Alig pár nap telt el a Lakers szappanoperája óta, de újabb botrány van kialakulóban, ennek kifejtését azonban kezdjük rögtön az elején. Tegnap hajnalban, magyar idő szerint 02:30-kor tartották az idei NBA draft lottery-jét. 12 csapat foglalt helyet a stúdióban, mert a 14 PO-ba nem bejutott gárda közül a Clippers a saját első körösét a Baron Davis-Mo Williams cserében adta át Clevelandbe, amely a nyolcadik pozíciót foglalta el, a New Jersey pedig többek mellett a hatodik választás jogát cserélte el Utah-ba Deron Williams-ért. A legjobb helyről a Timberwolves indult, de a Cavaliers két pickje is magasan rangsorolt volt.

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) 83 - 95

A ligaelső Bulls és a kisebb meglepetésre még itt a második körben is harcban lévő Atlanta mondhatni, igazi sakkjátszmát vív egymással a sorozatot tekintve. Két újonc vezetőedző készíti fel a csatákra a gárdákat, de olyan magabiztossággal és hozzáértéssel teszik, hogy azt öröm nézni. Sokszor elhangzik, hogy az NBA nem az edzők ligája, nos ebben a párharcban azért ennek valahol az ellenpéldáját (is) láthatjuk. Két-két diadal után tegnap megmérkőzhettek egymással a felek Chicagóban a lélektanilag nagyon fontos harmadikért, és a célnak megfelelően igyekeztek kijavítani az eddigi hibáikat, illetve megtartani azt, ami korábban jól működött. Udvariasan kezdjük a vendégekkel, akik a Collins-féle magasabb kezdőötössel álltak fel, ez legutóbb meghozta gyümölcsét, ahogy több szempontból most is. Horford ugyan nem dobott karriercsúcsot (12 pont), de a kedvelt dobóhelyeiről tüzelhetett, igaz a hajrára fejben látszólag elfáradt és nem jöttek be a megoldásai. Smith már jóval kevesebb középtávolit vállalt (14-ből 6 összesen mezőnyből), az alakulat PO-meglepetésembere, Jeff Teague pedig ugyanolyan agresszívan támadta a gyűrűt, mint az utóbbi fellépésein. 21 pontjával újfent bizonyított, gyönyörű megoldásokat láthattunk tőle. Hogy mi hiányzott a sikerhez a negyedik negyed elején még a vezetést is visszaszerző Hawksnak? A válasz Johnson (15-ből 6 mezőny, 5-ből 1 tripla), illetve Crawford (2 pont, 9-ből 1 mezőny) teljesítményében található, ezzel át is térhetünk a Bulls „részlegére”, a vendéglátók kiválóan hajtották végre a két atlantai dobógép védését, ahogy azt már huzamosabb ideje művelik ebben a sorozatban (az első találkozót leszámítva mindig így történt).

Elolvasom »

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) 2. kör, 5. mérkőzés - 02:00

A sok komoly meglepetés, illetve a csillaghullás miatt talán kissé kevés szó esik a ligaelső Bulls és a szintén várakozáson felül teljesítő Hawks párharcáról. Ugyan négy lejátszott meccs után egálra áll ez a sorozat, de mégsem sokan „szimatolnak” itt újabb papírforma borulást, pedig az Atlanta már legyőzött egy nálánál előzetesen többre taksált ellenfelet. Hogy miért ez a helyzet? Először, mielőtt megnéznénk a statisztikákat, magyarázzuk ezt meg annyival, hogy azért, mert egy első mérkőzéses hazai bukta után erősen úgy festett, hogy a Bulls nagyon precíz csapatvédekezéssel képes kihúzni az Atlanta két támadásbeli méregfogát, azaz nem engedik érvényesülni Joe Johnsont és Jamaal Crawfordot. Bizony a második és a harmadik derbin mondhatni, arról szólt a Hawks játéka, hogy ugyan tudnak hatékony szinten védekezni, de támadásban teljesen képtelenek megfelelő hatásfokkal tüzelni az üresen maradt játékosok, gondolunk itt Josh Smith-re (akinek dobásainál már az atlantai közönség is torkaszakadtából üvöltötte, hogy NO!), illetve Marvin Williamsre. Nos, az egykori zsákolóbajnok így sem sokat javított legutóbb (22-ből 8 mezőnyből), ám valahogy eljutott 23 pontig, 16 lepattanóig és 8 gólpasszig, ami bármerről nézve is emberes teljesítmény. Larry Drew a másik „renitenst” pedig leültette a padra, azaz Williams helyett visszatért Collins a kezdőbe, ami a gyűrű alatt nagyobb stabilitást eredményezett a Hawksnak, no kedvezőbb más dobási helyeket Horfordnak, aki négyesként újra tündökölt pontszerzésben (20 pont, 11-ből 9 mezőny). Így már egészen más volt a felállás, főleg, hogy Rose újfent elképesztően sok dobási kísérletből érte el 34 pontját (32-ből 12 mezőnyből). Nagyjából ez az, amit el akart érni Larry ’Shot selection’ Drew. Hatékonynak tűnik ez a felállás, tehát a sakkjátszmában most Thibodeau-n, az év edzőjén a sor, hogy lépjen valamit.
Elolvasom »

Los Angeles Lakers(2.) @ Dallas Mavericks(3.) 86 – 122

Egy kétszeres címvédőtől azt várná az ember, hogy mindig és minden helyzetben képes bajnokként viselkedni. Amennyiben az NBA egyik, ha nem a legpatinásabb klubjáról van szó, akkor főleg érvényes ez a megállapítás. A Los Angeles Lakers viszont megbukott ezen a vizsgán, mind a sorozatot tekintve, mind pedig a tegnap esti, számukra szezonbefejező mérkőzésen. Az elmarasztalás után inkább fókuszáljunk a hőssé vált texasiak érdemeire, mert olyan dolgot vittek véghez több tekintetben is, amit mások még soha. Nagy volt a fogadkozás Kobe Bryant részéről, azaz, hogy véleménye szerint képesek lehetnek történelmet írni és 0 – 3-ról megfordítani a párharcot, a liga históriájában először. Úgy látszik, ez a mentalitás másra nem igazán ragadt rá, ő azért vállalta a felelősséget, és kezdetben amilyen helyzetet csak tudott, megoldott. Ám adódik a kérdés, vajon ez ellen a tegnapi Dallas Mavericks ellen lett volna-e kosárlabda csapat, mely nem kap nagy ruhát ezen az estén? Történt ugyanis, hogy a korábbi playoffokban számtalanszor összeroppanó Mavs valami elképesztő koncentráltsággal lépett parkettre azon a derbin, ahol tudták, Phil Jacksont - annak csapata kisöprése által - küldhetik nyugdíjba (az amerikai sportok legeredményesebb edzőjével ilyen csúfság korábban soha nem történt még), a játékosokat pedig jóval a tervezettnél előbb nyaralni. Sokat elmond a helyzetről és talán túlzás nélkül igaz lehet, amit a meccs egyik hőse, a 10-ből 9(!) triplát értékesítő Jason Terry mondott a lefújás után arra a kérdésre, hogy mikor érezte azt, ez a nap valami különlegeset tartogat a számára. A válasz az volt, hogy már úgy ébredt fel, hogy ma valami csodálatosat vihet véghez társaival, és lám, a varázslat a szemünk előtt valósult meg.

Kobe tegnapi nyilatkozata után ma ismét velük indultak a címlapok. Most Magic Johnson szólalt meg, aki szerint ha most kiesnek, nagy változtatásokat kell végrehajtani a csapatnál(szerk: kiestek...). A franchise ikonja szerint Jerry Buss-nak nagyon sűrű nyara lesz, mert szét kell robbantani az együttest és új arcok kellenek a keretbe. El kell dönteni, hogy a két nagyember közül kivel akarnak hosszabb távon számolni és a másikért meg kell erősíteni a csapatot. Szerinte két nagy problémája van a Lakersnek: lassúak és nem elég atletikusak. Azt is elmondta, hogy néha túl sokáig együtt van egy társaság és szerinte ezzel a gárdával is ez a helyzet. Johnson az elnöki címet birtokolja jelenleg, 4,5%-os részesedését októberben adta el. Ugyanide tartozik, hogy Phil Jacksont megbüntették 35.000 dollárra, amiért kritizálta a bírókat. Idén már nem először.

Dallas Mavericks – Los Angeles Lakers, 4. meccs, 21.30

Utolsó esélyét kell megragadnia a bajnoknak ma este magyar idő szerint este fél tízkor. Utoljára bajnokként a Miami esett ki söpréssel a 2006-os címük után és ez a csúfság fenyegeti a Lakerst is, ha nem sikerül összeszedniük magukat. Gyakorlatilag nem sok minden szól mellettük, eddigi játékukon mindenképpen változtatni kell támadásban és védekezésben is, de ne feledjük Rudy Tomjanovich elhíresült mondatát: soha ne becsüld le egy bajnok szívét.

Artest visszatérhet eltiltása után, de az eddigi meccseken mutatott formája alapján nem ő lesz a döntő. Bár Kobe még mindig bizakodik és szerinte nyerni fogják a sorozatot, 0-3-nál sem lehet azt mondani, hogy nincs rajtuk teher, mert a Lakersnek mindig nyerni kell ezzel pedig a három meccs hátrányban álló csapatok legnagyobb fegyverét veszítik el. Kulcskérdés lesz az ő szempontjukból, hogy Pau Gasol képes-e elkezdeni a rájátszást még időben. A spanyol erőcsatár már az első körben is felemás, de inkább gyenge teljesítményt nyújtott, most viszont egészen pocsék. Védekezésben esélytelen Nowitzkivel szemben, viszont ami meglepetés, hogy támadásban sincsenek még csak periódusai sem. Gasol mellett a másik fontos dolog a periméter váltások megoldása, mert jól dobó játékosokat hagytak ott üresen a triplavonalon.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 92-98

Sorsdöntő meccsre készültek a párharc résztvevői, hiszen 2-0-ra vezetett a Mavericks, és egy újabb győzelem esetén olyan előnyre tett volna szert, ami az NBA playoff-történetében behozhatatlannak számít: 0-3-ról soha senki nem fordított négy győzelemig tartó sorozatban. A Lakers ennek elkerüléséért küzdött, és az első félidőben sikerült is valamelyest kontrollálnia a játékot. Ugyanakkor már itt látszott, hogy Gasol továbbra is egy rakás enervált, helyette Bynum húzta az igát, Brown személyében végre értékelhető segítség is jött a cseresorból, és a padról Artest eltiltása miatt kezdőbe előlépő Lamar Odom is csipkedte magát. Érdekesség egyébként, hogy az Odom-Gasol-Bynum trió valamivel több mint 2 percet töltött együtt a pályán – az egész idei szezonban! A nagyszünetben 4 pontos előnyt szerzett a vendéggárda, amihez nagyon keservesen még két pontot ragasztottak a harmadikban – majd az utolsó etapban a szórványos Lakers-lövöldözés hangját elnyomta a dallasi nehéztüzérség. Az addig is jól játszó Nowitzki és Terry vezetésével a Mavericks ritmust váltott, amit a fáradó, védőspecialista nélküli Lakers nem tudott már lekövetni sem fejben, sem lábbal.

Dallas Mavericks(3.) @ Los Angeles Lakers(2.) 93 – 81

Ahhoz képest, hogy ezen két gárda utolsó egymáselleni alapszakasz mérkőzéseit elnézve sokan azt is megkérdőjeleztük, méltó ellenfele lesz-e a Mavs a címvédőnek, ma hajnalban még a legelvakultabb Dallas-fanokkal együtt is csak ámultunk, bámultunk azon, ahogy Jack Nicholson előtt vall kudarcot két napon belül másodszor is a Lakers. Persze, ne kisebbítsük a texasiak érdemeit, mert a győzelem legalább annyira köszönhető az ő koncentrált, jó teljesítményüknek, mint a LAL formakeresésének és borzasztó dobásainak (20-ból 2 tripla, 20-ból 11 büntető, 41 százalékos mezőnyözés). Már az első derbin feladta Nowitzki a nagy feladatot Phil Jacksonnak, hiszen akkora bődületesen nagy mismatch ő  az egyébként veretes magasember állománnyal rendelkező los angelesieknek, hogy az tankönyvbe illő. Nos, a várakozásoknak megfelelően Lamar Odom jóval többet próbálta őt lassítani, de ez nemhogy jól sült volna el, gyakorlatilag a visszájára fordult, mert az év legjobb hatodik embere így támadásban vajmi kevés energiával játszott és egy 6 pont, 9 lepattanós performansszal zárta az estét (no meg egy mínusz 18-as +/- mutatóval, ami messze a legrosszabb az összes pályára lépő játékosénál).

Chicago Bulls (1.) – Atlanta Hawks (5).
2. kör, 2. meccs – start: 02:00

A Pacers még csak sejtetni engedte, a Hawks azonban kíméletlenül fel is tárta a Bulls gyengeségeit az első meccsen: a Boozer-Noah páros közös játékának buktatóit, a hektikus padot és a védekezőspecialista hiányát. A nagyemberek (bár Thibodeau szerint ez legenda) még nem igazán mozognak otthonosan egymás mellett, a padról ritkán érkezik lendület, és a Joe Johnson-Jamal Crawford párosra egyszerűen nincs embere jelenleg a Bullsnak. Mindezt tetézte, hogy hiába játszott klasszis módjára Luol Deng, Derrick Rose-t láthatóan zavarta az, hogy nem tudja rendesen kipihenni egyes sérüléseit. Kár tagadni, hogy a Bulls játéka gyengült az alapszakaszhoz képest – azt viszont nehéz eldönteni, hogy ők gyengültek, vagy az ellenfelek erősítettek inkább. Ebben az esetben hajlunk az utóbbi felé, bár Joe Johnson és Jamal Crawford extra játéka nélkül sima lett volna az első mérkőzés, hiszen a Horford-Smith duó nem kápráztatta el a nagyérdeműt.

Dallas Mavericks(3.) @ Los Angeles Lakers(2.) 96 – 94

Nagyon enyhén fogalmazunk, ha azt mondjuk igencsak érdekes mérkőzést játszott egymással a Dallas és a Lakers. Ahogy megyünk beljebb a playoffban, egyre inkább előjönnek a match-up kérdések az adott párosításban. Nos, ennél a két gárdánál oda-vissza találhatunk olyan kétes pontokat, amelyek úgy néz ki, a vártnál kiszámíthatatlanabbá teszik ezt a sorozatot. Mindezek közül legelőre kívánkozik Dirk Nowitzki. A vendégek sztárja ellen mindent megpróbált a sportág legsikeresebb edzője, de az összes variáció kudarcot vallott. Különösen nagy figyelmet kapott a Gasol elleni párharca, végül éppen kettejük szituációja döntötte el a derbit, de ne szaladjunk ennyire előre. A kezdők gyűrték egymást rendesen, majd jött egy kritikus pont, amikor is pályára léptek a Mavs cseréi. Ahogy az várható volt, új energiát tudtak vinni a játékba, ám komoly előnybe nem tudott kerülni a Dallas. A félidő vége aztán valami olyasmit tartogatott, amit Carlisle mester szavaival élve soha többet nem fogunk látni. Történt ugyanis, hogy kettő perc sem volt hátra, amikor a vendégek voltak két pontos fórban. A los angelesiek Fisher vezetésével magasabb tempóra kapcsoltak, majd Jason Terry megtette azt a szívességet Odomnak, hogy faltolta őt egy félpályán túli kísérlet közben. A sértett beverte mindhárom büntetőjét, de még nem itt volt vége… Nowitzki technikait reklamált ki magának, amiért még egyet dobhatott a Lakers, összesen kilenc egységnyi előnnyel vonulhattak pihenni Phil Jackson fiai. Hogy milyen fontos a momentum, arról újfent meggyőződhettünk, hiszen fordulás után percekig csak egy csapat volt a pályán, félő volt, hogy akár el is dőlhet a mérkőzés. A második negyed végét, illetve a harmadik elejét összerakva 21 – 2-őt futottak Bryanték, de kiderült, ez a Mavs nem az a feladós társaság.

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) második kör, 1. mérkőzés – 02:00

Sokan jó előre „betáraztak”, mondván a második körben szinte tuti biztosan a Magic fog szembejönni a Bulls-szal. Nem így lett. Akármeddig ekézhetjük ezért a floridaiakat, illetve mesterüket, ebben komoly érdemei vannak a Hawksnak is. Most újabb emberes feladat előtt állnak, fel kéne tartóztatniuk az alapszakasz győztest, mely egyébként kétszer nagyon csúnyán elverte őket ebben az idényben. Egyszer nem, de akkor is 19 pontos hátrányt dolgoztak le az éppen Év edzője díjat átvevő Thibodeau csapatával szemben, és úgy sikerült diadalmaskodniuk. A ma esti, első összecsapásuk alkalmával vagy nem számíthatnak Hinrich-ra, vagy pedig egy nagyon limitált ex-chicagói irányító fog pályára lépni. A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy valószínűleg az egész sorozatban nem látjuk őt. Larry Drew az egyes poszton kívül máshol sem döntötte még el, ki fog kezdeni, aminek természetesen megvannak az előnyei és a hátrányai is. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a Bulls ellen nagy szükség nem lenne Collinsra, ám amint tudjuk, Horford meg nem szeret ötösben játszani. Még az is szóba került, hogy esetleg a két éve mindig csereként jövő Crawford kerülne be az első ötösbe, ami viszont a pad tűzerejét vinné le szinte a nullára. Annyi bizonyos, Rose-t igen nehezen tudják majd limitálni, legalábbis a hátvédek. Annyit azért szögezzünk le, hogy az Atlanta légvédelmi elhárító sora nem gyenge, tehát a sok betöréssel operáló MVP jelöltnek akadhatnak kellemetlen percei is, ha megfelelő ütemben érkeznek a segítések.

Vasárnap este megkezdődik a rájátszás következő köre. A főcsoport elődöntőkről értekezünk, a szerzők sorrendben Tóth Attila és Zsivera Gábor.

Chicago Bulls(1.) – Atlanta Hawks(5.)

Az egyik csapatot szinte mindenki biztosra mondta már az első kör előtt is, a másik gárda viszont általános meglepetésre élte túl a kört. A Bullsnál sok minden nem történt, egyszerűen érvényesítették a papírformát, igaz, a vártnál azért nehezebben, csak az utolsó találkozón sikerült kiütniük a Pacerst. Ezzel szemben a Hawks új színt vitt a játékába (taktika…) és meg is lepte a némileg jobbnak tartott Magicet. A kigondolt forgatókönyvet végig követve, Jason Collins és Zaza Pachulia kíméletlenül aprították Dwight Howardot, a többi orlandói pedig nem tudott fellépni, szinte kivétel nélkül maga alatt teljesített a mezőnysor, ezzel ki is estek. Larry Drew is üde színfolt volt, hiszen ha valami miatt nem gondoltam, hogy meglepi készül abban a párharcban, az az edző személye volt. Ennek ellenére Drew kidolgozta a nyerő taktikát és mivel Stan Van Gundy hozta a vártat (semmit nem tudott lépni 6 mérkőzés alatt sem a meccsek közben, sem azok között), ez elég is volt az egyetlen keleti meglepetés végrehajtására.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 76 – 101

Úgy néz ki, 3 – 1-es vezetést kellett adnia az ellenfélnek, hogy a Magic végre azt a kosárlabdát játssza, amivel lehet keresnivalója a Playoff-ban. Az életben maradásért harcoló hazaiak elszántan léptek parkettre, az első pillanattól kezdve szusszanásnyi időt sem hagytak a Hawks-nak a kibontakozásra, inkább ők irányították az egész találkozót. Bár a 26-ból bedobott 11 tripla még mindig nem veretes, de nem is ez volt a fő fegyver, amivel gyakorlatilag ízekre szedték Redick-ék az atlantaiakat. Kíméletlenül védekeztek és amint hozzájuk került a labda, zicerre/zsákolásra törően támadták a gyűrűt gyorsindításból vagy tranzícióból. Az első félidejük az előnyépítésről szólt, illetve arról, hogy a vendégek pillanatra se érezhessék azt, hogy lehet szemernyi esélyük. Miután a Hawks felmérte a helyzetét, azaz, hogy nekik nem osztottak ma lapot Floridában, semmi másra nem koncentráltak, minthogy valahogyan kibillentsék az ellenfél játékosait - főként Howard-ot - a nyugalmukból. Van Gundy mester időben észre is vette ezt, tehát leültette a 8 ponttal és 8 lepattanóval záró óriást. Egyébként DH12 megint az első negyed derekán összeszedte a két faltját, a helyére érkező Anderson pedig újfent botrányosan kezdett, de idővel elmúlt nála a lámpaláz és a pad egyik legjobbjaként 11-ig jutott pontokban és 7-ig lepattanókban. Ám az igazi x-faktor Redick volt, aki hatalmas lendületet adott beállásakor, szinte az egész Atlantát állva hagyta és ziccer bemutatót tartott.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 1. kör, 5. mérkőzés – 01:30

Ma véget érhet ez a párharc, amennyiben mindkét gárda azt hozza, amit eddig a sorozatban. Nem szerettünk volna ezzel nagy okosságot mondani, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy míg az Orlando gyakorlatilag csak Dwight Howard stabil teljesítményére tud építeni, a triplákra maximum csak szeretne. Eközben a szezon vége felé sokszor sokak által lesajnált Atlanta pedig akkorát javult és olyan mértékben megújult a PO-ra, mint ahogy azt a legnagyobbak szokták. Itt is elővehetjük a match-up témát, valamint az edzők ezzel kapcsolatos taktikai harcát. Az előbbivel kapcsolatban nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a Hawks kinti védői nem számítanak extra képességűnek – leszámítva az univerzális Josh Smith-t – ám a perimeter levédésében nagyon jók, ráadásul a nagyembereik igen okosan arra összpontosítanak, hogy Howard a lehető legnehezebben tudja csak megtalálni az üres távoli helyzeteket. A ma vendégként szereplő atlantaiak centerei nem szórnak 20 pontokat, ám rendkívül fegyelmezettek, illetve minden fortélyát ismerik annak, hogyan kell kibillenteni az ellent nyugalmi állapotából. Az harmadik derbin például Jason Richardson idegrendszerét sikerült „resetelni”, aminek következtében az amúgy is gyengén működő triplagyár elvesztette azt a játékosát, aki képes egy teljes meccses betli után is értékesíteni azokat a kintieket, melyekkel esetleg vissza lehet hozni a mérkőzést, akár a sírból is.

Orlando Magic(4.) @ Atlanta Hawks(5.) 85 – 88

Ahogy arról már szóesett a felvezetésben is, gyakorlatilag élet-halál mérkőzés volt ez az eltiltás miatt Jason Richardson nélkül felálló Magic-nek. Ha már egy fegyelmezetlenség jelentősen rontotta az esélyeiket, akkor hozzátehetjük, hogy Howard két nagyon korán beütött falttal kiülni kényszerült az első játékrész felétől, ez meg is adta az alaphangot az egész derbihez. A hazaiak kulcsemberei mind tisztában voltak azzal, hogy ma oda kell tenni magukat és nyugodtan, de lendületesen játszva kikészíthetik a sokat hibázó ellenfelet. Superman ugyan visszatért a folytatásban és szokásához híven szétszedte a benti embereket (29 pont, 17 lepattanó, 8 eladott labda), ám az Orlando-t utolérte saját taktikájának hibája, azaz a triplákat valami elképesztően gyengén szórták (23-ból 2), de erőltették őket, ráadásul a hátrányból kezdett második negyedben szinte képtelenek voltak betalálni közelebbről is. Az Atlanta nagyon komolyan összeszedte magát védekezésben, pontosan azt csinálták, ami Van Gundy csapatának a legkevésbé sem ízlett.

Elolvasom »

Philadelphia Sixers – Miami Heat 19.00

A hétvége második napján is négy mérkőzéssel jelentkezik az NBA. Legelőször a Heat próbálja meg azt, ami tegnap nem sikerült a Chicagónak. 1-2 periódust leszámítva uralják rendesen a párharcot és ha nem engednek ki, akkor sajnos a Philly fiatal gárdájának ez a mai lesz a végállomás idén. Kisebb sérülésekkel mindenki rendelkezik már ebben a szakaszban, de valószínűleg hiányzóval egyik oldalon sem találkozhatunk.

Rekordot döntött Rajon Rondo! A Celtics tegnap harmadik győzelmét aratta a Knicks elleni párharcban a Madison Square Gardenben, ahol is Rajon Rondo 20 gólpasszal járult hozzá a Kelták sikeréhez. Az irányító ezzel új franchise rekordot állított be, hiszen a Celtics szép, hosszú Playoff szerepléssel teli történetében még egy játékos sem tudott ennyi gólpasszt kiosztani egy mérkőzésen. Rondo ráadásul még 15 pontot és 11 lepattanót is jegyzett, így a gólpassz rekordot egy tripla-duplával tette még emlékezetesebbé.

New York Knicks – Boston Celtics 01.00

Hét év után először lengi be a rájátszás hangulata a Madison Square Gardent. Ennek jegyében készülődik mindenki a csapatnál és a szurkolók körében is, ráadásul az első két meccset is csak az utolsó pillanatokban bukták el, így jogosan gondolhatják úgy, hogy itt az idő és a lehetőség nyerni is egyet.

Mindkét oldalt sérülések tizedelik. A hazaiaknál Chauncey Billups nagy valószínűséggel nem játszik, továbbra is pihentetnie kell első meccsen megsérült térdét. Amare Stoudemire-rel kapcsolatban már jobbak a kilátások. Bár az erőcsatár nem edzett a csapattal és otthon kapta a kezeléseket a hátára, Mike D’Antoni edző bizakodik a játékával kapcsolatban. A túloldalon továbbra is kérdéses Shaquille O’Neal pályára lépése, a harmadik meccsen minden bizonnyal nem, a negyediken pedig talán játszhat, hatalmas a ködösítés az óriás körül.

New York Knicks(6.) @ Boston Celtics(3.) 93 – 96

Előzetesen joggal várhattunk egy színvonalas, kiélezett derbit ettől a párostól, ám már akkor kezdett „nem stimmelni” a dolog, amikor kiderült, hogy Billups nem tudja vállalni a játékot ezen az estén. A végül Douglas-szal kezdő Knicks-nek rögtön megtalálták a gyengepontját Rivers-ék, a gyenge transition védekezést Rajon Rondo kegyetlenül büntette, a negyed derekán 14 (leindításos ziccerből) dobott ponttal mehetett a szokásosnál korábban pihenőre, a Celtics pedig simán vezetett. Ám ekkor kifogtak egy lepattanózásban annyira gyenge periódust, hogy magukra húzták a teljesen fejetlenül támadó New York-ot. A második negyedben az addig ész nélkül rohanós menet átcsapott egy közel sem nézőbarát szenvedésbe. Útközben Stoudemire kivált a vendégektől, nem bírta a háta a megpróbáltatásokat, a második félidőre nem is tudták összedrótozni, így a Knicks mindenféle túlzás nélkül egy egyszemélyes Carmelo Anthony-vá változott át. D’Antoni legénységének szerkezete mindenféle kosárlabda alapelvet áthágott, az irányító és center nélkül küzdő kékmezes gárda viszont annyira összezavarta ezzel a ritmust váltani képtelent Boston-t, hogy félidőre már náluk volt az előny.
Elolvasom »

New York Knicks(6.) @ Boston Celtics(3.) 1, kör, 2. mérkőzés – 01:00

Az első derbi tapasztalatai alapján hatalmas csatára van kilátás, hiszen egy döntő kosárral sikerült behúznia hétfő hajnalban a hazait a Boston-nak. A sorozat lebonyolítási rendszere miatt különösen fontos találkozó ez a még mindig vendégségben lévő Knicks-nek, mivel egy 0 -2-es állás után hatalmas nyomás lenne rajtuk a hazai környezetben rendezendő következő két mérkőzésen. Természetesen ehhez a Celtics-nek is lesz egy-két szava, Pierce-ék alapszakasz végi kiengedését csak akkor fogja megbocsátani a hazai szurkolósereg, amennyiben azt az arcukat mutatják, amit legutóbb a második félidőben. Érezhető a javulás részükről, de ez még mindig nem az a forma, amivel egy ilyen erős mezőnyben, főleg ennyire kemény ellenfelekkel szemben el lehet érni a bajnoki aranygyűrűkig. Márpedig a zöldeknek csak ez lehet a céljuk, minden más eredmény csalódást jelentene a sikeréhes, de tapasztalt társaságnak.

Elolvasom »

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 99-104

A nap és az egész idei PO első meccsén igazi, hamisítatlan rájátszás kosárlabdát láthatott a nagyérdemű. A Pacers az esélytelenek nyugalmával léphetett pályára és rögtön ki is használta, hogy a Bullson nagy volt a nyomás, mindenki sima továbbjutást várt tőlük. Rögtön az elejétől kezdve magukhoz ragadták a kezdeményezést és főleg Roy Hibbert (11 pont, 8 pattanó) és Darren Collison (17 pont, 9 gólpassz, 6 pattanó) ponterős játékának köszönhetően az első félidőben végig 4-8 pont között vezettek. A Chicago hiába próbált meg mindent, az összes komolyabb felzárkózási kísérletüknél az Indiana válaszolt, legtöbbször egy-egy demoralizáló, lehetetlen kosárral. A túloldalt Rose (39 pont, 6 pattanó, 6 gólpassz, 3 blokk) tartotta életben, az ő betöréseit egyáltalán nem tudták szabályosan megállítani. Boozer (12 pont, 6 pattanó) végig faultgondokkal küszködött, de játékában egyébként sem volt túl sok köszönet, a drukkerek azonban a szoros meccs-gyenge játék kombó miatt nem aggódtak még ekkor.

Magyar idő szerint 19:00-kor indul az idei NBA rájátszás. Nézzük, mi várható az első napon.

Chicago Bulls – Indiana Pacers, 19.00

A párharc első meccsén előzetesen sok babér nem teremhet az Indianának. A Bulls játékosaiban az elbizakodottságnál jóval nagyobb lehet a bizonyítási vágy. Szinte lehetetlen, hogy a precizitásáról híres Thibodeau engedni fogja fiainak a lazsálást és erre az első körre maguktól is nagyon rápörögtek, a teljes fordulatszámon járó Chicagót pedig nem tudja megállítani ez a Pacers. Elvileg mindkét oldalon felépültek a sérültek, tehát Joakim Noah és Ronnie Brewer is játékra kész, míg a túloldalon teljes a keret az utóbbi időben. Érdekesség lehet, hogy vajon Thibo előhúzza-e az egyik legtapasztaltabb játékosát, Kurt Thomast vagy továbbra is Omer Asik érkezik majd a padról center poszton. Mindettől függetlenül blowout várható, hiszen az alapszakaszban is mindkét hazai meccsükön elintézték Rose-ék a vendégeket.

Miami Heat @ Atlanta Hawks 98 – 90

A Heat-nek bizony nyernie kellett Atlantában, hogy a kiharcolt második helyet tartsák a Celtics előtt. A 31 pontos, 10 pattanós James vezetésével ellentmondást nem tűrően kezdtek, egészen 68 – 52-ig nagyon simán vezettek, ám ekkor egy bődületes Smith (17 pont) zsákolás felébresztette a vendéglátókat és szép lassan teljesen eltüntették a hátrányt. 88 – 88-nál egál lett, a hazaiak cseréi Crawford, Teague és Pachulia főszereplésével lejátszották a pályáról a vendégek kiegészítő embereit. Ilgauskas-t megint kiállították, most odavágta a játékszert a zsákoló grúz hátának, igen frusztrált az utóbbi időben a litván óriás. Ám időben eloltotta a tüzet a Miami, James Jones egy 3+1-es akcióval újra elléptette csapatát, a végjátékban most nem remegtek meg LeBron-ék, akik egyébként a Boston vereségének köszönhetően be is biztosították a második keleti rajtkockát. A Hawks eközben irdatlanul pocsékul szerepel, egyhuzamban bukott öt meccsüknek hála a végén még egálban is lehetnek a Knicks-el a mérlegeket tekintve, nagy szerencséjük van, hogy náluk a tie-breaker. A Heat-nél James brillírozása mellett Wade is odatette magát, 21 pontos, 5 lepattanós, 6 gólpasszos, 3 blokkos, tehát igen tartalmas estén van túl, Bosh nem erőltette meg magát, de 15 pontja és 9 lepattanója is elég volt ezen alkalommal. Már az is biztos, hogy a Miami a Sixers-el kezd hétvégén, az még korábban eldőlt, hogy a Hawks pedig a Magic-el.

Elolvasom »

Utah Jazz @ San Antonio Spurs 102-111

A nap talán egyetlen téttel bíró találkozóján a Jazz látogatott a Spurshöz. A tét itt is mindössze annyi volt, hogy a hazaiak tudják-e tartani magukat a ligaelső pozícióban, hiszen a Bulls csak egy vereséggel számlál többet és nekik még menni kell majd az alapszakasz végén Los Angelesbe a Lakershez vendégeskedni. Mindenesetre a meccs folyamán érződött, hogy az egyik félnek minden mindegy, a másiknak meg inkább az a lényeg, hogy meg ne sérüljön. Eleinte a Utah vezetett, de a San Antonio a negyed végére fordított és innentől kezdve nem is engedte ki a gyeplőt a kezéből. Egy komoly felzárkózása volt még a vendégeknek, amikor a félidő vége előtt két perccel feljöttek három pontra, innen viszont egy 9-0-s rohanást nyomott a nyugati első, úgyhogy már a félidőben megvolt a több mint 10 pontos különbség. A vendégeknél a három magasembert lehet kiemelni. Jefferson (23 pont, 8 pattanó), Millsap (16 pont) és Favors (17 pont) tartották a Jazzt életben. A túloldalon a szokásos csapajáték, pihentetés céljából csak ketten játszottak harminc perc fölött, így heten dobtak legalább 10 pontot, közülük is Richard Jefferson volt a legjobb 20 ponttal. A különbség lényegesen nem változott a harmadik negyedben és bár az utolsó felvonásban egyszer még hat pontra is visszajöttek Harrisék (13 pont, 9 gólpassz), ennyi volt ma a maximum. A Spurs tovább menetel, kérdés, érdekli-e őket a teljes alapszakasz megnyerése. Ha igen, valószínűleg be is húzzák.

Írta: hegetox, JaniBai és zsiveragabor

San Antonio Spurs @ Atlanta Hawks 97 - 90

A Spurs a hétvégén végre megszakította hatmeccses vereségszériáját, most annak az Atlantának az otthonában próbált a helyes úton maradni, amely be van betonozva a keleti 5. helyre, ugyanakkor mostanában sikerült 1-2 szép győzelmet aratnia magasabban rangsorolt csapatok ellen. Felemelő pillanatokkal indult a meccs, Marvin Williams vehette át a hatodik Jason Collier-díjat – a 2005-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt centerről elnevezett kitüntetést minden évben az a Hawks-játékos kapja, aki a legtöbbet tette a közösségért. A folytatás is szépen alakult a hazaiak számára, Josh Smith hiányában (kisebb térdsérülés) is hárompontos előnnyel mehettek a nagyszünetre, köszönhetően elsősorban Joe Johnson (21) és a padról beszálló Jamal Crawford (20/9) remeklésének. Persze nem kell félteni a Spurst sem, nekik most minden meccs fontos, Duncan (17) remek dobásaival (6/8), illetve Parker (26), Ginobili (18) és Hill (13) remeklésével a harmadik negyed végére már egy ponttal náluk volt az előny, amit egy negyedik negyedbeli 11-3-as rohanással akkorára növeltek, ami már sok volt az időközben Jason Collinst sérülés miatt elvesztő hazaiaknak. Kirk Hinrich volt a nap fekete báránya, hiszen az Atlanta éppen 81-79-re megközelítette ellenfelét, amikor az irányító egy igen randa flagrant-et helyezett el Ginobilin, ami akkora lökést adott a vendégeknek, hogy behúzták a meccset. Azt a meccset, ahol írd és mondd mindössze nyolc kísérletből egyetlen hárompontost értékesítettek – ez egyrészt jelzi, hogy merre érdemes fejlődniük (a festék támadása), másrészt viszont a Hawks palánk alatti védekezésének kritikája is.

Chicago Bulls @ Milwaukee Bucks 95-87

Egyszerűen nincs megállás mostanában a Bulls háza táján. Az egy szem Indiana elleni botlást leszámítva a csapat időtlen idők óta nem kapott ki, meccsről-meccsre tudja hozni a papírformát(ami náluk már a győzelem) és a mai találkozó előtt 2 meccs előnnyel vezette a keleti főcsoportot. A Bucks is éppen kimászni látszik a gödörből. Két Knicks elleni W-vel mutatták, hogy nagyon akarják ők azt a PO-ot. Ha egész évben így játszottak volna, nem lenne gond vele, de nem tették. Most is bizonyították, hogy nagyon jó csapat, hiszen a félidőben Brandon Jennings(15 pont, 5 gólpassz) és Carlos Delfino(23 pont, 7 pattanó) vezetésével négy ponttal győzelemre álltak, sőt, a java még csak ezután jött. A harmadik negyedben John Salmons(25 pont) is csatlakozott hozzájuk és 60-45-nél nem kevesebb, mint 15 ponttal vezettek. Ma sem volt azonban válasz a szinte hibátlanul játszó Derrick Rose-ra(30 pont, 17 gólpassz). Az MVP cím legnagyobb várományosa karriercsúcsot jelentő gólpassz mennyiség mellett 50% fölött tüzelt a mezőnyből és mai irányításának köszönhetően előbb visszahozta a meccsbe csapatát, az utolsó négy percben pedig 10 pont, 3 gólpasszos teljesítményével szinte egymaga le is zárta azt. Luol Dengnek ma gyengébb napja volt támadásban, csak 6 pontot tett a közösbe, de a két kezdő magas, Carlos Boozer(14 pont, 11 pattanó) és Joakim Noah(12 pont, 11 pattanó) is dupla-duplát ért el, emellett pedig a padok csatáját is 25-7-re nyerte a vendég gárda. Győzelmükkel 2.5 meccs az előnyük már keleten, a hazaiak pedig óriási sanszot hagytak ki, hiszen az Indiana és a Knicks is kikapott.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 96-91

A nap rangadóját Texasban játszottak, ahol a nyugati konferenciát nagyban befolyásoló találkozón vendégeskedtek Bryanték. A mérkőzés előtt másfél meccs különbség volt a Dallas javára, ám az utóbbi időben a Lakers magára talált, a Miami meccset leszámítva nem kaptak ki az all-star szünet óta. A vártnak megfelelően alakultak a dolgok, végig szorosan egymáson volt a két csapat. Eleinte még a Mavericks vezetett, ám a Los Angeles gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, nagyobb előnyt azonban soha nem tudtak kiharcolni, a legnagyobb különbség kilenc pont volt, ami a félidőre hatra olvadt. Hazai oldalon csak és kizárólag Shawn Marion(25 pont, 12 pattanó) és Dirk Nowitzki(25 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz) tudtak rangadóhoz méltóan teljesíteni, még a végül 13 pontig jutó Terry is pocsékul dobott, míg a túloldalon Bryant(16 pont) gyengébb estét fogott ki(nem használt a Heat meccs utáni másfél órás gyakorlás...), de Bynumtól(22 pont, 15 pattanó) és Gasoltól((18 pont) nagy segítséget kapott, valamint a padról is több pont érkezett a szokásosnál(28). A harmadik negyedben semmi változás nem történt addig, amíg a hazaiak egy rohammal fel nem jöttek 65-63-ra és itt a Lakersnél még nagyobbnak tűnt a gond, ugyanis Kobe bokája kiment. Egy gyors rohammal újra nyolc pontos fórt harcoltak azonban ki, és legnagyobb sztárjuk is visszatérhetett a parkettre a záró felvonásban, így jó előjelekkel vágtak neki a végjátéknak. Itt aztán megint állandósult ez a különbség, míg Németország valaha volt legjobb játékosa úgy nem gondolta, hogy ideje szorossá tenni és az ő vezérletével újra feljött a Dallas két pontra(89-91). Gasol ráadásul megtette azt a szívességet, hogy kihagyja az egyik büntetőt, Terry viszont nem tudta közelebb hozni csapatát, innentől pedig a büntetőpárbajban a vendégek már higgadtak maradtak. Ezzel az eredménnyel már csak fél meccs van a két gárda között és a Lakers jelenlegi formáját nézve nem kizárt, hogy ők fordulnak majd másodikként a post-seasonre.

Phoenix Suns @ New Jersey Nets 104 – 103 – hosszabbítás után

A Suns folytatta keleti túráját és azok után, hogy egy nappal korábban hosszabbításban tudtak diadalmaskodni, megint hasonló volt a forgatókönyv. Vagy Mégsem? A vendég csapat veteránjai értehetetlen módon gyakorlatilag mindent elkövettek a végjátékban, hogy ne nyerjék meg a találkozót, de elképesztő szerencséjükre ők hozhatták el a W-t. A nagyon kiegyenlített játékot hozó majd 48 perc után után 3 pontos PHX előnynél a 10 pontja mellé 15 gólpasszt kiosztó Nash faltolta a triplát dobni igyekvő Morrow-t (22 pont), a vajkezű játékos köszönte szépen és a vonalról kiegyenlített kevesebb, mint 3 szekundummal a rendes játékidő vége előtt. Persze, lett volna még egy esélye Gortat-éknak (17 pont) a győzelem megszerzésére, ám Hill egyszerűen nem tudta 5 másodperc alatt a pályára juttatni a játékszert. Támadhatott a győzelemért a 28 pontos, 10(!) lepattanós Brook Lopez húzta Nets, ám a kiszorított helyzetből elengedett próbálkozásuk (Vujacic) nem találta el a gyűrűt sem, jöhetett a túlóra! Itt felváltva estek a találatok, egészen a 6,6 másodperccel a végső dudaszó előtt elengedett Suns tripláig, amit mínusz kettőnél ki dobott be? Már nem lepődünk meg a válaszon a legutóbbi után, Channing Frye! A társak és Gentry edző úgy is bíztak benne, hogy addig csupán 4 pontot tudott összekaparni… A 13 pontos, 18 gólpasszos dupla-duplát produkáló Deron Williams még próbálkozott közelről, ám lecsorgó labdáját Humphries (16 pont, 15 lepattanó) ugyan a gyűrűbe juttatta, de utóbb kiderült, hajszállal csupán, de a játékidő lejárta után tette mindezt, örülhetett a rengeteg buta hibát elkövető, de szerencsés Phoenix. Frye pedig egymás utáni két meccsnyerő triplájával egy időre beírta magát az emlékezetünkbe.

Charlotte Bobcats @ Atlanta Hawks 88-86

Fontos keleti meccset játszottak ma Atlantában. A Bobcats a legjobb nyolcért, míg a Hawks a pályaelőnyért harcol. A hazai gárda papíron erősebb is, a vendégek pedig egy kissé meglepő vereségből is érkeztek, így nem meglepő módon az Atlanta kezdte jobban a meccset, nem is kicsit. Al Horford és Josh Smith ponterős játékának köszönhetően két és fél perccel az első félidő vége előtt nem kevesebb, mint 22 pont volt a különbség a javukra, amikor a Cats időt kért. Silas mester valami nagyon okosat mondhatott fiainak, mert előbb 13-ra letornázták a különbséget a fordulásra, majd egy kisebb harmadik negyedbeli hullámvölgyet leszámítva folyamatosan zárkóztak a következő játékrészben is. A záró szakaszra már csak négy pontos hátránnyal fordultak Shaun Livingstonnak és Stephen Jacksonnak köszönhetően, akik a végén is odatették magukat. Öt és fél perccel a vége előtt vezetett először a Charlotte, ekkor viszont úgy tűnt, az Atlanta észbe kap és tudott válaszolni minden kosárra, a végjátékban fél perccel a vége előtt egál állásnál pedig nekik volt lehetőségük átvenni a vezetést. Az egész meccsen gyengén játszó Joe Johnson azonban kihagyta a tempót, a másik oldalon pedig Captain Jackre jutott a feladat, hogy megnyerje csapatának a találkozót. Ő két emberről is megtette ezt a dudaszó pillanatában, ezzel pedig kapaszkodnak a bombaformában lévő Indianára, a hazai együttes pedig nagy riválisához, a Magichez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlanná kezd válni.

Dallas Mavericks @ Charlotte Bobcats 101-92

A két csapat formája és játékereje sincs köszönőviszonyban egymással, Dirk visszatérése után ugyanis a Mavs még kicsit bizonytalan volt, ám sorozatban hét győztes meccsel érkeztek az edzőváltás után stabil 50%-ra beálló Bobcatshez. A mérkőzés elején rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést és egy félidőnyi játék után úgy vezettek tíz ponttal, hogy DeShawn Stevensont leszámítva mindenki viszonylag jól dobott, főként Dirk, valamint a ma jobbik arcát mutató Jason Terry, előbbi 11, míg utóbbi 14 egységet termelt a nagyszünetig. A túl oldalon Diaw és Livingston tartották a csapatukat kisebb meglepetésre(9, illetve 10 pont), Jackson és Wallace pedig pontszerzésben háttérbe szorultak. A helyzet a harmadik negyedben sem változott, a vendégek 16 pontra léptek el, így az utolsó felvonásra már semmi izgalom nem maradt. A Dallas az év elején látható óriási formába kezd megint lendülni(most Butler nélkül, ennyit arról, hogy mennyit számított Caron nekik), míg a Charlotte képtelen egy jobb sorozatra, pedig a Phillyre tapadva bemasírozhatnának a legjobb nyolcba.