...folytatódik a beszélgetés…

TT: Sosem alkalmazkodtál, pedig ez többször is negatívan hatott rád.

AI: Eléggé felemás volt ezt megélni. Jó érzéssel tölt el, hogy önmagam tudtam maradi, ugyanakkor rengeteget kaptam emiatt. Egyáltalán nem bánom, mert úgy érzem, hogy meg tudtam mutatni az embereknek, hogy bárkik lehetnek, vállalhatják önmagukat. Dennis Rodmanen kívül nem volt más, akin tetkókat láttál volna, most meg tele vannak velük a kölykök.

Befont hajjal játszottam, most meg már zsarukat is láthatsz ilyen séróval. Korábban emiatt minimum gyanúsan néztek rád, most meg focisták, bokszolók hordják, vágod, hogy értem? Szóval egyáltalán nem bánom, sőt büszke vagyok minderre, hiszen úgy érzem, hogy én kaptam meg a „verést”.

17 év története az év újonca címtől a liga MVP-ig

Szerző: Tzvi Twerski

Portré: Clay Patrick Mcbride

Megjelent: SLAM 150.

Jellegzetesen érdes hangja semmit sem változott. Beszédének dallama még mindig megigézi a hallgatót, azonban a szavak, amelyek elhagyják a hamarosan 36-éves Allen Iverson ajkát egészen mások, mint hajdanán.

„Az, hogy idén nem léphettem pályára az NBA-ben – kezdi mondanivalóját atlantai otthonában – nagyon megviselt. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnám a korábbiaknál jobban kezelni a helyzetet. Rá kellett jönnöm, hogy ezek a dolgok is elmúlnak.”

Az utóbbi két évben Iverson rengeteget kereste a helyét. 2010-ben nem fejezte be a szezont (hetekkel azután dobta be a kulcsot, hogy all-star kezdővé szavazták), azon a nyáron jóformán egy csapat sem érdeklődött a szolgálataiért, majd ezek után Törökországban töltött egy csonka szezont. Volt ideje és lehetősége arra, hogy átértékelje az életét, és hogy levonjon pár komoly tanúságot.

Vendégszerzőnk, a Rázd meg a bikát blog női kosár-felelőse, Miholics Zoltán formált véleményt a tavalyi döntős, mostanában igencsak bukdácsoló Celtics-ről.

Ha létezik csapat, mely képes magát hosszú időre áramtalanítani, majd poraiból feltámadni, az a Boston Celtics - aki nem hiszi, nézze meg a tavalyi szezonjukat.  Idén, az alapszakasz vége felé megint eljátsszák a "nagy halált", kérdés viszont, hogy ez tudatos energiatakarékos üzemmódba kapcsolás következménye-e, vagy tényleg leeresztettek. Sokak szerint a nagyszerűen alakuló évadukat a februári, nagyszabású játékoscsere tette tönkre, s akkortól kezdett el akadozni az addig olajozottan működő gépezet. Kívülállóként nagyon nehéz megállapítani az okait (melyek amúgy is jóval összetettebbek annál, mint amit az egyszerű halandó agya felfogni képes), viszont a játékukból  (és egyes nyilatkozatokból, szakírók megjegyzéseiből) kisilabizálható némi fogódzó, amibe bele lehet kapaszkodni.

Elolvasom »

Népsportos blogíró kollégánk, adyno21 négyrészes előzetessel készült az idei All-Star gála szombati eseményeire, amiket a mai nap folyamán meg is osztunk olvasóinkkal. A sorozat második epizódjában a Triplaversenyt vesézzük ki. Emellett újabb tippjátékra invitálunk titeket!

Elolvasom »

Mivel már az idei All-Star hetében vagyunk, erősen visszaszámolunk. Mindenek előtt egy könnyedebb videóval indítunk, melyben sűrítve láthatjátok a gálák történetének legnagyszerűbb pillanatait!

Miami Heat @ Boston Celtics 82 – 85

A főcsoport két legjobb mérleggel álló csapata mérkőzött meg egymással Bostonban, ez volt a harmadik találkájuk idén. Két viszonylag egyértelmű Celtics siker után inkább a Heat-nek lett volna mit bizonyítania, ennek megfelelően az első félidőben ők igyekeztek uralni a játékot. Mivel a hazaiak néha elképesztően gyatrán fejezték be a támadásaikat, James-ék annak ellenére is tudták tartani pár pontos fórjukat, hogy rengeteg labdát adtak el ebben a szakaszban. Davis senkitől sem zavartatva ziccert rontott, Paul Pierce élete legrosszabb meccsén 10 mezőny, illetve 5 triplakísérletből sem tudott betalálni, pedig helyzeteinek többsége teljesen üres volt. A nagyszünetben Rivers edző nagyon felrázta fiait, a harmadik negyedre teljesen más csapatként jöttek ki, a periódusban 35-öt szórva állva hagyták a Miami-t. Ennek egyik fő oka az a taktikai húzás volt, hogy az apró Rondo-ra bízta James őrzését, a vendégek ásza így nem tudott lendületet venni, ha esetleg mégis sikerült megvernie védőjét, jött a jó ütemű segítés. Támadóoldalon a bostoni irányító vagy betalált vagy pedig gólpasszt adott feljavuló társainak. Az alapesetben csak vésztartaléknak számító Wafer mostanában egyre több időt tölt a parketten a többiek sérülései miatt, meg is hálálja a bizalmat, rendre kulcspillanatokban szerez találatokat. Így volt ez a Heat ellen is, a játékrész végén az ő triplájával már 13 volt a vendéglátók előnye. A záró etapban megint fordult minden, a vendégek szigorítottak a védelmen, ennek köszönhetően hamar ledolgozták hátrányuk nagy részét, ám pár pontnál közelebb nem tudtak jönni, ez pedig felőrölte az erejüket. Végül annyira gyengén támadott a Boston, hogy mégiscsak lehetősége nyílt az egyenlítésre Wade-éknek, ám LBJ két büntetőjéből csak a másodikat tudta értékesíteni, ezért lépéselőnyben maradt a Celtics. Végül Davis büntetőjével 3 pontra növelték a távolságot, ekkor pedig már csupán 6 másodperc maradt az órán. Mike Miller-re dolgozták ki az egyenlítő hármast, ám a vajkezű bedobó elhibázta a teljesen tiszta lehetőséget, harmadszor is a kelták örülhettek. A tripla-duplázó Rondo volt a meccs hőse, a Boston nagyon szűk rotációval is le tudta gyűrni legnagyobb keleti riválisát, ráadásul a sérülten játszó Pierce csupán egy ponttal fejezte be az estét. A vendégeknél megint csak három emberre lehetett számítani, ráadásul a nagy trióból Wade teljesen eltűnt a végjátékra, LeBron-t pedig amikor kellett, meg tudta akadályozni a Celtics a pontszerzésben. Valamit ki kell találnia a rájátszásra Spolestra-nak, mert láthatóan előnyben van hozzájuk képest a rutinos alakulat, bár tény, hogy sokkal közelebb jöttek az idény eleihez képest.

Egyik kedvenc hírforrásunkból, Minnesotából jutott mára is bőséggel és egy újabb David Kahn klasszikuson is túl vagyunk. Azok után, hogy Anthony Randolph minden bizonnyal itt köt ki és a nap folyamán pedig kidobták Sundiata Gainest(a napokban lehet utoljára kidobni minden anyagi következmény nélkül a nem garantált szerződésű játékosokat), most Kevin Love borzolta a kedélyeket. A csapat legnagyobb sztárja és a liga messze legjobb lepattanózója azt nyilatkozta, hogy megnézi, milyen irányban halad a csapat és annak fényében fog dönteni a hosszabbításról, semmi más nem érdekli, csak a nyerés. Viszonya az edzővel korán sem felhőtlen, mert Kurt Rambis jóval kevesebb időt adott neki, mint amit ő szeretett volna magának és amire teljesítménye alapján jogosult is volt. Mostanában egyértelműen ő a kezdő erőcsatár és valami fény is látszik az alagút végén, azt azonban nem árt tudni, hogy a tulajdonos, Glen Taylor az egyik legdilettánsabb az egész ligában és itt jön a képbe David Kahn.

San Antonio Spurs @ New York Knicks 115 – 128

72 – 69. Ez nem egy végeredmény akar lenni, hanem a Spurs New York béli vendégjátékának félidei állása, ami idényrekord az első félidő béli pontterméseket illeti. A Gallinari nélkül felálló hazaiak teljesen komolyan gondolták, hogy védekezés nélkül, pusztán szétdobva az ellent fogják megverni a ligaelsőt, becsületükre legyen mondva, sikerült nekik. Chandler nagyon bekezdett, végül 31-el zárt, de természetesen Stoudemire és Felton is hozták legjobb formájukat, mindketten 28-ig jutottak. A vendégeknél igazán csak Parker-nek ment az ászok közül, 26 egységével messze a legeredményesebb Spur lett, viszont Blair igazán elemében volt, 17, 8-as majdnem dupla-dupla a neve mellett, no meg egy hatalmas zsákolás Turiaf arcába, amit a francia nem is hagyott szó nélkül, technikai járt a keménykedésért. A Spurs és edzője meglepőt húzott 10 pontos Knicks vezetésnél 3 perccel a lefújás előtt, Popovich ugyanis gondolva a következő esti, bostoni fellépésre, feladta a meccset és leültette kulcsjátékosait, a hazai csapat köszönte szépen és nem hibázott. Ami érdekes lehet, a nagy kosáreső ellenére mindkét csapat 30 százalék alatt maradt a triplavonalon túlról, 8, illetve 5 értékesített hármas a két oldalon. A Knicks olasz ásza nélkül sem lassít, a D’Antoni tanítványok tökéletesen tisztában voltak vele, ez az egyetlen játékstílus, amivel elverhetik Duncan-ékat, a rutinos ellenfél pedig nem túllihegve a kudarcot, okosan váltott takarék üzemmódba.