Folytatjuk a fiatal magyar játékosok bemutatását, mai epizódunkban is egy ’88-as születésű irányító kerül a fókuszba. A Paks játékosa, Kovács Ákos a tavalyi Körmend elleni elődöntőben robbant be a köztudatba, azóta rendszeresen megkapja a lehetőséget klubjában, mi több, nagyszerűen él is vele.

Winter Gábor beszélgetett a kecskeméti nevelésű, „Kacsa”-ként elhíresült játékmesterrel.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

Általános iskolában, a suli-csapatban játszottam. Iskolák közötti meccseken figyelt fel rám az első edzőm, Szabó László. Mondta, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni ezzel a sportággal. Abban az időben fociztam is, majd miután egy évig együtt csináltam a kettőt, a kosárlabda mellett döntöttem.
Elolvasom »

Most induló interjú rovatunkban a hazánkban megfordult légiós kedvencekkel beszélgetünk. Megtudhatjátok róluk, mit csinálnak mostanában, illetve, hogy mi történt velük, mióta már máshol, vagy egyáltalán nem pattogtatnak és természetesen azt is, hogyan gondolnak vissza a magyar csapataikban eltöltött időszakra.

Egy lengyel óriással érkezett hazánkba és mi mást hozhatna egy lengyel barát a magyaroknak, mint egy újabb barátot. Tezale Archie személyében egy olyan légióst ismerhetett meg a magyar kosárlabda társadalom, mely példaértékű. Játékhoz való hozzáállása, pályán mutatott alázata, magatartása, valamint a szurkolókkal való kapcsolata méltán emelte a legjobb körmendiek közé, akit mindig örömmel várnak vissza a Rába partján fekvő kosárlabda fellegvárba.

Adorján István készített interjút az egykori körmendi irányítóval, aki örömmel vállalta a felkérést, így vele nyitjuk meg sorozatunkat.

KONECRANES-Salgótarjáni KSE – Atomerőmű SE 76-81

Az elmaradt meglepetés, fogalmaztunk bevezetőnkben. Nos, a mérkőzés előtt bármelyik hazai drukker összetette volna a két kezét, csakhogy egy élvezetes, szoros mérkőzést láthasson, ahol a kedvenceik partiban tudnak lenni a dobogóért harcoló atomvárosiakkal. Ehhez képes, amikor 3 percnyi játék után 0 – 12 szerepelt a kijelzőn, a szerencsésebbek csak beletörődtek a helyzetbe, ám többen lemaradtak a nógrádi alakulat idei egyik legjobb teljesítményéről, hiszen hazafelé vették az irányt. Kovács Nándor tréner a padon hagyta kezdésnél a csapat legjobb játékosát, Rodgers-et. Ez a taktikai húzás (mivel az amerikai erősen bicegett, csak jóindulattal nevezzük ennek) nem várt sikert hozott, az irányító pályára kerülése után tartotta a lépést az ASE-val a vendéglátó, a cél a 10 pont körüli különbség tartása volt. Vojvoda Dávid (9 pont), a paksiak friss szerzeménye meglehetősen későn került parkettre, az új fiú nem is vállalta túl magát, inkább próbált beilleszkedni a csapatjátékba. A vendégek talán elhitték, hogy 0 energia befektetéssel is hozni tudják onnantól a találkozót, de nagyot tévedtek. A nem éppen a helyzet magaslatán lévő fiatal kontingens ordítói hibáival rendre a tarjániaknak „adta” a játékszert, különösen a sokszoros utánpótlás válogatott, de a felnőttek közé nehezen beilleszkedő Tóth Péter eladott labdái voltak kirívóak.
Elolvasom »