1. rész – Olimpia, 1936, Berlin

Aki az idei Törökországban megrendezett férfi kosár vb-t figyelemmel kísérte, igazi ízelítőt kaphatott abból, hogy milyen is az, ha az amerikaiak egy, a lehetséges legerősebbtől jócskán gyengébb csapattal indulnak egy világversenyen, ám nagyon is komolyan veszik azt. A fiatalabbakban felmerülhet a kérdés, hogy egy ország válogatottja hogyan képes (néhány kivételtől eltekintve) a gyakorlatilag harmadik számú csapatával világbajnokságot nyerni. Cikksorozatunkban végigvesszük, hogy a sportág atyjai hogyan is verték rommá a világot az Olimpiákon, illetve világbajnokságokon hosszú évtizedeken keresztül, milyen váratlan meglepetések érték őket több alkalommal is, de elemezzük, hogy miért ért véget a Dream Team korszak, majd hogyan is sikerült felülkerekedni a problémákon és visszaszerezni a dicsőséget.

Minden az első olyan Olimpiával kezdődött, ahol férfi kosártornát is rendeztek. 1936-ban Berlinben rögtön 23(!) csapatos versengés folyt a dicsőségért. A csapatsportágakat tekintve a legtöbb ország ebben a versenyszámban mérte össze tudását. Akármilyen hihetetlennek is hangzik, de nyolc nap alatt lezavarták a viadalt. Mai fejjel teljesen elképzelhetetlen viszonyok közt folyt a lebonyolítás, szabad ég alatt, fűvel borított teniszpályákat felhasználva a kosárpályák kialakításához. Mindez természetesen számos veszélyt és zavaró tényezőt rejtett magában, ami a döntőn csúcsosodott ki, de erről bővebben majd csak a későbbiekben.