, Veyronokról, egyedi aranygyűrűkről álmodozhatnak. Aztán az NBA próbajátékokon nagyon hamar elválik az ocsú a búzától. És a márciusi Sports Illustrated címlapfiúk egy része szekrényt kap Kobe mellett, a másik része meg szépen lassan továbbáll Svájcba (Ali Farroukmanesh), vagy Tolnába (Marcellus Sommerville). Most megpróbálunk azokról szót ejteni, akik az előbbi kategóriába tartoznak.

Móhr Miklós írása

Jared Sullinger

Az Ohio State csapata első kiemeltként kezdte a tavaszt, de a Kentucky egy körömrágós meccsen két ponttal jobbnak bizonyult náluk, kiütve őket a sorozatból. Jared Sullinger nem játszott rosszul a meccsen, 21 pontot és 16 lepattanót gyűjtött és tulajdonképpen az ázsióján sem rontott sokat a kiesés. Ő azonban szeretne bajnok lenni, és mint mesélte, hihetetlenül élvezi az egyetemi bajnokságot. Ez volt az újoncéve, a kiesés után pedig azt nyilatkozta, biztos, hogy marad még egyet. Sullingert a draftszakértők az első öt környékére várták a nyári NBA drafton, és ilyen szintű tehetségek nemigen szoktak visszalépni, hogy ingyen kosarazhassanak a dollármilliók helyett (Joakim Noah esete pár évvel ezelőtti esete is inkább csak erősíti a szabályt). Sullinger apja már tavaly úgy nyilatkozott, nem biztos, hogy nekifutnak az idei játékoskiválasztónak, félve az esetleges lockouttól. Most már azt mondják nem ez, hanem a bajnoki cím a fő ok a maradás mellett. Valamint a rendszeres játékkal járó fejlődés természetesen. Lehet, hogy sablonosan hangzik, de ha megnézzük, hogy mire mentek az éppen az Ohio State egyetemről kikerülő magas emberek mostanság, valóban meggondolandó. BJ Mullens és Kosta Koufos is vihette volna ennél többre, ez egyértelmű.

NCAA Döntő: (3.)Connecticut Huskies vs. (8.)Butler Bulldogs 53 – 41

Nem sok olyan este van, amikor az NBA alapszakaszában nem rendeznek mérkőzést, de az egyetemi bajnokság döntője természetesen egy ilyen alkalom. Tudvalevő, hogy az NCAA küzdelmeit hatalmas őrület veszi körül az USA-ban, arról nem is beszélve, hogy a profiliga jövendőbeli sztárjai is innen kerülnek ki (no meg számos európai csapat szuperlégiósa is).

Tegnap este véget ért a Madness, a 8. kiemelt, tavaly is döntőző Butler nézett farkasszemet a Kemba Walker vezette Connecticut-tal. Rögös út vezetett el mindkét gárda számára a Final Four-ba, hiszen a UConn végigkínlódta az alapszakaszt (9 vereséget is begyűjtöttek), igaz a végére megtáltosodtak és 9 meccses veretlenségi szériával érkeztek Houstonba, ahol a negyedik kiemelt Kentucky-t kellett előbb két vállra fektetniük. Egy igen kiélezett, egy pontos diadallal abszolválták a nem éppen kicsi feladatot. Eközben a Butler 8. kiemeltként nagy meglepetésre jutott be egyáltalán a legjobb négy közé, majd az elődöntőben a még náluk is hátrébb rangsorolt (11.) VCU-t gyűrték le.

Habár egyre több az Európából érkező játékos, illetve a ligában számos olyan kosárlabdázó van jelenleg, aki egyenesen a középiskolából érkezett a profik közé, az NCAA még mindig az NBA első számú előszobájának tekinthető. Ugyanakkor hangulatát, hagyományait tekintve bizonyos dolgokban jelentősen különbözik a nagytestvértől. Mivel kezdetét vette a March Madness, ezért szeretnénk titeket is egy kicsit közelebb hozni az amerikai egyetemi bajnokság küzdelmeihez.

Elolvasom »