Véget ért az ötödik olyan Euroliga idény, amelyet végigkövetett a Sportklub csatorna és nekik köszönhetően én is. A végső sípszó felharsanása óta töröm a fejem, vajon milyen keretek között emlékezzek meg – minden idők egyik (ha nem A) legjobb- európai kupaküzdelem sorozatáról?

Felmerült egy informatív, számokat, és egyéb statisztikai nyalánkságokat tartalmazó írás ötlete. Aztán, egy átfogó, minden csapatról kisebb-nagyobb terjedelemben megemlékező cikk lehetősége. Végül azonban nevető harmadikként egy olyan terv megvalósításának rugaszkodom neki, ami régóta érik már bennem: személyes benyomásból kibontakozó, - egy kiváló ember sportszakmai méltatásán és purgatóriumi száműzetésén keresztül felvezetett – adatokkal alátámasztott és a kimutathatatlant feszegető tisztelgés egy CSAPAT, és annak diadalmenete előtt…

Született 1977. november 22-én az Amerikai Egyesült Államokban. 204 centiméter magas, 115 kilogramm súlyú, center. Egyetemi tanulmányai alatt a Long Beach és az Arizona State University csapataiban játszott. Korábbi profi csapatai a belga Spirou Charleroi, az olasz Pallacanestro Biella és az NBA-ben szereplő Memphis Grizzlies. 2003 nyarán igazolt a görög Panathinaikos Athens csapatába Mike Batiste…

Elolvasom »

Puskás Artúr: Ricky visszatért!

6/41-es hárompontos mutató, ebből 0/6 a negyeddöntőben. Mindösszesen 1 (!) gólpassz a Pana elleni két, hazai összecsapáson. Kongó vészharangok, károgó riporterek, nyekergő firkászok, összeráncolt szemöldökű szaktekintélyek, kárörvendő ellendrukkerek, fejbúb vakargató szakmai stáb.

Még, hogy NBA!? Mit akar ez a kölyök?! A spanyol válogatottból is ki kell penderíteni! A Barcában is megkérdőjeleződött a helye! Túlsztárolt, elkényeztetett, „lóelszaladt”, és még sorolhatnám az „okosságokat”…

A harmadik meccsen világosan látszik Obradovic taktikája: ő dobhat, más nem. Adjuk fel, úgy is mellé dobja, ahogyan eddig is tette. A Semleges Kosárlabda Szurkolók Nem Hivatalos Gittegyletének nevében köszönjük, Zseljko! Visszaadtad nekünk a jelen egyik legfényesebb, legbriliánsabb fiatal sportolóját!

Olyan mély nyomokat hagyott bennem, a tegnapi mérkőzés, hogy ennek kapcsán négy-öt különálló írást is képes lennék megosztani Veletek. Szerencsére (?) nem vagyok egy „száraz tollú” valaki, akinek nehézséget okozna véleményét hosszú sorokba önteni, de ez a mostani eset kirívó.

Akartam írni a Pana fantasztikus, mind védekezésben, mind támadásban mutatott feltámadásáról. Tervezgettem egy fejtegetést arról, hogy lá-lám a Barcában is emberek játszanak, akik bizony el tudnak bizonytalanodni. Megfordult a fejemben egy cikk Diamantidis és Sato hozsannázásáról, hogy miként tudtak ekkora formajavulást produkálni 48 órán belül. Ott van a Navarro - aki, bár pocskondiázhatta volna a bírókat és foghatta volna rájuk a hazai vereséget, mégis magában kereste a hibát- (sport)emberi nagysága előtt fejet hajtó írás terve, mely szintén komoly gondolatokat  ébresztett bennem.

Ám ekkor összeállt a kép, ami talán mindezt összefoglalhatja…