Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 76 – 101

Úgy néz ki, 3 – 1-es vezetést kellett adnia az ellenfélnek, hogy a Magic végre azt a kosárlabdát játssza, amivel lehet keresnivalója a Playoff-ban. Az életben maradásért harcoló hazaiak elszántan léptek parkettre, az első pillanattól kezdve szusszanásnyi időt sem hagytak a Hawks-nak a kibontakozásra, inkább ők irányították az egész találkozót. Bár a 26-ból bedobott 11 tripla még mindig nem veretes, de nem is ez volt a fő fegyver, amivel gyakorlatilag ízekre szedték Redick-ék az atlantaiakat. Kíméletlenül védekeztek és amint hozzájuk került a labda, zicerre/zsákolásra törően támadták a gyűrűt gyorsindításból vagy tranzícióból. Az első félidejük az előnyépítésről szólt, illetve arról, hogy a vendégek pillanatra se érezhessék azt, hogy lehet szemernyi esélyük. Miután a Hawks felmérte a helyzetét, azaz, hogy nekik nem osztottak ma lapot Floridában, semmi másra nem koncentráltak, minthogy valahogyan kibillentsék az ellenfél játékosait - főként Howard-ot - a nyugalmukból. Van Gundy mester időben észre is vette ezt, tehát leültette a 8 ponttal és 8 lepattanóval záró óriást. Egyébként DH12 megint az első negyed derekán összeszedte a két faltját, a helyére érkező Anderson pedig újfent botrányosan kezdett, de idővel elmúlt nála a lámpaláz és a pad egyik legjobbjaként 11-ig jutott pontokban és 7-ig lepattanókban. Ám az igazi x-faktor Redick volt, aki hatalmas lendületet adott beállásakor, szinte az egész Atlantát állva hagyta és ziccer bemutatót tartott.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 1. kör, 5. mérkőzés – 01:30

Ma véget érhet ez a párharc, amennyiben mindkét gárda azt hozza, amit eddig a sorozatban. Nem szerettünk volna ezzel nagy okosságot mondani, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy míg az Orlando gyakorlatilag csak Dwight Howard stabil teljesítményére tud építeni, a triplákra maximum csak szeretne. Eközben a szezon vége felé sokszor sokak által lesajnált Atlanta pedig akkorát javult és olyan mértékben megújult a PO-ra, mint ahogy azt a legnagyobbak szokták. Itt is elővehetjük a match-up témát, valamint az edzők ezzel kapcsolatos taktikai harcát. Az előbbivel kapcsolatban nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a Hawks kinti védői nem számítanak extra képességűnek – leszámítva az univerzális Josh Smith-t – ám a perimeter levédésében nagyon jók, ráadásul a nagyembereik igen okosan arra összpontosítanak, hogy Howard a lehető legnehezebben tudja csak megtalálni az üres távoli helyzeteket. A ma vendégként szereplő atlantaiak centerei nem szórnak 20 pontokat, ám rendkívül fegyelmezettek, illetve minden fortélyát ismerik annak, hogyan kell kibillenteni az ellent nyugalmi állapotából. Az harmadik derbin például Jason Richardson idegrendszerét sikerült „resetelni”, aminek következtében az amúgy is gyengén működő triplagyár elvesztette azt a játékosát, aki képes egy teljes meccses betli után is értékesíteni azokat a kintieket, melyekkel esetleg vissza lehet hozni a mérkőzést, akár a sírból is.

Orlando Magic(4.) @ Atlanta Hawks(5.) 85 – 88

Ahogy arról már szóesett a felvezetésben is, gyakorlatilag élet-halál mérkőzés volt ez az eltiltás miatt Jason Richardson nélkül felálló Magic-nek. Ha már egy fegyelmezetlenség jelentősen rontotta az esélyeiket, akkor hozzátehetjük, hogy Howard két nagyon korán beütött falttal kiülni kényszerült az első játékrész felétől, ez meg is adta az alaphangot az egész derbihez. A hazaiak kulcsemberei mind tisztában voltak azzal, hogy ma oda kell tenni magukat és nyugodtan, de lendületesen játszva kikészíthetik a sokat hibázó ellenfelet. Superman ugyan visszatért a folytatásban és szokásához híven szétszedte a benti embereket (29 pont, 17 lepattanó, 8 eladott labda), ám az Orlando-t utolérte saját taktikájának hibája, azaz a triplákat valami elképesztően gyengén szórták (23-ból 2), de erőltették őket, ráadásul a hátrányból kezdett második negyedben szinte képtelenek voltak betalálni közelebbről is. Az Atlanta nagyon komolyan összeszedte magát védekezésben, pontosan azt csinálták, ami Van Gundy csapatának a legkevésbé sem ízlett.

Elolvasom »

Philadelphia Sixers – Miami Heat 19.00

A hétvége második napján is négy mérkőzéssel jelentkezik az NBA. Legelőször a Heat próbálja meg azt, ami tegnap nem sikerült a Chicagónak. 1-2 periódust leszámítva uralják rendesen a párharcot és ha nem engednek ki, akkor sajnos a Philly fiatal gárdájának ez a mai lesz a végállomás idén. Kisebb sérülésekkel mindenki rendelkezik már ebben a szakaszban, de valószínűleg hiányzóval egyik oldalon sem találkozhatunk.

New York Knicks – Boston Celtics 01.00

Hét év után először lengi be a rájátszás hangulata a Madison Square Gardent. Ennek jegyében készülődik mindenki a csapatnál és a szurkolók körében is, ráadásul az első két meccset is csak az utolsó pillanatokban bukták el, így jogosan gondolhatják úgy, hogy itt az idő és a lehetőség nyerni is egyet.

Mindkét oldalt sérülések tizedelik. A hazaiaknál Chauncey Billups nagy valószínűséggel nem játszik, továbbra is pihentetnie kell első meccsen megsérült térdét. Amare Stoudemire-rel kapcsolatban már jobbak a kilátások. Bár az erőcsatár nem edzett a csapattal és otthon kapta a kezeléseket a hátára, Mike D’Antoni edző bizakodik a játékával kapcsolatban. A túloldalon továbbra is kérdéses Shaquille O’Neal pályára lépése, a harmadik meccsen minden bizonnyal nem, a negyediken pedig talán játszhat, hatalmas a ködösítés az óriás körül.

Memphis Grizzlies(8.) @ San Antonio Spurs(1.) 87 – 93

Manu Ginobili úgy néz ki, még időben visszatért a Spurs szemszögéből nézve, hiszen a második derbin 17 pontjával rögtön vezérként állt vissza a csatasorba. Sokat foglalkoztunk már ebben a párharcban a match-up-okkal, ami most úgy fest, az argentin jelenlétével a texasiaknak kedvez egy hajszállal. A SAS ugyan elhúzni nem tudott, de végig kézben tartotta a meccset, ráadásul a közvetlen végjátékot megelőzően a Grizzlies kissé talán elizgulta a dolgokat és pár kulcsfontosságú támadásból nem tudtak kosarat szerezni, a rutinrókák pedig kényelmesen lezárták az összecsapást. Sokat küszködött három napja a San Antonio a palánk alatti védekezéssel, ám most a veterán McDyess 11 pontra és 5 lepattanóra limitálta az ellen legkomolyabb támadófegyverét, Randolph-ot. A Memphis-nek természetesen így sem kell szégyenkeznie, főleg azért nem, mert a nyugati első kiemelt így, teljes kerettel sem látszik verhetetlennek számukra, két nagyon fontos találkozó jön az otthonukban. A győztes fél legkomolyabb érdemei mellett ki kell emelnünk, hogy példás csapategységet alkottak a játék minden területén, ezúttal is. Ginobili mellett a többi kulcsember is hozta az elvárható szintet, most megvolt az a lendület bennük, ami a legutóbbi meccsükön nem. A Spurs-nek létfontosságú volt ez a diadal, ami talán átlendítette őket a komoly holtponton, viszont igazán akkor tudnának lélektani előnybe kerülni, ha nem csak visszavennék a pályaelőnyt, de úgy érkezhetnének vissza San Antonioba, hogy rögtön lezárhatják a párharcot.

Denver Nuggets (5.) @ Oklahoma City Thunder (4.)
Első kör, 2. mérkőzés – start: 02:00

Kétszemélyes show-val indult a párharc, hiszen Durant 41, Westbrook 31 pontig jutott – persze az érem másik oldala, hogy így is csak alig tudták megverni ellenfelüket. Szinte garantált, hogy lesznek majd gyengébb meccseik, ekkor nagy szükség lesz Harden pontjaira, aki meglepetésre nagyon visszafogott (5 pont, 1/5 mezőnyből) volt az első meccsen. Ha nem tud felpörögni, akkor gondjaik lehetnek. Egyrészt mert cseretársai igen rapszódikusan teljesítenek, másrészt szemet bántóan nem foglalkoztatja a csapat a palánk alatt Ibakát és Perkinst.

San Antonio Spurs – Memphis Grizzlies 19.00

A menetrend ugyanaz, mint tegnap, csak a résztvevők mások. A hazaiaknál Ginobili játéka igencsak kérdéses és még ha pályára is lép, nagy kérdés, mennyire veti vissza utolsó meccsen szerzett sérülése. A vendégeknél papíron mindenki játékra kész Rudy Gay-t leszámítva. Az argentin dobóhátvéd játéka azért is érdekes lehet, mert ha nem kerül parkettre, akkor a Grizzlies legjobb védőjeként számon tartott Tony Allen valószínűleg Tony Parker őrzését veszi át, ez pedig a Spursnek semmiképp sem kedvezne. A Memphis tét nélkül játszhat, tegnap az Indiana esetében láthattuk, hogyan hathat ez pozitívan.

A Jazznél elkezdtek kapkodni. Al Jefferson remekül teljesít az All-Star óta támadásban, ugyanakkor védekezésben nagyon nem állt össze a Jefferson-Millsap palánk alatti duó. Ezért most azt tervezik, hogy a Netstől megszerzett Favorst kipróbálják  kicsit erőcsatárban, ezzel együtt Millsap kiscsatárban fog szerepelni. Az alapvető problémát azonban nem sikerült ezzel megoldani: Jefferson nem center, és soha nem is lesz az. Ráadásul nem csak ez a gond, hanem az is, hogy az elmúlt időszakban remekül dolgozó, többször 30 pont fölé jutó Millsap kikerül a palánk alól, ami az igazi közege. Noha egyelőre minden érintett lelkes, nem igazán tűnik ez nyerő megoldásnak. Persze az vesse Corbinra az első követ, aki zökkenőmentesen át tudná venni Sloantól a csapatot.

A Cleveland Cavaliers egy Hall of Famerrel erősödik – sajnos csak a pálya mellett. Joe Tait, a Cavs legendás rádiókommentátora súlyos műtéteken esett át, de szerencsére a 73 éves úriember felépült. Tervei szerint a mielőtt végleg visszavonulna a rádiózástól, a csapat idei utolsó 5 hazai meccsét kommentálni fogja.

Beigazolódtak a rossz hírek, a Hornets kulcsembere, David West keresztszalag-szakadást szenvedett tegnap este a Jazz elleni, hosszabbítással végződő derbi negyedik negyedében. Már az érkezés után lehetett sejteni, a szerződésének utolsó előtti évében lévő játékos (idén nyárra opciója van a kilépésre, korábban több hosszabbítási ajánlatot sem fogadott el jelenlegi kenyéradójától és tesztelni szerette volna a szabadügynök-piacot) MRI vizsgálaton vett részt, melyen megállapították a körülbelül hat hónapnyi rehabilitációt igénylő sérülést. A 31 éves magaesmber 7,5 milliós kontraktussal rendelkezhet az előttünk álló idényben, ha úgy dönt, mégis él a lehetőségével. Csapata számára meglehetősen komoly érvágást jelent a veterán kiesése, csupán 3 mérkőzésnyi előnyük van Paul-éknak a 9. helyezett Rockets előtt, illetve 4 az egy pozícióval hátrébb álló Suns-szal szemben.
Elolvasom »

Boston Celtics @ New Orleans Hornets 89-85

Nem túl jó előjelekkel készült a Celtics a New Orleans elleni meccsükre. Ha tavaly nem láttuk volna tőlük azt a pihenést, amit alapszakasz végén műveltek és utána azt a PO menetelést, amit véghezvittek, akkor azt is gondolhatnánk, gondban vannak. Természetesen kétszer ugyanabba a hibába nem esünk, ez a Boston jó lesz a rájátszásra, ettől függetlenül az utóbbi időben mutatott forma alapján maximum 50% esélyt lehetett adni nekik a találkozó előtt. Ez aztán gyorsan csökkent is, hiszen egy negyed után 28-14-re égtek. Paul(4 pont, 15 gólpassz, 7 pattanó) ugyan nem talált be, de már ekkor 7 gólpasszt kiosztott, Marco Belinelli(23 pont) pedig mindent bedobott, amit kiosztottak neki, neki már ekkor megvolt a 4 értékesített triplája. A dolog a második 12 percben sem sokat változott, némileg feljebb jöttek a vendégek, de nem számottevően. Az viszont már ekkor látszott, amit a cserék után lehetett tudni: ennek a Celticsnek erőssége lesz a kispad.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 96-91

A nap rangadóját Texasban játszottak, ahol a nyugati konferenciát nagyban befolyásoló találkozón vendégeskedtek Bryanték. A mérkőzés előtt másfél meccs különbség volt a Dallas javára, ám az utóbbi időben a Lakers magára talált, a Miami meccset leszámítva nem kaptak ki az all-star szünet óta. A vártnak megfelelően alakultak a dolgok, végig szorosan egymáson volt a két csapat. Eleinte még a Mavericks vezetett, ám a Los Angeles gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, nagyobb előnyt azonban soha nem tudtak kiharcolni, a legnagyobb különbség kilenc pont volt, ami a félidőre hatra olvadt. Hazai oldalon csak és kizárólag Shawn Marion(25 pont, 12 pattanó) és Dirk Nowitzki(25 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz) tudtak rangadóhoz méltóan teljesíteni, még a végül 13 pontig jutó Terry is pocsékul dobott, míg a túloldalon Bryant(16 pont) gyengébb estét fogott ki(nem használt a Heat meccs utáni másfél órás gyakorlás...), de Bynumtól(22 pont, 15 pattanó) és Gasoltól((18 pont) nagy segítséget kapott, valamint a padról is több pont érkezett a szokásosnál(28). A harmadik negyedben semmi változás nem történt addig, amíg a hazaiak egy rohammal fel nem jöttek 65-63-ra és itt a Lakersnél még nagyobbnak tűnt a gond, ugyanis Kobe bokája kiment. Egy gyors rohammal újra nyolc pontos fórt harcoltak azonban ki, és legnagyobb sztárjuk is visszatérhetett a parkettre a záró felvonásban, így jó előjelekkel vágtak neki a végjátéknak. Itt aztán megint állandósult ez a különbség, míg Németország valaha volt legjobb játékosa úgy nem gondolta, hogy ideje szorossá tenni és az ő vezérletével újra feljött a Dallas két pontra(89-91). Gasol ráadásul megtette azt a szívességet, hogy kihagyja az egyik büntetőt, Terry viszont nem tudta közelebb hozni csapatát, innentől pedig a büntetőpárbajban a vendégek már higgadtak maradtak. Ezzel az eredménnyel már csak fél meccs van a két gárda között és a Lakers jelenlegi formáját nézve nem kizárt, hogy ők fordulnak majd másodikként a post-seasonre.

2008. március 8-án egyedi esemény részesei lehettek az atlantai nézők: 51.9 másodperc erejéig pályára lépett a Hawks és a Heat. Történt ugyanis, hogy 2007. december 19-én az Atlanta-Miami meccsen hibáztak a zsűriasztalnál. A hosszabbításból 51.9 másodperc volt hátra, amikor Shaquille O’Neal faultja után két büntetőt értékesített a Hawks – miközben a hivatalos személyek jelezték, hogy Shaq ezzel kipontozódott. Itt történt a hiba, ugyanis ez még csak a center ötödik szabálytalansága volt.

Charlotte Bobcats @ Atlanta Hawks 88-86

Fontos keleti meccset játszottak ma Atlantában. A Bobcats a legjobb nyolcért, míg a Hawks a pályaelőnyért harcol. A hazai gárda papíron erősebb is, a vendégek pedig egy kissé meglepő vereségből is érkeztek, így nem meglepő módon az Atlanta kezdte jobban a meccset, nem is kicsit. Al Horford és Josh Smith ponterős játékának köszönhetően két és fél perccel az első félidő vége előtt nem kevesebb, mint 22 pont volt a különbség a javukra, amikor a Cats időt kért. Silas mester valami nagyon okosat mondhatott fiainak, mert előbb 13-ra letornázták a különbséget a fordulásra, majd egy kisebb harmadik negyedbeli hullámvölgyet leszámítva folyamatosan zárkóztak a következő játékrészben is. A záró szakaszra már csak négy pontos hátránnyal fordultak Shaun Livingstonnak és Stephen Jacksonnak köszönhetően, akik a végén is odatették magukat. Öt és fél perccel a vége előtt vezetett először a Charlotte, ekkor viszont úgy tűnt, az Atlanta észbe kap és tudott válaszolni minden kosárra, a végjátékban fél perccel a vége előtt egál állásnál pedig nekik volt lehetőségük átvenni a vezetést. Az egész meccsen gyengén játszó Joe Johnson azonban kihagyta a tempót, a másik oldalon pedig Captain Jackre jutott a feladat, hogy megnyerje csapatának a találkozót. Ő két emberről is megtette ezt a dudaszó pillanatában, ezzel pedig kapaszkodnak a bombaformában lévő Indianára, a hazai együttes pedig nagy riválisához, a Magichez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlanná kezd válni.

Mint ahogy azt már a reggeli összefoglalónkból is megtudhattátok, a Cleveland Cavaliers végre nyerni tudott egy meccset és ezzel Jamison-ék megszakították abszolút NBA rekordnak számító, 26 találkozót számláló vereségszériájukat. A Cavs számára hőn áhított győzelem hazai pályán, a Clippers ellen született meg, ez egybeesett a január 15. óta kényszerpihenőn lévő Mo Williams visszatérésével is. „Nagyszerűen érzem magam,” – mondta a kisember.

Hátvédtársa, Daniel Gibson is megszólalt az ügyben: „Újra tudok mosolyogni, ez nagyon jól esik. Értékes dolog a győzelem érzése.” Természetesen a sokat (jogosan) kritizált Scott edzőnek is volt mondanivalója, ő úgy nyilatkozott, hogy „keserédes dolog ez”, boldog, hogy végre túl vannak rajta. „Egy perccel a vége előtt felnéztem, és azt mondtam, ha egy nappal korábban is ilyen keményen játszottunk, győztünk volna. Remek, hogy megszabadultunk ettől a tehertől, de a játékosainktól elvárom, hogy minden egyes összecsapáson hasonlóan küzdjenek. Ha így fog történni, rendben leszünk.”

Dallas Mavericks @ Charlotte Bobcats 101-92

A két csapat formája és játékereje sincs köszönőviszonyban egymással, Dirk visszatérése után ugyanis a Mavs még kicsit bizonytalan volt, ám sorozatban hét győztes meccsel érkeztek az edzőváltás után stabil 50%-ra beálló Bobcatshez. A mérkőzés elején rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést és egy félidőnyi játék után úgy vezettek tíz ponttal, hogy DeShawn Stevensont leszámítva mindenki viszonylag jól dobott, főként Dirk, valamint a ma jobbik arcát mutató Jason Terry, előbbi 11, míg utóbbi 14 egységet termelt a nagyszünetig. A túl oldalon Diaw és Livingston tartották a csapatukat kisebb meglepetésre(9, illetve 10 pont), Jackson és Wallace pedig pontszerzésben háttérbe szorultak. A helyzet a harmadik negyedben sem változott, a vendégek 16 pontra léptek el, így az utolsó felvonásra már semmi izgalom nem maradt. A Dallas az év elején látható óriási formába kezd megint lendülni(most Butler nélkül, ennyit arról, hogy mennyit számított Caron nekik), míg a Charlotte képtelen egy jobb sorozatra, pedig a Phillyre tapadva bemasírozhatnának a legjobb nyolcba.

Ha a legutóbbi híreinkben az All-Star csapatokba választottak kerültek a reflektorfénybe, akkor most szenteljünk egy pár sort azoknak, akik lemaradni látszanak (hisz még van egy üres hely Nyugaton, illetve lehetnek további sérültek).

Talán a legnagyobb meglepetést a lepattanó- és dupla-dupla király, Kevin Love kimaradása okozta. Az érintett úgy nyilatkozott a történtekről, hogy tudja, mennyire fontos a győzelmi mutató, ám mégis úgy érzi, megérdemelte volna a helyet a cserék között. Ettől függetlenül nincs túlzottan elkeseredve, reménykedik benne, hogy David Stern az ő nevét mondja majd ki, mikor bejelenti, ki fogja Yao-t helyettesíteni a gálán. Jegyezzük meg, a Timberwolves fiatalja utóbbi 33 meccsén dupla-duplázott, 21,4-es pontátlaggal és ligaelsőséget jelentő 15,5 pattanóval meccsenként „statisztikailag” megmagyarázhatatlan, miért nem szavazták be az edzők a legjobbak közé.

Rögtön mehetünk is tovább a sorban, hisz egy másik dupla-dupla gyáros, Zach Randolph is lemaradt a listáról. A Memphis nagyágyúja viszont nagyon szimpatikusan nyilatkozott a helyzetről, azt állítja, az ő fejében sokkal inkább arról keringenek a gondolatok, hogy miként tudná csapatát rájátszásba segíteni. „Fontos része vagyok a gárdának, komoly felelősségem van abban, hogy elérjük a Playoff-ot,” – mondta a Grizziles nagyembere. „Vinni akarom a hátamon ezeket a srácokat és minden egyes este ki szeretném hozni magamból a maximumot. De azért van körülöttem sok-sok fiatal, tehetséges játékos. Ezért közösen is vállalnunk kell a felelősséget.” Mint ismeretes, Randolph tavaly helyet kapott az All-Star-on, most kevés esélye van, hogy akár tartalékként is számításba vegyék. A csapat tulajdonosa, Michael Heisley garantálta a csapat szurkolóinak, hogy idén végre bejutnak a legjobb nyolc közé főcsoportjukban, hosszú idő óta először áll a Memphis pozitív mérleggel, ám jelen pillanatban ez csupán a 9. pozícióhoz elegendő.

Boston Celtics @ Los Angeles Lakers 109 – 96

Azok után, hogy ez a két csapat az előző idényben hét meccses, öldöklő küzdelmet vívott a bajnoki címért, ebben az alapszakaszban először nézhetett farkasszemet egymással. A címvédő álmoskásan kezdett, amit Garnett-ék szépen ki tudtak használni, az első percekben a Boston uralta a játékot, ám ekkor már látszott, nagyon nehéz dolguk lesz Kobe Bryant-tel. A Lakers ásza talán még sosem játszott ennyire jól és hatékonyan mióta a nagy hármas vezette Celtics jött csapatával szembe, az első félidőben berámolt 22 pont tőle klasszis performanszt sejtetett. A második negyed közepéig minden nagyon jól is ment Pierce-éknek, ám ekkor ritmust tudott váltani a hazai alakulat, szinte minden támadásukat pontra tudták váltani a nagyszünetig Bynum-ék. A védekezésben kissé tanácstalannak tűnő vendégeket az is zavarta, hogy Garnett egy, a spanyoltól érkezett (vétlen) könyökös után vérző fejjel volt kénytelen elhagyni a játékteret, igaz, hamar visszatérhetett. A legnagyobb LAL vezetés közvetlenül a játékrész vége előtt alakult ki, ám Lamar Odom nagy butaságot csinált a dudaszó pillanatában félpályás hármassal kísérletező Davis-szel szemben, ugyanis faltolta őt, a zöldek legtöbbet fejlődött játékosa köszönte szépen és 2 pontot faragott a hátrányból.

Ahogy ígértük, ebben az epizódban jött el Arvydas Sabonis ideje! Egy korábbi részben részleteztük, milyen kalandos körülmények közt került végül Amerikába, most viszont arról lesz szó, hogy 1995-ös Portlandbe érkezése után mit tett le az asztalra. A litvánok óriása gyakorlatilag mindent megnyert ekkorra, még ’85-ben Európa bajnok, ’88-ban pedig Olimpiai bajnok lett, a Blazers-be igazolása előtti idényben pedig a Real Madrid-dal lett spanyol aranyérmes (másodszor) és Euroliga győztes, ő lett a Final Four MVP-je is. Hiába mondták róla, hogy ekkora már (leginkább korábbi sérülései miatt) túl volt a csúcson, első évadjában 14,5 pontot és 8,1 lepattanót átlagolva másodikként végzett az Év Újonca és a Legjobb Hatodik Ember választáson is, mellesleg 55 százalékkal tüzelt mezőnyből. Érdekesség, hogy a rájátszásban 23,6-re növelte a pont- és 10,2-re a pattanó átlagát. A ’96 – ’97-es évadban a kezdőbe került, ám játékideje nem haladta meg a 25 percet, elhasznált térdei sajnos csak ennyire adtak számára lehetőséget, mutatói kissé visszaestek (13,4 és 7,9), ám karrierje legjobb NBA szezonját produkálva ’97 – ’98-ban 16-ot dobott és 10 pattanót kapott le mérkőzésenként. Sőt, a bajnokság egyik legintelligensebb és legjobban passzoló centerének tartották a szakértők, ekkor egyébként 32 percet tölthetett átlagosan játékban, ami messze a legtöbb nála 7 amerikai éve alatt.

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 89-110

A napról-napra jobb Bulls fogadta a nap első meccsén az éppen ellentétes pályát bejáró Indianát. A Pacers a tegnapi győzelmüket leszámítva elképesztő pocsék formában van, ráadásul a Chicago 10-0-lal állt a találkozó előtt a saját divíziójában lévő csapatok ellen. Ennek ellenére a vendégek nagyon szépen tartották magukat, az első negyedben vezettek is, de miután a hazaiak fordítottak sem adták meg magukat és a harmadik negyed végéig szoros küzdelemre kényszerítették jóval esélyesebb vendéglátóikat, ekkor azonban a gyomorbántalmakkal küzdő Rose vezetésével a Bulls bedarálta ellenfelét. Jó hír a hazaiaknak, hogy a bokasérülés miatt letámogatott Taj Gibson később visszatért a padra saját lábán és állítólag játszhatott volna, ha nagyon muszáj. Ezzel a győzelemmel a Chicago 2.5 meccsel lemaradva második már a Celtics mögött a keleti főcsoportban, 19 meccsel vannak 50% fölött, amire az 1997-98-es szezon óta nem volt példa és 12-0-lal állnak, ha Keith Bogans legalább hat pontot dob. A Pacersnél nagy változások várhatóak, többet, jobbat az esti hírmorzsákban.

Oklahoma City Thunder @ New Orleans Hornets 89 – 91

Óriási derbit játszott a Thunder és a Hornets New Orleansban, ahol sorozatban másodszor jött össze a teltház. Ennek megfelelően kiváló hangulatot teremtettek a hazai szimpatizánsok, hatalmas lökést adva csapatuknak, ami egyébként 12 perc játék után 33 – 19-re égett. Nem sokan gondolták volna, hogy Paul-éknak lehet az idény eleji, 8-as győzelmi sorozatuknál is hosszabb pozitív szériájuk idén, ám a helyzet úgy festett, Monty Williams fiai a 9. diadalukért indultak harcba, aminek megszerzésével egyből a konferencia harmadik helyére léphettek volna elő. Miután az első negyedben minden összejött Durant-éknak, a liga legjobb védőcsapata erőt vett magán és csupán 11 további pontot engedélyezett ellenfelének a nagyszünetig. Mivel ezzel egy időben támadásban is sikerült feljavulni, fél távnál 5 pontos NOH előnyt mutatott az eredményjelző, ezt az eredményt CP3 buzzere alakította ki. A Thunder érezte, hogy ritmust kell váltani, Durant be is gyújtotta a rakétákat, 22-vel állt ennek az etapnak a lefújásakor, az OKC pedig kiegyenlített, kezdődhetett minden elölről az utolsó játékrészben. Mint később kiderült, a hazaiak védekezése annyira hatékony volt, hogy a liga pontkirálya már kosarat sem szerzett ebben a szakaszban, ám a hihetetlen hasznosan játszó Ibaka-nak köszönhetően így is meccsben tudott maradni a vendég gárda. A végjáték elképesztő fordulatokat és izgalmakat hozott, kezdődött minden azzal, hogy 5 pontos Thunder vezetésnél Paul előbb dobott egy ziccert, majd bevert egy óriási hármast, 5 minutummal a lefújás előtt megint egál. Ibaka törte meg a hazaiak lendületét, szinte a védőjét is a gyűrűbe rakva zsákolt egy embereset, majd a nem túl hatékonyan tüzelő Westbrook is betalált, megint négy az OKC-nek. Ekkor lépett elő David West, három tempót értékesített egymás után, amire csak egy Westbrook kettes érkezett válaszul, ám ekkor már az utolsó percen belül jártunk. Az ellentámadásnál a vendégek irányítója, majd Durant is elpuskázott egy helyzetet, ám Thornton sem talált be, így 17 szekundummal a végső dudaszó előtt támadhatott Brooks legénysége a győzelemért. Ám Chris Paul hősiesen küzdve megszerezte a labdát a bedobás után és robogott vele a pályán, falttal állították meg. Egy időkérést követően West kezébe került a labda, ő pedig egy egészen lehetetlen helyzetből beszórta a meccsnyerő kettest! Maradt még ugyan fél másodperc a fordításra, de a hazaiak újonc edzője húzott egy hatalmasat, beküldte a labdát bedobni igyekvő Shefolosha-ra Mbenga-t, aminek az lett a következménye, hogy túl magas labdát adott Ibaka-nak az oklahomai, megmaradt az előny és ünnepelhetett a NOH! Vigyázz, liga, jön a Hornets!

A mai nap bizonyította be, hogy miért kellene kevesebb meccs az NBA-ben és miért nem kellenének olyan helyzetek, hogy csapatok folyamatosan egymás utáni napokon játszanak. A tegnap tíz meccs után ma 13 találkozó került sorra és 2-3 üdítő kivételtől eltekintve leginkább arról szólt a fáma, hogy megnehezítsék a csapatok a dolgomat a nap lúzere kérdésnél. Lássuk meccsről-meccsre:

Atlanta Hawks @ Charlotte Bobcats 103-87

Itt még nem is volt semmi probléma látszólag. A Hawks egy megalázó vereségből jött otthonról, míg a Bobcats egy győzelmi sorozatot próbált meg továbbvinni. Érthető módon az Atlantánál volt nagyobb a motiváció és jobb csapat is, ennek ellenére a hazaiak öt pontos előnnyel vonultak szünetre, ami lehetett volna több is, ha csak a ziccereiket bedobják. Nem tették és a második félidőben a vendégek hengere bedarálta őket. Joe Johnson az első félidőben előbb még megsérült, de a másodikban visszatért és főleg az ő vezetésével lélektanilag helyrerakták magukat és mennek a keleti nagy ötössel. A Charlotte kezd visszaesni az edzőváltás okozta pozitív hullámból és mostanság már vereségből is jön jócskán, mindenesetre érdekes kérdés, hogy vajon amellett döntenek-e, hogy elkezdik a csapat újjáépítését és nagy, hosszú szerződésű játékosaikat eladják(ezt kellene) vagy idén is megpróbálnak bejutni a PO-ba, ahonnan csont nélkül zavarják el őket újfent.

Philadelphia 76ers @ Orlando Magic 98 – 99 – hosszabbítás után

A Magic újabban igen hasonló forgatókönyv szerint játssza a találkozóit. Ezúttal a Philly-nek hagyták, vezessenek csak nyugodtan a találkozó nagy részében, a végén majd úgyis behozzák a lemaradást. Ez így is lett, egy perccel a vége előtt Howard-ra fújtak egy támadót, amivel kipontozódott, buta módon odaszólt a bíráknak is, még egy technikait is kapott bónuszként. A vendégek ezután két Iguodala büntetőnek köszönhetően öttel mentek 28 másodperccel a rendes játékidő vége előtt. Redick értékesített egy gyors ziccert, majd faltolták Williams-et, aki csak az egyik kísérletét tette a helyére. 17 szekundum maradt a kijelzőn, mikor Richardson, aki kritikán alul teljesített addig, fogta és Iguodala faltjával együtt, ráfordulásból vágta be a triplát, mivel a +1 is összejött, egyenlített a Magic! Az ellenoldalon Lou Williams hármasa hosszas pattogás után lejött, még egy gyors bedobás utáni triplára mardadt ideje a hazaiaknak, ám a 20 pontos  szezoncsúccsal kirukkoló Anderson nem talált be, jöhetett a ráadás. Itt már minden Redick-ről szólt, a Duke egykori ásza előbb közelről talált be, majd értékesített egy 3+1-es akciót, amivel eldöntötte a W sorsát, mivel hogy Young hátrányt faragó zsákolása után az utolsó labda a vendégek kezébe került, de Iggy és Turner is mellélőttek, örülhetett a Magic, újfent hihetetlen módon menekültek meg, a rutintalan Sixers csak a buta megoldásainak köszönhette a vereséget.

Miami Heat @ Chicago Bulls 96-99

A cím nem véletlen, hiszen LeBron hírhedt, rossz karmára utaló kárörvendése óta két zakót is elszenvedett a Heat, hajnalban pedig a harmadikra készültek, ami még James nélkül sem mutat fényesen. A liga talán legnagyobb sztárja ugyan részt vett a bemelegítésen, de Erik Spoelstra fél órával a találkozó kezdete előtt kizárta a játékos pályára lépését. Ennek, illetve a Bulls hazai formájának megfelelően elég egyoldalú volt a kezdés, a második negyed elején 33-19-nél volt a legnagyobb a differencia, a vendégek azonban ekkor beküldték a nehéztüzéreket, akik pontról-pontra csökkentették a hátrányt. A negyed vége felé 6-8 egység volt a különbség, amikor a csapat másik sztárja, Dwyane Wade megőrült, összesen 20 pontig jutott a nagyszünetig és vezetésével hihetetlennek tűnő öt pontos fórral fordult a Miami.

Orlando Magic @ New Orleans Hornets 89 – 92 – hosszabbítás után

A Magic kilences győzelmi sorozattal érkezett New Orleansba, ahol kellemes meglepetésre viszonylag népes és lelkes nézősereg gyűlt össze. Monty Williams újonc vezetőedző létére a liga egyik leghatékonyabb védelmét rakta össze, erről a mai este után az Orlando játékosok sokat tudnának mesélni. Viszont a Magic akármilyen pocsékul dob egy majdnem teljes meccsen át, amennyiben sikerült 10 ponton belül maradniuk az utolsó 2 percre, egész egyszerűen nem lehet leírni őket. Már a fél hazai csarnok ünnepelt, mikor Richardson egy triplával visszahozta a reményeket, majd a következő támadásból villámgyorsan bevert még egyet, ekkor már 44 másodpercen belül jártunk, ráadásul a túloldalon lefaltolt – egyébként dupla-duplázó – Paul megtette azt a szívességet, hogy kettő pontos előnynél csak a második büntetőjét értékesítette. Van Gundy időt kért, Turkoglu pedig egy kis passzolgatás után könyörtelenül beverte az egyenlítő hármast. Maradt ugyan még egy kurta támadásra való ideje a hazaiaknak, de West nem talált be középtávolról. Jöhettek az extra percek, ahol a meccs második percében lesérülő Belinelli helyén játszó Thornton lépett elő. A másodéves játékos egy trojkával nyitott, dobott később egy tempót, majd miután a 29 pontos, 20 lepattanós Howard mind a két büntetőjét elhibázta egy pontos vendég hátránynál 11 szekundummal a lefújás előtt, megmutatta Superman-nek, hogy is kell jól teljesíteni ebben a műfajban, két sikeres egypontosával lezárta a mérkőzést, csapata legeredményesebbje is ő lett 22 egységével. Az egyébként egyre jobban formába lendülő Hornets nagyon nagy győzelmet aratott, ami talán visszaadja még inkább az idei szezonba vetett hitüket. Az Orlando ráfázott 8 emberes rotációjára, illetve a kritikán aluli büntetőzésre, 10 próbálkozásukból csupán 5-öt voltak képesek pontra váltani.

Golden State Warriors @ Miami Heat 107-114

Egy félidőnyi játék általában kevés szokott lenni olyan sztárgárdák elleni, mint a Heat és nem volt ez másként most sem. A vendégek a meccs első felében gyakorlatilag mindent elsüllyesztettek, amit lehetett, 72 pontot dobtak a liga egyik, ha nem a legjobb védekezőalakulatának és a szünet előtt már 20 ponttal is vezettek, végül 14 egységgel jobban fordultak vendéglátóiknál, a nagyszünet után viszont minden borult. A Miami rákapcsolt, Wade erőszakosan tört be, a Warriors védelme szinte átjáróház volt számára, akiket egyszerűen leindítottak ebben a szakaszban. A harmadik negyed végére már csak egy pont volt a különbség, még mindig a Golden State javára, de a negyedik negyedben jött a darálógép. A Heat elhúzott 8-10 pontra, a túloldalon pedig egyedül Monta Ellis betörései jelentettek igazi veszélyt, az első félidőben remeklő Dorrell Wrightnak ekkor már nem ment annyira a dobás, végül így is 30 pontig jutott, de ez csak arra volt elég, hogy nagyjából egy órán keresztül a frászt hozzák a sportfogadókra és tisztes vereséget szenvedjenek. Rajon Rondo és most már Kevin Garnett sérülésével a Boston hullámvölgybe került, így már csak két vereségre a Miami a keleti első helytől, ami Celtics jelenlegi formáját tekintve szinte semmi.

Philadelphia 76ers @ Los Angeles Lakers 98 – 102

Sokan féltik a Lakers-t. Jogosan vagy sem, erre csak hónapok múlva fogunk érdemleges választ kapni. Az Iguodala-t nélkülöző vendégek bizony megérezték a vérszagot, hiába harcolt ki 10 pontos előnyt már az első játékrész után a címvédő, az igen harcosan játszó Philadelphia beérte Bryant-ékat és nem volt hajlandó megadni magát. Hogy nem lett belőle újabb csúnya hazai égés, arról Kobe gondoskodott, 98 – 98-as állásnál 1:15-tel a vége előtt. Mivel a Philly már nem tudott betalálni a gyűrűbe, örülhetett a LAL, ám szurkolóik továbbra is vakarhatják a fejüket, mire lenne szükség, hogy kedvenceik egy kicsit több örömet okozhassanak nekik az alapszakasz során. Ami viszont Phil Jackson én csapata számlájára írható, az a kezdőötösükben nemrég véghezvitt változtatás. Az oda bekerült Bynum 15 pattanóval igazolta, egyre hatékonyabb a palánk alatt, a „helyette padozó” Odom csereként is nagy hasznára van csapatának, 18-cal zárta az estét. Mr. 81 végre az elvárásoknak megfelelően teljesített, 33 pontja és meccsnyerő kettese önmagáért beszél, az még többet szépít performanszán, hogy mezőnyből 50 százalék felett tüzelt. Az idényt élete formájában kezdő Gasol hosszú idő után újra remekelt, 20 egységgel és 8 pattanóval járult hozzá a győzelemhez, ráadásul csak 3 dobást hibázott el. Akkor mégis hogyan lett szoros a derbi?! Odom-ot leszámítva megint impotens volt a hazai pad, a túloldalon pedig újra a már jól megszokott kiegyensúlyozott csapatmunkát láthattuk, ám Philadelphiában szükség lesz egy igazi vezérre, ha szintet akarnak lépni.

Indiana Pacers @ Boston Celtics 88 – 99

Az idény eddigi részében már két csapat is eljutott zsinórban 12 sikerig, de sem a Spurs-nek, sem pedig a Mavs-nek nem sikerült megnyernie soron következő fellépését. Ami nem jött össze a nyugatiaknak, azt véghezvitte a Boston. A sérülésektől továbbra is megtizedelt főcsoport első az Indiana-t fogadta, már legalább Shaquille O’neal-lal a fedélzeten. Ha a vén Diesel arra járt, rögtön össze is kapart 11 pontot a meccs legelején, a hazai csapat pedig 7 pontos előnyt harcolt ki a 12. perc végére. Jött azonban a szokásos második negyedbeli visszaesés és Granger-ék felzárkóztak, sőt, volt, hogy vezettek is, de a nagyszünetre megint a Celtics vonulhatott előnnyel. A következő játékrészben beindult Pierce, aki végül tripla-dupláig jutott, ráadásképp második egymás utáni meccsén osztott ki legalább 10 gólpasszt, ami először történt meg fele karrierje során. A Boston Rondo hiányában is tökéletes csapatmunkával húzta be a kötelezőt, igaz, a padról beállva ezúttal összesen két játékosuk talált a gyűrűbe, azért Big Baby Davis 18 pontja dicséretes. A Pacers ezzel a vereséggel már két meccsel van 50 százalék alatt, idén ennél rosszabbul még nem álltak. A bajnoki címre törő veteránok még egy kalapemelést érdemelnek azért, mert 13 győzelemből álló sorozatukat számos alap rotáció béli emberük nélkül hozták össze.

Miami Heat @ New York Knicks 113 – 91

Bombaformában a Heat. Ezt tudtuk New York béli fellépésük előtt is, de az előzetesen rangadónak várt összecsapás után teljesen biztosak lehetünk abban, a Miami lépett egy szintet a saját maga (és persze a média) által felépített lépcsősorozaton. A látványosan és végre eredményesen teljesítő Knicks nem találta a ritmust az első negyedben, de a félidőig 21 pontot szóró Gallinari vezetésével a nagyszünetre eltüntették hátrányukat. A következő 12 percben jött a LeBron varázslat, képtelen volt hibázni a kiboozott sztár, 14 pontot szerzett csak a 3. játékrészben, csapata pedig a 33 – 17-es periódussal gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. James végül tripla-duplázott, de mellette Wade és Bosh is aktívak voltak, egyaránt 26 egységig jutottak, a hátvéd mellesleg igazi tömőparádét varázsolt a Nagy Alma közönségének. Végül az ilyen arányú vendég siker is teljesen megérdemelt, a Knicksnél a győzelmi után a Stoudemire sorozat is megszakadt, a 24 ponttal és 14 pattanóval záró magasbedobó az elmúlt 10 meccsén először nem jutott el legalább 30-cig. STAT 28 mezőnydobást vállalt, amiből csak 11 talált, egyébiránt az egész hazai alakulat 40 százalékos dobóteljesítmény alatt maradt. A Miami ezzel zsinórban 11 győzelemnél, láthatjuk, igen jó hatással volt rájuk a dallasi vereség utáni csapatmegbeszélés.

Dézsi Attila okfejtése

A Hornets egy tipikus példája annak, hogy hogyan lehet egy csapat két évtizedének lehetőségeit és sikereit limitálni, felforgatni. Pár napja kiderült, hogy George Shinn többségi tulajdonos (ingatlan és autókereskedő, valamint üzletember) megválik a Darazsaktól, és eladja részesedését. A legmeglepőbb végül az volt, hogy ezt az NBA vette meg, így David Stern dirigálhat mostantól, mint a liga elnöke. Az NBA történetében ez az első ilyen eset. Mostantól minden Hornets szurkoló figyelme éberebbé vált. Kíváncsiak vagyunk, én legalábbis nagyon, miként fognak megváltozni a vezetőség és a csapat közötti mostoha viszonyok. Biztos vagyok benne, hogy a szurkolóknak és a klub keménymagjának is tele volt már a hócipője Shinn-el. Én 1997-től követem a franchise kalandos és rögös útjait, de amit láttam az nem tetszett. Voltak reménysugarak, egy-egy olyan év, ami a szürke háttérből való kilábalásra utalt, de ez mindig szigorúan sok-sok évente egy idénynek felelt meg. A tulajdonosi játszmák meg mindig akkor kerültek rivaldafénybe, amikor már nem lehetett elkerülni vagy megelőzni a problémát. Igazából nem tudom, hogy mit akartak ezzel a csapattal, tiszta vándorcirkusz lett. Szerintem kár volt Charlotte-ból elvonszolni őket.

A Darázsfészek

Az NBA elfogadta az új csapat jelentkezését, és 1988-ban Shinn megépítette a Charlotte Colisseum-ot, amely kb. 24 000 főt képes befogadni. A város szemében egy hős lett, és pezsgő profi sportéletet hozott a közösség számára. Az első szezonra 15 000 szezon bérletet adtak el, a teltházas feliratot zsinórban 358-szor rakták ki az ajtókra, ami kilenc alapszakasz szezonnak felel meg. 1988-1996-ig a liga legmagasabb látogatottságú csapata volt. Ezek után pedig mélyrepülés indult az alábbi tények miatt: