A mai napon boldog és szomorú eseményeknek egyaránt megemlékezünk az évfordulójáról. Már 18 éve nincs köztünk Drazen Petrovic, a valaha volt egyik legnagyobb európai kosárlegenda. Allen Iverson 36 éves lett, a Washington ezen a napon ünnepelte a klub történelmének máig egyetlen bajnoki címét, 1995-ben az egyik leghihetetlenebb döntő mérkőzést rendezték június 7-én, a Bulls és a Jazz pedig 1998-ban ilyenkor játszotta a finálék históriájának legegyértelműbb mérkőzését.

Elolvasom »

Mai születésnaposunk az NBA történetének egyik legalacsonyabb játékosa, Earl Boykins. A mini-irányító mellett szó esik a liga playoff-pontrekordjainak megdöntéséről, és a szépemlékű Sonics egyik legnagyobb playoff-győzelméről is.

Három emlékezetes eseménynek is ma ünnepeljük az évfordulóját. Reggie Miller és Spike Lee New Yorkban hergelték egymást, Jordan bevágta a győztes duplát, a Seattle pedig bajnok lett az adott esztendők júniusainak első napján!

Elolvasom »

Alig pár nap telt el a Lakers szappanoperája óta, de újabb botrány van kialakulóban, ennek kifejtését azonban kezdjük rögtön az elején. Tegnap hajnalban, magyar idő szerint 02:30-kor tartották az idei NBA draft lottery-jét. 12 csapat foglalt helyet a stúdióban, mert a 14 PO-ba nem bejutott gárda közül a Clippers a saját első körösét a Baron Davis-Mo Williams cserében adta át Clevelandbe, amely a nyolcadik pozíciót foglalta el, a New Jersey pedig többek mellett a hatodik választás jogát cserélte el Utah-ba Deron Williams-ért. A legjobb helyről a Timberwolves indult, de a Cavaliers két pickje is magasan rangsorolt volt.

Utah Jazz @ San Antonio Spurs 102-111

A nap talán egyetlen téttel bíró találkozóján a Jazz látogatott a Spurshöz. A tét itt is mindössze annyi volt, hogy a hazaiak tudják-e tartani magukat a ligaelső pozícióban, hiszen a Bulls csak egy vereséggel számlál többet és nekik még menni kell majd az alapszakasz végén Los Angelesbe a Lakershez vendégeskedni. Mindenesetre a meccs folyamán érződött, hogy az egyik félnek minden mindegy, a másiknak meg inkább az a lényeg, hogy meg ne sérüljön. Eleinte a Utah vezetett, de a San Antonio a negyed végére fordított és innentől kezdve nem is engedte ki a gyeplőt a kezéből. Egy komoly felzárkózása volt még a vendégeknek, amikor a félidő vége előtt két perccel feljöttek három pontra, innen viszont egy 9-0-s rohanást nyomott a nyugati első, úgyhogy már a félidőben megvolt a több mint 10 pontos különbség. A vendégeknél a három magasembert lehet kiemelni. Jefferson (23 pont, 8 pattanó), Millsap (16 pont) és Favors (17 pont) tartották a Jazzt életben. A túloldalon a szokásos csapajáték, pihentetés céljából csak ketten játszottak harminc perc fölött, így heten dobtak legalább 10 pontot, közülük is Richard Jefferson volt a legjobb 20 ponttal. A különbség lényegesen nem változott a harmadik negyedben és bár az utolsó felvonásban egyszer még hat pontra is visszajöttek Harrisék (13 pont, 9 gólpassz), ennyi volt ma a maximum. A Spurs tovább menetel, kérdés, érdekli-e őket a teljes alapszakasz megnyerése. Ha igen, valószínűleg be is húzzák.

Boston Celtics @ Chicago Bulls 81-97

Kelet két legjobb csapata találkozott a nap meccsén magyar idő szerint hajnali 02:00-kor és nem is kellett csalódnia a kilátogatóknak. A mérkőzés előtt Scottie Pippen mellszobrát avatták fel, amiről érdekesség, hogy ugyanaz az ember készítette, aki a United Center előtt álló Jordan-szobrot is. A Bulls tehát ünneplésre készült, a Celtics pedig ennek elrontására és riválisának közvetlen közelébe való feljutására(két vereség lett volna köztük a különbség, de egálnál már a zöldek álltak volna jobban). Jó kis adok-kapokkal indult a meccs, úgy tűnt, mindenki éles a rangadóra, a negyed végére ebből csak hazai oldalról maradt valami és nyolc pontos fórral kezdték a második felvonást. Itt ugyan elléptek 10 pontra is, de a vendég gárda az est folyamán először, de nem utoljára feltámadt és két pontra csökkentette a különbséget, ami a félidőre ugyan öt pontra nőtt, de itt mindenki tudta/azt gondolta, szoros végjáték elé nézünk. A legjobbját nyújtó Derrick Rose(30 pont, 8 gólpassz) már ekkor 16 pont, 4 gólpasszal állt, a többiek pedig szépen asszisztáltak hozzá. A túloldalról elég tompának tűnt mindenki, Rose-zal szemben Rajon Rondo(7 pont, 6 gólpassz, 5 pattanó) ekkor 0 pont, 5 gólpasszal állt, tehát kettejük csatáját egyértelműen a hazai kedvenc nyerte, de a többiek sem érdemelnek sok dicséretet, talán csak a felzárkózásban legnagyobb részt vállaló Kevin Garnett(10 pont, 10 pattanó), aki ebben a szakaszban dobott 8 egységet.

Denver Nuggets @ Los Angeles Lakers 95 – 90

Két igazán jó passzban lévő gárda küzdött meg egymással Los Angelesben, hiszen a Melo-csere óta megtáltosodó Nuggets érkezett az All-Star óta csupán egyszer kikapó címvédőhöz. A találkozó keménysége és minősége hű volt az előzményekhez, 48 percen keresztül fej-fej mellett haladva gyilkolták egymást a csapatok. Kulcsfontosságú volt viszont, hogy Gasol egy kemény falt után lent maradt a földön, majd térdét fájlalva be is kellett vonulni az öltözőbe és már nem is folytathatta a játékot. Ez, a harmadik negyedben fordulópontnak volt tekinthető, a 22 pontos Gallinari vezette vendégek ekkor átvették az irányítást, igaz elhúzni nem tudtak. Majd jött Raymond Felton, aki szinte a semmiből szórt be két triplát, a Denver 9 ponttal is el tudott lépni az utolsó 2 percre fordulva, ám jól koncentrált a 28 egységig jutó Kobe húzta LAL, gyorsan faragtak a hátrányon, Odom triplájával már kettőre jöttek fel, Nene pedig megtette nekik azt a szívességet, hogy kihagyta a második büntetőjét. Ám ekkor megérkezett a derbi hőse, a 18-at szóró Martin és kiharcolta a támadó pattanót, majd be is tette a gyűrűbe a lasztit. Ezzel a Nuggets diadalsorozata folytatódott, már hatnál tartanak Karl fiai, akik egyébként lassan valós félelmet kell, hogy jelentsenek a táblázaton előttük állóknak is. A Lakers ugyanakkor nagy lehetőséget szalasztott el, így már nem elég nekik az első helyre kerüléshez szimplán megverni a Spurs-t.

A Jazznél elkezdtek kapkodni. Al Jefferson remekül teljesít az All-Star óta támadásban, ugyanakkor védekezésben nagyon nem állt össze a Jefferson-Millsap palánk alatti duó. Ezért most azt tervezik, hogy a Netstől megszerzett Favorst kipróbálják  kicsit erőcsatárban, ezzel együtt Millsap kiscsatárban fog szerepelni. Az alapvető problémát azonban nem sikerült ezzel megoldani: Jefferson nem center, és soha nem is lesz az. Ráadásul nem csak ez a gond, hanem az is, hogy az elmúlt időszakban remekül dolgozó, többször 30 pont fölé jutó Millsap kikerül a palánk alól, ami az igazi közege. Noha egyelőre minden érintett lelkes, nem igazán tűnik ez nyerő megoldásnak. Persze az vesse Corbinra az első követ, aki zökkenőmentesen át tudná venni Sloantól a csapatot.

A Cleveland Cavaliers egy Hall of Famerrel erősödik – sajnos csak a pálya mellett. Joe Tait, a Cavs legendás rádiókommentátora súlyos műtéteken esett át, de szerencsére a 73 éves úriember felépült. Tervei szerint a mielőtt végleg visszavonulna a rádiózástól, a csapat idei utolsó 5 hazai meccsét kommentálni fogja.

Chicago Bulls @ Milwaukee Bucks 95-87

Egyszerűen nincs megállás mostanában a Bulls háza táján. Az egy szem Indiana elleni botlást leszámítva a csapat időtlen idők óta nem kapott ki, meccsről-meccsre tudja hozni a papírformát(ami náluk már a győzelem) és a mai találkozó előtt 2 meccs előnnyel vezette a keleti főcsoportot. A Bucks is éppen kimászni látszik a gödörből. Két Knicks elleni W-vel mutatták, hogy nagyon akarják ők azt a PO-ot. Ha egész évben így játszottak volna, nem lenne gond vele, de nem tették. Most is bizonyították, hogy nagyon jó csapat, hiszen a félidőben Brandon Jennings(15 pont, 5 gólpassz) és Carlos Delfino(23 pont, 7 pattanó) vezetésével négy ponttal győzelemre álltak, sőt, a java még csak ezután jött. A harmadik negyedben John Salmons(25 pont) is csatlakozott hozzájuk és 60-45-nél nem kevesebb, mint 15 ponttal vezettek. Ma sem volt azonban válasz a szinte hibátlanul játszó Derrick Rose-ra(30 pont, 17 gólpassz). Az MVP cím legnagyobb várományosa karriercsúcsot jelentő gólpassz mennyiség mellett 50% fölött tüzelt a mezőnyből és mai irányításának köszönhetően előbb visszahozta a meccsbe csapatát, az utolsó négy percben pedig 10 pont, 3 gólpasszos teljesítményével szinte egymaga le is zárta azt. Luol Dengnek ma gyengébb napja volt támadásban, csak 6 pontot tett a közösbe, de a két kezdő magas, Carlos Boozer(14 pont, 11 pattanó) és Joakim Noah(12 pont, 11 pattanó) is dupla-duplát ért el, emellett pedig a padok csatáját is 25-7-re nyerte a vendég gárda. Győzelmükkel 2.5 meccs az előnyük már keleten, a hazaiak pedig óriási sanszot hagytak ki, hiszen az Indiana és a Knicks is kikapott.

1979. március 26-án egy olyan rivalizálás kezdődött el, ami alapjaiban rengette meg a kosárlabdavilágot és emelte a sportágat egy másik, a nézőközönség által sokkal jobban elfogadott és nézettebb szintre. Larry Bird és Magic Johnson először nézhetett ezen a napon farkasszemet egymással élesben, hiszen csapataik, a Michigan Spartans, illetve az Indiana State vívta meg ekkor az NCAA döntőjét.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 96-91

A nap rangadóját Texasban játszottak, ahol a nyugati konferenciát nagyban befolyásoló találkozón vendégeskedtek Bryanték. A mérkőzés előtt másfél meccs különbség volt a Dallas javára, ám az utóbbi időben a Lakers magára talált, a Miami meccset leszámítva nem kaptak ki az all-star szünet óta. A vártnak megfelelően alakultak a dolgok, végig szorosan egymáson volt a két csapat. Eleinte még a Mavericks vezetett, ám a Los Angeles gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, nagyobb előnyt azonban soha nem tudtak kiharcolni, a legnagyobb különbség kilenc pont volt, ami a félidőre hatra olvadt. Hazai oldalon csak és kizárólag Shawn Marion(25 pont, 12 pattanó) és Dirk Nowitzki(25 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz) tudtak rangadóhoz méltóan teljesíteni, még a végül 13 pontig jutó Terry is pocsékul dobott, míg a túloldalon Bryant(16 pont) gyengébb estét fogott ki(nem használt a Heat meccs utáni másfél órás gyakorlás...), de Bynumtól(22 pont, 15 pattanó) és Gasoltól((18 pont) nagy segítséget kapott, valamint a padról is több pont érkezett a szokásosnál(28). A harmadik negyedben semmi változás nem történt addig, amíg a hazaiak egy rohammal fel nem jöttek 65-63-ra és itt a Lakersnél még nagyobbnak tűnt a gond, ugyanis Kobe bokája kiment. Egy gyors rohammal újra nyolc pontos fórt harcoltak azonban ki, és legnagyobb sztárjuk is visszatérhetett a parkettre a záró felvonásban, így jó előjelekkel vágtak neki a végjátéknak. Itt aztán megint állandósult ez a különbség, míg Németország valaha volt legjobb játékosa úgy nem gondolta, hogy ideje szorossá tenni és az ő vezérletével újra feljött a Dallas két pontra(89-91). Gasol ráadásul megtette azt a szívességet, hogy kihagyja az egyik büntetőt, Terry viszont nem tudta közelebb hozni csapatát, innentől pedig a büntetőpárbajban a vendégek már higgadtak maradtak. Ezzel az eredménnyel már csak fél meccs van a két gárda között és a Lakers jelenlegi formáját nézve nem kizárt, hogy ők fordulnak majd másodikként a post-seasonre.

Toronto Raptors @ New Jersey Nets 136-137  3 h.u

Utoljára 2005-2006-ban fordult elő, hogy egy csapatnak két darab háromszori hosszabbításos meccse is legyen egy szezon alatt. Akkor a Knicks, most pedig a Nets vitte véghez ezt a „bravúrt”. Gyakorlatilag ugyanolyan lassan csordogált az egész találkozó, mint az egy nappal korábbi, szintén Londonban megrendezett összecsapás. Hullámzó meccsen előbb a New Jerseynél, majd az utolsó felvonásban végig a Raptorsnál volt az előny, de Deron Williams a rendes játékidő végén a győzelemért dobhatott, de hibázott. Mi már tudjuk, ő még akkor nem tudta, nem ő volt az egyetlen azon az estén. Az első ráadásban az egész meccsen legjobb formájában játszó Brook Lopez előbb kétszer is sapkázta Andrea Bargnanit (8 blokkja egyébként is karriercsúcs), majd egy véleményes, de fújható támadó után kipontozódott. Három ponttal mentek a kanadaiak, de 11 másodperc bőven elég volt (talán még sok is) Sasha Vujacicnak, hogy a Kígyó térről, emberről egyenlítsen. A túloldalon az olasz center aznap este először, de nem utoljára hibázta el a buzzert. A második hosszabbításban szintén fej-fej mellett haladtak a csapatok, most DeRozanra jutott a szerep, de emberről ő is kihagyta a hat méteres tempót. A harmadik felvonás közepére úgy nézett ki, minden eldőlt, hiszen Travis Outlaw!!! vezetésével a Nets hét pontos előnybe került, de egy Bargnanin tévesen befújt 2+1 és egy Barbosa hármas elég volt ahhoz, hogy 20 másodperccel a vége előtt 1-gyel menjen a Torontó. Ez azonban kevés volt, a bírók kicsit megkönyörültek Prokhorovékon és Outlaw egy leütéses tempójába úgy látták, hogy beleért a védő. Az egész évben hullámzó, ám ma a fontos pillanatokban jobbik arcát mutató játékos mindkét büntetőt bevágta és mivel a másik oldalon az olaszok kiválósága ugyanazt eljátszotta, mint 10 játékperccel korábban, így végül a New Jersey örülhetett a végén.

Phoenix Suns @ New Jersey Nets 104 – 103 – hosszabbítás után

A Suns folytatta keleti túráját és azok után, hogy egy nappal korábban hosszabbításban tudtak diadalmaskodni, megint hasonló volt a forgatókönyv. Vagy Mégsem? A vendég csapat veteránjai értehetetlen módon gyakorlatilag mindent elkövettek a végjátékban, hogy ne nyerjék meg a találkozót, de elképesztő szerencséjükre ők hozhatták el a W-t. A nagyon kiegyenlített játékot hozó majd 48 perc után után 3 pontos PHX előnynél a 10 pontja mellé 15 gólpasszt kiosztó Nash faltolta a triplát dobni igyekvő Morrow-t (22 pont), a vajkezű játékos köszönte szépen és a vonalról kiegyenlített kevesebb, mint 3 szekundummal a rendes játékidő vége előtt. Persze, lett volna még egy esélye Gortat-éknak (17 pont) a győzelem megszerzésére, ám Hill egyszerűen nem tudta 5 másodperc alatt a pályára juttatni a játékszert. Támadhatott a győzelemért a 28 pontos, 10(!) lepattanós Brook Lopez húzta Nets, ám a kiszorított helyzetből elengedett próbálkozásuk (Vujacic) nem találta el a gyűrűt sem, jöhetett a túlóra! Itt felváltva estek a találatok, egészen a 6,6 másodperccel a végső dudaszó előtt elengedett Suns tripláig, amit mínusz kettőnél ki dobott be? Már nem lepődünk meg a válaszon a legutóbbi után, Channing Frye! A társak és Gentry edző úgy is bíztak benne, hogy addig csupán 4 pontot tudott összekaparni… A 13 pontos, 18 gólpasszos dupla-duplát produkáló Deron Williams még próbálkozott közelről, ám lecsorgó labdáját Humphries (16 pont, 15 lepattanó) ugyan a gyűrűbe juttatta, de utóbb kiderült, hajszállal csupán, de a játékidő lejárta után tette mindezt, örülhetett a rengeteg buta hibát elkövető, de szerencsés Phoenix. Frye pedig egymás utáni két meccsnyerő triplájával egy időre beírta magát az emlékezetünkbe.

Utah Jazz @ Detroit Pistons 116-120

A nap legpontgazdagabb meccsét játszották Detroitban. Mindkét csapat a lapok címlapjára került mostanában, balszerencséjükre egyik sem jó játéka miatt. Mint ismeretes, a Jazz legjobb játékosát cserélte el, míg a Pistonsnál óriási botrány van alakulóban a veterán játékosok és az edző között. Ma sem játszott a Prince-Hamilton-McGrady-Wallace négyes különböző okokból, de gyaníthatóan még mindig az edzéskihagyás és a bojkott miatt. John Kuesternek legalább annyi könnyebbsége akadt az előző meccshez képest, hogy kilenc játékost forgathatott hat helyett és ez meg is látszott a teljesítményen. A végig szoros találkozón a csapatok az első három negyedben szinte alig tudtak elszakadni egymástól. Hazai részről Rodney Stuckey emelkedett ki egyértelműen, de mögött az összes többi pályára lépő hasznos, jó játékot mutatott, míg a másik oldalról amit Kirilenko és Millsap ráemelt, az kis túlzással mind be is hullott, de a padról csak Favors és C.J. Miles nyújtott maradandót és ez a végén visszaütött. A negyedik negyed elején ugyanis hiába húzott el a vendég gárda már hét pontra is, ott kapcsoltak a vendéglátók és gyorsan egalizáltak, a végén pedig jobban jött ki a lépés számukra, ezzel behúzták a találkozót. Mivel jóformán csak a Jazz számára bírt téttel ez a meccs, nagyon hiányozhat még ez a győzelem nekik(minden bizonnyal nyugat nyolcadik helyéért küzdenek majd).

Megvan Mikhail Prokhorov első nagy igazolása! Magyar idő szerint 17:00 körül ugyanis Adrian Wojnarowski hozta elsőként: Deron Williams is keletre költözik és a New Jersey Nets játékosa lesz. A háromcsapatos cserében a Netstől távozik Devin Harris, Derrick Favors és két darab első körös draftjog Utah-ba, míg Dan Gadzuric és Brandan Wright a Warriorsból a Netshez kerül Troy Murphy-ért cserébe. A két draftjog a Nets idei első köröse és a Golden State 2012-es, top7 protected első köröse(amit szintén a Nets ad).

Mint ahogy azt már a reggeli összefoglalónkból is megtudhattátok, a Cleveland Cavaliers végre nyerni tudott egy meccset és ezzel Jamison-ék megszakították abszolút NBA rekordnak számító, 26 találkozót számláló vereségszériájukat. A Cavs számára hőn áhított győzelem hazai pályán, a Clippers ellen született meg, ez egybeesett a január 15. óta kényszerpihenőn lévő Mo Williams visszatérésével is. „Nagyszerűen érzem magam,” – mondta a kisember.

Hátvédtársa, Daniel Gibson is megszólalt az ügyben: „Újra tudok mosolyogni, ez nagyon jól esik. Értékes dolog a győzelem érzése.” Természetesen a sokat (jogosan) kritizált Scott edzőnek is volt mondanivalója, ő úgy nyilatkozott, hogy „keserédes dolog ez”, boldog, hogy végre túl vannak rajta. „Egy perccel a vége előtt felnéztem, és azt mondtam, ha egy nappal korábban is ilyen keményen játszottunk, győztünk volna. Remek, hogy megszabadultunk ettől a tehertől, de a játékosainktól elvárom, hogy minden egyes összecsapáson hasonlóan küzdjenek. Ha így fog történni, rendben leszünk.”

Dallas Mavericks @ Charlotte Bobcats 101-92

A két csapat formája és játékereje sincs köszönőviszonyban egymással, Dirk visszatérése után ugyanis a Mavs még kicsit bizonytalan volt, ám sorozatban hét győztes meccsel érkeztek az edzőváltás után stabil 50%-ra beálló Bobcatshez. A mérkőzés elején rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést és egy félidőnyi játék után úgy vezettek tíz ponttal, hogy DeShawn Stevensont leszámítva mindenki viszonylag jól dobott, főként Dirk, valamint a ma jobbik arcát mutató Jason Terry, előbbi 11, míg utóbbi 14 egységet termelt a nagyszünetig. A túl oldalon Diaw és Livingston tartották a csapatukat kisebb meglepetésre(9, illetve 10 pont), Jackson és Wallace pedig pontszerzésben háttérbe szorultak. A helyzet a harmadik negyedben sem változott, a vendégek 16 pontra léptek el, így az utolsó felvonásra már semmi izgalom nem maradt. A Dallas az év elején látható óriási formába kezd megint lendülni(most Butler nélkül, ennyit arról, hogy mennyit számított Caron nekik), míg a Charlotte képtelen egy jobb sorozatra, pedig a Phillyre tapadva bemasírozhatnának a legjobb nyolcba.

Ahogy ígértük, ebben az epizódban jött el Arvydas Sabonis ideje! Egy korábbi részben részleteztük, milyen kalandos körülmények közt került végül Amerikába, most viszont arról lesz szó, hogy 1995-ös Portlandbe érkezése után mit tett le az asztalra. A litvánok óriása gyakorlatilag mindent megnyert ekkorra, még ’85-ben Európa bajnok, ’88-ban pedig Olimpiai bajnok lett, a Blazers-be igazolása előtti idényben pedig a Real Madrid-dal lett spanyol aranyérmes (másodszor) és Euroliga győztes, ő lett a Final Four MVP-je is. Hiába mondták róla, hogy ekkora már (leginkább korábbi sérülései miatt) túl volt a csúcson, első évadjában 14,5 pontot és 8,1 lepattanót átlagolva másodikként végzett az Év Újonca és a Legjobb Hatodik Ember választáson is, mellesleg 55 százalékkal tüzelt mezőnyből. Érdekesség, hogy a rájátszásban 23,6-re növelte a pont- és 10,2-re a pattanó átlagát. A ’96 – ’97-es évadban a kezdőbe került, ám játékideje nem haladta meg a 25 percet, elhasznált térdei sajnos csak ennyire adtak számára lehetőséget, mutatói kissé visszaestek (13,4 és 7,9), ám karrierje legjobb NBA szezonját produkálva ’97 – ’98-ban 16-ot dobott és 10 pattanót kapott le mérkőzésenként. Sőt, a bajnokság egyik legintelligensebb és legjobban passzoló centerének tartották a szakértők, ekkor egyébként 32 percet tölthetett átlagosan játékban, ami messze a legtöbb nála 7 amerikai éve alatt.

A mai nap bizonyította be, hogy miért kellene kevesebb meccs az NBA-ben és miért nem kellenének olyan helyzetek, hogy csapatok folyamatosan egymás utáni napokon játszanak. A tegnap tíz meccs után ma 13 találkozó került sorra és 2-3 üdítő kivételtől eltekintve leginkább arról szólt a fáma, hogy megnehezítsék a csapatok a dolgomat a nap lúzere kérdésnél. Lássuk meccsről-meccsre:

Atlanta Hawks @ Charlotte Bobcats 103-87

Itt még nem is volt semmi probléma látszólag. A Hawks egy megalázó vereségből jött otthonról, míg a Bobcats egy győzelmi sorozatot próbált meg továbbvinni. Érthető módon az Atlantánál volt nagyobb a motiváció és jobb csapat is, ennek ellenére a hazaiak öt pontos előnnyel vonultak szünetre, ami lehetett volna több is, ha csak a ziccereiket bedobják. Nem tették és a második félidőben a vendégek hengere bedarálta őket. Joe Johnson az első félidőben előbb még megsérült, de a másodikban visszatért és főleg az ő vezetésével lélektanilag helyrerakták magukat és mennek a keleti nagy ötössel. A Charlotte kezd visszaesni az edzőváltás okozta pozitív hullámból és mostanság már vereségből is jön jócskán, mindenesetre érdekes kérdés, hogy vajon amellett döntenek-e, hogy elkezdik a csapat újjáépítését és nagy, hosszú szerződésű játékosaikat eladják(ezt kellene) vagy idén is megpróbálnak bejutni a PO-ba, ahonnan csont nélkül zavarják el őket újfent.

Utah Jazz @ Boston Celtics 86 – 110

A Jazz bostoni fellépése után nyugodtan állíthatjuk, Sloan legénysége most érkezett el az idei szezon első, igazi hullámvölgyéhez. A keleti túrájuk előző két állomásán elszenvedett sima vereségek nem sok jót sejtettek a főcsoportot vezető otthonában, ennek megfelelően nem is történt meglepetés – ha csak nem vesszük ennek azt, hogy a kiválóan dobó Celtics már az első félidőben közé rakott 18 pontot. A Utah védekezése újfent csődöt mondott, 24 játékperc után 59, összesen pedig 110 kapott pontig jutottak. Az első két negyedben a hazai védelem leradírozta az addig 0 pontos Deron Williams-t, illetve a 2-vel pihenőre térő Al Jefferson-t. Velük szemben Rondo már ekkor 10 gólpassznál járt, Garnett és Pierce szórták a kosarakat, 21, illetve 20 egységgel fejezték be a derbit. D-Will 48 egymást követő meccs után először maradt 10 pont alatt, egész pontosan 5 ponttal, 6 gólpasszal és 5 eladott labdával zárt. A vendégeknél a 12 pontos Watson lett a legeredményesebb(!) eközben a Boston-ban Erden például 14 pontos karriercsúccsal jelentkezett. Rossz hír a KG-ékért szorítóknak, hogy Shaq csupán hat perc után befejezte az összecsapást, fájós lába miatt kiállni kényszerült. A török újonc viszont remekül helyettesítette, így nagyon simán tudott nyerni Rivers csapata. A Jazz zsinórban három vereségnél tart és immáron lecsúsztak a nyugati 6. pozícióba.

Ma egy igazi legendát idézünk fel, fókuszban Karl Malone, avagy a Postás. Az NBA történetének második legtöbb pontot dobó játékosa (36 928) 1995-ben ezen a napon érte el a 20 000 pontos álomhatárt, ekkor a Utah színeiben a Cleveland-et verték 98 - 94 arányban.

Ezen alkalomból nézzünk egy kisebb összeállítást, ki is volt ő valójában:

Boston Celtics @ Chicago Bulls 79-90

Sorozatban négy győzelemmel a háta mögött látogatott Chicagóba a Celtics. A hazaiak előző két meccsükön gyenge védekezésüknek köszönhetően kikaptak a Nets és a Sixers ellen is, ráadásul a vendégek ebben a szezonban már kétszer is legyőzték őket, így sok mindenben nem bízhattak, a papírforma azonban borult. Az két váratlan zakó után nagyon összekapta magát a Bulls, a Boston pedig kissé idős keretének „köszönhetően” nehezebben bírta azt, hogy az előző napon is játszottak. Egy kezdeti rohamot leszámítva teljesen egál volt a meccs, de túl nagy színvonalat nem hozott. Az egyik oldalon Ray Allen és Paul Pierce triplái tartották életben a reményeket, a másik oldalon Boozer és Rose is hozta a tőle elvárhatót, talán még többet is, de a túl sok eladott labda miatt képtelenek voltak elhúzni(egész meccsen összesen 21 labdát szórtak el, ez rettentően soknak számít). Ami azonban három negyedig nem ment, az a negyedikben összejött. Védekezésben még szigorúbbak lettek, a vendégek még fáradtabbak voltak és így a véghajrára már tíz pontos előnnyel mehettek Rose-ék, ami elég is volt a meccs behúzásához. Érdekesség, hogy a kezdő dobóhátvéd, Keith Bogans -14-es, míg cseréje, Ronnie Brewer +26-os mutatóval zárt. Talán nem véletlen, hogy a Bulls erősítést keres Bogans helyett erre a posztra. Ezzel a Chicago kicsit megnyugtatta szurkolóit az előző két meccs botrányos teljesítménye után, a Boston pedig ott táncol a Heat környékén, egyelőre még előtte.

Golden State Warriors @ Miami Heat 107-114

Egy félidőnyi játék általában kevés szokott lenni olyan sztárgárdák elleni, mint a Heat és nem volt ez másként most sem. A vendégek a meccs első felében gyakorlatilag mindent elsüllyesztettek, amit lehetett, 72 pontot dobtak a liga egyik, ha nem a legjobb védekezőalakulatának és a szünet előtt már 20 ponttal is vezettek, végül 14 egységgel jobban fordultak vendéglátóiknál, a nagyszünet után viszont minden borult. A Miami rákapcsolt, Wade erőszakosan tört be, a Warriors védelme szinte átjáróház volt számára, akiket egyszerűen leindítottak ebben a szakaszban. A harmadik negyed végére már csak egy pont volt a különbség, még mindig a Golden State javára, de a negyedik negyedben jött a darálógép. A Heat elhúzott 8-10 pontra, a túloldalon pedig egyedül Monta Ellis betörései jelentettek igazi veszélyt, az első félidőben remeklő Dorrell Wrightnak ekkor már nem ment annyira a dobás, végül így is 30 pontig jutott, de ez csak arra volt elég, hogy nagyjából egy órán keresztül a frászt hozzák a sportfogadókra és tisztes vereséget szenvedjenek. Rajon Rondo és most már Kevin Garnett sérülésével a Boston hullámvölgybe került, így már csak két vereségre a Miami a keleti első helytől, ami Celtics jelenlegi formáját tekintve szinte semmi.

Memphis Grizzlies @ San Antonio Spurs 106-112 h.u.

A Spurs saját drukkereit is meglepve 22-3-mal indította a szezont és a sokszor leírt, idősnek gondolt gárda úgy néz ki, megragadja utolsó esélyét a nagy dobásra. Az utóbbi időben már szorosabb meccseket játszottak, Manu Ginobili több meccset is nyert a végjátékban, de ez mit sem von le a győzelmek értékéből. Ma hajnalban a Grizzlies látogatott hozzájuk. A Memphisből hiányzott Rudy Gay, akit flagrant 2-vel kiküldtek a Rockets ellen és egy meccsre elmeszelte a liga, helyét Tony Allen vette át a kezdőben, O.J. Mayo pedig visszakerült eredeti helyére a cserepozícióból. A meccs az első negyed után úgy alakult, ahogy azt várni lehetett. Megnyugtató, 8-10 pontos előnye birtokában a hazai gárda magabiztosan uralta a meccset. Még 1:10-zel a vége előtt is öt ponttal mentek, amikor egy Manu alley-oop passzt nem tudott a helyére húzni Jefferson, ezzel esélyt hagyva a vendégeknek, amit Mayo ki is használt. Négy-öt sarkazás és szökellés után a helyére rakta a triplát, amivel 100 pontnál beérték a listavezetőt. A túloldalon Duncan lepasszolta ziccerben a tisztán álló RJ-nek, ám újabb hiba(homály) és jöhetett a ráadás. Itt már nem volt kérdés, a San Antonio simán tartotta otthon a W-t főként Tony Parker szinte hibátlan játékának köszönhetően és gyakorlatilag december közepére elmondható, hogy ott vannak a nyugati rájátszásban.

Miami Heat @ New York Knicks 113 – 91

Bombaformában a Heat. Ezt tudtuk New York béli fellépésük előtt is, de az előzetesen rangadónak várt összecsapás után teljesen biztosak lehetünk abban, a Miami lépett egy szintet a saját maga (és persze a média) által felépített lépcsősorozaton. A látványosan és végre eredményesen teljesítő Knicks nem találta a ritmust az első negyedben, de a félidőig 21 pontot szóró Gallinari vezetésével a nagyszünetre eltüntették hátrányukat. A következő 12 percben jött a LeBron varázslat, képtelen volt hibázni a kiboozott sztár, 14 pontot szerzett csak a 3. játékrészben, csapata pedig a 33 – 17-es periódussal gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. James végül tripla-duplázott, de mellette Wade és Bosh is aktívak voltak, egyaránt 26 egységig jutottak, a hátvéd mellesleg igazi tömőparádét varázsolt a Nagy Alma közönségének. Végül az ilyen arányú vendég siker is teljesen megérdemelt, a Knicksnél a győzelmi után a Stoudemire sorozat is megszakadt, a 24 ponttal és 14 pattanóval záró magasbedobó az elmúlt 10 meccsén először nem jutott el legalább 30-cig. STAT 28 mezőnydobást vállalt, amiből csak 11 talált, egyébiránt az egész hazai alakulat 40 százalékos dobóteljesítmény alatt maradt. A Miami ezzel zsinórban 11 győzelemnél, láthatjuk, igen jó hatással volt rájuk a dallasi vereség utáni csapatmegbeszélés.

Toronto Raptors @ Detroit Pistons 120-116

Még az NBA-ben is ritkának számít az a meccs, amit 25 pontos előnyről el tud bukni egy csapat. Ma hajnalban azonban ez is sikerült. A két gárda közül erre a Raptors tűnt erre esélyesebbnek, hiszen ha sülnek a dobásaik, nagyon eredményesek tudnak lenni, de védekezésbeli hiányosságaik miatt ha az ellenfél elindul, nem nagyon tudnak mit tenni az imádkozáson kívül. Ennek ellenére ma a Detroit volt az, amelyik egy negyednyi játék után úgy döntött, hogy ideje kezébe venni a meccset és szinte megtorpanás nélkül hozott össze a harmadik játékrész közepére negyed századnyi vezetést. Hogy ez mire volt elég? Semmire. A Raptors ugyanis nem adta fel és visszakapaszkodott úgy, hogy ember nem vette észre. Kettő perccel a vége előtt előbb kiegyenlítettek a vendégek Bargnani triplájával, majd Bayless ugyanilyen módon át is vette a vezetést fél perccel később. Ha a közönségnek nem lett volna elég sokkoló ez a vereség, akkor kaptak még egy kis adalékot a meccs végén. 113-120-nál Ben Wallace hárompontosa karriercsúcsot jelentő 23 pontot eredményezett neki. Még maga az elkövető is jót nevetett rajta, a NASA azonban különös, földön túli lényektől származó aktivitást érzékelt a térségben. Valljuk be, mással nem is nagyon lehet magyarázni ezt az egész meccset. John Kuester napjai meg vannak számlálva, a Pistons már egyértelműen nincs az irányítása alatt, nem lepődnénk meg, ha a következő elbocsájtott edző ő lenne.

Miami Heat @ Utah Jazz 111 – 98

Újabb jelét adta a Heat annak, hogy valóban komoly változáson megy keresztül a csapattá érés folyamatában. Nem kis próbatétel állt előttük, de meg tudták oldani a feladatot. Az őket fogadó Jazzel idén már játszottak egy klasszikussá vált derbit, tehát a visszavágás vágya is fűtötte Jameséket. A hazaiak megint elővették a velük kapcsolatban már megszokott forgatókönyvet és 10 pont feletti előnyt adtak a vendégeknek, több ízben is, majd kemény munkával, szépen lassan ledolgozták azt és a harmadik negyed vége felé már a vezetést is átvették. A Miami viszont láthatóan nagyot javult fejben is, meg tudtak újulni az összeroppanás helyett, James nagyon fontos pillanatban szerzett egy triplát, majd több jó védekezés következett és fokozatosan újra elléptek Williamséktől. Hiába próbált meg mindent a 25 pontos Jefferson, a dobások rendre rövidek lettek, az ellen pedig leindításokkal büntetett, melynek eredménye az lett, hogy a Heat idén harmadszor nyert pozitív mérlegű csapat ellen, ráadásul először idegenben. A sikerük kulcsa amellett, hogy Wade és James nagyot játszott, leginkább a meccsek óta gyűrűbe nem találó Ilgauskas feltámadása volt, a litván óriás dupla-duplázott, ráadásképp a legfontosabb lélektani pillanatokban süllyesztett el egy-egy távoli kettest. Mivel Bosh is igyekezett hasznossá tenni magát mindkét oldalon – bár a keménységgel még vannak problémák – mondhatni, igazi csapatmunka volt ez a győzelem részükről, könnyedségük egyik legérdekesebb jele volt, hogy idén először őszinte mosolyt láthattunk meccs közben Spolestra arcán is. Csapat ezzel hatos győzelmi szériánál tart.

Utah Jazz @ Orlando Magic 104 – 94

Mi történt a Jazz-el, adódik a kérdés. A Utah ugyanis megint kisebb csodát vitt véghez, 24 órával azután, hogy elképesztő meccsen verték idegenben a Heat-et, nem kisebb feladat várt rájuk, mint a Magic Orlando-ban. A meccs kísértetiesen hasonlított az előző napira, a hazaiak magukhoz ragadták a kezdeményezést és 10 pont körüli vezetésük állandósult egészen a harmadik negyed közepéig, ekkor még inkább beindultak és volt, hogy már 18 egységgel tartottak előrébb a Jazz-nél. De ekkor jött ugyanaz, amit tegnap láttunk, azaz a Jazz a záró játékrész első felében eltüntette hátrányát. A 30 pontig és 14 gólpasszig jutó Deron Williams minden helyzetből betalált, Kirilenko is kulcsfontosságú triplát dobott, Al Jefferson is hozzá tudta tenni a magáét, plusz Millsap formája se romlott sokat, 23 ponttal zárta az összecsapást, igaz triplakísérlet most nem kellett tőle. A végén D-Will pecsételte meg a hazaiak sorsát, így még csak komoly izgalmak sem voltak a végjátékot illetően. A Magic-ben egyébként visszatért Nelson is a pályára, ráadásul mindenki elfogadhatóan teljesített a kulcsembereik közül. Ami a legnagyobb meglepetés, hogy a magas posztokon verte meg nagyon őket a Jazz, Jefferson és Millsap összesen 44 pontot dobott nekik. A Jazz nagyon megtalált valamit, nem sok csapat fog a floridai túráról veretlenül távozni idén.

Los Angeles Clippers @ Utah Jazz 107 – 109 - kétszeri hosszabbítás után

Na, az ilyen meccsek miatt érdemes nézni az NBA-t. A Baron Davis nélküli Clippers igaz nem nyeri meccseit, de valamiért irtó jó őket nézni. Az idei Év Újonca cím egyik várományosa, Blake Griffin és a nyáron új impulzusokat kapó Eric Gordon ma is gondoskodtak a szórakoztatásunkról. A nem éppen magabiztosan rajtoló Jazz fogadta őket hazai pályán, ahol nem sok sót esznek meg általában az ellenfelek.
A rendes játékidő végén kettővel ment a Utah, de Gordon megmutatta, hogy hogyan kell egyenlíteni. Betört és egy hatalmasat zsákolt a centerek feje felett, majd védekezett egy izmosat Williams-en, következhetett a ráadás. Az öt perc során felválta estek a kosarak, a játékrész végén pedig mind D-Will-nek, mind pedig Gordon-nak lett volna esélye győztes duplát dobni, de mindketten hibáztak, jöhetett a második hosszabbítás!
Itt sajnálatos módon el kellett, hogy búcsúzzunk az egyik főszereplőtől, Gordon-tól, aki fájlalta vállait, annyira, hogy ki is szállt a derbiből (ennek még az első félidőben volt előzménye, egy ütközés során kínzó fájdalmakat élt át a Clips hőse). Ennek megfelelően meg is érezte a vérszagot a Jazz, ráadásként Butler egy nagyon csúnya faltot „ütött” Kirilenko-n, hat ponttal ment már a hazai gárda. De ekkor jött a Butler a semmiből és két triplájával egalizált, aki addig egyébként összesen két pontig jutott. Időkérés nélkül kellett támadnia a Jazz-nek a győzelemért, a harminc pontig jutó Williams átrobogott a pályán és dobott egy szép kis ziccert, amire Craig Smith nagyon közelről válaszolhatott volna, de sután elengedett dobása nem ér célt.

Statisztika: Gordon (27 pont, 7 eladott labda), Griffin (16 pont, 17 lepattanó, 5 eladott labda), Kaman (23 pont, 7 lepattanó, 4 blokk), illetve Williams (30 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz), Millsap (25 pont, 13 lepattanó), Jefferson (18 pont, 10 lepattanó, 3 blokk), Kirilenko (18 pont)

Utah Jazz @ Oklahoma City Thunder 120-99

A Utah 0-2-vel utazott az idei szezonhoz nagy reményeket fűző és két győzelemmel indító Oklahoma otthonába. A Jazz ráadásul csak kereste önmagát az első két meccsen, új magasemberük, Al Jefferon nem találta dobóformáját és a drukkerek számára félő volt, hogy három lesz az a két vereség a mai reggelre. Deron Williams-ék azonban elővettek valamit az elmúlt szezonok játékából. Rögtön az elején magukhoz ragadták a kezdeményezést, az irányító forintos passzainak és a Carlos Boozer helyébe lépő Paul Millsapnek köszönhetően el is húztak. A Thunder pocsékul dobott az elején, csak pár szerzett labdával és gyors indítással tudták tartani az ellent. Kicsit elhúzott a vendég csapat, a hazai pedig zárkózott, történt ez egészen 30-32-ig, amikortól a Jazz 6-8 pontra tudott ellépni tartósan. Az Oklahoma támadójátéka egysíkú és pontatlan volt, a Utah-é ellenben kihasználta a hazaiak gyenge pontját, a palánk alatti védekezést, Deron zsugái pedig mindig ziccerbe hozták a társakat (főként C.J. Miles-t, a már korábban említett Millsapet és Al Jeffersont) és a félidő végére 15 pontos előnnyel mehettek az öltözőbe. A játék képe mit sem változott a második félidőben, a Jazz tovább növelte előnyét már 20 pont fölé. Ekkor a Thunder egy utolsó rohamot még megpróbált, 13 pontra feljöttek többször is, de az ihletett formában dobó Millsap lehűtötte a kedélyeket, így a nap legjobban várt meccse végül sima vendég győzelembe hozott.