Ha draft, akkor David Kahn! Nagyon úgy tűnik, hogy a Minnesota GM-je gondoskodik idén is a jó hangulatról, illetve hogy csapatáról beszéljenek a legtöbbet. Egyrészt állítólag azt terjesztik más csapatoknak, hogy Enes Kantert fogják vinni a második helyen és Derrick Williamst hagyják lecsúszni. Ennek ugyan a Utah örülne, de a Timberwolvesnál a Love-Kanter páros védekezésben minden, csak nem megoldás, óriási blama lesz, ha tényleg így döntenek. Ezek után ne csodálkozzunk, ha hülyének nézik őket a csapatok, a Lakers ugyanis két cserét ajánlott be nekik: Lamar Odom mehet a második pickért, illetve a Kevin Love+második draftjog csomagért megkaphatják Pau Gasolt. A kép úgy teljes, hogy a Phoenix Suns-szal is folytak tárgyalások a tegnapi nap folyamán, melynek keretében szintén a második pick távozott volna Steve Nash-ért cserébe, aki mentorálta volna Rubiot. Persze mindegyik pletykát cáfolták, de Kahntól akármi kitelik. Ma hajnalra az is kiderült, hogy Kurt Rambist ki fogják rúgni. Ez egyrészt az első pozitív jellegű hírmorzsa velük kapcsolatban, a másik oldalon azonban ott van a kérdés: miért kellett addig várni ezzel, amíg az összes normális edző elkelt?

Ricky Rubio végre átteszi székhelyét Észak-Amerikába. Magyar idő szerint ma hajnalban érkezett a hír, a keddi nap folyamán megegyeztek a felek és a jövő szezont már Minnesotában kezdi a spanyol irányító, amennyiben nem lesz lockout (ha igen, akkor természetesen Barcelonában marad a lockout végéig). A fiatal sztárt még a 2009-es drafton választotta a Timberwolves az ötödik helyen, ám eddig nem tudtak megegyezni a kivásárlás feltételeiről.

Tegnap ünnepelte 64. születésnapját az NBA történetének legtöbb alapszakasz-pontját szerző játékosa, Kareem Abdul-Jabbar. A Lew Alcindor néven anyakönyvezett centerről már korábban részletesen megemlékeztünk, ám így is maradt bőven mit megmutatnunk kivételes pályafutásából.

Elolvasom »

Utah Jazz @ San Antonio Spurs 102-111

A nap talán egyetlen téttel bíró találkozóján a Jazz látogatott a Spurshöz. A tét itt is mindössze annyi volt, hogy a hazaiak tudják-e tartani magukat a ligaelső pozícióban, hiszen a Bulls csak egy vereséggel számlál többet és nekik még menni kell majd az alapszakasz végén Los Angelesbe a Lakershez vendégeskedni. Mindenesetre a meccs folyamán érződött, hogy az egyik félnek minden mindegy, a másiknak meg inkább az a lényeg, hogy meg ne sérüljön. Eleinte a Utah vezetett, de a San Antonio a negyed végére fordított és innentől kezdve nem is engedte ki a gyeplőt a kezéből. Egy komoly felzárkózása volt még a vendégeknek, amikor a félidő vége előtt két perccel feljöttek három pontra, innen viszont egy 9-0-s rohanást nyomott a nyugati első, úgyhogy már a félidőben megvolt a több mint 10 pontos különbség. A vendégeknél a három magasembert lehet kiemelni. Jefferson (23 pont, 8 pattanó), Millsap (16 pont) és Favors (17 pont) tartották a Jazzt életben. A túloldalon a szokásos csapajáték, pihentetés céljából csak ketten játszottak harminc perc fölött, így heten dobtak legalább 10 pontot, közülük is Richard Jefferson volt a legjobb 20 ponttal. A különbség lényegesen nem változott a harmadik negyedben és bár az utolsó felvonásban egyszer még hat pontra is visszajöttek Harrisék (13 pont, 9 gólpassz), ennyi volt ma a maximum. A Spurs tovább menetel, kérdés, érdekli-e őket a teljes alapszakasz megnyerése. Ha igen, valószínűleg be is húzzák.

Toronto Raptors @ Chicago Bulls 106-113

Meglepően jó meccset játszott a két gárda annak ellenére, hogy egy céljuk volt mindkettejüknek: győzzön a Bulls. A Raptors a jobb drafthelyre hajt, a hazaiak pedig a keleti elsőségre. Ettől függetlenül jobban kezdett a vendég csapat, Bayless(26 pont, 8 gólpassz), Ed Davis(17 pont, 11 pattanó, 3 blokk) és DeRozan(26 pont) jó játékának hála vezettek az első negyedben, de a Chicago egy 14-2-es futással zárta le a játékrészt, ezzel hét pontos előnyt felépítve. A második felvonásban és a harmadik elején nem történt semmi különös, az MVP cím legnagyobb esélyese által vezetett Bulls tartotta a különbséget. Rose ma is nagyot jászott: 36 pont, 10 gólpassz, 3 blokk. Mellette az utóbbi három meccsen feltámadó Boozer(18 pont, 10 lepattanó) és a padról Taj Gibson(15 pont, 9 pattanó) emelhető ki. A harmadik negyed közepe felé a Bargnani nélkül felálló kanadaiak megközelítették jóval esélyesebb vetélytársukat, de Dengék(17 pont) visszaverték a támadást, majd miután a negyedik negyedben ugyanezt megtették és +4-nél Kye Korver beverte a dagger hármast, eldőlt a találkozó. A Raptors nagyobb ellenállást fejtett ki a vártnál, de a végeredmény megfelelt mindenkinek. Ezzel a győzelemmel a Chicago három meccsre van a keleti második Miamitől és három és félre a Bostontól. Ez nem mást jelent, minthogy ha utolsó 6 meccsüket 4-2-vel abszolválják, akkor megvan a keleti első hely(amennyiben a Celtics összes hátralévő meccsét hozza), a Heattel szemben pedig egy 3-3 is elegendő, továbbá a jelenlegi liga első Spurs már mindössze egy meccsre van. A Raptors hátulról a negyedik, kis szerencsével még a harmadik helyre felkúszhatnak a lottery előtt a draftsorrendben.

Orlando Magic @ New York Knicks 106 – 113 – hosszabbítás után

Kíméletlen kritikák övezik mindkét gárda szereplését, bár az utóbbi időben a Magic játéka mintha kissé stabilizálódna, velük ellentétben a Knicks mostanában mutatta leginkább szétesett ’arcát’. A hazaiak számára kötelező volt a győzelem. Nem azért, mert egy gyenge ellenfél jött szembe, hanem mert zsinórban elszenvedett 6 zakó után a Nagy Alma közönsége általában már fejeket követel, Mike D’Antoni vezetőedző pedig tett már eleget azért, hogy őt kiálthassák ki bűnbaknak. Nos, tény és való, hogy a New York nagyon felemás szezont tudhat magáénak, de az elvitathatatlan, hogy hajlamosak óriási derbiket játszani saját közönségük előtt, igaz nem mindig pozitív előjellel. Ezúttal Melo volt a hősük, aki 39 pontjával (19 csak a harmadik negyedben) vezette övéit a fordulatokban bővelkedő rangadón. A vendégeknél hiányzott ugyan Nelson, de ez az alapjátékukon nem igazán érződött, megint jött a szokásos forgatókönyv. A rendes játékidő végére kellettek az extra találatok a Magic-től, az egyenlítő triplát a 24-ig jutó Richardson vágta be. Anthony próbálkozott még egy fineszes megoldással, de palánkra tett labdája után ő maga a ziccert már nem tudta értékesíteni, jöhetett a hosszabbítás! Az extra periódusban pattanásig feszültek az idegek, sőt, a 29, 18-as dupla-duplát elérő Howard-nál el is szakadtak, Superman megint kapott egy technikait, ki is pontozódott. Ez, illetve Melo parádés játéka megpecsételte az Orlando sorsát, a vendéglátóknak rendkívül nagy győzelem volt ez a mai.

Elolvasom »

Chicago Bulls @ Milwaukee Bucks 95-87

Egyszerűen nincs megállás mostanában a Bulls háza táján. Az egy szem Indiana elleni botlást leszámítva a csapat időtlen idők óta nem kapott ki, meccsről-meccsre tudja hozni a papírformát(ami náluk már a győzelem) és a mai találkozó előtt 2 meccs előnnyel vezette a keleti főcsoportot. A Bucks is éppen kimászni látszik a gödörből. Két Knicks elleni W-vel mutatták, hogy nagyon akarják ők azt a PO-ot. Ha egész évben így játszottak volna, nem lenne gond vele, de nem tették. Most is bizonyították, hogy nagyon jó csapat, hiszen a félidőben Brandon Jennings(15 pont, 5 gólpassz) és Carlos Delfino(23 pont, 7 pattanó) vezetésével négy ponttal győzelemre álltak, sőt, a java még csak ezután jött. A harmadik negyedben John Salmons(25 pont) is csatlakozott hozzájuk és 60-45-nél nem kevesebb, mint 15 ponttal vezettek. Ma sem volt azonban válasz a szinte hibátlanul játszó Derrick Rose-ra(30 pont, 17 gólpassz). Az MVP cím legnagyobb várományosa karriercsúcsot jelentő gólpassz mennyiség mellett 50% fölött tüzelt a mezőnyből és mai irányításának köszönhetően előbb visszahozta a meccsbe csapatát, az utolsó négy percben pedig 10 pont, 3 gólpasszos teljesítményével szinte egymaga le is zárta azt. Luol Dengnek ma gyengébb napja volt támadásban, csak 6 pontot tett a közösbe, de a két kezdő magas, Carlos Boozer(14 pont, 11 pattanó) és Joakim Noah(12 pont, 11 pattanó) is dupla-duplát ért el, emellett pedig a padok csatáját is 25-7-re nyerte a vendég gárda. Győzelmükkel 2.5 meccs az előnyük már keleten, a hazaiak pedig óriási sanszot hagytak ki, hiszen az Indiana és a Knicks is kikapott.

Minnesota Timberwolves @ Golden Sate Warriors 77 – 100

Kevin Love már-már mesébe illő dupla-dupla sorozata ezen az estén véget ért. Egészen hihetetlen, de azok után, hogy november 19-én be sem tudott találni a gyűrűbe, 53 mérkőzésen keresztül teljesített pontokban és lepattanókban folyamatosan kétszámjegyűt. Ez alkalommal hiába szedett le 12 lepattanót, a Warriors nagyon megtalálta rajta a hatékony védekezést, így csupán egy mezőnytalálattal és 6 ponttal fejezte be a találkozót. Csapata nagyon korán kiszállt a derbi megnyeréséért folyó harcból, becsületére legyen mondva Love-nak, hogy nem akart mindenáron hős lenni, miután látta, hogy ezen az estén nem megy neki, mindössze hatszor próbálkozott 2 pontossal és egyszer triplával. Mikor négy perccel a lefújás előtt Rambis mester lecserélte, egész Oakland felállva tapssal ünnepelte a történelminek számító sorozatot, az ABA-NBA fúzió, vagyis a modern profiliga létrejötte óta övé lett a valaha volt leghosszabb dupla-dupla széria! Gratulálunk Kevin! A tiszteletkörök lefutása után tegyünk említést a többiekről is. Az idei harmincadik győzelmét megszerző GSW legjobbja Curry volt, 24 pontig és 9 gólpasszig jutott, hátvédtársa, Monta Ellis 16 egységnél megállt, ahogy Wrigth is. A vendégeknél is a 16 volt a bűvös szám, Beasley és Webster, a két legeredményesebbjük is éppen ennyit szerzett. A 27(!) labdát eladó Minnesota nagyon nem volt ott fejben a pályán, pedig az utóbbi időben mutattak bíztató dolgokat.

Los Angeles Lakers @ Dallas Mavericks 96-91

A nap rangadóját Texasban játszottak, ahol a nyugati konferenciát nagyban befolyásoló találkozón vendégeskedtek Bryanték. A mérkőzés előtt másfél meccs különbség volt a Dallas javára, ám az utóbbi időben a Lakers magára talált, a Miami meccset leszámítva nem kaptak ki az all-star szünet óta. A vártnak megfelelően alakultak a dolgok, végig szorosan egymáson volt a két csapat. Eleinte még a Mavericks vezetett, ám a Los Angeles gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, nagyobb előnyt azonban soha nem tudtak kiharcolni, a legnagyobb különbség kilenc pont volt, ami a félidőre hatra olvadt. Hazai oldalon csak és kizárólag Shawn Marion(25 pont, 12 pattanó) és Dirk Nowitzki(25 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz) tudtak rangadóhoz méltóan teljesíteni, még a végül 13 pontig jutó Terry is pocsékul dobott, míg a túloldalon Bryant(16 pont) gyengébb estét fogott ki(nem használt a Heat meccs utáni másfél órás gyakorlás...), de Bynumtól(22 pont, 15 pattanó) és Gasoltól((18 pont) nagy segítséget kapott, valamint a padról is több pont érkezett a szokásosnál(28). A harmadik negyedben semmi változás nem történt addig, amíg a hazaiak egy rohammal fel nem jöttek 65-63-ra és itt a Lakersnél még nagyobbnak tűnt a gond, ugyanis Kobe bokája kiment. Egy gyors rohammal újra nyolc pontos fórt harcoltak azonban ki, és legnagyobb sztárjuk is visszatérhetett a parkettre a záró felvonásban, így jó előjelekkel vágtak neki a végjátéknak. Itt aztán megint állandósult ez a különbség, míg Németország valaha volt legjobb játékosa úgy nem gondolta, hogy ideje szorossá tenni és az ő vezérletével újra feljött a Dallas két pontra(89-91). Gasol ráadásul megtette azt a szívességet, hogy kihagyja az egyik büntetőt, Terry viszont nem tudta közelebb hozni csapatát, innentől pedig a büntetőpárbajban a vendégek már higgadtak maradtak. Ezzel az eredménnyel már csak fél meccs van a két gárda között és a Lakers jelenlegi formáját nézve nem kizárt, hogy ők fordulnak majd másodikként a post-seasonre.

Amare Stoudemire megúszta. STAT tegnap a Dallas ellen egy páros technikaival megkapta idei 16. hasonló jellegű szabálytalanságát is, ami azt eredményezte volna, hogy a Knicks soron következő derbijét kihagyni kényszerül. Igen ám, de – mint már oly sokadszor idén – a liga utólag eltörölte a T-t, így a New York all-star játékosa továbbra is 15-ön áll, ami azt jelenti, hogy a következő fegyelmezetlensége fog csak egy mérkőzéses kényszerpihenővel járni. Az egész NBA-ben ezzel a számmal második a listán, nála többet csak az éppen ilyen fajta eltiltásából visszatért Dwight Howard gyűjtött be ebben az idényben.

Az év egyik legnagyobb lejáró szerződésével rendelkező embere, Yao Ming majdnem egész szezonra szóló sérülése ellenére is maradhatott a Rockets kötelékében, ami azt eredményezi, hogy 17 millió dolláros kontraktusa szépen lepereg június 30-án. Bár szögezzük le, amennyiben valóban nem kell befejeznie a kínai centernek pályafutását, vélhetően mindkét fél jól járhat az esetleges újraszerződtetéssel, hiszen Yao óriási marketing értéke elvitathatatlan. A 227 centis nagyember és Morey GM is kifejezték szándékukat a további közös együttműködés mellett.
Elolvasom »

Utah Jazz @ Detroit Pistons 116-120

A nap legpontgazdagabb meccsét játszották Detroitban. Mindkét csapat a lapok címlapjára került mostanában, balszerencséjükre egyik sem jó játéka miatt. Mint ismeretes, a Jazz legjobb játékosát cserélte el, míg a Pistonsnál óriási botrány van alakulóban a veterán játékosok és az edző között. Ma sem játszott a Prince-Hamilton-McGrady-Wallace négyes különböző okokból, de gyaníthatóan még mindig az edzéskihagyás és a bojkott miatt. John Kuesternek legalább annyi könnyebbsége akadt az előző meccshez képest, hogy kilenc játékost forgathatott hat helyett és ez meg is látszott a teljesítményen. A végig szoros találkozón a csapatok az első három negyedben szinte alig tudtak elszakadni egymástól. Hazai részről Rodney Stuckey emelkedett ki egyértelműen, de mögött az összes többi pályára lépő hasznos, jó játékot mutatott, míg a másik oldalról amit Kirilenko és Millsap ráemelt, az kis túlzással mind be is hullott, de a padról csak Favors és C.J. Miles nyújtott maradandót és ez a végén visszaütött. A negyedik negyed elején ugyanis hiába húzott el a vendég gárda már hét pontra is, ott kapcsoltak a vendéglátók és gyorsan egalizáltak, a végén pedig jobban jött ki a lépés számukra, ezzel behúzták a találkozót. Mivel jóformán csak a Jazz számára bírt téttel ez a meccs, nagyon hiányozhat még ez a győzelem nekik(minden bizonnyal nyugat nyolcadik helyéért küzdenek majd).

Milwaukee Bucks @ New York Knicks 108 – 114

A Knicks új szerzeményei, Billups és Anthony hatalmas ovációt váltottak ki a New York-i szurkolókból, érezhetően egészen más volt a légkör a világ egyik legpatinásabb csarnokában, mint ebben a szezonban eddig bármikor máskor. A Madison Square Garden végre megkapta hőn áhított sztárját, aki nem is habozott, azonnal megkezdte a pontgyártást, végül 27, 10-es dupla-duplával tette le a névjegyét újdonsült csapatánál. Egyelőre tudatos összjátékot természetesen még nem nagyon tudott bemutatni az átalakult Knicks, de az már most jól látható, hogy Billups kivételes játékintelligenciájával képes lehet nagyon hamar összerántani a megerősödött első ötöst. Viszont már ezen a Bucks elleni hazai derbin is szépen kijött, a tranzakció után nagyon vékony a cseresoruk, ráadásul D’Antoni mester Brewer-t még be sem vethette. Azért Douglas kiváló estéje mellett sem lehet elmenni szó nélkül, 23 egységig jutott a hátvéd, a gond inkább a bevethető játékosok számával van. A 27 pontos Salmons vezette vendégek pontosan tudták, mikor kell kihasználni a vendéglátó feltételezett gyengébb periódusait, így hiába ment majd 10 ponttal az első játékrész után a New York, a következő 12 percben a Milwaukee akarata érvényesül. A húzd meg, ereszd meg mérkőzés harmadik negyedében megint belelendültek Billups-ék, lassan, de biztosan hízott az előnyük. Igen ám, de mikor cserélgetni kezdett a Knicks, megint jött a visszaesés és a több elfogadható teljesítményű játékossal rendelkező Bucks (6-an jutottak közülük 10 fölé) közel került ahhoz, hogy elrontsa a népünnepélyt. Apropó, Billups. A veterán irányító - akivel kapcsolatban még az is kérdéses volt, hogy vajon látjuk-e őt New York mezben – nagyon fontos pontokat tudott szerezni és láthatóan jól érezte magát a pályán új társaival. Amit a győzelem ellenére is fel lehet róni D’Antoni-éknak, az természetesen a védekezés, a liga leggyengébben dobó csapata szórt nekik 108 pontot, persze a változtatások utáni első találkozón nem is lehetett elvárás a komolyabb csapatvédekezés. Azon túl, hogy az alapszakaszban előrelépésre nem sok esélye lehet a Knicks-nek, egy kis toldozással-foltozással igen jó kis alakulat lehet belőlük a Playoff-ra.

Charlotte Bobcats @ Atlanta Hawks 88-86

Fontos keleti meccset játszottak ma Atlantában. A Bobcats a legjobb nyolcért, míg a Hawks a pályaelőnyért harcol. A hazai gárda papíron erősebb is, a vendégek pedig egy kissé meglepő vereségből is érkeztek, így nem meglepő módon az Atlanta kezdte jobban a meccset, nem is kicsit. Al Horford és Josh Smith ponterős játékának köszönhetően két és fél perccel az első félidő vége előtt nem kevesebb, mint 22 pont volt a különbség a javukra, amikor a Cats időt kért. Silas mester valami nagyon okosat mondhatott fiainak, mert előbb 13-ra letornázták a különbséget a fordulásra, majd egy kisebb harmadik negyedbeli hullámvölgyet leszámítva folyamatosan zárkóztak a következő játékrészben is. A záró szakaszra már csak négy pontos hátránnyal fordultak Shaun Livingstonnak és Stephen Jacksonnak köszönhetően, akik a végén is odatették magukat. Öt és fél perccel a vége előtt vezetett először a Charlotte, ekkor viszont úgy tűnt, az Atlanta észbe kap és tudott válaszolni minden kosárra, a végjátékban fél perccel a vége előtt egál állásnál pedig nekik volt lehetőségük átvenni a vezetést. Az egész meccsen gyengén játszó Joe Johnson azonban kihagyta a tempót, a másik oldalon pedig Captain Jackre jutott a feladat, hogy megnyerje csapatának a találkozót. Ő két emberről is megtette ezt a dudaszó pillanatában, ezzel pedig kapaszkodnak a bombaformában lévő Indianára, a hazai együttes pedig nagy riválisához, a Magichez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlanná kezd válni.

Dallas Mavericks @ Charlotte Bobcats 101-92

A két csapat formája és játékereje sincs köszönőviszonyban egymással, Dirk visszatérése után ugyanis a Mavs még kicsit bizonytalan volt, ám sorozatban hét győztes meccsel érkeztek az edzőváltás után stabil 50%-ra beálló Bobcatshez. A mérkőzés elején rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést és egy félidőnyi játék után úgy vezettek tíz ponttal, hogy DeShawn Stevensont leszámítva mindenki viszonylag jól dobott, főként Dirk, valamint a ma jobbik arcát mutató Jason Terry, előbbi 11, míg utóbbi 14 egységet termelt a nagyszünetig. A túl oldalon Diaw és Livingston tartották a csapatukat kisebb meglepetésre(9, illetve 10 pont), Jackson és Wallace pedig pontszerzésben háttérbe szorultak. A helyzet a harmadik negyedben sem változott, a vendégek 16 pontra léptek el, így az utolsó felvonásra már semmi izgalom nem maradt. A Dallas az év elején látható óriási formába kezd megint lendülni(most Butler nélkül, ennyit arról, hogy mennyit számított Caron nekik), míg a Charlotte képtelen egy jobb sorozatra, pedig a Phillyre tapadva bemasírozhatnának a legjobb nyolcba.

Elöljáróban kéne annyit mondanom, hogy ez egy állandó rovat lesz itt a Mennyei Játszótéren és hetente egyszer egy adott játékossal fogok foglalkozni. Ahogy a címből azt már kitalálhattátok itt sokkal inkább anyagiasabb lesz a hangvétel, sőt, olyan szavak is elő fognak kerülni mint a mid-level exception, a Bird jogok, a contract-year és hasonló nyalánkságok. Szóval aki ezekkel nincs tisztában, annak mindenképp ajánlom az oldalunkon már korábban megjelent cikkünket.

Így az első körben muszáj hazabeszélnem, hiszen Bucks drukker létemre tisztában vagyok azzal, hogy a csapat a nyár egyik legnagyobb melléfogását csinálta a szabadügynökpiacon. És a legelszomorítóbb az, hogy azok, akik nyomon követik az NBA-t most egyszerre három névre gondolnak. De most nem John Salmonsszal illetve Corey Maggettevel foglalkozok, hanem Drew Goodennal.

1989-ben ezen a napon érte el az azóta is megdönthetetlen 38 000 pontos álomhatárt Kareem Abdul-Jabbar a Lakers legendája. Eme alkalomból a mai post-ot neki szenteljük, hisz a Lew Alcindor-ként született, majd később vallási okokból nevet változtató center igen mély nyomot hagyott a ligában. Mint arról már tegnap is megemlékeztünk, kivételesen hosszú és eredményes pályafutást tudhatott magáénak.

Nézzünk egy összeállítást legszebb mozdulataiból!

Orlando Magic @ Memphis Grizzlies 97 – 100

Valami nagyon nem stimmel az újjáépített Magic-ben. Miután szépen megindultak egy vaskos győzelmi sorozattal, megint kezdenek visszajönni a kínos vereségek, bár Memphisben, ahol az összes nagycsapat megizzadt idén, nem feltétlen szégyen a vereség. Az első félidőt a vendégek uralták, a 25 pontos, 14 lepattanós Howard-ra ebben a szakaszban nem is lehetett panasz, ám végül hét eladott labdája volt, ami azért több a soknál. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag megpecsételte csapata sorsát azzal, hogy a végjátékban egy pontos hátrányban, mikor Conley 2 büntetőnek állhatott neki, képes volt addig dumálni, míg kapott egy technikait. Csak a 26 pontig jutó irányító elrontott első kísérletének lehet tulajdonítani, hogy még lehetett egy dobása (hajítása 14 méterről) Richardson-nak az egyenlítésért, nem jött össze, az Orlando kezd kissé leszakadni az élbolyról, csak azért nem vészes a helyzetük, mert mostanában a többi élcsapat is sorra szed be váratlan vereségeket. Az ezennel pozitív mérlegűvé avanzsáló Grizzlies-nél egységben volt az erő, hat hazai játékos dobott 10 felett, a dupla-duplázó Conley mellett meg kell említenünk Marc Gasol 19 pontos, 8 lepattanós teljesítményét Superman-nel szemben. Randolph-nak megszakadt a 14 meccse tartó dupla-dupla sorozata, ma megállt 10 pontnál és 9 pattanónál. A vendégeknél a 18-ig jutó Richardson-ra nem lehetett panasz, de a többiek megint haloványabbak voltak az elvártnál. Külön rossz hír, hogy Bass megsérült, első ránézésre nagy gond van a bokájával, este a hírekből többet is megtudunk.

Indiana Pacers @ Chicago Bulls 89-110

A napról-napra jobb Bulls fogadta a nap első meccsén az éppen ellentétes pályát bejáró Indianát. A Pacers a tegnapi győzelmüket leszámítva elképesztő pocsék formában van, ráadásul a Chicago 10-0-lal állt a találkozó előtt a saját divíziójában lévő csapatok ellen. Ennek ellenére a vendégek nagyon szépen tartották magukat, az első negyedben vezettek is, de miután a hazaiak fordítottak sem adták meg magukat és a harmadik negyed végéig szoros küzdelemre kényszerítették jóval esélyesebb vendéglátóikat, ekkor azonban a gyomorbántalmakkal küzdő Rose vezetésével a Bulls bedarálta ellenfelét. Jó hír a hazaiaknak, hogy a bokasérülés miatt letámogatott Taj Gibson később visszatért a padra saját lábán és állítólag játszhatott volna, ha nagyon muszáj. Ezzel a győzelemmel a Chicago 2.5 meccsel lemaradva második már a Celtics mögött a keleti főcsoportban, 19 meccsel vannak 50% fölött, amire az 1997-98-es szezon óta nem volt példa és 12-0-lal állnak, ha Keith Bogans legalább hat pontot dob. A Pacersnél nagy változások várhatóak, többet, jobbat az esti hírmorzsákban.

Brandon Jennings a ma esti, Nets elleni találkozón visszatérhet. Mindezt a Bucks vezetőedzője, Scott Skiles árulta el a nagyközönségnek. Az ifjonc irányító bal lábában tört el egy csont, amit műtéttel tettek helyre még december 20-án. A tegnapi Torontoban lejátszott mérkőzés előtt már egy melegítést is elvégzett csapattársaival, de pályára még nem engedték a derbi közben. „Valószínűleg nagyon kevés percet fog kapni (szombaton), de remélhetőleg már visszakaphatjuk őt és játszhat egy kicsit,” – mondta Skiles Jennings-ről, aki 19 összecsapást volt kénytelen kihagyni. A másodéves játékos ebben az idényben 17,9 pontot és 5,5 gólpasszt átlagol.

Dwayne Wade sem ölthetett szerelést péntek este csapata legutóbbi mérkőzésén, mert gond van a jobb csuklójával. A sérülés egyelőre nem tűnik komolynak, ám elővigyázatossági okokból nem engedték játszani a Pistons ellen, ma pedig MRI vizsgálaton fog részt venni a Heat sztárja. Egyébként csak percekkel a találkozó előtt derült ki, hogy Flash nem játszhat, mint ismeretes, csapata nélküle is behúzta a találkozót. A vasárnapi, Oklahoma City elleni meccsen még nem tudni, hogy szerepelhet-e. „Úgy gondolom, helyes lépés az MRI, csak, hogy biztosak lehessünk benne, minden rendben van.” – kommentálta a helyzetet LeBron James.

A mai nap bizonyította be, hogy miért kellene kevesebb meccs az NBA-ben és miért nem kellenének olyan helyzetek, hogy csapatok folyamatosan egymás utáni napokon játszanak. A tegnap tíz meccs után ma 13 találkozó került sorra és 2-3 üdítő kivételtől eltekintve leginkább arról szólt a fáma, hogy megnehezítsék a csapatok a dolgomat a nap lúzere kérdésnél. Lássuk meccsről-meccsre:

Atlanta Hawks @ Charlotte Bobcats 103-87

Itt még nem is volt semmi probléma látszólag. A Hawks egy megalázó vereségből jött otthonról, míg a Bobcats egy győzelmi sorozatot próbált meg továbbvinni. Érthető módon az Atlantánál volt nagyobb a motiváció és jobb csapat is, ennek ellenére a hazaiak öt pontos előnnyel vonultak szünetre, ami lehetett volna több is, ha csak a ziccereiket bedobják. Nem tették és a második félidőben a vendégek hengere bedarálta őket. Joe Johnson az első félidőben előbb még megsérült, de a másodikban visszatért és főleg az ő vezetésével lélektanilag helyrerakták magukat és mennek a keleti nagy ötössel. A Charlotte kezd visszaesni az edzőváltás okozta pozitív hullámból és mostanság már vereségből is jön jócskán, mindenesetre érdekes kérdés, hogy vajon amellett döntenek-e, hogy elkezdik a csapat újjáépítését és nagy, hosszú szerződésű játékosaikat eladják(ezt kellene) vagy idén is megpróbálnak bejutni a PO-ba, ahonnan csont nélkül zavarják el őket újfent.

Milwaukee Bucks @ Philadelphia 76ers 94 – 95

Keleten nagy a kavarodás a hetedik helyezéssel kezdődően. Két, erre a pozícióra pályázó csapat találkozott Philadelphiában, ellenben 30 játékperc után eldőlni látszottak a kérdések, ekkor ugyanis 15-tel vezetett a vendég Bucks, az elképesztően kiegyensúlyozott csapatteljesítményt demonstráló Skiles tanítványoknak nagyon ment a szekér – nyolc Milwaukee játékos jutott nyolc egység fölé. Ekkor viszont nagyon megtorpantak, a hazaiak a 25 pontos Lou Willams vezetésével kihasználták a megingást, egy negyednyi idő sem kellett és teljesen visszajöttek egálra. Innentől kezdve szó szerint úgy nézett ki a meccs, hogy egy kosár az egyik oldalon, válasz a másik oldalon. Egészen addig működött a sorminta, míg 43 másodperccel a végső dudaszó helyett Willams a két pontos hátrányra egy triplával felelt, megszerezve a vezetést a hazaiaknak. Ezt követően előbb Salmons dobott mellé egy viszonylag tiszta tempót, majd 11 szekundummal a lefújást megelőzően egy buta Sixers hiba miatt újabb esélyt kaptak a győzelemre, de a 16-ig jutó, éppen ziccerre törő Maggette kezéből Iguodala varázsolta ki a lasztit, ami a sarokban váró Boykins-hoz került, de a liga legalacsonyabb játékosa elrontotta a tiszta hármast, örülhettek a hazaiak, akik két vereség után tudtak újra nyerni.

Boston Celtics @ Chicago Bulls 79-90

Sorozatban négy győzelemmel a háta mögött látogatott Chicagóba a Celtics. A hazaiak előző két meccsükön gyenge védekezésüknek köszönhetően kikaptak a Nets és a Sixers ellen is, ráadásul a vendégek ebben a szezonban már kétszer is legyőzték őket, így sok mindenben nem bízhattak, a papírforma azonban borult. Az két váratlan zakó után nagyon összekapta magát a Bulls, a Boston pedig kissé idős keretének „köszönhetően” nehezebben bírta azt, hogy az előző napon is játszottak. Egy kezdeti rohamot leszámítva teljesen egál volt a meccs, de túl nagy színvonalat nem hozott. Az egyik oldalon Ray Allen és Paul Pierce triplái tartották életben a reményeket, a másik oldalon Boozer és Rose is hozta a tőle elvárhatót, talán még többet is, de a túl sok eladott labda miatt képtelenek voltak elhúzni(egész meccsen összesen 21 labdát szórtak el, ez rettentően soknak számít). Ami azonban három negyedig nem ment, az a negyedikben összejött. Védekezésben még szigorúbbak lettek, a vendégek még fáradtabbak voltak és így a véghajrára már tíz pontos előnnyel mehettek Rose-ék, ami elég is volt a meccs behúzásához. Érdekesség, hogy a kezdő dobóhátvéd, Keith Bogans -14-es, míg cseréje, Ronnie Brewer +26-os mutatóval zárt. Talán nem véletlen, hogy a Bulls erősítést keres Bogans helyett erre a posztra. Ezzel a Chicago kicsit megnyugtatta szurkolóit az előző két meccs botrányos teljesítménye után, a Boston pedig ott táncol a Heat környékén, egyelőre még előtte.

Golden State Warriors @ Miami Heat 107-114

Egy félidőnyi játék általában kevés szokott lenni olyan sztárgárdák elleni, mint a Heat és nem volt ez másként most sem. A vendégek a meccs első felében gyakorlatilag mindent elsüllyesztettek, amit lehetett, 72 pontot dobtak a liga egyik, ha nem a legjobb védekezőalakulatának és a szünet előtt már 20 ponttal is vezettek, végül 14 egységgel jobban fordultak vendéglátóiknál, a nagyszünet után viszont minden borult. A Miami rákapcsolt, Wade erőszakosan tört be, a Warriors védelme szinte átjáróház volt számára, akiket egyszerűen leindítottak ebben a szakaszban. A harmadik negyed végére már csak egy pont volt a különbség, még mindig a Golden State javára, de a negyedik negyedben jött a darálógép. A Heat elhúzott 8-10 pontra, a túloldalon pedig egyedül Monta Ellis betörései jelentettek igazi veszélyt, az első félidőben remeklő Dorrell Wrightnak ekkor már nem ment annyira a dobás, végül így is 30 pontig jutott, de ez csak arra volt elég, hogy nagyjából egy órán keresztül a frászt hozzák a sportfogadókra és tisztes vereséget szenvedjenek. Rajon Rondo és most már Kevin Garnett sérülésével a Boston hullámvölgybe került, így már csak két vereségre a Miami a keleti első helytől, ami Celtics jelenlegi formáját tekintve szinte semmi.

Memphis Grizzlies @ San Antonio Spurs 106-112 h.u.

A Spurs saját drukkereit is meglepve 22-3-mal indította a szezont és a sokszor leírt, idősnek gondolt gárda úgy néz ki, megragadja utolsó esélyét a nagy dobásra. Az utóbbi időben már szorosabb meccseket játszottak, Manu Ginobili több meccset is nyert a végjátékban, de ez mit sem von le a győzelmek értékéből. Ma hajnalban a Grizzlies látogatott hozzájuk. A Memphisből hiányzott Rudy Gay, akit flagrant 2-vel kiküldtek a Rockets ellen és egy meccsre elmeszelte a liga, helyét Tony Allen vette át a kezdőben, O.J. Mayo pedig visszakerült eredeti helyére a cserepozícióból. A meccs az első negyed után úgy alakult, ahogy azt várni lehetett. Megnyugtató, 8-10 pontos előnye birtokában a hazai gárda magabiztosan uralta a meccset. Még 1:10-zel a vége előtt is öt ponttal mentek, amikor egy Manu alley-oop passzt nem tudott a helyére húzni Jefferson, ezzel esélyt hagyva a vendégeknek, amit Mayo ki is használt. Négy-öt sarkazás és szökellés után a helyére rakta a triplát, amivel 100 pontnál beérték a listavezetőt. A túloldalon Duncan lepasszolta ziccerben a tisztán álló RJ-nek, ám újabb hiba(homály) és jöhetett a ráadás. Itt már nem volt kérdés, a San Antonio simán tartotta otthon a W-t főként Tony Parker szinte hibátlan játékának köszönhetően és gyakorlatilag december közepére elmondható, hogy ott vannak a nyugati rájátszásban.

Houston Rockets @ Chicago Bulls 116-119 h.u.

A gödörből éppen kilábalni látszó Rockets látogatott a két keleti nagyágyútól két vereséget begyűjtő Bullshoz. Azt mindenki tudja, hogy a vendégekben nem csak annyi van, amennyit a mérlegük mutat, úgyhogy a meccs előtt lehetett már tudni, hogy szoros eredmény várható. A hazaiak ettől függetlenül magukhoz ragadták a kezdeményezést, természetesen Derrick Rose valamennyire kiemelkedett, de a többiek is szépen hozták magukat és így a félidőt folyamatos vezetés mellett +12-vel hozták le. A túloldalon Luis Scola tartotta úgy ahogy a csapatot. A harmadik negyedben azonban, idén sokadjára, a Chicago mintha ki sem jött volna a pályára és megint leadták előnyüket, mindössze két pont maradt az utolsó játékrészre. Itt úgy tűnt, hogy a hazai közönség előtt sikerül behúzni a találkozót, de Brad Miller parádés játékának(triplák, gólpasszok) köszönhetően a Houston már néggyel is vezetett. 108-106-nál azonban megremegett a keze és csak a második büntetőjét értékesítette, ezzel esélyt hagyva az ellenfélnek. Márpedig ha idén Rose esélyt kap, azt ki is használja. Az MVP formában játszó irányító előbb elhagyta védőit, majd elsüllyesztette az egyenlítő hármast, következhetett a hosszabbítás. Itt fej-fej mellett haladtak a csapatok, de Rose a végén megint villant, kitekeredett helyzetből dobott kosarára már nem tudtak válaszolni a vendégek, ezzel a Bulls elállította a vérzést és a kiemeléseknek köszönhetően negyedik keleten, a Houstonnak pedig nem sikerült tovább zárkózni a nyugati legjobb nyolchoz, pedig az esélyük megvolt rá, nem is kicsi.

Yao Ming újra edzésbe állt. A Rockets centere szerdán már egy teljes edzést végigcsinált társaival és várhatóan jövő kedden újra pályára lép. A kínai óriás durván egy hónapot kényszerült kihagyni bokaproblémái miatt. Csapata a Detroittal játszik a kitűzött visszatérés estéjén.

Lebron James első clevelandi vendégszereplése alkalmával óriási boozást és utálatkoncertet kapott egykor szeretett közönségétől, de ilyen körülmények közt is idei legjobbját hozta 38 pontjával. „A legnagyobb tisztelettel tekintek erre a franchisera és ezekre a szurkolókra.” – nyilatkozta James a lefújást követően. „Ez volt az első alkalom idén, hogy ezt az összhangot láttam.” – tette hozzá Spolestra edző.

„Annyira sok dolog futott át az agyamon,” – mondta LeBron. „Egyáltalán semmi rosszat nem tudok mondani ezekről a szurkolókról. Javultunk szezonról szezonra, 17 győzelmes idénnyel kezdve egészen addig, hogy az előző két szezonban mi lettünk a legjobb csapat az alapszakaszban. Megértem a csalódottságukat. Én is csalódott voltam, mert nem értük el azt, amit, amit akartunk. Én kívánom ennek a franchisenak és szurkolóinak – akik nagyszerűek – a legjobbakat."

Miami Heat @ Memphis Grizzlies 95 – 97

 Az egész szépen összeállni kezdő Heat elé nem várt akadály gördült azáltal, hogy Wade csuklósérülése miatt kihagyni kényszerült a memphisi túrát, helyette a veterán Stackhouse került a kezdőbe. Még ezzel a ténnyel együtt is illett volna két vállra fektetniük a Grizzlies-t idegenben is, ám a hazaiak ellentmondást nem tűrően kezdtek és kontrollálták az egész első félidőt. Miami szempontból jött az újabb rossz hír, ugyanis Haslem is megsérült egy ütközés után, ezzel elvesztették palánk alatti védelmük kulcsfiguráját. A hazaiak is igyekeztek meglepni ellenfelüket, elsősorban azzal, hogy az élete legrosszabb formájában kosarazó Mayo kimaradt a kezdőből, helyette az újonc Henry került be. Ráadásul taktikai okokból Randolph is csak a padról kezdte az összecsapást, viszont onnan is igen jó performanszt hozott. 23 pontjával és 13 lepattanójával vezette csapatát, ráadásul a végjátékban adott egy nagyon fontos sapkát LeBron-nak. Ha már itt tartunk, a Memphis majdnem elszórakozta a meccset azok után, hogy 5 pontos előnnyel rendelkeztek 38 másodperccel a befejezés előtt. A palánk alatt több komoly védekezési hibát elkövető Bosh bevert egy palánkos triplát pár másodperccel később, ráadásul 10 másodperc sem volt már a lefújásig, mikor Gay egy betörést próbálva vesztette el a labdát, House köszönte szépen, végigrobogott és odaadta James-nek egy egyenlítő ziccerre. Viszont maradt idő a válaszra! Egálnál az előbb labdát vesztő memphisi gondolta úgy, beviszi a végső ütést, ez egy buzzer tempóval sikerült neki, óriási győzelemhez vezette csapatát, arról nem is beszélve, hogy 5 meccses vereségsorozatnak vetett véget dobásával. Elég stílusos sorsfordítás, kezdjük érteni, miért is mondta Paul Pierce miami látogatása után azt a sokat ismételt mondatot…

Utah Jazz @ Orlando Magic 104 – 94

Mi történt a Jazz-el, adódik a kérdés. A Utah ugyanis megint kisebb csodát vitt véghez, 24 órával azután, hogy elképesztő meccsen verték idegenben a Heat-et, nem kisebb feladat várt rájuk, mint a Magic Orlando-ban. A meccs kísértetiesen hasonlított az előző napira, a hazaiak magukhoz ragadták a kezdeményezést és 10 pont körüli vezetésük állandósult egészen a harmadik negyed közepéig, ekkor még inkább beindultak és volt, hogy már 18 egységgel tartottak előrébb a Jazz-nél. De ekkor jött ugyanaz, amit tegnap láttunk, azaz a Jazz a záró játékrész első felében eltüntette hátrányát. A 30 pontig és 14 gólpasszig jutó Deron Williams minden helyzetből betalált, Kirilenko is kulcsfontosságú triplát dobott, Al Jefferson is hozzá tudta tenni a magáét, plusz Millsap formája se romlott sokat, 23 ponttal zárta az összecsapást, igaz triplakísérlet most nem kellett tőle. A végén D-Will pecsételte meg a hazaiak sorsát, így még csak komoly izgalmak sem voltak a végjátékot illetően. A Magic-ben egyébként visszatért Nelson is a pályára, ráadásul mindenki elfogadhatóan teljesített a kulcsembereik közül. Ami a legnagyobb meglepetés, hogy a magas posztokon verte meg nagyon őket a Jazz, Jefferson és Millsap összesen 44 pontot dobott nekik. A Jazz nagyon megtalált valamit, nem sok csapat fog a floridai túráról veretlenül távozni idén.

Kíváncsian várjuk, vajon Chris Paul szembeköpi-e magát a nyári magánakciójáért. A nem rég még cseréért könyörgő sztár csapata ugyanis franchise rekordot jelentő hat győzelemmel nyitotta a szezont és a Lakers-szel karöltve vezetik a nyugati konferenciát. Paul szerint ráadásul védekezésben még sokat kell javulniuk, de pont ez az őrületes az eddigi eredményekben.

Kissé sérülékeny, de azért még mindig a Hornets egyik alapköve. A megfejtés: David West. A kiemelkedő mutatókkal rendelkező erőcsatár szerződése lassan lejár, azonban ő az ekkortájt menetrendszerűen felröppenő pletykák elébe ment. Kifejezetten megtiltotta ügynökének, hogy egyeztessen a Hornetssel a szerződéshosszabbításról a szezon vége előtt. West apánk a jelek szerint idén hajtani fog…

A Portland tett róla, hogy Fabricio Oberto életének 35. évében se maradjon munka nélkül. A veterán argentin centert (aki egyébként a Spursszel még 2007-ben kezdőként bajnokságot nyert) egy évre igazolta le a csapat. Szokás szerint a pénzügyek még nem láttak napvilágot, de tekintve Oberto korát, és potenciálját valószínűleg a veteránminimum környékén kaphatott.