Május 31-én kezdődik a nagydöntő, amelyet a 2006-os finálé visszavágójaként aposztrofálnak – ám mielőtt elmélyednénk ennek taglalásában, ne feledjük: remek csatákat hozó főcsoportdöntőkön vagyunk túl, érdemes visszatekinteni rájuk. Időrendi sorrendben a Miami jutott be később a fináléba, de csak ezért másodikak a sorban.

(Mihályfalvi Péter összefoglalója)

Kaposváron hosszú évek óta nagy várakozás előzi meg az Albacomp vendégjátékát, ám ezúttal finoman szólva is gyér érdeklődést övezte a találkozót. Pedig a Somogyba látogatók között két egykori kaposvári kedvenc et is köszönthettek a szurkolók: Simon Balázs kétszer is bajnoki címre irányította a Kaposvárt, míg Hendlein Roland az utóbbi években okozott szép emlékeket a hazaiaknak. Ha ez nem lenne elegendő a vendégek kispadján az a Dzunics Braniszlav ült, aki mind játékosként, mind pedig szakvezetőként letette már a névjegyét Kaposváron.

Fehérvári részről rendre óvatos fogadkozás várja somogyi fellépéseiket, ám ettől független az elmúlt három szezonban győztesen hagyhatták el a Kaposvár vége táblát.

A mérkőzés egyik legpikánsabb párharcának ígérkezett a két középjátékos Kurt Cunningham és Jonathan Jones párharca. Nos, az amerikaiak nem is okoztak csalódást, csapataik első 4-4 pontját szerezték. Az őrült rohanásban fehérvári nevelésként a bizonyítási vágytól égő Soós vajkezének villanásai hoztak némi nyugalmat a hazaiaknak.

(Adorján István összefoglalója)

A sok rossz előjel és hír után végre nyugalomban készülhetett a Szolnok elleni mérkőzésre a NYKK csapata. Tovább növelhette a hazai játékosok bizonyítási vágyát, hogy a piros-kék gárda 2006 óta nem játszott tétmérkőzést országos televízió nyilvánossága előtt. Szükség is volt a pozitív hullámra Nyíregyházán, mert Sitku betegsége miatt bizonytalan időre kiesett a csapatból. Az ő pótlására érkezett a bosnyák Djordje Djogo. Az Ő neve nem ismeretlen a hazai szurkolók számára, mert 2006-ban aktív részese volt a Paks bajnoki címének. Annak ellenére, hogy vendégként léptek pályára, a szakértők egybehangzó véleménye szerint, a Szolnok volt a párharc esélyese.

(Adorján István összefoglalója)

Legutolsó találkozásuk óta nem voltak nyugodt napjai a csapatoknak. A Körmendet a kupakiesést követő negatív hangulat - melyhez pénzügyi kérdések is kapcsolódtak - nyomta, a pécsiek pedig nigériai centerük Benson Egemonye egészségi állapota miatt aggódtak. Február másodikán lett rosszul az afrikai középjátékos, kórházba kellett szállítani, ahol 5 napot töltött. Folyamatosan figyelték vérnyomását, életfunkcióit, mivel a diagnózis szerint alacsony a pulzusa, amely ha tovább csökken, akkor veszélyes szívritmuszavarhoz vezethet. Február 8-án kiengedték a kórházból, aznap este pedig már egy könnyen edzésen is részt vett. Azonban folyamatos orvosi megfigyelés alatt áll, étrendjét, edzéstervét fokozott körültekintés mellett alakítják.

Végre közös edzésmunkát végzett a hét folyamán és leülhetett a kispadra Glavinic, aki 1 hónappal ez előtt hárompontosával kiejtette a Körmendet a Magyar Kupából.
A körmendieket sem kerülték el a sérülések. Marcus Moore térdével bajlódik már 1 hónapja, bár a Szeged elleni hazai bajnokin nyerőembernek bizonyult. A bajnokság szünetét kihasználva Ausztriában ellenőriztette a problémás testrészt, megállapították, hogy porckopás van a térdében, de nem olyan mértékűt, hogy pályafutására hatással lenne, így már nyugodtan készülhet a Pécs ellen. Ferencz Csaba zavaró nyaksérülést szedett össze a Szeged ellen, emiatt azonban nem volt kétséges játéka. Fodor Gergely azonban nem állhatott Sabáli edző rendelkezésére, így nélküle vágtak neki a meccsnek a vendégek.

(Adorján István összefoglalója)

Ismét van nyugati rangadó a bajnoki fordulóban. A Sopron – Szombathely rivalizálás régóta fennáll, akár a Sopron – Körmend. A vasiakat nem szívesen látják vendégül a hűség városában, bár ez inkább a Matávos korszakból megmaradt soproni futballszurkolókra igaz, akik jobb híján az MKB Aréna férfi mérkőzésein múlatják az időt. Ebben az ékszerdobozban mostanság elég nehéz nyerni, a nagycsapatok közül legutóbb a Körmend égette meg magát.

Jó formában várhatta a meccset a Sopron, mivel 5 bajnoki és 4 kupamérkőzést nyertek meg sorozatban, tehát 9 mérkőzés óta veretlenek. A Falco épp kezdett kimászni az edzőváltás, sérülésekkel teli időszakból sorozatban 4 meccset nyertek, kétesélyes rangadóra utazhattak volna Sopronban, csak épp közbejött Gosa és Kálmán László sérülése is. Kiválásukkal nagyobb teher helyeződött Simon Lászlóra, Borszékire, Pankárra, Alekszejevre. Townes a soproniak centere nagy figyelmet és szoros fogást igényel, mert kis túlzással egymaga képes megnyerni a mérkőzéseket, és akkor még nem beszéltünk Thomas Kelley-ről, a magyar válogatott Szabó Zsoltról, Jarvisról. A vendégszurkolók megtöltötték a rendelkezésükre álló szektort, történ ez annak ellenére, hogy a találkozóval egy időben rendezték a ZTE – Haladás labdarúgó bajnoki mérkőzést. A találkozó esélyese tehát a hazai csapat volt, a Falco-ban pedig a mellőzött játékosok bizonyíthattak, hogy nehéz szituációban is lehet rájuk számítani.

Houston Rockets @ Chicago Bulls 116-119 h.u.

A gödörből éppen kilábalni látszó Rockets látogatott a két keleti nagyágyútól két vereséget begyűjtő Bullshoz. Azt mindenki tudja, hogy a vendégekben nem csak annyi van, amennyit a mérlegük mutat, úgyhogy a meccs előtt lehetett már tudni, hogy szoros eredmény várható. A hazaiak ettől függetlenül magukhoz ragadták a kezdeményezést, természetesen Derrick Rose valamennyire kiemelkedett, de a többiek is szépen hozták magukat és így a félidőt folyamatos vezetés mellett +12-vel hozták le. A túloldalon Luis Scola tartotta úgy ahogy a csapatot. A harmadik negyedben azonban, idén sokadjára, a Chicago mintha ki sem jött volna a pályára és megint leadták előnyüket, mindössze két pont maradt az utolsó játékrészre. Itt úgy tűnt, hogy a hazai közönség előtt sikerül behúzni a találkozót, de Brad Miller parádés játékának(triplák, gólpasszok) köszönhetően a Houston már néggyel is vezetett. 108-106-nál azonban megremegett a keze és csak a második büntetőjét értékesítette, ezzel esélyt hagyva az ellenfélnek. Márpedig ha idén Rose esélyt kap, azt ki is használja. Az MVP formában játszó irányító előbb elhagyta védőit, majd elsüllyesztette az egyenlítő hármast, következhetett a hosszabbítás. Itt fej-fej mellett haladtak a csapatok, de Rose a végén megint villant, kitekeredett helyzetből dobott kosarára már nem tudtak válaszolni a vendégek, ezzel a Bulls elállította a vérzést és a kiemeléseknek köszönhetően negyedik keleten, a Houstonnak pedig nem sikerült tovább zárkózni a nyugati legjobb nyolchoz, pedig az esélyük megvolt rá, nem is kicsi.

Miami Heat @ Dallas Mavericks 95-106

A Heat lassan edzőjéért játszik (vagy éppen nem játszik), a Dallas pedig sorozatban négy győzelemmel érkezett a találkozóhoz, ami meglepően sima meccset eredményezett. Az elején fej-fej mellett haladtak a csapatok, az első félidőben nagyobb különbséget egyik csapat sem tudott kidolgozni, pár pont ide, pár pont oda volt a különbség. A vendégeknél LeBron James, a hazaiaknál szokás szerint Dirk Nowitzki és Tyson Chandler vitte a prímet. Szünet után azonban kezdtek kidomborodni a Miami e szezon béli gyengeségei, Caron Butler pedig idei idényének legjobb meccsét játszotta. A Heatben hiába támadt fel kicsit Dwyane Wade és kezd beállni meccsek óta egy átlagos, jó szintre Chris Bosh, a 48 festékben kapott ponttal nem tudtak mit kezdeni ők sem. A Mavericksben hatan jutottak tíz pont fölé, ezt a Heatnél a nagy hármason kívül senki nem mondhatja el magáról és a két csapat meccsét sorozatban 13. alkalommal is a Dallas nyerte. A Heat továbbra is az 50% körül lebeg, rossz nyelvek szerint Pat Riley a sérültek (és főleg Mike Miller) visszatérését várja, addig biztosan nem veszi át a csapatot.

Phoenix Suns @ Los Angeles Lakers 121-116

Az eddigi nehéz sorsolása ellenére is 50%-on álló Suns látogatott a Staplesbe és ha már ott voltak, megmutatták, hogy az előző évi rájátszás tényleg csak Ron Artest valószínűtlen, dudaszó pillanatában leszedett és eldobott kosarának volt köszönhető, hogy nem ment el hét meccsig. A találkozó elején a Lakers magához ragadta a kezdeményezést, Kobe all-star bemutatót tartott palánkra rádobott, majd saját maga által bedobott ziccerével, Gasol uralta a palánkokat, a Suns pedig csak kapaszkodott. Ráadásul az első félidőben elvesztették Robin Lopezt, akire Jares Dudley esett rá egy lepattanócsata közben. Ezután viszont a Suns ahhoz fordult, amihez valószínűleg a legjobban ért. Steve Nash irányított, a többiek meg rá- és bedobták a hármast. Főleg Jason Richardsonnak, Channing Frye-nak és az első jó arizonai estéjét maga mögött tudható Hedo Türkoglunak köszönhetően már 14 ponttal is vezetett a Phoenix a harmadik negyed végén, de a Lakers nem véletlenül bajnok. Amíg a Suns a triplavonalon túlról, addig ők a palánkok alatt jeleskedtek és visszaküzdötték magukat két pontos hátrányig többször is, ám egyenlíteni nem sikerült. Utoljára Odom kosarával érték el az említett különbséget, ám a friss világbajnok nem kapta meg a faultot, technikait kapott reklamálásért, a következő támadásban pedig Matt Barnes alapvonali bedobását fülelte le J-Rich valamint Frye és ezzel vége is lett a meccsnek. A Suns 22 hármast dobott, ami csak eggyel marad el az NBA rekordtól, új franchise-rekord viszont, 5-4-gyel és jó formában várják a további ellenfeleket, míg a Lakers 8-2-re esett vissza a hibátlan kezdés után és már csak harmadik nyugaton.

Phoenix Suns @ Atlanta Hawks 118-114

A nap legpörgősebb meccsén a 2-3-mal álló Suns látogatott a tegnapi estéig hibátlan Atlantához. A mérkőzés elején rögtön tudatosították is az ellenfélben, hogy nem feltartott kézzel jöttek és egy 11-0-ás rohanással közel tíz pontos előnyre tettek szert az első negyedben, ám a Hawks reagált, így két pont maradt a felvonás végére a különbség. A második negyedben  a Suns cseréinek, főleg Jared Dudley megalkuvást nem tűrő és szokatlan módon ponterős játékának köszönhetően elhúztak a Hawkstól, szinte csak Al Horford tartotta a reményeket. Ekkor a Sólymok 12 hármas kísérletükből egyet sem tudtak értékesíteni. A harmadik negyed úgy kezdődött, hogy a Suns el is döntheti akár a meccset. Nash jó passzait és Jason Richardson pontos dobásait követően 19 pontos vendég előnyt mutatott a tábla, amikor valami bekattant a hazaiknál. Sorozatban hat hármast küldtek a helyére(legfőképpen Bibby és az egész meccsen jól játszó Joe Johnson volt ebben a vezér) és néhány kettessel karöltve többször is megközelítették két pontra a Phoenixet. Egyenlíteni azonban csak a negyedik negyed végefelé sikerült és mindig jött rá egyből válasz az idegtépő végjátékot pedig ők bírták kevésbé. Steve Nash pontosan büntetőzött, a Hawks pedig sorozatban hagyta ki a helyzeteit(egyenlítési lehetőségnél például Horford kezéből csúszott ki a támadópattanó, pedig senki nem zavarta), így a Suns már 50%-on és nincs hibátlan keleti csapat.

Chicago Bulls @ Boston Celtics 105-110 (OT)

Ketten is “hazatértek” Bostonba. Tom Thibodeau, korábbi segédedző, és a közönségkedvenc Brian Scalabrine legemlékezetesebb pillanatairól videóösszefoglalót mutattak a mérkőzés előtt, s a rőt hajú ír pályára lépésekor hangosan skandálta nevét a közönség.

Aztán a mérkőzés eleinte nem adott okot az örömre, az első negyedet kis különbséggel, de a Bikák nyerték. A második negyedre teljesen megváltozott a játék, a vendégek 6 (hat!) percig képtelenek voltak kosarat szerezni, Derrick Rose törte meg a góltalanságot egy betöréssel. 18 pontig és 9 gólpasszig jutott, de volt hat eladott labdája is.