Rudy Fernandez nem lesz a spanyol liga legjobban fizetett játékosa (legalábbis egyelőre), mivel nem fogadta el a Real Madrid 6 évre szóló 26 millió dolláros ajánlatát. A Dallas által két hete megszerzett hátvéd/bedobó jövőre 2,2 milliót fog keresni, tehát nem kis összegről mondott le, ráadásul a következő szezon lejárta után korlátozott szabadügynök lesz. Mint ismeretes, az eddig teljes tengerentúli karrierjét Portlandben töltő hispán játékos Jordan Hamiltonért és az 57-es draftcéduláért került a bajnokhoz, vele együtt Petteri Koponen, a finn ifjonc játékjoga is a texasiaknál landolt. Új klubjának tulajdonosa állítólag segített meggyőzni őt, hogy ne fogadja el madridiak invitálását. Ez elég érdekes abból a szempontból, hogy amennyeiben igaz, Mark Cuban erősen megsértette a lockoutra vonatkozó kommunikációs tilalmi szabályzatot.

Természetesen számos pletyka látott napvilágot más játékosokkal kapcsolatban is, akik esetleg Európába szerződnének a lockout miatt. Carlos Arroyo, aki legutóbb a Boston Celtics tartalék irányítójaként szerepelt a ligában, most olasz klubokkal tárgyal. A Portland fiatal francia bedobója, Nicolas Batum szintén esélyes a „hazatérésre”. Konkrét ajánlatokról viszont még nem tudunk beszámolni.

Nem tisztünk senkit a sárga földig lehordani innen Magyarországról és bohócnak titulálni, főleg nem egy NBA franchise egyik első emberét, jelesül David Kahn-t, de kicsit több a soknál, amit az úriember művel a Minnesotánál. A Timberwolves háza tájáról az a legújabb hírünk, hogy az elvileg menesztett Kurt Rambis még most sem kapott semmiféle hivatalos értesítést a menesztéséről, ám közben a vezetőség gőzerővel keresi a vezetőedző utódját. A Philadelhphia 76ers segédedzője, Quin Snyder a legújabb név, ő konkrétan állásintejún volt a klubnál, de bővebb részleteket idáig nem tudunk ennek eredményéről (nagyon zárójelben jegyezzük meg, Snyder személyében egy összesen egy év NBA segédedző tapasztalattal rendelkező szakemberről beszélünk). A nagyobb kérdés viszont az, vajon meddig hagyják még az úriembert ámokfutni egy olyan franchise-nál, mely évek óta arra vár, hogy meginduljon felfelé a mocsárból, de valahogyan mégis minden idény végén azt kell lenyelnie a szurkolóiknak, hogy Kahn hogyan pazarolja el a gárda lehetőségeit – minden fronton.

Vendégszerzőnk, Botár László írása:

Bár már közel két hete megnyerte a Dallas az NBA-t, s azóta már inkább a draft és a lockout, idehaza pedig érthetően Hanga Ádámnak a Spurs-szel való örömteli "eljegyzése" a téma a legerősebb kosaras liga kapcsán, egy kis időre kanyarodjunk vissza a fináléhoz.

A nagydöntő kapcsán sokmindenről  esett már szó. Sztárok s a kiegészítő emberek tündökléséről, s bukásáról, nagy "futásokról" s leblokkolásokról egy-egy meccsen belül, és még sok-sok érdekes témáról. Egyről azonban úgy érzem, kevesebbet beszélgettünk itt, pedig ez is igen érdekes téma egy-egy finálé kapcsán. Itt és most nem a játékosok, hanem az edzők ténykedését vesszük górcső alá, vajon az, ahogy tették dolgukat a kispadon, menyiben járult hozzá a végeredmény kialakuásához.

Elolvasom »

1993. június 20-án John Paxson hárompontosával a Bulls-Suns nagydöntő hatodik meccsén eldőlt a bajnoki cím. Ugyanezen a napon 2006-ban a Heat története első bajnoki címét szerezte.

George Mikan, a Lakers legendája ma lenne 87 esztendős, a Celtics tegnap ünnepelte 2008-as bajnoki címének évfordulóját, a Mavericks pedig hazavitte frissen szerzett trófeáját!

Elolvasom »

Dallas Mavericks(3.) – Miami Heat(2.) 105 – 95

Rengeteget fejtegettük mi is és természetesen a világ sok más kosárlabdával foglalkozó személye is, hogy a Dallas Mavericks-nek addig kell ütnie a vasat, amíg forró. Az érezhetően gödörbe került Heat ugyan hazai pályán küzdhetett az egyenlítésért, de jól tudjuk, a liga legjobb idegenbeli mérleget produkáló csapatainak viadalában ez sokat nem jelent. A hosszú meccsek óta szenvedő James alaposan bekezdett, villámgyors 9 pontot szórt, ám érdemben véget ért nála a mérkőzés az első negyed felénél. Ugyan eljutott 21 pontig, de képtelen volt legyűrni saját árnyékát – amit pedig ebben a rájátszásban már oly sokszor le tudott. A másik probléma ott jelentkezett a Miaminál, hogy igazán Wade sem tudott vezérszerepben tündökölni. Pedig ezen az estén a kiegészítőktől jöttek a pontok, Chalmers 18-at szórt, a sufniból előszedett House 3 triplát vágott be, Haslem 11 pont, 9 lepattanós teljesítménnyel zárt és mégsem jött a siker. Ez pedig legfőképp annak tudható be, hogy a vendégek átmentették a dobóformát az előző derbiről, legfőképpen Terry (27 pont, 16-ból 11 mezőnyből) és Barea (15 pont) voltak elemükben. Már a második játékrész elejére 12 egységnyi előnyt dolgoztak össze, akkor még a frissen beállt Stevenson-nek is minden sült, az indításokat is tempóval, olyakor triplával fejezték be a texasiak. Ám a vendéglátók nem adták fel, egy 14 – 0-s rohammal még a vezetést is visszaszerezték, a Mavs nem nagyon találta az ellenszert. Aztán jött egy kis össznépi kakaskodás (Chalmers, Haslem, illetve Stevenson főszereplésével), ami után a kiegyenlített játék vette át a főszerepet. A Dallas úgy vezetett egy-két pontokkal, hogy Nowitzki az első 20 mezőnydobásából csupán 4-et tudott a gyűrűbe juttatni. Viszont a végjátékban elvállalta a nehéz dobásokat és serege élére állt.

Miami Heat(2.) @ Dallas Mavericks(3.) Döntő, 4. mérkőzés - 03:00 (Sport1)

Igencsak érdekesen alakult eddig a nagydöntő, hiszen azok után, hogy a Dallas elhozott egy meccset idegenből, rögtön megkapták a hideg zuhanyt hazai pályán. Ennek köszönhetően máris olyan helyzetbe kerültek, melyben nem lehet többet hibázniuk. Ha ott is kezdjük, mennyire jól működik a Miami védelme, akkor is meg kell állapítanunk, a rutinosabb texasiak olyan bakik sorozatát követi el a fináléban, melyek előtt sokszor értetlenül állnak nem csak a gárda szimpatizánsai, de a semlegesek és a szakértők is. Kezdjünk mindent Jason Kiddnél és a Mavs-nél tapasztalt idei fantasztikus passzjátéknál. A veterán irányító hiába produkál elfogadható statisztikákat, nehéz hova tenni, hogy sokszor dadog a kezében a labda, esetleg nem meri bemutatni azokat az átadásokat, melyek máskor előbbre viszik csapatát, a labdaeladásairól és kipasszolásairól nem is beszélve. Már pedig ez a Mavericks abban az esetben, ha nem passzol, csak a német sztár dobásaira hagyatkozhat. Ez pedig önmagában kevés, de minimum nem eredményes hosszútávon. Teljesen nyilvánvaló, hogy a dallasiaknak csak akkor van esélyük a párharc megfordítására, ha többen fellépnek Dirkules mellé, illetve azt a játékot hozza Carlisle legénysége, mely oly sokak kedvencévé tette őket idén. Ha Kidd kapitány magabiztosabb lesz, a többiekre is ráragad a passzbátorság. Azért halkan jegyezzük meg, a floridaiak olyan szinten védik a passzsávokat, hogy nem könnyű járatni a labdát. A másik kulcs a pad produkciójában rejlik. Szinte csak extrát hoztak az egész alapszakaszban, majd a PO-ban is, a döntőben viszont végig alulteljesítenek. Terry még csak-csak hozza a pontjait (igaz 37%-os mezőnyözésére nem lehet büszke), ám Barea kihagyja a ziccereit, elpuskázza a legüresebb tripláit is, Stojakovic pedig láthatóan teljesen elkészült a hátával, így már nem csak védekezésben, de támadásban is emberhátrány.  Tetézi a gondokat, hogy Haywood nem is tudott pályára lépni legutóbb és ma sem biztos a játéka, pedig őt lehetne használni bent a palánk alatt támadásban is.

Elolvasom »

Ma este folytatódik az NBA nagydöntője, így természetesen ez is helyet kap a Visszajátszásban – különösen azért, mert Big Z születésnapja pont mára esik. Mellette egy idén berobbanó ifjú tehetséget is köszönthetünk – természetesen videóval.

Dallas Mavericks(3.) @ Miami Heat(2.) Döntő, 1. mérkőzés – 03:00 (Sport1)

Eljött a nagy nap, szokatlanul hosszú várakozás után kezdődik meg magyar idő szerint hajnali háromkor a nagydöntő. Ha eddig azt mondtuk, hogy az ellentétes stílusú gárdák párharcában szinte kiszámíthatatlan ez adott meccs végkimenetele, akkor két ilyen remek formában lévő klub esetében ez hatványozottan igaz. A Miami megtanulta azt, amit hosszú hónapokon keresztül képtelen volt elsajátítani - győzni a szoros végjátékokban. Hihetetlen nagyot fordult náluk a kocka, az ilyen helyzetekben rendre betliző James egy csapásra egyszemélyes kivégzőosztag lett – ha az utolsó percekről beszélünk. Mellette ismerjük Wade képességeit, aki bár vállsérülése miatt kissé limitált, de így is bármikor képes eldönteni egy-egy találkozót. Chris Bosh-ra némileg kevesebb hangsúly került az idei évben a két másik sztár „árnyékában”, de nem szabad elfelejtenünk, az utóbbi hat-hét mérkőzésen képes volt úgy odatenni magát, mint korábban kevésszer. Ilyen formában senkinek sem lehet könnyű feladat két vállra fektetni a Heatet, és akkor a kiegészítő személyzetről még egy szót sem ejtettünk… Udonis Haslem gyakorlatilag a Bulls ellen kapcsolódott be az idei menetelésbe, hiszen fél évet bajlódott sérüléssel. Mióta ő is a fedélzeten van, valóban egészen más a felállás. Van keménység a palánk alatt védekezésben, illetve támadásban is használható játékosról beszélhetünk. Cirka két héttel ezelőtt azon morfondíroztunk, hogy már csak Mike Miller kéne, akinek jelenlétével még jobban szét kellene hóznia az ellenfeleknek a védelmet. Mivel a szintén sok sérüléssel bajlódó bedobó is olyan állapotba került az utóbbi találkozókon, hogy veszélyt jelentsen kintről, ezért mostanra összeállt a halálos fegyverzet.

Elolvasom »

Tegnap már két írásunkban is felelevenítettük a Dallas Mavericks, illetve a Miami Heat menetelését egészen a döntőig. Most ugyanezt tesszük, de ezúttal szigorúan a látványra hagyatkozunk!

Elolvasom »

Egyre közeledik az idei finálé, melynek kapcsán nem maradhat ki a felvezetésből a két szemben álló fél egymás ellen megvívott döntője 2006-ból! A rovaton belüli sorozatunk tehát egy igencsak "aktuális" témával folytatódik. Öt esztendővel ezelőtt természetesen igencsak más volt a felállás, sőt, a körülmények sem  voltak hasonlónak nevezhetőek. Ettől függetlenül egy sokáig emlékezetes hatmeccses sorozatot vívott meg a Nowitzki húzta Dallas és a Wade vezette Miami, mely egy nagy fordítás után a floridaiak sikerével végződött.

Elolvasom »

Bármennyire sok, jó formában lévő kiegészítő ember van a nyugati bajnoknál, lehet Wade és Bosh remekül működő duó a „sztár trióból”, nagy esély van arra, hogy a címben szereplő két játékosról fog jobbára szólni a 2011-es NBA Finals. Beszélünk a vezérekről, teszünk némi visszatekintést, valamint megnézzük mi várható kedd estétől (szerda hajnaltól) a párharcban.

Május 31-én kezdődik a nagydöntő, amelyet a 2006-os finálé visszavágójaként aposztrofálnak – ám mielőtt elmélyednénk ennek taglalásában, ne feledjük: remek csatákat hozó főcsoportdöntőkön vagyunk túl, érdemes visszatekinteni rájuk. Időrendi sorrendben a Dallas jutott be először a fináléba, így velük kezdünk.

Dallas Mavericks @ Oklahoma City Thunder 03:00

A párharc jelenlegi állása: 1-1

Tegnap pihenőnap volt, de ma már teljes gőzzel megy tovább az NBA Playoff és a konferenciadöntők. A nyugati meccsel folytatódik a rájátszás, ahol az 1-1-es texasi start után most fordul a kocka és Dallas Mavericks az Oklahoma City Thunder otthonába látogat. Dirk Nowitzki az első meccsen 48 pontot szerzett, ezért a német sztár vezetésével be is húzta a meccset a hazai pályán szereplő Mavs. Ekkor Nowitzki azt mondta, hogy ha nem nyerik meg a második meccset, akkor az ez a győzelem nem is számít.

Dallas Mavericks (3.) - Oklahoma City Thunder (4.)

Olyan párosítás alakult ki a nyugati konferencia idei döntőjében, amelyre előzetesen nagyon kevesen számítottak: sem az első, sem a második kiemelt nem jutott el eddig. Ez azonban semmiben sem kisebbíti a résztvevők érdemeit: az Oklahoma fiatal, veterán magasemberekkel megerősített csapata és a Dallas rutinos gárdája is rögtön két szintet ugrott tavalyhoz képest – 2010-ben mindketten a rájátszás első körében estek ki, éppen a most elvérző magasabb kiemeltek, a Lakers és a Spurs ellen. Generációváltás? Még nem. Átrendeződés? Igen.