Az Európa-bajnokság csoportköre a mai napon kezdetét veszi, méghozzá egy nem is akármilyen mérkőzéssel. A kissé megtört lendületű, ám így is kiemelkedő tudású spanyolok azokkal a németekkel néznek farkasszemet, akiknek mindenképpen győzniük kellene, hogy reális esélyük maradjon a továbbjutásra.

A fókuszban: E-csoport: Németország – Spanyolország (14:30)

Tegnapelőttig úgy festett, hogy az égvilágon semmi sem állíthatja meg ezen a kontinenstornán a címvédőt. A rendező litvánoknak azért kellett küzdeniük az armada ellen, hogy egyáltalán tisztességes eredményt tudjanak elérni és ne üssék ki őket. Az akkor már biztos továbbjutó spanyolok minden tekintetben a csúcson voltak, ám jött Pau Gasol és az ő bokaficama. Sergio Scariolo legénysége első ránézésre annyira egyben volt, illetve olyan mértékben erős a hispánok magasember sora, hogy a gárda legnevesebb játékosának kieséséről sem sokan gondolták volna, hogy az komolyan kihatással lehet a csapat teljesítményére. Ám a zárófordulóban -  ami gyakorlatilag már felért egy középdöntő meccsel a törökök ellen, hiszen mindkét fél továbbjutott már akkorra matematikailag, a válogatottak pedig viszik magukkal az e fajta csoporteredményeiket – buktak egyet. Nem lenne szabad túldimenzionálni ezt a vereséget, de azok után, hogy 2(!) - 16-os utolsó negyedet produkáltak, mindenképpen el kell gondolkodni, hol a hiba, mert még Gasol kiesése sem lenne szabad, hogy ilyen tanácstalanságot okozzon egy Európa-bajnok gárdánál.

A Besiktas újra lendületben! Ezúttal Kevin Duranttel hozták szóba a török kirakatcsapatot és ez már talán több is, mint pletyka. Ügynöke, Aaron Goodwin ugyanis az ESPN.com-nak reagált és állítása szerint elkezdtek tárgyalni a klub képviselőivel. Azt is elmondta emellett, hogy Spanyolország és Oroszország lehet még célállomás a pontkirály számára, Kína úgy tűnik, nem. A hírek szerint Durant a B opció, amennyiben Kobe Bryant nem állna kötélnek. Itt azonban nem állt meg a Besiktas és amerikai útjuk során Omer Asikot is megkörnyékezték. Nagyon szeretnék, ha a lockout alatt hazájában pattogtatna a center és mivel korábban Zaza Pachulia leigazolása meghiúsult, ezért reális esély is van rá.

Az idei drafton első körben elkelt játékosokat bemutató sorozatunkban egyre élesedik a helyzet, hiszen már a 6-os pick-nél tartunk. A cseh csodagyerek - avagy a zsákoló ninja -, Jan Vesely bombaként robbanhat be az NBA világába. A kérdés csak az, hogy ez kimerül-e a látványosságban, vagy képes lehet-e elsőrangú statisztikákkal is megfelelnie a várakozásoknak a Washnington Wizards leendő újonca.

Elolvasom »

Véget ért az ötödik olyan Euroliga idény, amelyet végigkövetett a Sportklub csatorna és nekik köszönhetően én is. A végső sípszó felharsanása óta töröm a fejem, vajon milyen keretek között emlékezzek meg – minden idők egyik (ha nem A) legjobb- európai kupaküzdelem sorozatáról?

Felmerült egy informatív, számokat, és egyéb statisztikai nyalánkságokat tartalmazó írás ötlete. Aztán, egy átfogó, minden csapatról kisebb-nagyobb terjedelemben megemlékező cikk lehetősége. Végül azonban nevető harmadikként egy olyan terv megvalósításának rugaszkodom neki, ami régóta érik már bennem: személyes benyomásból kibontakozó, - egy kiváló ember sportszakmai méltatásán és purgatóriumi száműzetésén keresztül felvezetett – adatokkal alátámasztott és a kimutathatatlant feszegető tisztelgés egy CSAPAT, és annak diadalmenete előtt…

Született 1977. november 22-én az Amerikai Egyesült Államokban. 204 centiméter magas, 115 kilogramm súlyú, center. Egyetemi tanulmányai alatt a Long Beach és az Arizona State University csapataiban játszott. Korábbi profi csapatai a belga Spirou Charleroi, az olasz Pallacanestro Biella és az NBA-ben szereplő Memphis Grizzlies. 2003 nyarán igazolt a görög Panathinaikos Athens csapatába Mike Batiste…

Elolvasom »

Az ESPN-nél kiszámolták, hogy a Dallas Mavericks új rekordot állított fel a négymeccses párharcok történetében: a texasiak 49 hárompontost értékesítettek a Lakers ellen. Igen beszédes a másik oldal statisztikája: a Lakers mindössze 15 triplát értékesített, és a negyedik negyedbeli mutatójuk 4/31 volt. Jason Terryaz utolsó meccsen beállította az NBA-rekordot kilenc sikeres kinti dobással.

Rajon Rondo csúnya könyöksérülést szenvedett a Heat elleni harmadik meccsen, de Bostonban kissé fellélegezhetnek: az MRI nem mutatott ki elváltozást, így nem komoly a baj. Rondo egyébként sérülése után visszatért a parkettre, és nagy szerepe volt abban, hogy a Celtics simán verje riválisát. Persze mindez nem tett jót a sérült testrésznek, hivatalosan egyelőre kérdéses a pályára lépése a holnap hajnali 4. meccsen – persze tudjuk: a playoffban a holtak is feltámadnak. Ha nem is negyven percig, de Rondo valószínűleg ott lesz a feldobáskor.

Puskás Artúr írása:

Felipe Reyes 10, Carlos Suarez 10, Ante Tomic 9 és D’or Fisher 4. Összesen 33. Ez a felsorolás nem a Real Madrid centereinek dobott pontjait jelzi. Nem lenne egy szégyellendő adatsor az sem, ám ebben az esetben, mikor ezek a számok a játékosok lepattanóinak számát mutatják, akkor az valami különleges eseményről tanúskodik…

A királyi gárda 15 év hosszú és eredménytelen küzdelem után ismét eljutott az európai kosárlabda legnívósabb vetélkedőjébe, a Final Fourba. Tette mindezt úgy, hogy menet közben vezető edzőjük (Ettore Messina lemondását kérte) szabadságoltatta magát, több kulcsemberük körül forrt a levegő (Jorge Garbajosát elküldték az idény közben, Sergio Rodriguezt pedig nemes egyszerűséggel csapat melegítőben szurkoló, agyon fizetett ex-NBA-s kellékként használják).

Puskás Artúr mondja...

Egy neve elhallgatását kérő informátorom kézzel írt levelet juttatott el hozzám. A szöveg sok helyen olvashatatlanná vált, így bizonyos részeit tudom csak bemutatni. Az írásban egy görög magánhadsereg szervez zártkörű expedíciót:

„Feladat: Emberpróbáló kalandtúrához keresünk öt férfit. Célunk, a modern kori ereklyék egyik legpompázatosabb darabjának a megszerzése. Biztos források szerint a műtárgy Barcelonában lesz május 8-án. A feladat elvégzését komoly felkészítő munka előzi meg. 5 európai város (Milánó, Ljubljana, Isztambul, Moszkva és Valencia) kiképző központjában ismerkedünk az alapkiképzés anyagával. Közben a saját bázisunkon folyamatosan összegezzük a tapasztaltakat. A konzekvenciák levonása után lépünk a következő stratégiai szintre. Innentől már élesben folytatódnak a gyakorlatok. 3 újabb helyszín (Vilnius, Vitória és Malaga) csatlakozik a műveleti terv lebonyolításához. Végül három alkalommal is ellátogatunk Barcelonába, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsünk a speciális helyi viszonyokról. Ebben a fázisban hibázásra már nincs mód…

Olyan mély nyomokat hagyott bennem, a tegnapi mérkőzés, hogy ennek kapcsán négy-öt különálló írást is képes lennék megosztani Veletek. Szerencsére (?) nem vagyok egy „száraz tollú” valaki, akinek nehézséget okozna véleményét hosszú sorokba önteni, de ez a mostani eset kirívó.

Akartam írni a Pana fantasztikus, mind védekezésben, mind támadásban mutatott feltámadásáról. Tervezgettem egy fejtegetést arról, hogy lá-lám a Barcában is emberek játszanak, akik bizony el tudnak bizonytalanodni. Megfordult a fejemben egy cikk Diamantidis és Sato hozsannázásáról, hogy miként tudtak ekkora formajavulást produkálni 48 órán belül. Ott van a Navarro - aki, bár pocskondiázhatta volna a bírókat és foghatta volna rájuk a hazai vereséget, mégis magában kereste a hibát- (sport)emberi nagysága előtt fejet hajtó írás terve, mely szintén komoly gondolatokat  ébresztett bennem.

Ám ekkor összeállt a kép, ami talán mindezt összefoglalhatja…

Puskás Artúr jelent a hét legjobb Euroliga derbijéről

A „Kétségbeesett vezető edzőknek, Euroliga legjobb nyolc közé kerülésről döntő, idegenbeli összecsapás során felmerülő problémák esetére” című kézikönyv 33. oldalán a következő bejegyzés olvasható: „Mi történik, ha a kezdő irányítód – aki addig 70°% feletti magabiztossággal szórta a 3-asokat - 1/7-es mutatóval bír a vonal mögül? Mi történik, ha a gólvágód – aki 16 pontos átlaggal bír - sérülése miatt, térdvédőben, fél lábon szenved össze 12 egységet? Mi történik, ha ellenfeled 7 támadó lepattanót gyűjt három negyed alatt és a négy centered alig 13-at kapirgál össze?

Puskás Artúr írása

Csörög a telefonom. Perje izgul. 20.22, hat perc múlva adás. Megnyugtatom, hogy a biztonsági rendszer embereitől függ a székfoglalóm.
Hispán rangadó a halál csoportban. Caja – Malaga. Reménykedem a Malaga feltámadásában. Nem akarom elhinni, hogy ez a keret csak erre a visszafogott teljesítményre képes. Freeland, Archibald, Rodriguez, Tripkovic és még sorolhatnám. Menet közben váltottak vezető edzőt. Reneses mestert a fiatal generáció jeles képviselője Chus Mateo követte a kispadon. Ez sem igazán segített. Döcögős győzelmek, kiszenvedett továbbjutás az alapszakaszban. A TOP16 között az utolsó esélyük a mai győzelem lehet.

(Puskás Artúr írása) Jan Vesely szenzációsan tehetséges játékos. Olyan szintű fizikai adottságokkal rendelkezik, amire a szuperatlétaként számon tartott –jelenlegi csapattárs –James Gist sem talált megfelelő jelzőket. Immár harmadik esztendeje pallérozódik az Euroligában, holott már 17 éves korában elkelt a tengerentúli bajnokság amatőr kosaras börzéjén. Sokan csodálkoztak, hogy nem ugrott bele azonnal a mézes bödönbe és ment ki bankszámlát és hírnevet építeni az NBA-be. A mai meccs remek igazolása volt ennek a döntésnek…

…legalábbis, ami az Olimpia hazai veretlenségét illeti. Az idei kiírás egyik legnagyobb meglepetését okozva vertek meg mindenkit a Stozice Arénában. Jöhetett a nagy múltú Panathinaikos, CSKA, lehetett feltörekvő Efes, Valencia vagy akár az olasz Milano, mind lógó orral szálltak fel a hazafelé tartó járatra.

A legjobb 16-ba már csak az igazán nagyok jutnak be. Manapság pedig az európai kosárlabdában nehéz jobbat találni a Barcelonánál. Tűnhetnek kissé jóllakottabbnak a tavalyinál, elveszíthették legjobbjukat, Pete Mikaelt, a bajnok, az bajnok marad. Végre közvetítünk! Hurrá, alig vártam. A középszakasz első meccseiből nem adtunk. Hiába az FA és a Királyi kupával nehéz versenyezni, ezelőtt nekem is fejet kell hajtanom. A foci külön kategóriát képvisel. De sebaj! A lényeg: meccs van! Mint mindig, kicsit korábban érkezem, hogy átböngészhessem az elektronikus sajtót. Emellett különleges –és számomra hihetetlen erős emocionális töltettel rendelkező- feladatnak kell eleget tennem. A facebookon futó R.I.P Jampi csoportba írtam egy rövid memoárt a felejthetetlen Bálind Józsefről…

Malaga - Olympiacos 76 - 74

Ezt magyarázza el nekem valaki...

Nem értem. Keresem az okokat, de rá kell jönnöm, ehhez kevés vagyok. Még Perje barátomat - kollégámat is faggatom a meccs szünetében, hátha fiatalos lelkesedése esetleg olyan lappangó indokokra bukkant, amiket az én begyöpösödött gondolkodásom észre nem vehet, ám hiába. Ő sem tudja a választ. Pedig egyszerű a kérdés, ám az urdu nyelv tárgyas ragozásánál is nehezebb a válasz. Miért motiválatlan az Olympiacos?

Nem értem. 14. éve hajkurásszák hiába a legdicsőségesebb európai klub trófeát. Hosszú évek óta raknak össze elképesztő - sokszor 15 fős - atom játékoskereteket. Edzőlegendákkal iratnak alá csillagászati összegű szerződéseket és még sorolhatnám. Gyakorlatilag mindenkit piros-fehérbe öltöztettek az elmúlt évtizedben, aki sztárjátékosnak vagy éppen tini zseninek minősült. Együtt volt (és van) a mágikus trió: tehetség, pénz, cél.

CSKA Moszkva - Panathinaikos 68 - 72

Hosszú évek után először a CSKA nélkül kezdődik a rájátszás nem egész egy hónap múlva. Egész évi szenvedésüknek betetőzéseképpen az ősi rivális Panathinaikos végezte ki csapatukat ma este.

Hete kollégámmal bizakodva ülünk be közvetíteni. Nem a Moszkva a szívünk csücske, ám a sportág szerelmeseként - titokban- szorítunk az örökös orosz bajnoknak. Matematikailag van még esélyük, ha mind a négy, hátralevő meccsüket megnyerik. Ennek megfelelően agresszíven, lelkesen és összeszedetten kezdenek.Ez bárki ellen pontelőnyben mutatkozna meg, viszont a Pana határozottan értésünkre adja győzelmi szándékát. Hiába a magasabb fordulatszám, a Vujoseviccsel eltöltött hónapok okozta törést képtelenek áthidalni.

Real Madrid – Olympiakosz 82 - 68

Láttam én már karón varjút. Cifra dolgokat is kosárlabda pályán. De olyat, mint ma, még soha. Kérdés: Mi kell ahhoz, hogy egy profi kosaras, éles (ráadásul Euroliga) meccsen, a feléje törő, labdát vezető ellenfelet lábbal próbálja szerelni? Pestiesen megfogalmazva: felrúgja, mint Vinnie Jones az ellent fénykorában?!

Válasz: torzonborz, madárfészek szerű hajkorona, masszív borosta és kiszámíthatatlan, amolyan láncfűrészes gyilkos-szimfonikus zenekarvezető keverékű arcszerkezet. Ehhez társul még egy rejtett, hosszú ideje elfojtott titok, amit hősünk gyerekkora óta magával cipel. Szinte látom magam előtt a jó Jorgét, ahogy a Real Madrid foci meccseit nézve nappalijuk kanapéjáról, gazpachot szürcsölgetve arról ábrándozik, hogy egy szép napon ő veszi át Fernando Hierro szerepét a védelem tengelyében. Éjjel-nappal a felszabadító rúgásokat és a becsúszó szereléseket gyakorolgatja a hajnali félhomályban suli előtt. Ám kegyetlen társai folytan a kispadra ültetik a grundon, mondván, túl magas a labdarugdosáshoz. Bánatában kosárlabdázónak áll, ám örök – beteljesületlen - álmát soha el nem feledi...

Cholet Basket - Montepaschi Siena 61 - 70

A magyaros pizza ínycsiklandozó illatára ülök be a Cholet-Siena meccsre. Látom, ez az este nem csak sportszakmailag – hanem gasztronómiailag is - különlegesnek ígérkezik: Ákos kollégám minőségi, szűrt meggylevet kortyolva fogad. Kíváncsi vagyok az újonc gallokra. Hármat nyertek zsinórban, köztük a Fener elleni szenzáció. Náluk játszik a dominikai Mejia, aki az 5. hét MVP címét rakhatta a vitrinbe. A Montepaschi immár hosszú évek óta az egyik kedvencem, önzetlen támadó és megalkuvást nem tűrő védekezőstílusa okán.

Az már az első percekben látszik, a hazaiak az atletikus képességekre alapoznak. Nincsenek bonyolult támadó szisztémák, 1-1, maximum 2-2 és kész. Támadják a gyűrűt minden helyzetből, labdával és főleg labda nélkül. Nem hiszek a szememnek. Nyolc támadó lepattanót gyűjtenek be Robinson vezérletével az első negyedben! Az olaszok kosarazgatnak. Mint a népmesében, ott is vannak, meg nem is... A mindig makulátlanul elegáns Piagiani mester sűrűn használja a „come on,guys!” kezdetű lelkesítő frázis. Komolyan, ha adnának neki szerelést esküszöm beállna. Magasan ő tűnik a leglelkesebbnek csapatából.

AJ Milano – Panathinaikos 71 - 81

Szomorú vagyok. Nem is ez a jó szó, inkább csalódott. Tanácstalanul ülök a közvetítő fülkében és Zelétől várok választ a megválaszolhatatlanra. Hogyan tehetett ilyet? Pont ő? Akinek immár 8. éve figyelem már a játékát és a viselkedését. Sohasem titkoltam, az egyik nagy kedvencem. Nem tudom megmondani pontosan miért. Hiszen láttam nála jobb amerikaiakat, technikásabbakat, ponterősebbeket. Még csak nem is irányító. Mégis, valahogy belopta magát a szívembe. Az a fajta önbizalommal kevert alázat a csapata és a kosárlabda iránt, ami jellemzi őt, páratlan a tengerentúli játékosok, sőt az európaiak között. Éppen ezért sokkoltak azok a képsorok, amik az Olimpia Ljubljana ellen készültek, mikor nemes egyszerűséggel rálépett a földön fekvő ellenfele fejére. Szörnyű volt látni. Magát a jelenetet, de legfőképp az elkövető személyét. Egy kisebb világ omlott össze bennem…

Barcelona - Fenerbahce 61 - 69

Furmányos nép ez a török. Olyan, mint mi. Hiába na, az évtizedes "együttélés" meghozta a gyümölcsét. Nagyon tehetséges, kreatív, ám hajlamos a durcáskodásra. Vélt vagy valós okok miatt megmakacsolja magát és akkor ne tovább. Hiába arathatna sikert, dicsőséget, ha megorrol, semmi sem számít. Ez a kosárlabdára is igaz. Főleg a klubok területén. Itt van mindjárt a Fenerbache (de írhatnám a másik gigászt, az Efest is) példája. Szenzációs játékoskeret, nevesebbnél nevesebb edzők, pénz zsákszámra, csekély eredmények. A szakértők csak legyintenek, mikor szóba kerülnek az esélylatolgatások során. Persze, persze, bólogatnak. Impozáns a névsor, de a morállal baj lesz. Volt is bőven...

Valencia - CSKA 82 - 57

Javtokas áll a vonalon túl. Társat keres. Senki sem mozdul. Rákacsintanak, pörköld rá, Pajtás! Sokolov a büntetőn ácsorog, lógó kezekkel. Javtokas mosolygásba kezd. Kuncog, mint egy vásott kölyök. A közönség ordít: "Dobj!!!" Mindez 5 másodperc alatt. A jó Robertas enged a kérésnek és irgalmatlanul bevarrja a triplát...

Elképesztő jelenet volt. Euroliga meccsen, a CSKA ellen, közel 30 pontos különbségnél. Nem vagyok Moszkva szurkoló, ám ez már nekem is fájt. Azt gondolom minden kosárlabda szerető szurkoló csóválja mostanság a fejét, ha az orosz csapatot látja játszani. Az előző héten már "vészmadárkodtam" egy sort velük kapcsolatban, ám bevallom arra bíztattam az egyik jó barátom, hogy fogadjon rájuk, mert elképzelhetetlen a 0-3. Tévedtem.

Azon kár is vitatkozni, hogy a kosárlabda-rajongók nagy kedvence az NBA. Ismert sztárok, látványos meccsek, színes körítés, sztárok, sztorik, pletykák. Azt viszont nem nehéz észrevenni, hogy egyre több játékost importálnak Európából, akik közül egyre többen megállják a helyüket a világ talán legjobban szervezett sportbajnokságában is. Na kérem, ők, és társaik, akik pedig az idei vébén tették le a névjegyüket, azokból az élcsapatokból kerülnek ki, melyek zöme az Euroligában szerepel évről évre, mely korántsem kis szakállas, ugrani képtelen fakezűek gyülekezete, akik negyven pontot izzadnak össze összesen egy-egy meccsen, ahogy egy időben sokan vélekedtek róla. Mind a játék színvonalát, mind szervezettséget, infrastruktúrát figyelembe véve, ez jelenleg a második legszínvonalasabb kosárlabda-vetélkedés a világon. Ideje lenne kicsit jobban megismerni.

Jópofa fazon ez az Obradovic. Lassan saját lovas szobrát kerülgetheti a csarnok bejárata előtt, de még mindig ugyanaz a lelkesedés és alázat jellemzi, ha a Panáról van szó. Hol sztoikus nyugalommal szemléli, hogy csapata zsinórban elpuskáz 10 mezőnykísérletet, hol zsebre tett kézzel, céklavörös arccal ordít a megszeppent játékvezetővel egy kétes szituáció nyomán. Elképesztő önbizalommal és a csapata iránti mérhetetlen szeretettel vezényelte le a tegnapi meccset is. Hiába volt a CSKA az ellenfél, egy pillanatig sem volt érezhető, hogy ő lesz, aki gratulál majd a végén...

...valami nem stimmel Moszkvában. Nem a két vereség miatt, az még beleférhet. Valahogy lelketlennek és alulmotiváltnak tűnnek a piros-fehérek. Kettős a kép: nem véletlen, hogy minden épkézláb fiatal tehetséget begyűjtöttek nyáron ( Majranovic, Gordon, Bikov ) hiszen a "játékos készítőként" elhíresült Vujosevic mester kezébe került a Marshall bot. Nyomja is őket becsülettel, szó se róla. Viszont az eredmények nem jönnek. Ám ami ennél fontosabb kérdés, hogy mi lesz a rutinos, már számtalanszor bizonyított játékosokkal? Holden, Smodis, Langdon és Siskauskas nem találja a helyét. Legalább is tegnap nem. Melóznak, harcolnak becsülettel, de a szemükben nem látszik az a tűz, amit megszokhattunk korábban. Ők vezérbikák, akik megszokták a felelősséget és a főszerepet. Kétségünk se legyen afelől, hogy elvégzik-e a rájuk kirótt feladatot, mert elvégzik majd. A szívükről azonban vannak fenntartásaim. A fiatalitás és/kontra eredményesség mindig kényes kérdés...

Örök tanulság: Ne ítélj elsőre! Ez hatványozottan érvényes, ha szakkommentátor az ember Euroliga meccseken. Mikor megkaptam a heti műsorbeosztást, az Union Olimpia-Efes Pilzen meccs láttán egy gondolat suhant át a tökfejemen: "Miért pont ezt adjuk?" Tudom nem szép, meg egy tv-s legyen pártatlan és a kiscsapatoknak is esélyt kell adni, stb. Magamban továbbfűztem elméleti meccselésem.

Bombaerős, Final Fourba igyekvő törökök, újjászervezett, kissé lesajnált szlovének a másik oldalon. Sima ügy, 75-92 körüli végeredménnyel. Na mindegy, szeretem a munkám és ez is egy nívós kosármeccsnek ígérkezik, legfeljebb izgalommentes lesz a derbi. 20.40. Kényelmesen elhelyezkedem Hete Zoli (kommentátor kollégám) mellett a 2X2-ben, füles fel, kezdjük.

Kedvenc Euroliga szakkomentátorunk, Puskás Artúr játékra jelentkezik…

Bolondulok az NFL-ért. Teljesen a rabja lettem az évek során, ahogy hajlandó lettem igazából megérteni a játék miértjeit. Képes vagyok hajnalig ébren maradni egy-egy derbiért, a 4. negyedben már a gyerekeimnek kenegetve a reggelire szánt mézes kenyeret. Valami azonban nem volt kerek május óta Hiányérzetem volt. Hiányzott az Euroliga meccsek semmihez sem hasonlítható hangulata. Az európai topkosárlabda varázslatos csapatmunkája. A játékos egyéniségek zsenialitása. A kiegészítő emberek „melója”. Az európai közönség zászlólengető, dobpüfölő bíztatása. Hiányzott a közvetítés varázsa is. A „füles”, amire „rászólnak” a második mondatom után, hogy „állítsd közelebb a mikrofont, mert alig hallani”. A közvetítő szoba, ahol egy gombostűt sem leejteni a 2 fő/m2 népsűrűség okán. Komolyan, még a méltán híres főcím áriát is fejhangon daloltam örömömben.

Hétfő este az Olimpiakosz-Real Madrid rangadóval (és meglepően sima görög sikerrel) megkezdődtek a férfi Euroliga csoportküzdelmei, hogy aztán október 20-tól teljes erővel beinduljon az európai kosárlabdázás legrangosabb sorozata. Móhr Miklós a téma felkent szakértőjeként kalauzol végig bennünket a mezőnyön. Szezonelőzetesének első részében megismerhetünk főszereplőket, mellékszereplőket - és azokat, akik a helyükre pályáznak. Öveket becsatolni, indulunk!

Mínusz három. Nála a labda. Balra fake, jobbra indul, könnyű(nek tűnő) kettes. Pár másodperccel később emberét otthagyva lepi meg hátulról a postást és csapja ki kezéből a labdát. 16 másodperc van vissza, mínusz egy, megint nála a labda. Most jobbra indul, de visszalép, a védő fekszik, ő emelkedik. Kosár. Győzelem. Bajnokság. Legenda.

Ha tudod, hogy kiről van szó, jó helyen jársz.

A legjobb dolgokat mindig az összefogás szüli. Erről a legtöbbet talán kedvenc sportágunk legjobbjai mesélhetnének, akik karrierjük során számtalanszor szembesültek vele, hogy bár extraklasszisnak számítanak, egyedül ők sem érhetnek fel a csúcsra.

Október 18-án Mennyei Játszótér néven új pálya született, amelyet szintén az összefogás hívott életre.

Nézzük a keretet:

Kobe Bryant, LeBron James, Dwight Howard, Michael Jordan, Robert Parish, Pistol Pete, vagyis az NBA egykori és aktuális legjobbjai viszik a prímet, hozzájuk csatlakozik Juan Carlos Navarro, Trajan Langdon, Bo McCalebb, azaz az Euroliga sztárjai, de nem maradhat ki a Duke, vagy az UNC sem. A legjobb hatodik ember szerepét az utca fenegyerekeire osztották, míg az epizód-, és padmelegítő szerepet a legbetegebb kölykök kapták.

A kommentátorállásban a SLAM, NBA1.hu, BBall.hu, valamint egyéb médiumok nagyokosai foglalnak helyet, akik között találsz hivatásos újságírót, szakkommentátort, aktív játékost, passzív játékost, blogmestert, és egyéb gömbvonzalommal végtelenségig átitatott kosárbuzit.

Az ellenfelek között összefoglalók, hírek, elemzések, retrospektív cikkek, beharangozók, jegyzetek sorakoznak föl, de még Dennis Rodman hajszínének változását is ki fogjuk elemezni.

Csatlakozz hozzánk, halljuk a trasht, és együtt tegyük Mennyeivé ezt a Játszóteret.

Kezdődik…