Denver Nuggets @ Los Angeles Lakers 95 – 90

Két igazán jó passzban lévő gárda küzdött meg egymással Los Angelesben, hiszen a Melo-csere óta megtáltosodó Nuggets érkezett az All-Star óta csupán egyszer kikapó címvédőhöz. A találkozó keménysége és minősége hű volt az előzményekhez, 48 percen keresztül fej-fej mellett haladva gyilkolták egymást a csapatok. Kulcsfontosságú volt viszont, hogy Gasol egy kemény falt után lent maradt a földön, majd térdét fájlalva be is kellett vonulni az öltözőbe és már nem is folytathatta a játékot. Ez, a harmadik negyedben fordulópontnak volt tekinthető, a 22 pontos Gallinari vezette vendégek ekkor átvették az irányítást, igaz elhúzni nem tudtak. Majd jött Raymond Felton, aki szinte a semmiből szórt be két triplát, a Denver 9 ponttal is el tudott lépni az utolsó 2 percre fordulva, ám jól koncentrált a 28 egységig jutó Kobe húzta LAL, gyorsan faragtak a hátrányon, Odom triplájával már kettőre jöttek fel, Nene pedig megtette nekik azt a szívességet, hogy kihagyta a második büntetőjét. Ám ekkor megérkezett a derbi hőse, a 18-at szóró Martin és kiharcolta a támadó pattanót, majd be is tette a gyűrűbe a lasztit. Ezzel a Nuggets diadalsorozata folytatódott, már hatnál tartanak Karl fiai, akik egyébként lassan valós félelmet kell, hogy jelentsenek a táblázaton előttük állóknak is. A Lakers ugyanakkor nagy lehetőséget szalasztott el, így már nem elég nekik az első helyre kerüléshez szimplán megverni a Spurs-t.

Aki manapság az észak-amerikai profi liga, ismertebb nevén az NBA küzdelmeit nyomon követi, szinte minden csapatban találkozik európai játékossal. Nem volt ez mindig így.

Gyakorlatilag az utolsó három évtizedet tekinthetjük 1-1 lépcsőfoknak, ha a megjelenésüket, áttörésüket szeretnénk górcső alá venni.
Első írásunkban az öreg kontinens játékosainak megjelenésének időszakát, azaz 80-as évek NBA-jét vizsgáljuk meg.

Mielőtt a BEK (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a mai Euroliga elődjének tekinthető) korabeli sztárjátékosai megjelentek a tengerentúli draftokon, egészen elképesztően kevesen próbáltak (próbálhattak) szerencsét az NBA-ben. Ha eltekintünk az első két európai születésű, de már Amerikában felcseperedő „úttörőtől” – az érdekesség kedvéért egyikük a német Frido Frey, aki a ’46 - ’47-es szezonban a New York Knicks-et erősítette, másikuk az első Brit földön született NBA játékos, Christopher Harris, aki a St. Louis Hawks, majd a legendás Rochester Royals sportolója volt az 1955 – 1956-os idényben – akkor Swen Nater-rel találkozunk, mint az első „igazi” európai képviselője a bajnokság történelmének.