Majdnem bukott a Rockets-Timberwolves csere! Mint ahogy arról már beszámoltunk a két csapat a draft éjszakáján cserélt egymással: Johnny Flynn és a 20. draftjog (Donatas Motiejunas) került a Rocketshez Brad Miller, a 23. draftjog (Nikola Mirotic) és egy jövőbeli elsőkörös ment Minnesotába. A probléma ott kezdődött, hogy a pénteki orvosi vizsgálaton a Rockets orvosai szerint Flynn csípője elég rossz állapotban van és ezért még kárpótlást kérnek a Farkasoktól, hogy átmehessen a csere. A hír eléggé sokkoló volt, hiszen a 23. jogot a Wolves már közben továbbcserélte Chicagóba és az abban a cserében kapott másik, 28. jogot pedig Miamiba, majd az onnan kapott 31. jogot azonnal eladták a  New Jersey Netsnek, ezért ez a hosszú és bonyolult tranzakció kártyavárként dőlt volna össze. De végül megszületett a megoldás: a Minnesota még egy jövő évi másodikköröst hozzáadott a csomaghoz, ami után a Rockets is elfogadta a tranzakciót.

Elolvasom »

Ma bajnok lehet a Dallas Mavericks – ennek alkalmából három olyan esetet elevenítünk fel, amikor egy alakulat június 12-én szerezte meg a aranygyűrűket.

Tegnapelőtt érkezett a hír, a négyszeres bajnok Shaquille O'neal nem próbálkozik meg az újabb rehabilitációval és visszavonul az aktív kosárlabdától. Senkit ne tévesszen meg, amit esetleg az utóbbi két-három évben látott tőle, egy igazi legenda távozott a sportágból...

Elolvasom »

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 76 – 101

Úgy néz ki, 3 – 1-es vezetést kellett adnia az ellenfélnek, hogy a Magic végre azt a kosárlabdát játssza, amivel lehet keresnivalója a Playoff-ban. Az életben maradásért harcoló hazaiak elszántan léptek parkettre, az első pillanattól kezdve szusszanásnyi időt sem hagytak a Hawks-nak a kibontakozásra, inkább ők irányították az egész találkozót. Bár a 26-ból bedobott 11 tripla még mindig nem veretes, de nem is ez volt a fő fegyver, amivel gyakorlatilag ízekre szedték Redick-ék az atlantaiakat. Kíméletlenül védekeztek és amint hozzájuk került a labda, zicerre/zsákolásra törően támadták a gyűrűt gyorsindításból vagy tranzícióból. Az első félidejük az előnyépítésről szólt, illetve arról, hogy a vendégek pillanatra se érezhessék azt, hogy lehet szemernyi esélyük. Miután a Hawks felmérte a helyzetét, azaz, hogy nekik nem osztottak ma lapot Floridában, semmi másra nem koncentráltak, minthogy valahogyan kibillentsék az ellenfél játékosait - főként Howard-ot - a nyugalmukból. Van Gundy mester időben észre is vette ezt, tehát leültette a 8 ponttal és 8 lepattanóval záró óriást. Egyébként DH12 megint az első negyed derekán összeszedte a két faltját, a helyére érkező Anderson pedig újfent botrányosan kezdett, de idővel elmúlt nála a lámpaláz és a pad egyik legjobbjaként 11-ig jutott pontokban és 7-ig lepattanókban. Ám az igazi x-faktor Redick volt, aki hatalmas lendületet adott beállásakor, szinte az egész Atlantát állva hagyta és ziccer bemutatót tartott.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 1. kör, 5. mérkőzés – 01:30

Ma véget érhet ez a párharc, amennyiben mindkét gárda azt hozza, amit eddig a sorozatban. Nem szerettünk volna ezzel nagy okosságot mondani, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy míg az Orlando gyakorlatilag csak Dwight Howard stabil teljesítményére tud építeni, a triplákra maximum csak szeretne. Eközben a szezon vége felé sokszor sokak által lesajnált Atlanta pedig akkorát javult és olyan mértékben megújult a PO-ra, mint ahogy azt a legnagyobbak szokták. Itt is elővehetjük a match-up témát, valamint az edzők ezzel kapcsolatos taktikai harcát. Az előbbivel kapcsolatban nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a Hawks kinti védői nem számítanak extra képességűnek – leszámítva az univerzális Josh Smith-t – ám a perimeter levédésében nagyon jók, ráadásul a nagyembereik igen okosan arra összpontosítanak, hogy Howard a lehető legnehezebben tudja csak megtalálni az üres távoli helyzeteket. A ma vendégként szereplő atlantaiak centerei nem szórnak 20 pontokat, ám rendkívül fegyelmezettek, illetve minden fortélyát ismerik annak, hogyan kell kibillenteni az ellent nyugalmi állapotából. Az harmadik derbin például Jason Richardson idegrendszerét sikerült „resetelni”, aminek következtében az amúgy is gyengén működő triplagyár elvesztette azt a játékosát, aki képes egy teljes meccses betli után is értékesíteni azokat a kintieket, melyekkel esetleg vissza lehet hozni a mérkőzést, akár a sírból is.

Orlando Magic(4.) @ Atlanta Hawks(5.) 85 – 88

Ahogy arról már szóesett a felvezetésben is, gyakorlatilag élet-halál mérkőzés volt ez az eltiltás miatt Jason Richardson nélkül felálló Magic-nek. Ha már egy fegyelmezetlenség jelentősen rontotta az esélyeiket, akkor hozzátehetjük, hogy Howard két nagyon korán beütött falttal kiülni kényszerült az első játékrész felétől, ez meg is adta az alaphangot az egész derbihez. A hazaiak kulcsemberei mind tisztában voltak azzal, hogy ma oda kell tenni magukat és nyugodtan, de lendületesen játszva kikészíthetik a sokat hibázó ellenfelet. Superman ugyan visszatért a folytatásban és szokásához híven szétszedte a benti embereket (29 pont, 17 lepattanó, 8 eladott labda), ám az Orlando-t utolérte saját taktikájának hibája, azaz a triplákat valami elképesztően gyengén szórták (23-ból 2), de erőltették őket, ráadásul a hátrányból kezdett második negyedben szinte képtelenek voltak betalálni közelebbről is. Az Atlanta nagyon komolyan összeszedte magát védekezésben, pontosan azt csinálták, ami Van Gundy csapatának a legkevésbé sem ízlett.

Elolvasom »

Philadelphia Sixers – Miami Heat 19.00

A hétvége második napján is négy mérkőzéssel jelentkezik az NBA. Legelőször a Heat próbálja meg azt, ami tegnap nem sikerült a Chicagónak. 1-2 periódust leszámítva uralják rendesen a párharcot és ha nem engednek ki, akkor sajnos a Philly fiatal gárdájának ez a mai lesz a végállomás idén. Kisebb sérülésekkel mindenki rendelkezik már ebben a szakaszban, de valószínűleg hiányzóval egyik oldalon sem találkozhatunk.

Rekordot döntött Rajon Rondo! A Celtics tegnap harmadik győzelmét aratta a Knicks elleni párharcban a Madison Square Gardenben, ahol is Rajon Rondo 20 gólpasszal járult hozzá a Kelták sikeréhez. Az irányító ezzel új franchise rekordot állított be, hiszen a Celtics szép, hosszú Playoff szerepléssel teli történetében még egy játékos sem tudott ennyi gólpasszt kiosztani egy mérkőzésen. Rondo ráadásul még 15 pontot és 11 lepattanót is jegyzett, így a gólpassz rekordot egy tripla-duplával tette még emlékezetesebbé.

New York Knicks – Boston Celtics 01.00

Hét év után először lengi be a rájátszás hangulata a Madison Square Gardent. Ennek jegyében készülődik mindenki a csapatnál és a szurkolók körében is, ráadásul az első két meccset is csak az utolsó pillanatokban bukták el, így jogosan gondolhatják úgy, hogy itt az idő és a lehetőség nyerni is egyet.

Mindkét oldalt sérülések tizedelik. A hazaiaknál Chauncey Billups nagy valószínűséggel nem játszik, továbbra is pihentetnie kell első meccsen megsérült térdét. Amare Stoudemire-rel kapcsolatban már jobbak a kilátások. Bár az erőcsatár nem edzett a csapattal és otthon kapta a kezeléseket a hátára, Mike D’Antoni edző bizakodik a játékával kapcsolatban. A túloldalon továbbra is kérdéses Shaquille O’Neal pályára lépése, a harmadik meccsen minden bizonnyal nem, a negyediken pedig talán játszhat, hatalmas a ködösítés az óriás körül.

New York Knicks(6.) @ Boston Celtics(3.) 93 – 96

Előzetesen joggal várhattunk egy színvonalas, kiélezett derbit ettől a párostól, ám már akkor kezdett „nem stimmelni” a dolog, amikor kiderült, hogy Billups nem tudja vállalni a játékot ezen az estén. A végül Douglas-szal kezdő Knicks-nek rögtön megtalálták a gyengepontját Rivers-ék, a gyenge transition védekezést Rajon Rondo kegyetlenül büntette, a negyed derekán 14 (leindításos ziccerből) dobott ponttal mehetett a szokásosnál korábban pihenőre, a Celtics pedig simán vezetett. Ám ekkor kifogtak egy lepattanózásban annyira gyenge periódust, hogy magukra húzták a teljesen fejetlenül támadó New York-ot. A második negyedben az addig ész nélkül rohanós menet átcsapott egy közel sem nézőbarát szenvedésbe. Útközben Stoudemire kivált a vendégektől, nem bírta a háta a megpróbáltatásokat, a második félidőre nem is tudták összedrótozni, így a Knicks mindenféle túlzás nélkül egy egyszemélyes Carmelo Anthony-vá változott át. D’Antoni legénységének szerkezete mindenféle kosárlabda alapelvet áthágott, az irányító és center nélkül küzdő kékmezes gárda viszont annyira összezavarta ezzel a ritmust váltani képtelent Boston-t, hogy félidőre már náluk volt az előny.
Elolvasom »

New York Knicks(6.) @ Boston Celtics(3.) 1, kör, 2. mérkőzés – 01:00

Az első derbi tapasztalatai alapján hatalmas csatára van kilátás, hiszen egy döntő kosárral sikerült behúznia hétfő hajnalban a hazait a Boston-nak. A sorozat lebonyolítási rendszere miatt különösen fontos találkozó ez a még mindig vendégségben lévő Knicks-nek, mivel egy 0 -2-es állás után hatalmas nyomás lenne rajtuk a hazai környezetben rendezendő következő két mérkőzésen. Természetesen ehhez a Celtics-nek is lesz egy-két szava, Pierce-ék alapszakasz végi kiengedését csak akkor fogja megbocsátani a hazai szurkolósereg, amennyiben azt az arcukat mutatják, amit legutóbb a második félidőben. Érezhető a javulás részükről, de ez még mindig nem az a forma, amivel egy ilyen erős mezőnyben, főleg ennyire kemény ellenfelekkel szemben el lehet érni a bajnoki aranygyűrűkig. Márpedig a zöldeknek csak ez lehet a céljuk, minden más eredmény csalódást jelentene a sikeréhes, de tapasztalt társaságnak.

Elolvasom »

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 99-104

A nap és az egész idei PO első meccsén igazi, hamisítatlan rájátszás kosárlabdát láthatott a nagyérdemű. A Pacers az esélytelenek nyugalmával léphetett pályára és rögtön ki is használta, hogy a Bullson nagy volt a nyomás, mindenki sima továbbjutást várt tőlük. Rögtön az elejétől kezdve magukhoz ragadták a kezdeményezést és főleg Roy Hibbert (11 pont, 8 pattanó) és Darren Collison (17 pont, 9 gólpassz, 6 pattanó) ponterős játékának köszönhetően az első félidőben végig 4-8 pont között vezettek. A Chicago hiába próbált meg mindent, az összes komolyabb felzárkózási kísérletüknél az Indiana válaszolt, legtöbbször egy-egy demoralizáló, lehetetlen kosárral. A túloldalt Rose (39 pont, 6 pattanó, 6 gólpassz, 3 blokk) tartotta életben, az ő betöréseit egyáltalán nem tudták szabályosan megállítani. Boozer (12 pont, 6 pattanó) végig faultgondokkal küszködött, de játékában egyébként sem volt túl sok köszönet, a drukkerek azonban a szoros meccs-gyenge játék kombó miatt nem aggódtak még ekkor.

Magyar idő szerint 19:00-kor indul az idei NBA rájátszás. Nézzük, mi várható az első napon.

Chicago Bulls – Indiana Pacers, 19.00

A párharc első meccsén előzetesen sok babér nem teremhet az Indianának. A Bulls játékosaiban az elbizakodottságnál jóval nagyobb lehet a bizonyítási vágy. Szinte lehetetlen, hogy a precizitásáról híres Thibodeau engedni fogja fiainak a lazsálást és erre az első körre maguktól is nagyon rápörögtek, a teljes fordulatszámon járó Chicagót pedig nem tudja megállítani ez a Pacers. Elvileg mindkét oldalon felépültek a sérültek, tehát Joakim Noah és Ronnie Brewer is játékra kész, míg a túloldalon teljes a keret az utóbbi időben. Érdekesség lehet, hogy vajon Thibo előhúzza-e az egyik legtapasztaltabb játékosát, Kurt Thomast vagy továbbra is Omer Asik érkezik majd a padról center poszton. Mindettől függetlenül blowout várható, hiszen az alapszakaszban is mindkét hazai meccsükön elintézték Rose-ék a vendégeket.

Tegnap este lezárult az alapidény, így kissé eltérünk a hagyományos értékeléseinktől és kicsit az egész évadra kivetítve vizsgáljuk meg a klubok szereplését, ugyanakkor a sorrendállítás most sem maradhat el. Továbbá azt is latba vesszük, kiknek és milyen esélyeik lehetnek a folytatásban. Nézzük, hogy is néz ki a mi listánk 82 mérkőzés után és a rájátszás előtt!

1. (előző helyezés: 2.) Chicago Bulls (62 – 20)

Tartja a mondás, mindig a végén kell az élen állni. A Bulls ebben a szezonban egyszerűen elképesztő stabilitást mutatott, gyakorlatilag hullámvölgy nélkül csinálták végig ezt a periódust Rose-ék. Tavalyhoz képest 22 győzelemnyit javultak, ami dicséretes adat. Nem elsősorban a számszerű javulás miatt, hanem mert egy amúgy sem rosszul szereplő gárdából tudott kihozni Thibodeau sokkal többet, mint elődje (Del Negro). Már fejtegettük az utóbbi epizódokban, hogy rendkívül könnyű a sorsolásuk az utolsó hónapra, de talán a legvérmesebb szurkolók sem azt várták, hogy alapszakasz-győztesként fognak zárni kedvenceik. Pedig így lett, a hozzájuk képest helyenként több, mint 10 meccsnyi előnyben lévő Spurs bukdácsolt egy sort, a Szeles Város alakulata pedig csak azt tette, amit október vége óta. Minden este ugyanazzal az elszántsággal és precizitással kosaraztak. Egy 9 – 0-ás etappal zárták le ezt az időszakot, melynek közepén a Boston Celtics alapos elverése volt a csúcspont. Az akkor főcsoport elsőségről döntő találkozón bemutatták azt a csapatvédekezést, ami miatt Thibodeau minden bizonnyal Év Edzője díjjal lesz honorálva. Gondjaik természetesen nekik is vannak, hiszen Brewer és Noah is kisebb sérüléssel küszködnek, de az első körben így sem jelenthet nekik komoly akadályt a Pacers.

Boston Celtics @ Miami Heat 77 – 100

Bizonyos szempontból ez a mérkőzés kellett volna, hogy legyen az alapszakaszban a legfontosabb a Boston-nak. Mivel a találkozót megelőzően a Lakers, a Heat és ők is azonos győzelem-vereség aránnyal álltak, ezért gyakorlatilag a keleti riválissal való párharc hazai pályája, valamint a nyugati vetélytárs utolérése (hiszen a tie-breaker a címvédőnél van a Boston ellen). Ennek rendje és módja szerint remekül koncentrálva, eredményesen kezdtek. Pillanatok alatt 9 lett közte és egy ideig apadni sem látszott a fórjuk. Garnett első hat mezőnydobását értékesítette (köztük idei első tripláját is), a többiek is elvégezték az apró, rájuk háruló feladatokat. Aztán valami elszakadt, de nagyon. Annyira, hogy egészen a lefújás pillanatáig sem talált vissza a helyes útra a vendég egylet. Az első játékrészben egy négy és fél perces gólcsenddel tették először csak nehézzé maguk számára a helyzetet, majd jött a totális szétesés, a vérszemet kapó Miami pedig átrobogott a dekoncentrált ellenfélen. James 27 pontjával vezette övéit, a hazaiak másik két sztárja kosárszerzésben annyira nem villogott, de mondjuk Wade blokkja Allen ziccerén komoly löketet adott az amúgy is lendületben lévő vendéglátóknak. Rajon Rondo teljesen eltüntette magát a mezőnyben, az ő játékkontrollja nélkül pedig támadásban teljesen tanácstalan volt a rutinos gárda. Mivel az utóbbi 19 mérkőzéséből csupán kilencet tudott sikerrel venni a Boston, ezért nehéz eldönteni, hogy valóban nagy-e a baj, vagy csupán azt játsszák el, mint tavaly ugyanilyenkor. Egy viszont biztos. Amennyiben hetedik mérkőzésekre kerül sor számukra a Heat és/vagy a Lakers ellen, minden bizonnyal sokáig fogják még emlegetni ezt a mai derbit. Szóljunk a győztesek érdemeiről is, hiszen LeBron-ék nagy győzelmet arattak abból a szempontból is, hogy eddig az egymás elleni párharcuk 3 – 0-al állt az ellen javára, viszont a legfontosabb összecsapást ők hozták, igencsak bíztató különbséggel. Folytatás három hét múlva!

Elolvasom »

Utolsóelőtti alkalommal jelentkezünk, hiszen már csupán két hét és kezdődik a rájátszás! Felállítjuk megszokott sorrendünket, melynek rögtön az élén komolyabb változások történtek a legutóbbi epizódunkhoz képest. Egy kivételes szezon végéhez közelítünk, melyben még mindig több dolog kérdéses, annyi bizonyos, hogy ez a 14 nap is bőven szolgált tanulsággal. Nézzük a listánkat és az érveket!

1.(előző helyezés: 2.) Los Angeles Lakers (53 – 20)

Bő egy hónappal ezelőtt felfoghatatlanul távol állt a címvédőtől erősorrendünk első helyezése, ám úgy gondoljuk, erősen indokolt őket ebbe a pozícióba helyezni. Az All-Star szünet óta még mindig csupán egy alakalommal tudták őket legyőzni, igaz az utóbbi két hétben kizárólag hazai pályán kellett megmérkőzniük az ellenfelekkel. Egy kivétellel simán hozták is ezeket, ám azaz egy derbi még sokáig emlékezetes marad, hiszen egy háromhosszabbításos thriller kellett a Suns leküzdéséhez. Amit játszanak, már nagyjából tökéletes, az apró kivételt a kispad hullámzó produkciója jelenti. Bryant nagy formában, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ő lett a hét játékosa a konferenciában, ám a csapat kiváló szereplése nem csupán neki köszönhető. Bynum egyre nagyobb stabilitást képes adni a palánkok alatt, sőt, még Ron Artest is elkezdte a szezont, ez így összességében nem sok jót jelent a riválisoknak. Csütörtök este a Dallas ellen szilárdíthatják meg második kiemelésüket, ráadásul a hirtelen bukdácsolni kezdő Spurs-t is elkaphatják, már csak 3 mérkőzésnyi a lemaradásuk.

Orlando Magic @ New York Knicks 106 – 113 – hosszabbítás után

Kíméletlen kritikák övezik mindkét gárda szereplését, bár az utóbbi időben a Magic játéka mintha kissé stabilizálódna, velük ellentétben a Knicks mostanában mutatta leginkább szétesett ’arcát’. A hazaiak számára kötelező volt a győzelem. Nem azért, mert egy gyenge ellenfél jött szembe, hanem mert zsinórban elszenvedett 6 zakó után a Nagy Alma közönsége általában már fejeket követel, Mike D’Antoni vezetőedző pedig tett már eleget azért, hogy őt kiálthassák ki bűnbaknak. Nos, tény és való, hogy a New York nagyon felemás szezont tudhat magáénak, de az elvitathatatlan, hogy hajlamosak óriási derbiket játszani saját közönségük előtt, igaz nem mindig pozitív előjellel. Ezúttal Melo volt a hősük, aki 39 pontjával (19 csak a harmadik negyedben) vezette övéit a fordulatokban bővelkedő rangadón. A vendégeknél hiányzott ugyan Nelson, de ez az alapjátékukon nem igazán érződött, megint jött a szokásos forgatókönyv. A rendes játékidő végére kellettek az extra találatok a Magic-től, az egyenlítő triplát a 24-ig jutó Richardson vágta be. Anthony próbálkozott még egy fineszes megoldással, de palánkra tett labdája után ő maga a ziccert már nem tudta értékesíteni, jöhetett a hosszabbítás! Az extra periódusban pattanásig feszültek az idegek, sőt, a 29, 18-as dupla-duplát elérő Howard-nál el is szakadtak, Superman megint kapott egy technikait, ki is pontozódott. Ez, illetve Melo parádés játéka megpecsételte az Orlando sorsát, a vendéglátóknak rendkívül nagy győzelem volt ez a mai.

Elolvasom »

Azt még nem tudjuk, ki lesz jövőre a Lakers vezetőedzője, miután Phil Jackson valószínűleg visszavonul, de azt már biztosra vehetjük, hogy nem Mike Krzyzewski. A Duke és az egész egyetemi kosárlabda edzőlegendája azt mondta, hogy nem érdekli az állás. Azt is elárulta, hogy soha nem fordult meg a fejében, hogy más iskola miatt elhagyja a Blue Devilst, de háromszor erősen elgondolkodott, hogy az NBA-be lépjen. Az első 1990-ben volt, mikor Dave Gavitt vette át a Celticset, másodjára 94-ben a Portland csábította majdnem sikeresen, a harmadik alkalom pedig 2004-ben történt, éppen a Lakers próbálkozott nála. Akkor Mitch Kupchak 5 évre 40 millió dollárt ajánlott neki, de nemet mondott. Egyszerűen nem éri meg szerinte feladnia azt, amit a Duke-on véghezvitt és amit az egyetemtől kapott.

Vészesen közeledik az alapszakasz befejezése, egyben a Playoff kezdete. A játékos-tranzakciók utáni erőviszony átrendeződések szépen lezajlottak, egyes élcsapatok már erősen tartalékolnak, míg mások most erősítettek bele a lehető legjobb pozíció megszerzésének érdekében. Csalóka lehet egy-két alakulat utóbbi szereplése, de ezekből is érdemes lehet következtetéseket levonnunk. Nézzük meg, cirka egy hónappal az utószezon kezdete előtt hogyan fest a mi sorrendünk!

1. (előző helyezés: 1.) San Antonio Spurs (54 – 13)

Nálunk és a ligában is hónapok óta ők állnak az élen, viszont esetünkben ennyi gondolkodás még nem előzte meg azt, hogy az első helyre rakjuk őket. Ennek az okai? Elsősorban az, hogy az elmúlt két hétben két rangadón is kiütötték őket, ami enyhén szólva szokatlan egy Popovich csapattól. Természetesen még mindig óriási (szinte behozhatatlan) előnyük van a főcsoportban, de nem lehet elmenni a Lakers és a Heat elleni hatalmas zakók mellett szó nélkül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy James-éket elképesztő magabiztossággal tángálták el hazai pályán a két kudarc előtt, ám ez csak még érdekesebbé teszi, hogyan is tudhattak 60 pontot „romlani” ellenük 10 nap alatt. Erre lehet két merőben különböző választ adni: 1. tartalékoltak és nem érdekelte őket, mennyivel maradnak alul. 2. Kijöttek a gyengéik és megtört bennük valami, amit egyébként 60 meccsen keresztül megtörhetetlennek hittünk. Mi ez a valami? Leginkább az, hogy a védekezésük abban az esetben képes csődöt mondani, ha a benti embereik nem jó napot fognak ki. Ezzel együtt a válaszok közül egyelőre jobb, ha az első opcióra támaszkodunk, hiszen bizonyítottak már eleget Duncan-ék, az igazi tánc majd csak április közepén kezdődik.

Dallas Mavericks @ Minnesota Timberwolves 108 – 105

A vártnál sokkal jobban megizzadt a Mavs Minneapolisban, az utóbbi 20 találkozójából 18-at nyerő vendégek ráadásul jellemzően igen magabiztosan verték mostanában a ligavégi alakulatokat. Ezúttal viszont Kevin Love fantasztikus csúcsbeállítása került a reflektorfénybe, a fiatal játékos sorozatban 51. fellépésén is megcsinálta a dupla-duplát, a mait igen stílusosan tette, 23 ponttal és 17 lepattanóval, ami ebben a ligában akármelyik nagyembernek dicséretére válna. Ennél sokkal szomorúbb, hogy a Minny már megint előnyből bukott el egy végjátékot, lassan számolni sem tudjuk, hogy idén hányadszor. A Dallas ezúttal nem annyira támaszkodott a csapatjátékra, mint azt megszokhattuk az elmúlt hónapokban, Nowitzki 25 pontjával abszolút kiemelkedett, mellette a remekül irányító Kidd-et lehet kiemelni a győztes félnél, ő 13 egysége mellé 9-szer hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait. A hazaiaknál Beasley végre megint jó teljesítményt hozott, 20 ponttal és 9 pattanóval zárta az estét. Szépen robog a Dallas, bár Chandler gyors felépülésére azért szükségük lenne.

Két kiválóság is ünnepli ma a szülinapját, aki az elmúlt évtizedben élte fénykorát az NBA-ben. Közülük Sahquille O'neal a nagyobb név, bár Michael Finley sem volt akárki.

Shaq, aki manapság a liga legidősebb játékosa, immáron 39 éves. Hihetetlen tartalmas és hosszú pályafutás áll már mögötte, többek közt 4 aranygyűrűvel, 3-szoros döntő- és egyszeres alapszakasz MVP címmel a zsebében, ráadásul jó esélye van idén is a csúcsra érni a Boston Celtics kezdőcentereként. Ám legszebb éveit és eredményeit a Lakers játékosaként érte el a 2000-es évek első felében.

1964-ben megszületett az ember, aki eddig egyedül volt képes arra a bravúrra, hogy egy NBA mérkőzésen 30 gólpasszt osszon ki. Ő nem más, mint Scott Skiles, aki legszebb éveit az Orlando Magic-ben töltötte, ezt a fantasztikus rekordot is az ő irányítójukként érte el 1990. decemberében. Annak a szezonnak a végén őt választották a legtöbbet fejlődött játékosnak. Skiles manapság a Milwaukee Bucks vezetőedzője, akikkel ha idén nem is brillírozik, de korábban már bizonyított, ahogy 2003 - tól 2007-ig a Bulls mestereként is.

Elolvasom »

Miami Heat @ San Antonio Spurs 95 – 125

36 – 12. Ennyire vezetett a Spurs egy negyed után a Heat elleni, idei első találkozójukon. Az előző nap kiábrándító vereséget szenvedő Miami (24-es vezetésről buktak), ezennel már 12 perc után összeszedte azt a hátrányt, ami tegnap előnyként nem volt nekik elég a W megszerzéséhez. Nos, a Spurs nem az a csapat, ami képes ilyesféle fórokat csak úgy leadni, de azért a második periódusban feltámad a 26-ot szóró James vezette Heat és egy 38 pontos játékrész után 14-esre szűkítették a deficitet. Tony Parker máris visszatért, pedig több hetes kihagyást jósoltak neki, ha már arra járt, 15 pontja mellé kiosztott 8 gólpasszt, nagyon nem mindegy, hogy ő irányítja-e éppen a ligaelsőt vagy más. A nagyszünet után jött az újhullám a hazaiaknál, Bonner ott folytatta, ahol az elején elkezdte, összesen 6 hármast varázsolt be, 7 próbálkozásból, 18 egységével csapata második legeredményesebbje tudott lenni a 20-ig jutó Ginobili mögött. Nos, a Heat felzárkózási kísérlete korán hamvába hullott, a végére gálázásba átmenő SAS 17 értékesített triplájával beállította a klubcsúcsát, a 30 egységnyi különbséggel pedig e szezonbéli legnagyobb arányú diadalukat aratták, mondani sem kell, Wade-éknek ez volt a legnagyobb zakójuk, és immáron a harmadik buktájuk zsinórban. Nyugat éllovasa szemet gyönyörködtetően járatta a labdát mind a 48 percen keresztül, esélyt sem adva a rangadóin rendre alulmaradó Miami-nak. Beszédes adat, hogy 14 – 17 Spolestra fiainak a mérlege, amikor éppen pozitív mérlegű gárda jött velük szemben. A meccs legsportszerűtlenebb jeleneteként Dampier ocsmány módon lökte meg a felugró Parker-t, jutalma az azonnali kiállítás volt, mi innen is kívánunk mellé legalább pár meccs eltiltást bónuszként. Hálistennek nem erről marad emlékezetes a derbi, aki magas szintű csapatjátékot szeretne látni, mindenképpen nézze meg akár utólag is a San Antonio mai produkcióját, nyolcan jutottak el közülük 10 pont fölé.

Először magukat reklámozzuk, hiszen Holnap jön jön jön... Indul az All-Star gála, az NBA-ben és itthon is. A Mennyei Játszótéren összefoglalót kaptok az amerikai eseményekről, a magyar gáláról pedig élő blog keretében közvetítünk. Legyetek képernyő és billentyűzet közelben, vitassuk meg élőben a látottakat.

Jöjjenek a legújabb hírek az NBA világából. Öveket becsatolni, van belőlük bőven!

Mint ahogy arról már a reggeli összefoglalónkból értesülhettetek, a nyugati csapatban a sérült Yao Ming helyett Tim Duncan, a Spurs élő legendája fogja betölteni a kezdőcenter pozícióját. A döntést a főcsoport-válogatott edzője, Gregg Popovich jelentette be még tegnap este. A nagyembernek ez lesz sorozatban a 13. All-Star szereplése, illetve a 12. egymás utáni kezdése. Csak a 13. éve folyamatosan az első ötösbe szavazott Bryant tud nála hosszabb szériát az aktív játékosok közül.

Miami Heat @ Boston Celtics 82 – 85

A főcsoport két legjobb mérleggel álló csapata mérkőzött meg egymással Bostonban, ez volt a harmadik találkájuk idén. Két viszonylag egyértelmű Celtics siker után inkább a Heat-nek lett volna mit bizonyítania, ennek megfelelően az első félidőben ők igyekeztek uralni a játékot. Mivel a hazaiak néha elképesztően gyatrán fejezték be a támadásaikat, James-ék annak ellenére is tudták tartani pár pontos fórjukat, hogy rengeteg labdát adtak el ebben a szakaszban. Davis senkitől sem zavartatva ziccert rontott, Paul Pierce élete legrosszabb meccsén 10 mezőny, illetve 5 triplakísérletből sem tudott betalálni, pedig helyzeteinek többsége teljesen üres volt. A nagyszünetben Rivers edző nagyon felrázta fiait, a harmadik negyedre teljesen más csapatként jöttek ki, a periódusban 35-öt szórva állva hagyták a Miami-t. Ennek egyik fő oka az a taktikai húzás volt, hogy az apró Rondo-ra bízta James őrzését, a vendégek ásza így nem tudott lendületet venni, ha esetleg mégis sikerült megvernie védőjét, jött a jó ütemű segítés. Támadóoldalon a bostoni irányító vagy betalált vagy pedig gólpasszt adott feljavuló társainak. Az alapesetben csak vésztartaléknak számító Wafer mostanában egyre több időt tölt a parketten a többiek sérülései miatt, meg is hálálja a bizalmat, rendre kulcspillanatokban szerez találatokat. Így volt ez a Heat ellen is, a játékrész végén az ő triplájával már 13 volt a vendéglátók előnye. A záró etapban megint fordult minden, a vendégek szigorítottak a védelmen, ennek köszönhetően hamar ledolgozták hátrányuk nagy részét, ám pár pontnál közelebb nem tudtak jönni, ez pedig felőrölte az erejüket. Végül annyira gyengén támadott a Boston, hogy mégiscsak lehetősége nyílt az egyenlítésre Wade-éknek, ám LBJ két büntetőjéből csak a másodikat tudta értékesíteni, ezért lépéselőnyben maradt a Celtics. Végül Davis büntetőjével 3 pontra növelték a távolságot, ekkor pedig már csupán 6 másodperc maradt az órán. Mike Miller-re dolgozták ki az egyenlítő hármast, ám a vajkezű bedobó elhibázta a teljesen tiszta lehetőséget, harmadszor is a kelták örülhettek. A tripla-duplázó Rondo volt a meccs hőse, a Boston nagyon szűk rotációval is le tudta gyűrni legnagyobb keleti riválisát, ráadásul a sérülten játszó Pierce csupán egy ponttal fejezte be az estét. A vendégeknél megint csak három emberre lehetett számítani, ráadásul a nagy trióból Wade teljesen eltűnt a végjátékra, LeBron-t pedig amikor kellett, meg tudta akadályozni a Celtics a pontszerzésben. Valamit ki kell találnia a rájátszásra Spolestra-nak, mert láthatóan előnyben van hozzájuk képest a rutinos alakulat, bár tény, hogy sokkal közelebb jöttek az idény eleihez képest.

Orlando Magic @ Boston Celtics 80 – 91

Az idei alapszakaszban harmadszor is összecsapott a tavalyi keleti főcsoport döntő két résztvevője, a Magic és a Celtics, ezúttal Bostonban. Sokan azt mondják, ebben a bajnokságban két center van, aki egy az egyben képes valamelyest hatástalanítani Dwight Howard-ot, ezáltal lehetővé téve csapatuknak, hogy az Orlando támadási stratégiáját felborítsák. Az egyik ilyen, Shaq, nem állhatott a hazaiak rendelkezésére, ám a másik, Perkins, már a kezdőcsapat tagjaként küzdhetett meg a liga elsőszámú nagyemberével. Az első félidőben nagyon élt a Magic vezére, 20 pontnál tartott a nagyszünetben. A hazaiaknak nagyon sok problémával kellett megküzdeniük, hiszen előbb Big Baby Davis esett csúnyán és verte be a fejét, majd Daniels is ijesztően ért talajt. Az idény egyik legtöbbet fejlődött magasembere szerencsére korán visszatérhetett, ám a zöldek kedvenc Quisy-je meg sem moccant. Végül döbbenten követte az egész csarnok, ahogy hordágyhoz rögzítve vitték ki a mentőhöz, eddig nem sokat tudni a pontos diagnózisról, ám a nyaksérülés már bizonyos. Az addig hátrányban lévő Celtics játékosai fejben nagyon összeszedték magukat és az idénycsúcsot dobó Rondo vezetésével szépen lassan átvették a vezetést, félidőre már náluk volt az előny, pedig a derbi legelején már 10-zel ment a Magic.

Ha a legutóbbi híreinkben az All-Star csapatokba választottak kerültek a reflektorfénybe, akkor most szenteljünk egy pár sort azoknak, akik lemaradni látszanak (hisz még van egy üres hely Nyugaton, illetve lehetnek további sérültek).

Talán a legnagyobb meglepetést a lepattanó- és dupla-dupla király, Kevin Love kimaradása okozta. Az érintett úgy nyilatkozott a történtekről, hogy tudja, mennyire fontos a győzelmi mutató, ám mégis úgy érzi, megérdemelte volna a helyet a cserék között. Ettől függetlenül nincs túlzottan elkeseredve, reménykedik benne, hogy David Stern az ő nevét mondja majd ki, mikor bejelenti, ki fogja Yao-t helyettesíteni a gálán. Jegyezzük meg, a Timberwolves fiatalja utóbbi 33 meccsén dupla-duplázott, 21,4-es pontátlaggal és ligaelsőséget jelentő 15,5 pattanóval meccsenként „statisztikailag” megmagyarázhatatlan, miért nem szavazták be az edzők a legjobbak közé.

Rögtön mehetünk is tovább a sorban, hisz egy másik dupla-dupla gyáros, Zach Randolph is lemaradt a listáról. A Memphis nagyágyúja viszont nagyon szimpatikusan nyilatkozott a helyzetről, azt állítja, az ő fejében sokkal inkább arról keringenek a gondolatok, hogy miként tudná csapatát rájátszásba segíteni. „Fontos része vagyok a gárdának, komoly felelősségem van abban, hogy elérjük a Playoff-ot,” – mondta a Grizziles nagyembere. „Vinni akarom a hátamon ezeket a srácokat és minden egyes este ki szeretném hozni magamból a maximumot. De azért van körülöttem sok-sok fiatal, tehetséges játékos. Ezért közösen is vállalnunk kell a felelősséget.” Mint ismeretes, Randolph tavaly helyet kapott az All-Star-on, most kevés esélye van, hogy akár tartalékként is számításba vegyék. A csapat tulajdonosa, Michael Heisley garantálta a csapat szurkolóinak, hogy idén végre bejutnak a legjobb nyolc közé főcsoportjukban, hosszú idő óta először áll a Memphis pozitív mérleggel, ám jelen pillanatban ez csupán a 9. pozícióhoz elegendő.

Orlando Magic @ Memphis Grizzlies 97 – 100

Valami nagyon nem stimmel az újjáépített Magic-ben. Miután szépen megindultak egy vaskos győzelmi sorozattal, megint kezdenek visszajönni a kínos vereségek, bár Memphisben, ahol az összes nagycsapat megizzadt idén, nem feltétlen szégyen a vereség. Az első félidőt a vendégek uralták, a 25 pontos, 14 lepattanós Howard-ra ebben a szakaszban nem is lehetett panasz, ám végül hét eladott labdája volt, ami azért több a soknál. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag megpecsételte csapata sorsát azzal, hogy a végjátékban egy pontos hátrányban, mikor Conley 2 büntetőnek állhatott neki, képes volt addig dumálni, míg kapott egy technikait. Csak a 26 pontig jutó irányító elrontott első kísérletének lehet tulajdonítani, hogy még lehetett egy dobása (hajítása 14 méterről) Richardson-nak az egyenlítésért, nem jött össze, az Orlando kezd kissé leszakadni az élbolyról, csak azért nem vészes a helyzetük, mert mostanában a többi élcsapat is sorra szed be váratlan vereségeket. Az ezennel pozitív mérlegűvé avanzsáló Grizzlies-nél egységben volt az erő, hat hazai játékos dobott 10 felett, a dupla-duplázó Conley mellett meg kell említenünk Marc Gasol 19 pontos, 8 lepattanós teljesítményét Superman-nel szemben. Randolph-nak megszakadt a 14 meccse tartó dupla-dupla sorozata, ma megállt 10 pontnál és 9 pattanónál. A vendégeknél a 18-ig jutó Richardson-ra nem lehetett panasz, de a többiek megint haloványabbak voltak az elvártnál. Külön rossz hír, hogy Bass megsérült, első ránézésre nagy gond van a bokájával, este a hírekből többet is megtudunk.

Ahogy ígértük, ebben az epizódban jött el Arvydas Sabonis ideje! Egy korábbi részben részleteztük, milyen kalandos körülmények közt került végül Amerikába, most viszont arról lesz szó, hogy 1995-ös Portlandbe érkezése után mit tett le az asztalra. A litvánok óriása gyakorlatilag mindent megnyert ekkorra, még ’85-ben Európa bajnok, ’88-ban pedig Olimpiai bajnok lett, a Blazers-be igazolása előtti idényben pedig a Real Madrid-dal lett spanyol aranyérmes (másodszor) és Euroliga győztes, ő lett a Final Four MVP-je is. Hiába mondták róla, hogy ekkora már (leginkább korábbi sérülései miatt) túl volt a csúcson, első évadjában 14,5 pontot és 8,1 lepattanót átlagolva másodikként végzett az Év Újonca és a Legjobb Hatodik Ember választáson is, mellesleg 55 százalékkal tüzelt mezőnyből. Érdekesség, hogy a rájátszásban 23,6-re növelte a pont- és 10,2-re a pattanó átlagát. A ’96 – ’97-es évadban a kezdőbe került, ám játékideje nem haladta meg a 25 percet, elhasznált térdei sajnos csak ennyire adtak számára lehetőséget, mutatói kissé visszaestek (13,4 és 7,9), ám karrierje legjobb NBA szezonját produkálva ’97 – ’98-ban 16-ot dobott és 10 pattanót kapott le mérkőzésenként. Sőt, a bajnokság egyik legintelligensebb és legjobban passzoló centerének tartották a szakértők, ekkor egyébként 32 percet tölthetett átlagosan játékban, ami messze a legtöbb nála 7 amerikai éve alatt.

Orlando Magic @ Chicag Bulls 90 – 99

Hatalmas csata van Keleten a 2-5. helyeken. A Magic és a Bulls ennek tudatában nézett farkasszemet egymással Chicagoban, ahol egy esetleges vendég kudarccal jelentős lépéshátrányba kerülhettek volna Howard-ék. Amit aztán láttunk tőlük a pályán, több, mint elgondolkodtató. Valószínűleg kevesen hitték volna, hogy a nagy csereberélés után egyszemélyes csapat lesz az Orlando, ami ha nem is feltétlen jelenthető ki Van Gundy legénységéről, ám az utóbbi hetek produkciója alapján minden jel és statisztika erre utal. Sokadik olyan szoros találkozójuk már, mikor egyedül DH12 hozza a tőle elvárhatót, a többiek viszont nagyon csúnyán besülnek. Superman 40-et dobott, leszedett 15 pattanót, szerzett 4 labdát és kiosztott 3 blokkot. A társak? Turkoglu 5 pont, 12-ből 2 mezőnyből, Richardson 8 pont, 8 - 2-es mezőnymutató, Nelson megsérült 7 perc után a helyén pályára lépő Arenas a vendégek második legeredményesebb dobója lett a maga 11 egységével, ám a 13 – 5-ös kétpontos lőlap és mindhárom triplakísérletének elpuskázása, valamint 4 eladott labdája miatt inkább nem dicsérjük. Eközben Thibodeau csapatánál minden flottul működik, Noah hiányában is hozzák a találkozóikat. Rose-zal kapcsolatban lassan egyre többen kezdik megérteni, miért is tituláljuk MVP kandidálónak, 22-őt dobott, 12 gólpasszt osztott ki a többieknek, mellesleg 6 pattanót is lekapott. Deng 26 pontja és 8 pattanója azt jelentette, hogy a hármas poszton legyilkolta a Bulls a Magic-et. Boozer megint maradéktalanul elvégezte a piszkos munkát, 16, 16-os dupla-dupla érkezett tőle. A hazaiak egyszerűen minden tekintetben az Orlando fölé tudtak nőni, egyre érdekesebb eljátszani a gondolattal, mire is lehet jó ez a Bulls ebben a szezonban.