Múlt héten elkezdett sorozatunkat folytatjuk, amelyben az egyes csapatok amnesty rule által fenyegetett játékosait vesszük számba. Előzőleg sem volt könnyű a döntés, hiszen mind kosárlabda szempontból, mind pénzügyileg felemás képet alkotott Carlos Boozer esetleges távozása. Ezen a héten egy, a Bullshoz hasonlóan az előző nyáron nagyot alkotó gárdát veszünk górcső alá, akiknél szintén egyetlen kérdés akad. Pat Riley tavalyi igazolásai szinte kivétel nélkül dicsérhetőek voltak, egy személyt kivéve. A névből kitalálhattátok, hogy a Miami Heatről lesz szó, ezen belül is Chris Bosh-ról.

Érdekes cserére kerülhet sor a napokban a Yahoo! Sports szerint. Az nyílt titok, hogy az utóbbi napokban Lawrence Frank kézzel fogható közelségbe került a Detroit Pistons kispadjához, a helyére pedig máris megvan az első önként jelentkező, aki nem más, mint Larry Brown. Frank és a Pistons ugyan még nem egyezett meg és egész hétvégés tárgyalásaik sem hoztak egyelőre eredményt, de a források szerint szinte már biztos a házasság. Brown eredményei és Doc Rivers-szel ápolt jó kapcsolata ellenére sem lehet túl bizakodó, ugyanis a hírek szerint a Celtics edzője az egyik fiatal segédjét, Mike Longabardit fogja előléptetni. Ettől függetlenül Rivers nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy Brown az ő padján foglaljon helyet valamilyen szerepkörben.

Június 23-án éjjel lezajlott az NBA idei Draftja, mi pedig igyekszünk minél közelebb hozni olvasóinkhoz a leendő újoncokat. A sorban a következő a Heat választottja, Norris Cole, aki a 28. helyen kelt el. Draftolásának körülményei meglehetősen pikánsak, de egy biztos: a Heat nagyon nagyot foghat a 22 éves irányító megcsípésével.

Vendégszerzőnk, Botár László írása:

Bár már közel két hete megnyerte a Dallas az NBA-t, s azóta már inkább a draft és a lockout, idehaza pedig érthetően Hanga Ádámnak a Spurs-szel való örömteli "eljegyzése" a téma a legerősebb kosaras liga kapcsán, egy kis időre kanyarodjunk vissza a fináléhoz.

A nagydöntő kapcsán sokmindenről  esett már szó. Sztárok s a kiegészítő emberek tündökléséről, s bukásáról, nagy "futásokról" s leblokkolásokról egy-egy meccsen belül, és még sok-sok érdekes témáról. Egyről azonban úgy érzem, kevesebbet beszélgettünk itt, pedig ez is igen érdekes téma egy-egy finálé kapcsán. Itt és most nem a játékosok, hanem az edzők ténykedését vesszük górcső alá, vajon az, ahogy tették dolgukat a kispadon, menyiben járult hozzá a végeredmény kialakuásához.

Elolvasom »

1993. június 20-án John Paxson hárompontosával a Bulls-Suns nagydöntő hatodik meccsén eldőlt a bajnoki cím. Ugyanezen a napon 2006-ban a Heat története első bajnoki címét szerezte.

Bejelentették a minap, hogy mely játékosok ülhetnek idén az úgynevezett zöld szobában, ami ugye az első 14 helyre várt játékosra van fenntartva. A névsor a következő: Kyrie Irving (Duke), Derrick Williams (Arizona), Brandon Knight (Kentucky), Kemba Walker (UConn), Kawhi Leonard (San Diego State), Chris Singleton (Florida State) Klay Thompson (Washington State), Jimmer Fredette (BYU), Alec Burks (Colorado) Marcus és Markieff Morris (Kansas), Enes Kanter (Törökország), Jonas Valanciunas (Litvánia) és Jan Vesely (Csehország).

Dallas Mavericks(3.) – Miami Heat(2.) 105 – 95

Rengeteget fejtegettük mi is és természetesen a világ sok más kosárlabdával foglalkozó személye is, hogy a Dallas Mavericks-nek addig kell ütnie a vasat, amíg forró. Az érezhetően gödörbe került Heat ugyan hazai pályán küzdhetett az egyenlítésért, de jól tudjuk, a liga legjobb idegenbeli mérleget produkáló csapatainak viadalában ez sokat nem jelent. A hosszú meccsek óta szenvedő James alaposan bekezdett, villámgyors 9 pontot szórt, ám érdemben véget ért nála a mérkőzés az első negyed felénél. Ugyan eljutott 21 pontig, de képtelen volt legyűrni saját árnyékát – amit pedig ebben a rájátszásban már oly sokszor le tudott. A másik probléma ott jelentkezett a Miaminál, hogy igazán Wade sem tudott vezérszerepben tündökölni. Pedig ezen az estén a kiegészítőktől jöttek a pontok, Chalmers 18-at szórt, a sufniból előszedett House 3 triplát vágott be, Haslem 11 pont, 9 lepattanós teljesítménnyel zárt és mégsem jött a siker. Ez pedig legfőképp annak tudható be, hogy a vendégek átmentették a dobóformát az előző derbiről, legfőképpen Terry (27 pont, 16-ból 11 mezőnyből) és Barea (15 pont) voltak elemükben. Már a második játékrész elejére 12 egységnyi előnyt dolgoztak össze, akkor még a frissen beállt Stevenson-nek is minden sült, az indításokat is tempóval, olyakor triplával fejezték be a texasiak. Ám a vendéglátók nem adták fel, egy 14 – 0-s rohammal még a vezetést is visszaszerezték, a Mavs nem nagyon találta az ellenszert. Aztán jött egy kis össznépi kakaskodás (Chalmers, Haslem, illetve Stevenson főszereplésével), ami után a kiegyenlített játék vette át a főszerepet. A Dallas úgy vezetett egy-két pontokkal, hogy Nowitzki az első 20 mezőnydobásából csupán 4-et tudott a gyűrűbe juttatni. Viszont a végjátékban elvállalta a nehéz dobásokat és serege élére állt.

Miami Heat(2.) @ Dallas Mavericks(3.) Döntő, 4. mérkőzés - 03:00 (Sport1)

Igencsak érdekesen alakult eddig a nagydöntő, hiszen azok után, hogy a Dallas elhozott egy meccset idegenből, rögtön megkapták a hideg zuhanyt hazai pályán. Ennek köszönhetően máris olyan helyzetbe kerültek, melyben nem lehet többet hibázniuk. Ha ott is kezdjük, mennyire jól működik a Miami védelme, akkor is meg kell állapítanunk, a rutinosabb texasiak olyan bakik sorozatát követi el a fináléban, melyek előtt sokszor értetlenül állnak nem csak a gárda szimpatizánsai, de a semlegesek és a szakértők is. Kezdjünk mindent Jason Kiddnél és a Mavs-nél tapasztalt idei fantasztikus passzjátéknál. A veterán irányító hiába produkál elfogadható statisztikákat, nehéz hova tenni, hogy sokszor dadog a kezében a labda, esetleg nem meri bemutatni azokat az átadásokat, melyek máskor előbbre viszik csapatát, a labdaeladásairól és kipasszolásairól nem is beszélve. Már pedig ez a Mavericks abban az esetben, ha nem passzol, csak a német sztár dobásaira hagyatkozhat. Ez pedig önmagában kevés, de minimum nem eredményes hosszútávon. Teljesen nyilvánvaló, hogy a dallasiaknak csak akkor van esélyük a párharc megfordítására, ha többen fellépnek Dirkules mellé, illetve azt a játékot hozza Carlisle legénysége, mely oly sokak kedvencévé tette őket idén. Ha Kidd kapitány magabiztosabb lesz, a többiekre is ráragad a passzbátorság. Azért halkan jegyezzük meg, a floridaiak olyan szinten védik a passzsávokat, hogy nem könnyű járatni a labdát. A másik kulcs a pad produkciójában rejlik. Szinte csak extrát hoztak az egész alapszakaszban, majd a PO-ban is, a döntőben viszont végig alulteljesítenek. Terry még csak-csak hozza a pontjait (igaz 37%-os mezőnyözésére nem lehet büszke), ám Barea kihagyja a ziccereit, elpuskázza a legüresebb tripláit is, Stojakovic pedig láthatóan teljesen elkészült a hátával, így már nem csak védekezésben, de támadásban is emberhátrány.  Tetézi a gondokat, hogy Haywood nem is tudott pályára lépni legutóbb és ma sem biztos a játéka, pedig őt lehetne használni bent a palánk alatt támadásban is.

Elolvasom »

Ma este folytatódik az NBA nagydöntője, így természetesen ez is helyet kap a Visszajátszásban – különösen azért, mert Big Z születésnapja pont mára esik. Mellette egy idén berobbanó ifjú tehetséget is köszönthetünk – természetesen videóval.

Dallas Mavericks(3.) @ Miami Heat(2.) Döntő, 1. mérkőzés – 03:00 (Sport1)

Eljött a nagy nap, szokatlanul hosszú várakozás után kezdődik meg magyar idő szerint hajnali háromkor a nagydöntő. Ha eddig azt mondtuk, hogy az ellentétes stílusú gárdák párharcában szinte kiszámíthatatlan ez adott meccs végkimenetele, akkor két ilyen remek formában lévő klub esetében ez hatványozottan igaz. A Miami megtanulta azt, amit hosszú hónapokon keresztül képtelen volt elsajátítani - győzni a szoros végjátékokban. Hihetetlen nagyot fordult náluk a kocka, az ilyen helyzetekben rendre betliző James egy csapásra egyszemélyes kivégzőosztag lett – ha az utolsó percekről beszélünk. Mellette ismerjük Wade képességeit, aki bár vállsérülése miatt kissé limitált, de így is bármikor képes eldönteni egy-egy találkozót. Chris Bosh-ra némileg kevesebb hangsúly került az idei évben a két másik sztár „árnyékában”, de nem szabad elfelejtenünk, az utóbbi hat-hét mérkőzésen képes volt úgy odatenni magát, mint korábban kevésszer. Ilyen formában senkinek sem lehet könnyű feladat két vállra fektetni a Heatet, és akkor a kiegészítő személyzetről még egy szót sem ejtettünk… Udonis Haslem gyakorlatilag a Bulls ellen kapcsolódott be az idei menetelésbe, hiszen fél évet bajlódott sérüléssel. Mióta ő is a fedélzeten van, valóban egészen más a felállás. Van keménység a palánk alatt védekezésben, illetve támadásban is használható játékosról beszélhetünk. Cirka két héttel ezelőtt azon morfondíroztunk, hogy már csak Mike Miller kéne, akinek jelenlétével még jobban szét kellene hóznia az ellenfeleknek a védelmet. Mivel a szintén sok sérüléssel bajlódó bedobó is olyan állapotba került az utóbbi találkozókon, hogy veszélyt jelentsen kintről, ezért mostanra összeállt a halálos fegyverzet.

Elolvasom »

Tegnap már két írásunkban is felelevenítettük a Dallas Mavericks, illetve a Miami Heat menetelését egészen a döntőig. Most ugyanezt tesszük, de ezúttal szigorúan a látványra hagyatkozunk!

Elolvasom »

Kétrészes visszatekintőnk második epizódjában a Miami Heat szezonját elevenítjük fel 10 lépésben: honnan indultak, min mentek keresztül, míg végül megérkeztek a nagydöntőbe.
Elolvasom »

Egyre közeledik az idei finálé, melynek kapcsán nem maradhat ki a felvezetésből a két szemben álló fél egymás ellen megvívott döntője 2006-ból! A rovaton belüli sorozatunk tehát egy igencsak "aktuális" témával folytatódik. Öt esztendővel ezelőtt természetesen igencsak más volt a felállás, sőt, a körülmények sem  voltak hasonlónak nevezhetőek. Ettől függetlenül egy sokáig emlékezetes hatmeccses sorozatot vívott meg a Nowitzki húzta Dallas és a Wade vezette Miami, mely egy nagy fordítás után a floridaiak sikerével végződött.

Elolvasom »

Bármennyire sok, jó formában lévő kiegészítő ember van a nyugati bajnoknál, lehet Wade és Bosh remekül működő duó a „sztár trióból”, nagy esély van arra, hogy a címben szereplő két játékosról fog jobbára szólni a 2011-es NBA Finals. Beszélünk a vezérekről, teszünk némi visszatekintést, valamint megnézzük mi várható kedd estétől (szerda hajnaltól) a párharcban.

Május 31-én kezdődik a nagydöntő, amelyet a 2006-os finálé visszavágójaként aposztrofálnak – ám mielőtt elmélyednénk ennek taglalásában, ne feledjük: remek csatákat hozó főcsoportdöntőkön vagyunk túl, érdemes visszatekinteni rájuk. Időrendi sorrendben a Miami jutott be később a fináléba, de csak ezért másodikak a sorban.

Derrick Rose és Kobe Bryant lettek március hónap legjobb játékosai. A Bulls legjobbja 13-3-as mutatóhoz segítette csapatát, míg a Black Mamba vezette Lakers feltámadt és 13 találkozó alatt mindössze egyszer szenvedett vereséget a hónapban. Ehhez persze kellett Bryant remeklése is, aki 25.8 pontot, 4.8 lepattanót és 4.4 gólpasszt átlagolt ez idő alatt. Ezt az egyéni teljesítményt egyedül Rose tudta felülmúlni, aki pontban (42 a Pacers ellen) és gólpasszban (17 a Bucks ellen) is új karriercsúcsot hozott márciusban. Továbbá a legtöbb vállalt hárompontos dobás illetve a legtöbb egy meccsen értékesített büntető kategóriában is egyéni rekordot döntött. Rose, aki az idei MVP díj legfőbb várományosa az egyedüli játékos a ligában, aki az első tízben van pontszerzésben illetve gólpasszban is idén.

A nap (hét) meglepetését a Los Angeles Clippers csapata szállította a Heat ellen. A Miami a meccs előtt mindössze 3 meccsre volt egy NBA-rekord felállításától: a legendás 1971-72-es Lakers (69-13) sorozatban 16 idegenbeli meccsen nem talált legyőzőre. A Clippers azonban mostanában már nem először rángatja meg a nagy oroszlánok bajszát. Kattintás után válogatás Los Angeles kisebbik csapatának idei meghökkentő megmozdulásaiból.