Mai visszajátszásunkban két különleges játékossal foglalkozunk – az egyikük az NBA története egyik legjobb csuklóját tudhatja magáénak és hamarosan beiktatják a Hall of Fame-be, másikuk a liga egyik legnagyszerűbb csapatának volt nagyon fontos láncszeme. Közös jellemzőjük, hogy mindketten viszontagságos úton jutottak el idáig - és persze mindketten ma ünneplik születésnapjukat.

Június 23-án éjjel lezajlott az NBA idei Draftja, mi pedig igyekszünk minél közelebb hozni olvasóinkhoz a leendő újoncokat. A sorban a következő a Heat választottja, Norris Cole, aki a 28. helyen kelt el. Draftolásának körülményei meglehetősen pikánsak, de egy biztos: a Heat nagyon nagyot foghat a 22 éves irányító megcsípésével.

Majdnem bukott a Rockets-Timberwolves csere! Mint ahogy arról már beszámoltunk a két csapat a draft éjszakáján cserélt egymással: Johnny Flynn és a 20. draftjog (Donatas Motiejunas) került a Rocketshez Brad Miller, a 23. draftjog (Nikola Mirotic) és egy jövőbeli elsőkörös ment Minnesotába. A probléma ott kezdődött, hogy a pénteki orvosi vizsgálaton a Rockets orvosai szerint Flynn csípője elég rossz állapotban van és ezért még kárpótlást kérnek a Farkasoktól, hogy átmehessen a csere. A hír eléggé sokkoló volt, hiszen a 23. jogot a Wolves már közben továbbcserélte Chicagóba és az abban a cserében kapott másik, 28. jogot pedig Miamiba, majd az onnan kapott 31. jogot azonnal eladták a  New Jersey Netsnek, ezért ez a hosszú és bonyolult tranzakció kártyavárként dőlt volna össze. De végül megszületett a megoldás: a Minnesota még egy jövő évi másodikköröst hozzáadott a csomaghoz, ami után a Rockets is elfogadta a tranzakciót.

Elolvasom »

Ma bajnok lehet a Dallas Mavericks – ennek alkalmából három olyan esetet elevenítünk fel, amikor egy alakulat június 12-én szerezte meg a aranygyűrűket.

A mai napon boldog és szomorú eseményeknek egyaránt megemlékezünk az évfordulójáról. Már 18 éve nincs köztünk Drazen Petrovic, a valaha volt egyik legnagyobb európai kosárlegenda. Allen Iverson 36 éves lett, a Washington ezen a napon ünnepelte a klub történelmének máig egyetlen bajnoki címét, 1995-ben az egyik leghihetetlenebb döntő mérkőzést rendezték június 7-én, a Bulls és a Jazz pedig 1998-ban ilyenkor játszotta a finálék históriájának legegyértelműbb mérkőzését.

Elolvasom »

Három emlékezetes eseménynek is ma ünnepeljük az évfordulóját. Reggie Miller és Spike Lee New Yorkban hergelték egymást, Jordan bevágta a győztes duplát, a Seattle pedig bajnok lett az adott esztendők júniusainak első napján!

Elolvasom »

Miami Heat @ Chicago Bulls 83 – 80

LeBron James, Dwyane Wade, és Chris Bosh tavaly nyáron nem kis csinnadrattával övezve összeállt, hogy bajnokságot nyerjen. Most eljött a lehetőség.

A forgatókönyv nem változott, csupán a helyszín. A Bulls szinte irányította a meccset, olyannyira, hogy az utolsó negyedben 12 pontos előnnyel már joggal gondolhatták, hogy lehet még hatodik meccs, amelyen esélyük lesz kiegyenlíteni a párharcot. Ekkor azonban a Heat bekapcsolta a „star-powert”, és a Chicago számára véget ért a rájátszás. James 28, Wade 21 pontig jutott, és mindketten 8-8 pontot dobtak az utolsó 18-3-as Heat-roham alatt, ami – gondolom már kitaláltátok – kivégezte a Bullst a 12-pontos előny ellenére is.

Pedig milyen szépen kezdődött. A félidőben még a hazaiak mentek 45-38-ra, köszönhetően főleg Luol Deng addig dobott 14 pontjának. A pontszegénység valószínűleg nem zavarta a hazai közönséget, hiszen csapatuk kontrollálta a derbit, még akkor is, ha Derrick Rose nem muzsikált épp kiválóan. Az idei MVP-nek nem sikerült kinőnie a Heat elleni betegségeit. Bár csapata legjobbja volt 25 pontjával, mindezt 29/9-es mezőnymutatóval érte el.

Miami Heat @ Chicago Bulls 2:30 (Sport Tv)

A párharc állása: 3 – 1 a Heat javára

3 – 1. 3 – 1. 3 – 1. Ezek a számok most mantraként ismétlődnek a Heat, és a Bulls játékosainak, valamint szurkolóinak fejében, csak ellentétes előjellel. „Ha az eredményt nézed, akkor elég rossz a helyzet.” – foglalta össze röviden, és lényegre törően Luol Deng a Bulls helyzetét.

Nincs is ezen mit szépíteni. Bár majd mindegyik meccs szoros volt (erre minden bizonnyal Tibbs (Bulls edző) is emlékezteti a fiait, amikor azok már a kötélért nyúlnának), a jelenlegi helyzet kialakulása szempontjából ez teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy pillanatnyilag a Heat bajnokesélyeshez méltón játszik, mondhatni beteljesedni látszik az az álom, amelyet a Wade-James-Bosh triumvirátus a szezon előtt vizionált. Csak egy lépés választja el őket a bajnoki döntőtől, kérdés, hogy ezt a lépést mennyire tudja megnehezíteni a következő meccsét hazai pályán játszó Bulls.

Chicago Bulls(1.) @ Miami Heat(2.) 93 – 101 – hosszabbítás után

Az idei rájátszásban különös fontossággal bírtak eddig az egyes párharcok negyedik mérkőzései és ennek megfelelően, bár kissé furcsa módon, újfent túlórában dőlt el a legfontosabb kérdés. Ne feledjük, szinte továbbjutással felérő sikerekről van szó. Nyilván van még esélye (bár a történelem nem mellettük szól…) a Bullsnak, hiszen a lehetséges hátralévő három találkozóból kettőt az ő otthonukban rendeznek, nehezítő körülmény, hogy az összeset nyerniük kellene. Azért érdemes megemlékeznünk az OKC – Memphis párharcról, ahol a negyedik meccs háromszori hosszabbításba torkollott, a felvonás nyertese továbbment (a tét az volt, 3 – 1, vagy 2 – 2 lesz-e), a Heat – Celtics sorozat negyedik összecsapásán éppen egyenlíteni szándékozott Rivers csapata, amikor Jamesék végül megmentették a derbit és az extra percekben már ők irányítottak, és persze tegnapelőtt sem akármilyen események tanúi lehettünk a Nyugati Főcsoport-döntőben, amikor a Dallas egy elképesztő rohanás után (ki ne találnánk) túlórára kényszerítette a Thundert és ott végül diadalmaskodott. No, de visszaugorva a tegnapi találkozóhoz, a Chicago volt az a csapat, mely egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy hibázzon. Ennek szellemében léptek parkettre, amit alátámaszt a 19 – 8-as kezdésük is, ám utána egy 0 – 13-as sorozatnak köszönhetően már a vendéglátók kerültek előnybe… Kissé meglepő módon az első félidő a nagy rohanásokról szólt, hol az egyik, hol pedig a másik fél tudott megugrani, végül a két energikus zsákolást bemutató, de egyébként magához képest pocsékul játszó Rose vezetésével a Bulls vonulhatott előnnyel a félidei szünetre. Nem árt tudni, hogy az NBA történelmében még soha nem vesztett párharcot egy olyan alakulat, mely az alapszakaszban minden meccsét nyerte volna az aktuális PO-ellenfele ellen. A vendégek ráadásul idén még egyszer sem kaptak ki zsinórban háromszor. Ám a Heatnél láthattuk, már a Boston ellen sem zavarta meg őket holmi statisztikai adat, ebben a párharcban is inkább a saját kosárlabdájukra hagyatkoznak, és mindig nyerni akarnak.

Elolvasom »

Írta: Zsivera Gábor

Chicago Bulls(1.) @ Miami Heat(2.)  Főcsoport-döntő, 4. mérkőzés 02:30 (Sport1)

Ha jobban megfigyeltük, az idei rájátszás során az adott párharcok negyedik találkozói mind-mind különleges izgalmakat és hatalmas csatákat tartogattak a számunkra, tehát a Heat – Bulls viadal mai felvonását mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Természetesen ez a derbi is a „stílusok harca” lesz, ahol a legfőbb kérdés, hogy a Haslem-mel kiegészült Heat lendületes, átmeneti játékokkal operáló kosárlabdája zsinórban harmadszor is elég lehet-e a liga legjobb csapatvédekezése és az MVP ellen. Persze ennél egy fokkal árnyaltabb a kép, hiszen a floridaiak az idő előrehaladtával egyre hatékonyabban képesek támadni felállt védelem ellen is, nem is beszélve arról, hogy legutóbb a harmadik ász, Chris Bosh is előkerült a pakliból. A vendégeknek elsősorban azzal kellene törődniük, hogy a jól működő pattanózás és a csapatvédekezés mellett tudjanak érdemben javítani az előre játékuk minőségén, hiszen az utóbbi két ütközet alkalmával borzasztóan szenvedtek az egyébként szintén híresen jó Heat defenzíva ellen. Örömteli, hogy Carlos Boozer emelt egy szintet a játékán – legalábbis támadásban, neki tartania kéne a szintet ahhoz, hogy a mai estén legyen esélye a chicagóiaknak az egyenlítésre. Kétség se férjen hozzá, ez a meccs élet-halál fontosságú Rose-éknak, de láttuk már az idei PO-ban, hogy képesek megbirkózni a hasonló helyzetekkel (pont ilyen még nem volt ugyan, de eddig nyomás alatt sikerült elővenniük a jobbik arcukat).

Chicago Bulls(1.) @ Miami Heat(2.) 85 – 96

Ahogy várni lehetett, a rendkívül magas szinten védekezni képes két keleti főcsoport-döntős egy szusszanásnyi levegőt sem hagyott a másik félnek tegnap este. Az első negyedben volt egy olyan periódusa a hazaiaknak, ami alatt értékelhető dobáskísérletig sem juthatott el a Bulls, a csak ebben a szakaszban 4 blokkot kiosztó Anthony és a szintén takarító üzemmódba kapcsoló James teljesen ellehetetlenítették a vendégek támadásait, különösen Boozer szenvedett látványosan. A Heat úgy lépett pályára ezen a derbin, hogy ők márpedig nem kaphatnak ki, ennek szellemében a feldobástól a lefújásig a létező legtöbb energiát mozgósították, legfőképpen a defenzíváknál. Támadásban ők is megszenvedtek a nagyszerűen rotáló chicagói játékosok gyűrűjében, a könnyű kosár fogalma nem is létezett ezen a derbin. Boozer aztán összekapta magát támadásban, agresszív betöréseivel és precízen kivitelezett tempóival szinte egyedül tartotta versenyben csapatát a találkozó középső szakaszaiban, az a 26, 17-es dupla-dupla, amivel zárt, önmagáért beszél. Sokan feltették azt a kérdést az összecsapás előtt, hogy vajon nyerhet-e a Bulls úgy meccset, hogy Derrick Rose-nak nem megy igazán a játék. Nos, ezen az estén az MVP a félidőben még 0 gólpassznál tartott, ami amellett, hogy szépen védte a Miami a passzsávokat, illetve nem engedett azonnali dobóhelyzeteket szinte sohasem, kritikusan kevés, mellesleg dobásban sem tudott extrát hozni (19-ből 8 mezőny), így hiába maradt sokáig látótávolságon belül a Chicago, nem lehetett reális esélyük a végjátékban. Főleg azért nem, mert a rájátszás korábbi szakaszaiban nagyon szenvedő Chris Bosh is begyújtotta a rakétákat, 34 ponttal (18-ból 13 mezőny) zárt, rendre a legfontosabb pillanatokban szállt be egy-egy tempóval, vagy finom megoldással. Talán ez a mérkőzés számára is meghozza az áttörést, ami nem jó hír a Bulls-fanoknak.

Elolvasom »

Miami Heat – Chicago Bulls, 3. mérkőzés, 02.30

Nem kevés szünet után (egy hét alatt mindössze két meccset játszottak, hogy bevárják a nyugatot) folytatódik a keleti konferencia döntője is, hajnali fél háromkor kezdődik ugyanis a Bulls-Heat párharc harmadik felvonása. Egy sima és egy szoros meccset követően a Miami a pályaelőny birtokában látogat haza, hogy realizálja azt két győzelemmel. Amennyiben ezt a találkozót bukják, kezdhetnek mindent elölről és a hátralévő két chicagói meccsből kell minimum egyet megnyerniük, ami még akkor is nehéz feladat, ha ez egyszer már sikerült nekik. Az alapszakasz győztes alakulat nyakán egyelőre nincs ott a kés, de ha kikapnak, a negyedik meccs szinte élet-halál küzdelem lenne nekik, ezt mindenképpen kerülni akarják.

Miami Heat(2.) @ Chicago Bulls(1.) 85 – 75

Mitől szép az ellentétes stílusú, de hasonló erősségű csapatok párharca? Attól, hogy akármikor benne lehet egy olyan váratlan fordulat, ami mindenféle előzetes elemzést „keresztülhúzva” történik meg. Mi az, ami miatt ez megtörténhet a világ legelitebb kosárlabda ligájának - ha úgy tetszik - az elődöntőjében? Az az extra képesség, amit például LeBron James tud „prezentálni”, most már egyre gyakrabban éles szituációknál is. Az előbb említettek miatt is, a Bulls és a Heat párharcában minden mérkőzés egy külön fejezet, és nem feltétlenül a hazai pálya birtoklása segítheti ki az egyik vagy a másik felet az adott helyzetben, sokkal inkább az dominál, az egyik vagy a másik „rendszer” kerekedik-e éppen felül. Gyorsan tisztázzuk, hogy esetünkben két annyira jó védelemmel rendelkező gárdáról van szó, hogy itt legfőképpen a támadásra értendő ez a megállapítás, hiszen védekezésben nagyjából tudni lehet, mi az, amit ki tud vinni a pályára a Miami, illetve a Chicago. Két napja nem jött az extra. Persze Bosh szórt egy harmincast, de az ő jó dobóteljesítménye általában akkor szokott igazán segíteni, amikor a másik két, nála azért "nagyobb ágyú" igazán oda tudja tenni magát és neki csak „kiegészítenie” kell. Mert kétség se férjen hozzá majd egy teljes szezon után, a Miami Heatnek két vezére van. Sokat küszködtek az alapszakasz során azzal, miként legyenek egyszerre hatékonyak úgy, hogy abból a csapat jöjjön ki a legjobban, úgy néz ki, a második körre ezt megtalálták, tegnap pedig újra elővették.

Miami Heat(2.) @ Chicago Bulls(1.) Konferencia-döntő, 2. mérkőzés – 02:30 (Sport1)

Ha valamire szüksége volt a Bullsnak a párharc nyitómérkőzésén egy kissé nehézkes első két kör után, az egy önbizalom növelő hazai diadal. Sokan leírták az Év edzőjének csapatát, mondván, ha ekkora energia befektetésre volt szükség a Pacers, illetve a Hawks kiütéséhez, a csúcsra járatott Heat könnyedén megállj-t parancsol az alapszakasz-győztesnek. Ehhez képest az első derbin egy félidőnyi kiegyenlített játék után a „szeles város” büszkeségei állva hagyták a Bostont búcsúztató floridaiakat. A Chicago nagyjából megtalálta azt a játékot, amivel a leginkább hatékonyak lehetnek Rose-ék a végelszámolásnál, náluk érvényesülhet a győztes taktikán/felálláson ne változtass alapelv. Amellett, hogy támadásban többen szépen hozzá tudtak járulni a „közteherviseléshez”, védekezésben van egy olyan fegyverük, ami talán egy másik gárdának sincs az egész ligában. A sok betöréssel operáló Miami ellen Noah és az alapfelállás szerint csereként beálló Gibson is képes a kisemberekkel lábon tartani a ritmust, ez pedig a magasságukkal párosulva komoly nehézséget okozott két napja még LeBronnak és Wade-nek is. Nyilván a csoda kategóriába tartozna, ha az egész sorozatban hasonló mértékben tudnák korlátozni az ellen két legnagyobb, legdinamikusabb támadófegyverét, de amennyiben több kulcsszituációban is összejön ez, annak komoly kihatása lehet a végkimenetelt illetően is. A másik fontos tényező a palánkalatti játék. Spoelstra egyfajta small-bballal próbálkozott vasárnap, ami csúnya kudarcot vallott (19 támadópattanót szedhetett a Bulls az ő 6-ukkkal szemben), ráadásul 31 második esélyből szerzett pontot engedélyeztek a hazaiaknak. Ilyen statisztikákkal akkor se nagyon lehetne playoff találkozót nyerni, ha mellette a támadás szinte tökéletesen működne. Itt tehát mindenképp változtatásokra lesz szükség a Miami részéről, azon se lepődnénk meg, ha a rég nem látott Ilgauskas, illetve a limitáltan egészséges Haslem is előkerülnének, hiszen a vendégek nem engedhetik meg maguknak, hogy 0 – 2-vel menjenek vissza otthonukba.

Elolvasom »

Az év bulvárhíre látott napvilágot a minap! Sokan elmélkedtek azon, mi lehet a Lakers tükörsima kiesése mögött és lehet, hogy megkaptuk a választ, ami nem más, mint bármikor máskor nagy összeomlásoknál: a nők. Történt ugyanis, hogy alig egy nappal ezelőtt Shannon Brown kategorikusan kijelentette twitterén, nem aludt együtt Pau Gasol barátnőjével. Ezzel nagyjából egy időben egy újságcikkben megjelent a következő történet: Brown állítólag lefeküdt Silvia Lopez Castroval, a spanyol center egykori barátnőjével, akit a hírek szerint pár hete dobott a megcsalt fél.

Memphis Grizzlies(8.) @ Oklahoma City Thunder(4.) 90 – 105

Tegnap este megrendezték a 2011-es rájátszás első hetedik mérkőzését egy adott párharcon belül. Ez már önmagában is nagy szó, arról nem is beszélve, hogy a Nyugati nyolcadik kiemelt a Főcsoport-döntőbe jutásért küzdött. A Memphis Grizzlies mindenki számára komoly meglepetéssel szolgált, mikor elütötte a Spurst, majd a szintén jóval esélyesebbnek tartott OKC ellen kis híján 3 – 1-es vezetésre tudott szert tenni. Viszont azzal, hogy nem sikerült nekik ez a mutatvány a negyedik derbi három hosszabbításának egyikében sem, elvesztették hatalmas lélektani előnyüket, mint később kiderült gyakorlatilag a sorozatot is elbukták ott abban a pillanatban. Becsületükre legyen mondva, két nappal korábban kiharcolták a jogot egy utolsó lehetőségre a továbbjutást illetően, de a fantasztikus közönsége által fűtött Thunder akkor kosarazott a legjobban, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Miután nagyon rossz rajtot vettek a hazaiak, a nyitó negyed végére már sikerült lendületbe jönniük, a második játékrésztől kezdve pedig csak az volt a kérdés, mennyivel ússza meg a lelkes kiscsapat. A liga éljátékosainál láthatjuk, amint jön egy mélypont, a következő fellépésükön képesek a teljes feljavulásra, így történt ez a legutóbb 11 egységig jutó Durant-nél is, hiszen 39-et szórt a minden eldöntő összecsapáson. Hiába próbált meg ellene akármit Hollins mester, a pontkirály egyszerűen tarthatatlan volt, ráadásul hathatós segítséget is kapott a társaktól. Westbrook egy olyan bravúrt hajtott végre, amit előtte majd 20 éve senki sem, tripla-duplázott egy hetedik mérkőzésen (14 pont, 10 lepattanó, 14 gólpassz), James Harden pedig hatalmas önbizalommal játszva 17-et vágott, de ami nagyobb szó, a mondhatni mindent eldöntő harmadik játékrészben három kritikus triplát varázsolt be. A kulcs talán mégis egy kiegészítő ember, Collison volt ezen az estén. A kiváló védő hírében álló nagyember újra fogást talált az ellen legnagyobb támadófegyverén, Randolphon, mellesleg dobott 8 pontot, lekapott 12 pattanót és kiosztott 3 blokkot.

Elolvasom »

Oklahoma City Thunder - Memphis Grizzlies, 7. meccs, 21.30

A felemás nap első meccsén a második kör utolsó találkozójára kerül sor. Felemás nap, hiszen a másik konferenciában ugyanezen a napon már elindul a főcsoportdöntő is, itt azonban még az eddigi rájátszás legjobb, legfordulatosabb párharcában kell eldönteni, ki legyen a Dallas ellenfele két nap múlva. Duranték furcsa helyzetben, hiszen életükben először kell olyan élet-halál meccset játszaniuk, amikor ők az esélyesebbek és valljuk be, inkább tőlük várták el a továbbjutást, nem az ellenféltől. A Grizzlies épp az előző összecsapáson kelt fel egy nagy gödörből, úgyhogy 50%-nál egyik csapatnak sincsenek jobb esélyei.

Láthattok rovatunk mai epizódjában egy olyan kosárlegendát, aki előbb csúnyán megbukott az élet vizsgáján, majd igyekezett tanulni hibáiból, megmutatjuk, hogyan jutott be a Konferencia-döntőbe a Heat és a Bulls, megnézzük a hét legszebb jeleneteit és nem utolsósorban itt van nekünk a liga legtöbb alapszakasz mérkőzését nyerő trénere!

Elolvasom »

Eltelt két hét és az egyik főcsoportban ki is alakult a döntő összetétele. Az alábbiakban a keleti finálé esélyeit latolgatja Tóth Attila.

Chicago Bulls (1.) – Miami Heat (2.)

„Amire régóta várunk”, második fejezet. Ha az előző körben lejátszott Boston-Miami csatára állítottuk azt, hogy a floridai gárda nagy hármasának összeállása óta azt szerettük volna megtudni, melyik a jobb a két gigász közül, akkor is túlzás nélkül mondhatjuk, az első helyen kiemelt Chicago meglepően jó szezonkezdete óta ez a másik párosítás, ami iránt a semleges drukkerek is a legjobban érdeklődnek keletről. Az már most biztos, hogy a 2010-es szabadügynök piac két legnagyobb nyertese csap össze, hiszen az egyik oldalon mindössze négy (Rose, Deng, Noah, Gibson), a másikon pedig összesen hat (Chalmers, Wade, J.Jones, J.Anthony, Haslem, Magloire) kosaras maradt az előző évi keretből és mégis, mindössze 10 hónapnyi játék után mindketten a nagydöntőért harcolnak, bár óriási különbség volt a két franchise csapatépítési taktikájában.

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) 83 - 95

A ligaelső Bulls és a kisebb meglepetésre még itt a második körben is harcban lévő Atlanta mondhatni, igazi sakkjátszmát vív egymással a sorozatot tekintve. Két újonc vezetőedző készíti fel a csatákra a gárdákat, de olyan magabiztossággal és hozzáértéssel teszik, hogy azt öröm nézni. Sokszor elhangzik, hogy az NBA nem az edzők ligája, nos ebben a párharcban azért ennek valahol az ellenpéldáját (is) láthatjuk. Két-két diadal után tegnap megmérkőzhettek egymással a felek Chicagóban a lélektanilag nagyon fontos harmadikért, és a célnak megfelelően igyekeztek kijavítani az eddigi hibáikat, illetve megtartani azt, ami korábban jól működött. Udvariasan kezdjük a vendégekkel, akik a Collins-féle magasabb kezdőötössel álltak fel, ez legutóbb meghozta gyümölcsét, ahogy több szempontból most is. Horford ugyan nem dobott karriercsúcsot (12 pont), de a kedvelt dobóhelyeiről tüzelhetett, igaz a hajrára fejben látszólag elfáradt és nem jöttek be a megoldásai. Smith már jóval kevesebb középtávolit vállalt (14-ből 6 összesen mezőnyből), az alakulat PO-meglepetésembere, Jeff Teague pedig ugyanolyan agresszívan támadta a gyűrűt, mint az utóbbi fellépésein. 21 pontjával újfent bizonyított, gyönyörű megoldásokat láthattunk tőle. Hogy mi hiányzott a sikerhez a negyedik negyed elején még a vezetést is visszaszerző Hawksnak? A válasz Johnson (15-ből 6 mezőny, 5-ből 1 tripla), illetve Crawford (2 pont, 9-ből 1 mezőny) teljesítményében található, ezzel át is térhetünk a Bulls „részlegére”, a vendéglátók kiválóan hajtották végre a két atlantai dobógép védését, ahogy azt már huzamosabb ideje művelik ebben a sorozatban (az első találkozót leszámítva mindig így történt).

Elolvasom »

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) 2. kör, 5. mérkőzés - 02:00

A sok komoly meglepetés, illetve a csillaghullás miatt talán kissé kevés szó esik a ligaelső Bulls és a szintén várakozáson felül teljesítő Hawks párharcáról. Ugyan négy lejátszott meccs után egálra áll ez a sorozat, de mégsem sokan „szimatolnak” itt újabb papírforma borulást, pedig az Atlanta már legyőzött egy nálánál előzetesen többre taksált ellenfelet. Hogy miért ez a helyzet? Először, mielőtt megnéznénk a statisztikákat, magyarázzuk ezt meg annyival, hogy azért, mert egy első mérkőzéses hazai bukta után erősen úgy festett, hogy a Bulls nagyon precíz csapatvédekezéssel képes kihúzni az Atlanta két támadásbeli méregfogát, azaz nem engedik érvényesülni Joe Johnsont és Jamaal Crawfordot. Bizony a második és a harmadik derbin mondhatni, arról szólt a Hawks játéka, hogy ugyan tudnak hatékony szinten védekezni, de támadásban teljesen képtelenek megfelelő hatásfokkal tüzelni az üresen maradt játékosok, gondolunk itt Josh Smith-re (akinek dobásainál már az atlantai közönség is torkaszakadtából üvöltötte, hogy NO!), illetve Marvin Williamsre. Nos, az egykori zsákolóbajnok így sem sokat javított legutóbb (22-ből 8 mezőnyből), ám valahogy eljutott 23 pontig, 16 lepattanóig és 8 gólpasszig, ami bármerről nézve is emberes teljesítmény. Larry Drew a másik „renitenst” pedig leültette a padra, azaz Williams helyett visszatért Collins a kezdőbe, ami a gyűrű alatt nagyobb stabilitást eredményezett a Hawksnak, no kedvezőbb más dobási helyeket Horfordnak, aki négyesként újra tündökölt pontszerzésben (20 pont, 11-ből 9 mezőny). Így már egészen más volt a felállás, főleg, hogy Rose újfent elképesztően sok dobási kísérletből érte el 34 pontját (32-ből 12 mezőnyből). Nagyjából ez az, amit el akart érni Larry ’Shot selection’ Drew. Hatékonynak tűnik ez a felállás, tehát a sakkjátszmában most Thibodeau-n, az év edzőjén a sor, hogy lépjen valamit.
Elolvasom »

Los Angeles Lakers(2.) @ Dallas Mavericks(3.) 86 – 122

Egy kétszeres címvédőtől azt várná az ember, hogy mindig és minden helyzetben képes bajnokként viselkedni. Amennyiben az NBA egyik, ha nem a legpatinásabb klubjáról van szó, akkor főleg érvényes ez a megállapítás. A Los Angeles Lakers viszont megbukott ezen a vizsgán, mind a sorozatot tekintve, mind pedig a tegnap esti, számukra szezonbefejező mérkőzésen. Az elmarasztalás után inkább fókuszáljunk a hőssé vált texasiak érdemeire, mert olyan dolgot vittek véghez több tekintetben is, amit mások még soha. Nagy volt a fogadkozás Kobe Bryant részéről, azaz, hogy véleménye szerint képesek lehetnek történelmet írni és 0 – 3-ról megfordítani a párharcot, a liga históriájában először. Úgy látszik, ez a mentalitás másra nem igazán ragadt rá, ő azért vállalta a felelősséget, és kezdetben amilyen helyzetet csak tudott, megoldott. Ám adódik a kérdés, vajon ez ellen a tegnapi Dallas Mavericks ellen lett volna-e kosárlabda csapat, mely nem kap nagy ruhát ezen az estén? Történt ugyanis, hogy a korábbi playoffokban számtalanszor összeroppanó Mavs valami elképesztő koncentráltsággal lépett parkettre azon a derbin, ahol tudták, Phil Jacksont - annak csapata kisöprése által - küldhetik nyugdíjba (az amerikai sportok legeredményesebb edzőjével ilyen csúfság korábban soha nem történt még), a játékosokat pedig jóval a tervezettnél előbb nyaralni. Sokat elmond a helyzetről és talán túlzás nélkül igaz lehet, amit a meccs egyik hőse, a 10-ből 9(!) triplát értékesítő Jason Terry mondott a lefújás után arra a kérdésre, hogy mikor érezte azt, ez a nap valami különlegeset tartogat a számára. A válasz az volt, hogy már úgy ébredt fel, hogy ma valami csodálatosat vihet véghez társaival, és lám, a varázslat a szemünk előtt valósult meg.

Dallas Mavericks – Los Angeles Lakers, 4. meccs, 21.30

Utolsó esélyét kell megragadnia a bajnoknak ma este magyar idő szerint este fél tízkor. Utoljára bajnokként a Miami esett ki söpréssel a 2006-os címük után és ez a csúfság fenyegeti a Lakerst is, ha nem sikerül összeszedniük magukat. Gyakorlatilag nem sok minden szól mellettük, eddigi játékukon mindenképpen változtatni kell támadásban és védekezésben is, de ne feledjük Rudy Tomjanovich elhíresült mondatát: soha ne becsüld le egy bajnok szívét.

Artest visszatérhet eltiltása után, de az eddigi meccseken mutatott formája alapján nem ő lesz a döntő. Bár Kobe még mindig bizakodik és szerinte nyerni fogják a sorozatot, 0-3-nál sem lehet azt mondani, hogy nincs rajtuk teher, mert a Lakersnek mindig nyerni kell ezzel pedig a három meccs hátrányban álló csapatok legnagyobb fegyverét veszítik el. Kulcskérdés lesz az ő szempontjukból, hogy Pau Gasol képes-e elkezdeni a rájátszást még időben. A spanyol erőcsatár már az első körben is felemás, de inkább gyenge teljesítményt nyújtott, most viszont egészen pocsék. Védekezésben esélytelen Nowitzkivel szemben, viszont ami meglepetés, hogy támadásban sincsenek még csak periódusai sem. Gasol mellett a másik fontos dolog a periméter váltások megoldása, mert jól dobó játékosokat hagytak ott üresen a triplavonalon.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 92-98

Sorsdöntő meccsre készültek a párharc résztvevői, hiszen 2-0-ra vezetett a Mavericks, és egy újabb győzelem esetén olyan előnyre tett volna szert, ami az NBA playoff-történetében behozhatatlannak számít: 0-3-ról soha senki nem fordított négy győzelemig tartó sorozatban. A Lakers ennek elkerüléséért küzdött, és az első félidőben sikerült is valamelyest kontrollálnia a játékot. Ugyanakkor már itt látszott, hogy Gasol továbbra is egy rakás enervált, helyette Bynum húzta az igát, Brown személyében végre értékelhető segítség is jött a cseresorból, és a padról Artest eltiltása miatt kezdőbe előlépő Lamar Odom is csipkedte magát. Érdekesség egyébként, hogy az Odom-Gasol-Bynum trió valamivel több mint 2 percet töltött együtt a pályán – az egész idei szezonban! A nagyszünetben 4 pontos előnyt szerzett a vendéggárda, amihez nagyon keservesen még két pontot ragasztottak a harmadikban – majd az utolsó etapban a szórványos Lakers-lövöldözés hangját elnyomta a dallasi nehéztüzérség. Az addig is jól játszó Nowitzki és Terry vezetésével a Mavericks ritmust váltott, amit a fáradó, védőspecialista nélküli Lakers nem tudott már lekövetni sem fejben, sem lábbal.

Dallas Mavericks(3.) @ Los Angeles Lakers(2.) 93 – 81

Ahhoz képest, hogy ezen két gárda utolsó egymáselleni alapszakasz mérkőzéseit elnézve sokan azt is megkérdőjeleztük, méltó ellenfele lesz-e a Mavs a címvédőnek, ma hajnalban még a legelvakultabb Dallas-fanokkal együtt is csak ámultunk, bámultunk azon, ahogy Jack Nicholson előtt vall kudarcot két napon belül másodszor is a Lakers. Persze, ne kisebbítsük a texasiak érdemeit, mert a győzelem legalább annyira köszönhető az ő koncentrált, jó teljesítményüknek, mint a LAL formakeresésének és borzasztó dobásainak (20-ból 2 tripla, 20-ból 11 büntető, 41 százalékos mezőnyözés). Már az első derbin feladta Nowitzki a nagy feladatot Phil Jacksonnak, hiszen akkora bődületesen nagy mismatch ő  az egyébként veretes magasember állománnyal rendelkező los angelesieknek, hogy az tankönyvbe illő. Nos, a várakozásoknak megfelelően Lamar Odom jóval többet próbálta őt lassítani, de ez nemhogy jól sült volna el, gyakorlatilag a visszájára fordult, mert az év legjobb hatodik embere így támadásban vajmi kevés energiával játszott és egy 6 pont, 9 lepattanós performansszal zárta az estét (no meg egy mínusz 18-as +/- mutatóval, ami messze a legrosszabb az összes pályára lépő játékosénál).

Chicago Bulls (1.) – Atlanta Hawks (5).
2. kör, 2. meccs – start: 02:00

A Pacers még csak sejtetni engedte, a Hawks azonban kíméletlenül fel is tárta a Bulls gyengeségeit az első meccsen: a Boozer-Noah páros közös játékának buktatóit, a hektikus padot és a védekezőspecialista hiányát. A nagyemberek (bár Thibodeau szerint ez legenda) még nem igazán mozognak otthonosan egymás mellett, a padról ritkán érkezik lendület, és a Joe Johnson-Jamal Crawford párosra egyszerűen nincs embere jelenleg a Bullsnak. Mindezt tetézte, hogy hiába játszott klasszis módjára Luol Deng, Derrick Rose-t láthatóan zavarta az, hogy nem tudja rendesen kipihenni egyes sérüléseit. Kár tagadni, hogy a Bulls játéka gyengült az alapszakaszhoz képest – azt viszont nehéz eldönteni, hogy ők gyengültek, vagy az ellenfelek erősítettek inkább. Ebben az esetben hajlunk az utóbbi felé, bár Joe Johnson és Jamal Crawford extra játéka nélkül sima lett volna az első mérkőzés, hiszen a Horford-Smith duó nem kápráztatta el a nagyérdeműt.

Dallas Mavericks(3.) @ Los Angeles Lakers(2.) 96 – 94

Nagyon enyhén fogalmazunk, ha azt mondjuk igencsak érdekes mérkőzést játszott egymással a Dallas és a Lakers. Ahogy megyünk beljebb a playoffban, egyre inkább előjönnek a match-up kérdések az adott párosításban. Nos, ennél a két gárdánál oda-vissza találhatunk olyan kétes pontokat, amelyek úgy néz ki, a vártnál kiszámíthatatlanabbá teszik ezt a sorozatot. Mindezek közül legelőre kívánkozik Dirk Nowitzki. A vendégek sztárja ellen mindent megpróbált a sportág legsikeresebb edzője, de az összes variáció kudarcot vallott. Különösen nagy figyelmet kapott a Gasol elleni párharca, végül éppen kettejük szituációja döntötte el a derbit, de ne szaladjunk ennyire előre. A kezdők gyűrték egymást rendesen, majd jött egy kritikus pont, amikor is pályára léptek a Mavs cseréi. Ahogy az várható volt, új energiát tudtak vinni a játékba, ám komoly előnybe nem tudott kerülni a Dallas. A félidő vége aztán valami olyasmit tartogatott, amit Carlisle mester szavaival élve soha többet nem fogunk látni. Történt ugyanis, hogy kettő perc sem volt hátra, amikor a vendégek voltak két pontos fórban. A los angelesiek Fisher vezetésével magasabb tempóra kapcsoltak, majd Jason Terry megtette azt a szívességet Odomnak, hogy faltolta őt egy félpályán túli kísérlet közben. A sértett beverte mindhárom büntetőjét, de még nem itt volt vége… Nowitzki technikait reklamált ki magának, amiért még egyet dobhatott a Lakers, összesen kilenc egységnyi előnnyel vonulhattak pihenni Phil Jackson fiai. Hogy milyen fontos a momentum, arról újfent meggyőződhettünk, hiszen fordulás után percekig csak egy csapat volt a pályán, félő volt, hogy akár el is dőlhet a mérkőzés. A második negyed végét, illetve a harmadik elejét összerakva 21 – 2-őt futottak Bryanték, de kiderült, ez a Mavs nem az a feladós társaság.

Atlanta Hawks(5.) @ Chicago Bulls(1.) második kör, 1. mérkőzés – 02:00

Sokan jó előre „betáraztak”, mondván a második körben szinte tuti biztosan a Magic fog szembejönni a Bulls-szal. Nem így lett. Akármeddig ekézhetjük ezért a floridaiakat, illetve mesterüket, ebben komoly érdemei vannak a Hawksnak is. Most újabb emberes feladat előtt állnak, fel kéne tartóztatniuk az alapszakasz győztest, mely egyébként kétszer nagyon csúnyán elverte őket ebben az idényben. Egyszer nem, de akkor is 19 pontos hátrányt dolgoztak le az éppen Év edzője díjat átvevő Thibodeau csapatával szemben, és úgy sikerült diadalmaskodniuk. A ma esti, első összecsapásuk alkalmával vagy nem számíthatnak Hinrich-ra, vagy pedig egy nagyon limitált ex-chicagói irányító fog pályára lépni. A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy valószínűleg az egész sorozatban nem látjuk őt. Larry Drew az egyes poszton kívül máshol sem döntötte még el, ki fog kezdeni, aminek természetesen megvannak az előnyei és a hátrányai is. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a Bulls ellen nagy szükség nem lenne Collinsra, ám amint tudjuk, Horford meg nem szeret ötösben játszani. Még az is szóba került, hogy esetleg a két éve mindig csereként jövő Crawford kerülne be az első ötösbe, ami viszont a pad tűzerejét vinné le szinte a nullára. Annyi bizonyos, Rose-t igen nehezen tudják majd limitálni, legalábbis a hátvédek. Annyit azért szögezzünk le, hogy az Atlanta légvédelmi elhárító sora nem gyenge, tehát a sok betöréssel operáló MVP jelöltnek akadhatnak kellemetlen percei is, ha megfelelő ütemben érkeznek a segítések.

Vasárnap este megkezdődik a rájátszás következő köre. A főcsoport elődöntőkről értekezünk, a szerzők sorrendben Tóth Attila és Zsivera Gábor.

Chicago Bulls(1.) – Atlanta Hawks(5.)

Az egyik csapatot szinte mindenki biztosra mondta már az első kör előtt is, a másik gárda viszont általános meglepetésre élte túl a kört. A Bullsnál sok minden nem történt, egyszerűen érvényesítették a papírformát, igaz, a vártnál azért nehezebben, csak az utolsó találkozón sikerült kiütniük a Pacerst. Ezzel szemben a Hawks új színt vitt a játékába (taktika…) és meg is lepte a némileg jobbnak tartott Magicet. A kigondolt forgatókönyvet végig követve, Jason Collins és Zaza Pachulia kíméletlenül aprították Dwight Howardot, a többi orlandói pedig nem tudott fellépni, szinte kivétel nélkül maga alatt teljesített a mezőnysor, ezzel ki is estek. Larry Drew is üde színfolt volt, hiszen ha valami miatt nem gondoltam, hogy meglepi készül abban a párharcban, az az edző személye volt. Ennek ellenére Drew kidolgozta a nyerő taktikát és mivel Stan Van Gundy hozta a vártat (semmit nem tudott lépni 6 mérkőzés alatt sem a meccsek közben, sem azok között), ez elég is volt az egyetlen keleti meglepetés végrehajtására.

Atlanta Hawks(5.) @ Orlando Magic(4.) 76 – 101

Úgy néz ki, 3 – 1-es vezetést kellett adnia az ellenfélnek, hogy a Magic végre azt a kosárlabdát játssza, amivel lehet keresnivalója a Playoff-ban. Az életben maradásért harcoló hazaiak elszántan léptek parkettre, az első pillanattól kezdve szusszanásnyi időt sem hagytak a Hawks-nak a kibontakozásra, inkább ők irányították az egész találkozót. Bár a 26-ból bedobott 11 tripla még mindig nem veretes, de nem is ez volt a fő fegyver, amivel gyakorlatilag ízekre szedték Redick-ék az atlantaiakat. Kíméletlenül védekeztek és amint hozzájuk került a labda, zicerre/zsákolásra törően támadták a gyűrűt gyorsindításból vagy tranzícióból. Az első félidejük az előnyépítésről szólt, illetve arról, hogy a vendégek pillanatra se érezhessék azt, hogy lehet szemernyi esélyük. Miután a Hawks felmérte a helyzetét, azaz, hogy nekik nem osztottak ma lapot Floridában, semmi másra nem koncentráltak, minthogy valahogyan kibillentsék az ellenfél játékosait - főként Howard-ot - a nyugalmukból. Van Gundy mester időben észre is vette ezt, tehát leültette a 8 ponttal és 8 lepattanóval záró óriást. Egyébként DH12 megint az első negyed derekán összeszedte a két faltját, a helyére érkező Anderson pedig újfent botrányosan kezdett, de idővel elmúlt nála a lámpaláz és a pad egyik legjobbjaként 11-ig jutott pontokban és 7-ig lepattanókban. Ám az igazi x-faktor Redick volt, aki hatalmas lendületet adott beállásakor, szinte az egész Atlantát állva hagyta és ziccer bemutatót tartott.