A nyári kikapcsolódás és eseménytelenség mellett úgy gondoltam, hogy visszatérünk egy kicsit a csúnya anyagiakhoz és egy kicsit tovább boncolgatjuk a fizetéseket heti egy cikk keretében, ahogy azt a Playoff előtt is tettük. Remélem még emlékeztek a Fizu-nézőre, még akkor is, ha ma nem egy adott játékos fizuját mutatom be, hanem az előző CBA (kollektív szerződés megállapodás) egyik kiskapuját, a bi-annual exceptiont (továbbiakban BAE). Ez a név elsőre elég zűrösnek tűnhet, főleg hogy igazából lefordítani sem lehet nagyon, de sokat elmondhat róla az előző neve, ami az „egymillió dolláros kivétel” volt.

A múlt héten már megígértem, hogy ezúttal a liga legtúlfizetettebb csapatával foglalkozok a Fizu-Nézőben. Nagyon nehéz dolgom volt, hiszen alapból az is tág, hogy mit értünk túlfizetett alatt, illetve hogy hol lehet meghúzni a határt? Hosszas számolás és összegzés után végül úgy döntöttem, hogy csak az idei fizetéseket veszem figyelembe illetve 10 milliónál húztam meg a minimum fizetést határát. Így történt meg hogy például kimaradt John Salmons, DeSagana Diop és még bőven sorolhatnám. De a lényeg az, hogy a mostani csapat minden tagja legalább tízszer annyit keres, mint a múlt héten összerakott gárda egy játékosa. Na de ennyi elég bevezetőnek, lássuk a csapatot!

A mai Fizu-Nézőben a megszokotthoz képest egy kis változás lesz, hiszen ma nem egy konkrét játékossal fogok foglalkozni, hanem egy összesítést láthattok. Ami alapján csoportosítom őket az pedig nem más, mint a fizetésük: összeállítom a liga legolcsóbb csapatát, hiszen ma csak az kerülhetett be, akinek az idei fizetése nem éri el az egymillió dollárt. Jó pár érdekes dolgot találtam, a folytatásban az öt fős kezdővel és természetesen a cseresorral ismerkedhettek meg.

A liga egyik, ha nem a legjobb játékosáról lesz szó a mai Fizu-Nézőben, de ahogy azt megszokhattátok nem a pályán elért eredményeit teszem előtérbe, hanem az anyagi dolgokat. Emellett keresem a választ arra a kérdésre, hogy megéri-e maximum szerződést adni egy játékosnak?

Kis kitérővel kezdek, hiszen vélhetően vagytok páran, akik nem tudjátok, hogy az NBA-ben még (éppen) aktuális fizetési rendszer szerint mi alapján dől el a maximum fizetés.  A válasz persze egyszerű lehet: az kaphatja a legtöbb pénzt, akinek a csapat vezetősége azt akarja. És ez igaz is, hogy az első lépésként el kell döntenie a csapatnak, hogy mennyi pénzt is szán a legjobbjára. Itt viszont már előjönnek a különbségek, például ha azt tételezzük fel, hogy Kobe Bryant és LeBron James is szabadügynök lesz a nyáron (ami azt jelenti, hogy nincs szerződésük) és van egy, illetve inkább harminc csapat amely egyiküket le akarja igazolni, akkor bizony annak Bryantért sokkal többet kell fizetnie. Persze ha feltételezzük, hogy mindketten a maximum fizetésért írnának csak alá.

Ugyan ez nem a visszajátszás rovat, de mégis mai szülinaposunkkal, Corey Brewerrel foglalkozok. Emlékeztek még a srácra? Mármint arra, ahogy őt bevezették a köztudatba Minnesotában? Valami olyasmit mondhattak, hogy ő az a védőspecialista, aki a csapat igazi húzóembere lehet és hosszútávon megoldja a gárda problémáit. A végeredmény nem épp lenyűgöző, hiszen Brewer már két csapattal arrébb van, de vajon mi is történt vele? Az anyagi dolgokra való különösebb kitéréssel folytatom.

Sokan csak pislogtunk, amikor a cserehatáridő lejárta előtt pár órával a Clippers és a Cavaliers iránytót cserélt: Baron Davis Clevelandbe, Mo Williams Los Angelesbe tette át székhelyét. A tranzakció szinte teljesen anyagi jellegű volt, lássuk, hogy mi is volt a két csapat motivációja!