Mai posztunkban egy zsákolóbajnokkal foglalkozunk a 90-es évekből. Sokan talán legyintenek erre, mondván az ugrabugrák túlnyomó többségéből soha nem lesz igazán jó játékos. A hawaii születésű és egzotikus nevű Cedric Ceballos esetében tévednek: All-Star szintű kosaras volt, akit csak sérülései akadályoztak meg abban, hogy a 90-es évek egyik topjátékosa legyen. A ritka kivételek egyike, akik méltóak voltak a 23-as számra.

Majdnem bukott a Rockets-Timberwolves csere! Mint ahogy arról már beszámoltunk a két csapat a draft éjszakáján cserélt egymással: Johnny Flynn és a 20. draftjog (Donatas Motiejunas) került a Rocketshez Brad Miller, a 23. draftjog (Nikola Mirotic) és egy jövőbeli elsőkörös ment Minnesotába. A probléma ott kezdődött, hogy a pénteki orvosi vizsgálaton a Rockets orvosai szerint Flynn csípője elég rossz állapotban van és ezért még kárpótlást kérnek a Farkasoktól, hogy átmehessen a csere. A hír eléggé sokkoló volt, hiszen a 23. jogot a Wolves már közben továbbcserélte Chicagóba és az abban a cserében kapott másik, 28. jogot pedig Miamiba, majd az onnan kapott 31. jogot azonnal eladták a  New Jersey Netsnek, ezért ez a hosszú és bonyolult tranzakció kártyavárként dőlt volna össze. De végül megszületett a megoldás: a Minnesota még egy jövő évi másodikköröst hozzáadott a csomaghoz, ami után a Rockets is elfogadta a tranzakciót.

Elolvasom »

Ha draft, akkor David Kahn! Nagyon úgy tűnik, hogy a Minnesota GM-je gondoskodik idén is a jó hangulatról, illetve hogy csapatáról beszéljenek a legtöbbet. Egyrészt állítólag azt terjesztik más csapatoknak, hogy Enes Kantert fogják vinni a második helyen és Derrick Williamst hagyják lecsúszni. Ennek ugyan a Utah örülne, de a Timberwolvesnál a Love-Kanter páros védekezésben minden, csak nem megoldás, óriási blama lesz, ha tényleg így döntenek. Ezek után ne csodálkozzunk, ha hülyének nézik őket a csapatok, a Lakers ugyanis két cserét ajánlott be nekik: Lamar Odom mehet a második pickért, illetve a Kevin Love+második draftjog csomagért megkaphatják Pau Gasolt. A kép úgy teljes, hogy a Phoenix Suns-szal is folytak tárgyalások a tegnapi nap folyamán, melynek keretében szintén a második pick távozott volna Steve Nash-ért cserébe, aki mentorálta volna Rubiot. Persze mindegyik pletykát cáfolták, de Kahntól akármi kitelik. Ma hajnalra az is kiderült, hogy Kurt Rambist ki fogják rúgni. Ez egyrészt az első pozitív jellegű hírmorzsa velük kapcsolatban, a másik oldalon azonban ott van a kérdés: miért kellett addig várni ezzel, amíg az összes normális edző elkelt?

Több forrás alapján nagyon úgy néz ki, hogy a Cavs letette voksát Kyrie Irving mellett, ráadásul hajlandóak elcserélni a negyedik választás jogát. Korábban finoman kipuhatolták, mennyi esélye van annak, hogy Derrick Williams draftolása esetén Irving eljut a második pickjükig (ez található a negyedik pozícióban), de természetesen szinte nulla, úgyhogy elkötelezték magukat az idei felhozatal legtöbbre tartott irányítója mellett. Williams megszerzéséhez szükségük lenne a második pickre, de ennek megszerzésére is kicsi az esély, úgyhogy úgy döntöttek, a negyedik draftjogot elcserélnék. Ennek a tranzakciónak a hátterében az is állhat, hogy Jonas Valanciunas kivásárlása ugyan már szinte biztos, valószínűleg egy évig azonban még Európában marad a litván center, így hiába érdekli a Cavst jobban, mint Enes Kanter, nem fogják kiválasztani, ha még várni kell rá.

Dwight Howard befenyített! Legutóbbi nyilatkozatában teljesen egyértelműen kijelentette, hogy neki a bajnoki cím a lényeg, semmi más. Ezt elmondása szerint tudatta a múlt héten a csapat vezetőivel és tulajdonosaival is. Azt is elmondta nekik, hogy ehhez szerinte olyan emberek kellenek, akiknek szintén csak a gyűrű lebeg a szemük előtt és 48 percen keresztül képesek koncentrálni. Szerinte a jelenlegi állományból ez nem mindenkire igaz, szóval változások várhatóak a keretben. Azt is megmondta, jövőre szabadügynök lesz és vagy látja az igyekezetet a csapaton és marad Orlandóban vagy nem és akkor oda fog menni, ahol szerinte a legjobb esélye van elérnie célját.

Ma bajnok lehet a Dallas Mavericks – ennek alkalmából három olyan esetet elevenítünk fel, amikor egy alakulat június 12-én szerezte meg a aranygyűrűket.

A Golden State Warriors tegnap kinevezte új vezetőedzőjét, Mark Jacksont. Az egykor fantasztikusan passzoló irányító első lehetőségét kapja meg az NBA-ben. Jelenleg is szakkommentátorként dolgozik, munkáját a Dallas-Miami döntő után fogja kezdeni és három évre összesen hat millió dollár üti majd a markát. A nagydöntő negyedik meccse előtt elmondta, szerinte jövőre PO csapat lehet Warriors, ha nem így gondolná, nem fogadta volna el az állást és nem is szeretne csak éppen bejutni, újra kosárlázat szeretne létrehozni a térségben, hiszen a franchise 1994 óta csak egyszer jutott be a rájátszásba. A vezetőség, élén a frissen kinevezett Jerry Westtel nem sokáig tétlenkedett és az egyik leginkább keresett segédedzőt, Michael Malone-t is leigazolta Jackson mellé. Malone-t többek között a Lakers is kereste, úgy látszik, ennyire megkopott az aranysárga-lilák nimbusza, mert a ligaszerte elismert védekező specialista Oaklandet választotta. West azt is elmondta, a szakmai stáb összeállításánál nem fognak spórolni, mert megbeszélték a tulajdonosokkal, legalább annyira fontos a háttérmunka, mint a játékosok a pályán.

Úgy tűnik a Lakersnél nem csak rossz döntéseket tudnak hozni, ugyanis olasz lapértesülések szerint pénteken Ettora Messina is csatlakozott a stábhoz. Nem segédedzői pozícióban fog dolgozni, hanem mint Mike Brown tanácsadója, kicsit olyan lesz, mint Tex Winter Phil Jacksonnál. Rossz nyelvek szerint az Európában több csapattal is mindent megnyerő mester leigazolása egyet jelent azzal, hogy Brown nagy valószínűséggel nem tölti ki 3+1 éves szerződését, hiszen amíg ő motivátorként és a védekezés megszervezésében híres, addig Messina kifejezetten a taktikai repertoárjáról.

Tegnapelőtt érkezett a hír, a négyszeres bajnok Shaquille O'neal nem próbálkozik meg az újabb rehabilitációval és visszavonul az aktív kosárlabdától. Senkit ne tévesszen meg, amit esetleg az utóbbi két-három évben látott tőle, egy igazi legenda távozott a sportágból...

Elolvasom »

Mai születésnaposunk az NBA történetének egyik legalacsonyabb játékosa, Earl Boykins. A mini-irányító mellett szó esik a liga playoff-pontrekordjainak megdöntéséről, és a szépemlékű Sonics egyik legnagyobb playoff-győzelméről is.

Ma délelőtt időzítették a bombát, ami délutánra fel is robbant: Mike Brown a Lakers új edzője! A Cleveland Cavaliers egykori, alapszakasz győztes szakembere négy évre, összesen 18.25 millió dollárért írt alá a liga egyik legpatinásabb franchise-ához és az arany-lilák történetének 22. edzője lesz. Korábban a San Antonio Spurs-nél volt a védekezésért felelős másodedző Gregg Popovich alatt és a Cavs-nél is ezt a vonalat sikerült jobban összeraknia. Azt a hibát viszont elkövette, hogy hagyta LeBron James-t a fejére nőni és több vicces videó is készült anno, amikor időkéréseknél a sztár vagy John Kuester másodedző adta az utasításokat, amíg Brown fel-alá járkált. A drukkerek többsége ennek megfelelően elég negatívan fogadta a hírt és az is nagy kérdés, Kobe-t mennyire sikerül majd kordában tartania, szerintem leginkább semennyire.

Az NBA hivatalos emblémája szinte mindenki előtt közismert – azt azonban már kevesebben tudják, hogy a logón látható sziluettet nem megrajzolták, hanem egy létező játékosról és a róla készült képről (fent) mintázták. Az "áldozat" nem más, mint a 60-70-es évek egyik legnagyobbja, Jerry West. A mai Visszajátszásban egy legendás kosárlabdázó pályafutásának fontos állomásai mellett megtudhatjuk azt is, hogy miért szokás egyenlőségjelet tenni a Lakers és Jerry West neve mellé.

Az év bulvárhíre látott napvilágot a minap! Sokan elmélkedtek azon, mi lehet a Lakers tükörsima kiesése mögött és lehet, hogy megkaptuk a választ, ami nem más, mint bármikor máskor nagy összeomlásoknál: a nők. Történt ugyanis, hogy alig egy nappal ezelőtt Shannon Brown kategorikusan kijelentette twitterén, nem aludt együtt Pau Gasol barátnőjével. Ezzel nagyjából egy időben egy újságcikkben megjelent a következő történet: Brown állítólag lefeküdt Silvia Lopez Castroval, a spanyol center egykori barátnőjével, akit a hírek szerint pár hete dobott a megcsalt fél.

A mai videós posztunkban megemlékezünk a születésnapos George Karlról, visszaidézzük a PO-történelem legtöbb pontját hozó találkozóját, rácsodálkozunk Julius Erving örökké emlékezetes mozdulatára és egy összeállítás segítségével felidézzük, hogyan söpörte ki a címvédőt a Mavs. Jó szórakozást!

Elolvasom »

Újabb, korábban bajnokesélyesnek tartott gárda hozta magát szinte lehetetlen helyzetbe - avagy a másik oldalról nézve a Miami Heat három szöget már bevert a Boston Celtics koporsójába, ma pedig hazai környezetben az utolsó, negyediket is hozzátehetik. Hogy miben bízhat a tavalyi döntős gárda? Abban, hogy előttük már nyolc másik csapat tudta véghezvinni a "lehetetlen küldetést", igaz, majd kétszáz próbálkozásból ez mondhatni, nem a legjobb arány. Nézzünk néhány olyan gárdát, melynek mégis sikerült!

Elolvasom »

Az ESPN-nél kiszámolták, hogy a Dallas Mavericks új rekordot állított fel a négymeccses párharcok történetében: a texasiak 49 hárompontost értékesítettek a Lakers ellen. Igen beszédes a másik oldal statisztikája: a Lakers mindössze 15 triplát értékesített, és a negyedik negyedbeli mutatójuk 4/31 volt. Jason Terryaz utolsó meccsen beállította az NBA-rekordot kilenc sikeres kinti dobással.

Rajon Rondo csúnya könyöksérülést szenvedett a Heat elleni harmadik meccsen, de Bostonban kissé fellélegezhetnek: az MRI nem mutatott ki elváltozást, így nem komoly a baj. Rondo egyébként sérülése után visszatért a parkettre, és nagy szerepe volt abban, hogy a Celtics simán verje riválisát. Persze mindez nem tett jót a sérült testrésznek, hivatalosan egyelőre kérdéses a pályára lépése a holnap hajnali 4. meccsen – persze tudjuk: a playoffban a holtak is feltámadnak. Ha nem is negyven percig, de Rondo valószínűleg ott lesz a feldobáskor.

Los Angeles Lakers(2.) @ Dallas Mavericks(3.) 86 – 122

Egy kétszeres címvédőtől azt várná az ember, hogy mindig és minden helyzetben képes bajnokként viselkedni. Amennyiben az NBA egyik, ha nem a legpatinásabb klubjáról van szó, akkor főleg érvényes ez a megállapítás. A Los Angeles Lakers viszont megbukott ezen a vizsgán, mind a sorozatot tekintve, mind pedig a tegnap esti, számukra szezonbefejező mérkőzésen. Az elmarasztalás után inkább fókuszáljunk a hőssé vált texasiak érdemeire, mert olyan dolgot vittek véghez több tekintetben is, amit mások még soha. Nagy volt a fogadkozás Kobe Bryant részéről, azaz, hogy véleménye szerint képesek lehetnek történelmet írni és 0 – 3-ról megfordítani a párharcot, a liga históriájában először. Úgy látszik, ez a mentalitás másra nem igazán ragadt rá, ő azért vállalta a felelősséget, és kezdetben amilyen helyzetet csak tudott, megoldott. Ám adódik a kérdés, vajon ez ellen a tegnapi Dallas Mavericks ellen lett volna-e kosárlabda csapat, mely nem kap nagy ruhát ezen az estén? Történt ugyanis, hogy a korábbi playoffokban számtalanszor összeroppanó Mavs valami elképesztő koncentráltsággal lépett parkettre azon a derbin, ahol tudták, Phil Jacksont - annak csapata kisöprése által - küldhetik nyugdíjba (az amerikai sportok legeredményesebb edzőjével ilyen csúfság korábban soha nem történt még), a játékosokat pedig jóval a tervezettnél előbb nyaralni. Sokat elmond a helyzetről és talán túlzás nélkül igaz lehet, amit a meccs egyik hőse, a 10-ből 9(!) triplát értékesítő Jason Terry mondott a lefújás után arra a kérdésre, hogy mikor érezte azt, ez a nap valami különlegeset tartogat a számára. A válasz az volt, hogy már úgy ébredt fel, hogy ma valami csodálatosat vihet véghez társaival, és lám, a varázslat a szemünk előtt valósult meg.

Kobe tegnapi nyilatkozata után ma ismét velük indultak a címlapok. Most Magic Johnson szólalt meg, aki szerint ha most kiesnek, nagy változtatásokat kell végrehajtani a csapatnál(szerk: kiestek...). A franchise ikonja szerint Jerry Buss-nak nagyon sűrű nyara lesz, mert szét kell robbantani az együttest és új arcok kellenek a keretbe. El kell dönteni, hogy a két nagyember közül kivel akarnak hosszabb távon számolni és a másikért meg kell erősíteni a csapatot. Szerinte két nagy problémája van a Lakersnek: lassúak és nem elég atletikusak. Azt is elmondta, hogy néha túl sokáig együtt van egy társaság és szerinte ezzel a gárdával is ez a helyzet. Johnson az elnöki címet birtokolja jelenleg, 4,5%-os részesedését októberben adta el. Ugyanide tartozik, hogy Phil Jacksont megbüntették 35.000 dollárra, amiért kritizálta a bírókat. Idén már nem először.

Dallas Mavericks – Los Angeles Lakers, 4. meccs, 21.30

Utolsó esélyét kell megragadnia a bajnoknak ma este magyar idő szerint este fél tízkor. Utoljára bajnokként a Miami esett ki söpréssel a 2006-os címük után és ez a csúfság fenyegeti a Lakerst is, ha nem sikerül összeszedniük magukat. Gyakorlatilag nem sok minden szól mellettük, eddigi játékukon mindenképpen változtatni kell támadásban és védekezésben is, de ne feledjük Rudy Tomjanovich elhíresült mondatát: soha ne becsüld le egy bajnok szívét.

Artest visszatérhet eltiltása után, de az eddigi meccseken mutatott formája alapján nem ő lesz a döntő. Bár Kobe még mindig bizakodik és szerinte nyerni fogják a sorozatot, 0-3-nál sem lehet azt mondani, hogy nincs rajtuk teher, mert a Lakersnek mindig nyerni kell ezzel pedig a három meccs hátrányban álló csapatok legnagyobb fegyverét veszítik el. Kulcskérdés lesz az ő szempontjukból, hogy Pau Gasol képes-e elkezdeni a rájátszást még időben. A spanyol erőcsatár már az első körben is felemás, de inkább gyenge teljesítményt nyújtott, most viszont egészen pocsék. Védekezésben esélytelen Nowitzkivel szemben, viszont ami meglepetés, hogy támadásban sincsenek még csak periódusai sem. Gasol mellett a másik fontos dolog a periméter váltások megoldása, mert jól dobó játékosokat hagytak ott üresen a triplavonalon.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 92-98

Sorsdöntő meccsre készültek a párharc résztvevői, hiszen 2-0-ra vezetett a Mavericks, és egy újabb győzelem esetén olyan előnyre tett volna szert, ami az NBA playoff-történetében behozhatatlannak számít: 0-3-ról soha senki nem fordított négy győzelemig tartó sorozatban. A Lakers ennek elkerüléséért küzdött, és az első félidőben sikerült is valamelyest kontrollálnia a játékot. Ugyanakkor már itt látszott, hogy Gasol továbbra is egy rakás enervált, helyette Bynum húzta az igát, Brown személyében végre értékelhető segítség is jött a cseresorból, és a padról Artest eltiltása miatt kezdőbe előlépő Lamar Odom is csipkedte magát. Érdekesség egyébként, hogy az Odom-Gasol-Bynum trió valamivel több mint 2 percet töltött együtt a pályán – az egész idei szezonban! A nagyszünetben 4 pontos előnyt szerzett a vendéggárda, amihez nagyon keservesen még két pontot ragasztottak a harmadikban – majd az utolsó etapban a szórványos Lakers-lövöldözés hangját elnyomta a dallasi nehéztüzérség. Az addig is jól játszó Nowitzki és Terry vezetésével a Mavericks ritmust váltott, amit a fáradó, védőspecialista nélküli Lakers nem tudott már lekövetni sem fejben, sem lábbal.

A Boston keretében elszaporodtak az apróbb sérülések, Pierce, Allen, Rondo és Jermaine O'Neal sem száz százalékos, viszont Shaq úgy tűnik, mégis csak pályára lép még idén, és bevethető lesz a harmadik meccsen, ha csak percekre is.

Újabb jelöltet üdvözölhetünk a Houston kispadjára, nevezetesen Frank Vogelt, akinek még nem biztosított a jövője Indianaban. A probléma forrása, hogy jelenleg még nem tudni, Larry Bird marad-e a csapat elnöke, addig az edző személyéről sem lehet dönteni.

A Lakers egyre mélyebb gödörbe ássa magát, és ha a következő meccsén is kikap, a históriáskönyvek alapján ki fog esni. Az NBA történetében ugyanis még nem volt olyan csapat, amelyik 0-3-ról továbbjutott volna. Ha azonban nyernek Dallasban a harmadik meccsen, akkor még van esélyük a továbblépésre, mert a statisztikák mélyére ásva három olyan csapatra is bukkantunk, amelyek továbbmentek egy párharcból - noha az első két meccsüket elbukták otthon.

Dallas Mavericks(3.) @ Los Angeles Lakers(2.) 93 – 81

Ahhoz képest, hogy ezen két gárda utolsó egymáselleni alapszakasz mérkőzéseit elnézve sokan azt is megkérdőjeleztük, méltó ellenfele lesz-e a Mavs a címvédőnek, ma hajnalban még a legelvakultabb Dallas-fanokkal együtt is csak ámultunk, bámultunk azon, ahogy Jack Nicholson előtt vall kudarcot két napon belül másodszor is a Lakers. Persze, ne kisebbítsük a texasiak érdemeit, mert a győzelem legalább annyira köszönhető az ő koncentrált, jó teljesítményüknek, mint a LAL formakeresésének és borzasztó dobásainak (20-ból 2 tripla, 20-ból 11 büntető, 41 százalékos mezőnyözés). Már az első derbin feladta Nowitzki a nagy feladatot Phil Jacksonnak, hiszen akkora bődületesen nagy mismatch ő  az egyébként veretes magasember állománnyal rendelkező los angelesieknek, hogy az tankönyvbe illő. Nos, a várakozásoknak megfelelően Lamar Odom jóval többet próbálta őt lassítani, de ez nemhogy jól sült volna el, gyakorlatilag a visszájára fordult, mert az év legjobb hatodik embere így támadásban vajmi kevés energiával játszott és egy 6 pont, 9 lepattanós performansszal zárta az estét (no meg egy mínusz 18-as +/- mutatóval, ami messze a legrosszabb az összes pályára lépő játékosénál).

Chicago Bulls (1.) – Atlanta Hawks (5).
2. kör, 2. meccs – start: 02:00

A Pacers még csak sejtetni engedte, a Hawks azonban kíméletlenül fel is tárta a Bulls gyengeségeit az első meccsen: a Boozer-Noah páros közös játékának buktatóit, a hektikus padot és a védekezőspecialista hiányát. A nagyemberek (bár Thibodeau szerint ez legenda) még nem igazán mozognak otthonosan egymás mellett, a padról ritkán érkezik lendület, és a Joe Johnson-Jamal Crawford párosra egyszerűen nincs embere jelenleg a Bullsnak. Mindezt tetézte, hogy hiába játszott klasszis módjára Luol Deng, Derrick Rose-t láthatóan zavarta az, hogy nem tudja rendesen kipihenni egyes sérüléseit. Kár tagadni, hogy a Bulls játéka gyengült az alapszakaszhoz képest – azt viszont nehéz eldönteni, hogy ők gyengültek, vagy az ellenfelek erősítettek inkább. Ebben az esetben hajlunk az utóbbi felé, bár Joe Johnson és Jamal Crawford extra játéka nélkül sima lett volna az első mérkőzés, hiszen a Horford-Smith duó nem kápráztatta el a nagyérdeműt.

Dallas Mavericks(3.) @ Los Angeles Lakers(2.) 96 – 94

Nagyon enyhén fogalmazunk, ha azt mondjuk igencsak érdekes mérkőzést játszott egymással a Dallas és a Lakers. Ahogy megyünk beljebb a playoffban, egyre inkább előjönnek a match-up kérdések az adott párosításban. Nos, ennél a két gárdánál oda-vissza találhatunk olyan kétes pontokat, amelyek úgy néz ki, a vártnál kiszámíthatatlanabbá teszik ezt a sorozatot. Mindezek közül legelőre kívánkozik Dirk Nowitzki. A vendégek sztárja ellen mindent megpróbált a sportág legsikeresebb edzője, de az összes variáció kudarcot vallott. Különösen nagy figyelmet kapott a Gasol elleni párharca, végül éppen kettejük szituációja döntötte el a derbit, de ne szaladjunk ennyire előre. A kezdők gyűrték egymást rendesen, majd jött egy kritikus pont, amikor is pályára léptek a Mavs cseréi. Ahogy az várható volt, új energiát tudtak vinni a játékba, ám komoly előnybe nem tudott kerülni a Dallas. A félidő vége aztán valami olyasmit tartogatott, amit Carlisle mester szavaival élve soha többet nem fogunk látni. Történt ugyanis, hogy kettő perc sem volt hátra, amikor a vendégek voltak két pontos fórban. A los angelesiek Fisher vezetésével magasabb tempóra kapcsoltak, majd Jason Terry megtette azt a szívességet Odomnak, hogy faltolta őt egy félpályán túli kísérlet közben. A sértett beverte mindhárom büntetőjét, de még nem itt volt vége… Nowitzki technikait reklamált ki magának, amiért még egyet dobhatott a Lakers, összesen kilenc egységnyi előnnyel vonulhattak pihenni Phil Jackson fiai. Hogy milyen fontos a momentum, arról újfent meggyőződhettünk, hiszen fordulás után percekig csak egy csapat volt a pályán, félő volt, hogy akár el is dőlhet a mérkőzés. A második negyed végét, illetve a harmadik elejét összerakva 21 – 2-őt futottak Bryanték, de kiderült, ez a Mavs nem az a feladós társaság.

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) második kör, 1. mérkőzés – 02:00

Sokan jó előre „betáraztak”, mondván a második körben szinte tuti biztosan a Magic fog szembejönni a Bulls-szal. Nem így lett. Akármeddig ekézhetjük ezért a floridaiakat, illetve mesterüket, ebben komoly érdemei vannak a Hawksnak is. Most újabb emberes feladat előtt állnak, fel kéne tartóztatniuk az alapszakasz győztest, mely egyébként kétszer nagyon csúnyán elverte őket ebben az idényben. Egyszer nem, de akkor is 19 pontos hátrányt dolgoztak le az éppen Év edzője díjat átvevő Thibodeau csapatával szemben, és úgy sikerült diadalmaskodniuk. A ma esti, első összecsapásuk alkalmával vagy nem számíthatnak Hinrich-ra, vagy pedig egy nagyon limitált ex-chicagói irányító fog pályára lépni. A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy valószínűleg az egész sorozatban nem látjuk őt. Larry Drew az egyes poszton kívül máshol sem döntötte még el, ki fog kezdeni, aminek természetesen megvannak az előnyei és a hátrányai is. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a Bulls ellen nagy szükség nem lenne Collinsra, ám amint tudjuk, Horford meg nem szeret ötösben játszani. Még az is szóba került, hogy esetleg a két éve mindig csereként jövő Crawford kerülne be az első ötösbe, ami viszont a pad tűzerejét vinné le szinte a nullára. Annyi bizonyos, Rose-t igen nehezen tudják majd limitálni, legalábbis a hátvédek. Annyit azért szögezzünk le, hogy az Atlanta légvédelmi elhárító sora nem gyenge, tehát a sok betöréssel operáló MVP jelöltnek akadhatnak kellemetlen percei is, ha megfelelő ütemben érkeznek a segítések.

Folytassuk a tegnapit, ma nyugat kerül terítékre. A szerzők: Hegedűs Róbert és Tóth Attila

Los Angeles Lakers (2.) – Dallas Mavericks (3.)

Előzmények. A Lakers elég nehezen lendült bele a Hornets ellen, de az utolsó két meccsen bajnokhoz méltóan rendezték le a komoly kérdéseket. Ami igazán ijesztő, hogy Kobe Bryant és Pau Gasol sem lendült még top formába. A Mavericks kisebb különbséggel, de alapvetően jó irányba haladva hozta utolsó két meccsét, és akár öt meccsen is elbúcsúztathatták volna az előzetesen sokkal többre taksált Portlandet. A két csapat egymás elleni alapszakasz-mérlegében két szoros meccs (1-1) mellett áprilisban egy közel 30 pontos Mavs-égést könyvelhetünk el, de ez inkább pillanatnyi rövidzárlat volt, mint a két csapat közötti valós különbség. Az utóbbi meccsen nem csak a játékról szólt a történet, kisebb csetepaté is kialakult, ami mindenképp jelzi a feszültséget a két alakulat között – mindez valószínűleg a playoff-párharcban is jelen lesz. Mivel azonban veteránok tömkelege lép fel mindkét oldalon, ezt jó eséllyel kordában tudják majd tartani.

A párharc mottója: ’Árnyék és fény’. Vajon ki tud-e lépni a Dallas Bryant és a Lakers nagyembereinek árnyékából, vajon át tudja-e egyáltalán lépni a saját árnyékát? Lassan öt éve várnak a Mavs-hívek arra, hogy újra döntőig meneteljen az alakulat, de azóta nemhogy a döntőig nem jutottak el, a második kört is csak egyszer láthatták – abban sem volt sok köszönet (1-4 a Nuggets ellen). A Lakersnél ellenben az a kérdés, hogy mikor nyújt olyan konzisztens teljesítményt, ami méltó a kétszeres címvédőhöz. Ennek már voltak jelei az elmúlt mérkőzéseken, de felvillanások már nem lesznek elegendőek a Mavericks ellen.

Április 27-én újabb emlékezetes történéseket eleveníthetünk fel az NBA világából, hiszen 1950-ben ezen a napon igazolta le a Boston Celtics Red Auerbach-ot vezetőedzőnek, ma 59 esztendős George "Iceman" Gervin, ráadásul éppen 51 éve jelentette be a Minneapolis Lakers, hogy átteszi székhelyét Los Angelesbe. Ezek mellett felidézünk egy igazi klasszikus playoff-dobópárbajt is!

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 76 – 101

Úgy néz ki, 3 – 1-es vezetést kellett adnia az ellenfélnek, hogy a Magic végre azt a kosárlabdát játssza, amivel lehet keresnivalója a Playoff-ban. Az életben maradásért harcoló hazaiak elszántan léptek parkettre, az első pillanattól kezdve szusszanásnyi időt sem hagytak a Hawks-nak a kibontakozásra, inkább ők irányították az egész találkozót. Bár a 26-ból bedobott 11 tripla még mindig nem veretes, de nem is ez volt a fő fegyver, amivel gyakorlatilag ízekre szedték Redick-ék az atlantaiakat. Kíméletlenül védekeztek és amint hozzájuk került a labda, zicerre/zsákolásra törően támadták a gyűrűt gyorsindításból vagy tranzícióból. Az első félidejük az előnyépítésről szólt, illetve arról, hogy a vendégek pillanatra se érezhessék azt, hogy lehet szemernyi esélyük. Miután a Hawks felmérte a helyzetét, azaz, hogy nekik nem osztottak ma lapot Floridában, semmi másra nem koncentráltak, minthogy valahogyan kibillentsék az ellenfél játékosait - főként Howard-ot - a nyugalmukból. Van Gundy mester időben észre is vette ezt, tehát leültette a 8 ponttal és 8 lepattanóval záró óriást. Egyébként DH12 megint az első negyed derekán összeszedte a két faltját, a helyére érkező Anderson pedig újfent botrányosan kezdett, de idővel elmúlt nála a lámpaláz és a pad egyik legjobbjaként 11-ig jutott pontokban és 7-ig lepattanókban. Ám az igazi x-faktor Redick volt, aki hatalmas lendületet adott beállásakor, szinte az egész Atlantát állva hagyta és ziccer bemutatót tartott.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 1. kör, 5. mérkőzés – 01:30

Ma véget érhet ez a párharc, amennyiben mindkét gárda azt hozza, amit eddig a sorozatban. Nem szerettünk volna ezzel nagy okosságot mondani, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy míg az Orlando gyakorlatilag csak Dwight Howard stabil teljesítményére tud építeni, a triplákra maximum csak szeretne. Eközben a szezon vége felé sokszor sokak által lesajnált Atlanta pedig akkorát javult és olyan mértékben megújult a PO-ra, mint ahogy azt a legnagyobbak szokták. Itt is elővehetjük a match-up témát, valamint az edzők ezzel kapcsolatos taktikai harcát. Az előbbivel kapcsolatban nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a Hawks kinti védői nem számítanak extra képességűnek – leszámítva az univerzális Josh Smith-t – ám a perimeter levédésében nagyon jók, ráadásul a nagyembereik igen okosan arra összpontosítanak, hogy Howard a lehető legnehezebben tudja csak megtalálni az üres távoli helyzeteket. A ma vendégként szereplő atlantaiak centerei nem szórnak 20 pontokat, ám rendkívül fegyelmezettek, illetve minden fortélyát ismerik annak, hogyan kell kibillenteni az ellent nyugalmi állapotából. Az harmadik derbin például Jason Richardson idegrendszerét sikerült „resetelni”, aminek következtében az amúgy is gyengén működő triplagyár elvesztette azt a játékosát, aki képes egy teljes meccses betli után is értékesíteni azokat a kintieket, melyekkel esetleg vissza lehet hozni a mérkőzést, akár a sírból is.