Indiana Pacers @ Denver Nuggets 107 – 121

Az NFL nap miatt csupán egy mérkőzést játszottak mára virradóra a ligában, az viszont nagyon is élvezhetőre sikeredett. A Nuggets-nek volt miért visszavágnia a hozzájuk vendégségbe látogató Pacers-nek, ugyanis a két csapat indianai odavágóján kiütéssel, 144 pontot dobva nyert O’brien csapata. Melo-ék láthatóan tanultak az esetből és hajtotta őket a visszavágási vágy, ennek megfelelően jött tőlük az irdatlan nagy dobóparádé. A Pacers finoman szólva sincsen formában, lassan nagyon lecsúsznak a playoffért való küzdelemben, pedig egy hónapja még nagyon stabilan tartották helyüket. 4 zsinórban bukott találkozó után volt fellépésük Denverben, tehát nekik is fontos lett volna a diadal. Így aztán nagyon élesen kezdték a mérkőzést, az első 15 percben domináltak is az összecsapáson, ám mivel a védekezésre nem összpontosítottak eléggé, a nagyon jól dobó Nuggets maga javára fordította az állást már a nagyszünet előtt. A harmadik negyedben (az odavágón ebben a játékrészben dobott be hihetetlen, 22-ből 21 mezőnykísérletet a Pacers) tudták a hazaiak, hogy igen kritikus szakasz jön. Ekkor Anthony hátára vette a Nuggets-ot, 23 pontot rámolt be csak ebben a játékrészben, összesen 36-ot szórva nagyon jól teljesített, mellesleg 8 próbálkozásából 6-szor talált be a triplavonalon túlról. A záró etapban nem maradt energiája a fordításra a vendégeknek, akiknél egyébként két nagy pozitívum említhető a derbi kapcsán. Az egyik, hogy a mostanában kezdőként bizalmat kapó Hansbrough 27 pontos karriercsúccsal jelentkezett be, ami mellé 10 pattanót lekapva egy dupla-duplát is összehozott, a másik dicséretes teljesítmény az újonc Paul George 17 egysége, ami neki is NBA karrierje legjobbját jelentette. Viszont, ha megemlítjük Granger 8, illetve Collison 5 egységét, akkor elmondhatjuk, leginkább a vezérek pocsék teljesítménye miatt vallott kudarcot az Indiana. A vendéglátó mindent egybevéve 51 százalékos mezőny, illetve 55 százalékos triplamutatójának köszönhetően teljesen megérdemelt sikert aratott, valahogy így kéne teljesítenie ennek a sokra hivatott, ám a cserepletykák miatt rendesen megtépázott Denvernek.

A mai nap bizonyította be, hogy miért kellene kevesebb meccs az NBA-ben és miért nem kellenének olyan helyzetek, hogy csapatok folyamatosan egymás utáni napokon játszanak. A tegnap tíz meccs után ma 13 találkozó került sorra és 2-3 üdítő kivételtől eltekintve leginkább arról szólt a fáma, hogy megnehezítsék a csapatok a dolgomat a nap lúzere kérdésnél. Lássuk meccsről-meccsre:

Atlanta Hawks @ Charlotte Bobcats 103-87

Itt még nem is volt semmi probléma látszólag. A Hawks egy megalázó vereségből jött otthonról, míg a Bobcats egy győzelmi sorozatot próbált meg továbbvinni. Érthető módon az Atlantánál volt nagyobb a motiváció és jobb csapat is, ennek ellenére a hazaiak öt pontos előnnyel vonultak szünetre, ami lehetett volna több is, ha csak a ziccereiket bedobják. Nem tették és a második félidőben a vendégek hengere bedarálta őket. Joe Johnson az első félidőben előbb még megsérült, de a másodikban visszatért és főleg az ő vezetésével lélektanilag helyrerakták magukat és mennek a keleti nagy ötössel. A Charlotte kezd visszaesni az edzőváltás okozta pozitív hullámból és mostanság már vereségből is jön jócskán, mindenesetre érdekes kérdés, hogy vajon amellett döntenek-e, hogy elkezdik a csapat újjáépítését és nagy, hosszú szerződésű játékosaikat eladják(ezt kellene) vagy idén is megpróbálnak bejutni a PO-ba, ahonnan csont nélkül zavarják el őket újfent.

Utah Jazz @ Boston Celtics 86 – 110

A Jazz bostoni fellépése után nyugodtan állíthatjuk, Sloan legénysége most érkezett el az idei szezon első, igazi hullámvölgyéhez. A keleti túrájuk előző két állomásán elszenvedett sima vereségek nem sok jót sejtettek a főcsoportot vezető otthonában, ennek megfelelően nem is történt meglepetés – ha csak nem vesszük ennek azt, hogy a kiválóan dobó Celtics már az első félidőben közé rakott 18 pontot. A Utah védekezése újfent csődöt mondott, 24 játékperc után 59, összesen pedig 110 kapott pontig jutottak. Az első két negyedben a hazai védelem leradírozta az addig 0 pontos Deron Williams-t, illetve a 2-vel pihenőre térő Al Jefferson-t. Velük szemben Rondo már ekkor 10 gólpassznál járt, Garnett és Pierce szórták a kosarakat, 21, illetve 20 egységgel fejezték be a derbit. D-Will 48 egymást követő meccs után először maradt 10 pont alatt, egész pontosan 5 ponttal, 6 gólpasszal és 5 eladott labdával zárt. A vendégeknél a 12 pontos Watson lett a legeredményesebb(!) eközben a Boston-ban Erden például 14 pontos karriercsúccsal jelentkezett. Rossz hír a KG-ékért szorítóknak, hogy Shaq csupán hat perc után befejezte az összecsapást, fájós lába miatt kiállni kényszerült. A török újonc viszont remekül helyettesítette, így nagyon simán tudott nyerni Rivers csapata. A Jazz zsinórban három vereségnél tart és immáron lecsúsztak a nyugati 6. pozícióba.

Los Angeles Clippers @ Portland Trail Blazers 93 – 108

Lamarcus Aldridge-t egy pillanatra sem hatotta meg, hogy Blake Griffinnel nézett farkasszemet. Inkább bevágott 28 pontot, letépett nyolc lepattanót, és zsinórban negyedik győzelméhez segítette csapatát, amely egészét dicséret illeti. A Blazers 56%-al tüzelt mezőnyből, és a meccset a végén 18-6-os rohammal zárta, ami végleg leszakította a fiatal ellenfelet. A Brandon Royt hallatlanul kiválóan helyettesítő Wesley Matthews 28 pontig jutott, de még – a hírek szerint – a magát Portlandben egyre jobban érző Rudy Fernandez is berámolt 17 pontot. A vendégeknél Gordon vitte a prímet, aki úgy dobott 35 pontot, hogy a dobókeze meg volt sérülve. Griffin „gyenge” estét fogott ki, csak 20 pontig és 18 lepattanóig jutott. Persze azért tegyük hozzá, hogy rossz mezőnyszázalékkal tüzelt. A Clippersnek ezzel vége szakadt a hárommeccses győzelmi szériájának. A Blazers még a félidő előtt átvette a vezetést, és onnantól kezdve a meccs végéig meg is őrizte azt.

Philadelphia 76ers @ Orlando Magic 98 – 99 – hosszabbítás után

A Magic újabban igen hasonló forgatókönyv szerint játssza a találkozóit. Ezúttal a Philly-nek hagyták, vezessenek csak nyugodtan a találkozó nagy részében, a végén majd úgyis behozzák a lemaradást. Ez így is lett, egy perccel a vége előtt Howard-ra fújtak egy támadót, amivel kipontozódott, buta módon odaszólt a bíráknak is, még egy technikait is kapott bónuszként. A vendégek ezután két Iguodala büntetőnek köszönhetően öttel mentek 28 másodperccel a rendes játékidő vége előtt. Redick értékesített egy gyors ziccert, majd faltolták Williams-et, aki csak az egyik kísérletét tette a helyére. 17 szekundum maradt a kijelzőn, mikor Richardson, aki kritikán alul teljesített addig, fogta és Iguodala faltjával együtt, ráfordulásból vágta be a triplát, mivel a +1 is összejött, egyenlített a Magic! Az ellenoldalon Lou Williams hármasa hosszas pattogás után lejött, még egy gyors bedobás utáni triplára mardadt ideje a hazaiaknak, ám a 20 pontos  szezoncsúccsal kirukkoló Anderson nem talált be, jöhetett a ráadás. Itt már minden Redick-ről szólt, a Duke egykori ásza előbb közelről talált be, majd értékesített egy 3+1-es akciót, amivel eldöntötte a W sorsát, mivel hogy Young hátrányt faragó zsákolása után az utolsó labda a vendégek kezébe került, de Iggy és Turner is mellélőttek, örülhetett a Magic, újfent hihetetlen módon menekültek meg, a rutintalan Sixers csak a buta megoldásainak köszönhette a vereséget.

Atlanta Hawks @ Miami Heat 93-89

A mai első meccsen a csendes, de remek szezont futó, keleti 4. Atlanta látogatott a több sebből vérző Heathez. A hazaiaknál Bosh nem játszhatott bokasérülése miatt, Wade a térdét fájlalja, míg James ma tért vissza, ő még a múlt héten a Clippers ellen húzta meg a bokaszalagját. A Heat az első negyedben csak vergődött, és bár a vendégek sem játszottak túl jól, 19-11 állt az eredményjelzőn a kisszünetben. A másodikban tartotta előnyét a Hawks, de néhányszor eléggé buta megoldásokat vezettek elő, amiből kényelmesen leindította őket a Heat, és a nagyszünetre már minimális előnnyel ők mehettek. A harmadik etap nem kezdődött jól az Atlanta számára, legjobb palánk alatti emberüknek, Al Horfordnak rögtön kifordult a bokája, így a továbbiakban nélküle kellett küzdeniük. Eddig lappangott, ezután viszont egyértelművé vált, hogy a Heat magasemberei ezen az estén mintha a pályán sem lennének, így a Wade-James duóra hárult a munka dandárja. A negyedik negyedben ennek ellenére komoly esélyük volt a győzelemre, hiszen az utolsó másodpercekben egyenlő állásnál náluk volt a labda – James azonban kiszorított helyzetből, 9 méterről tüzelt, sikertelenül. Jöhetett a hosszabbítás. A hosszabbítás, ami a meccs képét tekintve igazi gólparádét hozott. James, hibáját javítva két hármast is berámolt a Hawksnak, ahol azonban mindig volt valaki, aki válaszoljon. Az utolsó percre fordulva egál volt az állás, a Hawks támadott – a Heat pedig ma már nem először követett el nagy bakit védekezésben, Wade maradt a palánk alatt, aki nem tudta megállítani a kosárra törő Josh Smith-t, flopper-kísérletét nem díjazták a játékvezetők. Időkérés után a Heat következett, és James szinte lemásolta a rendes játékidő végén elrontott tripláját, ezúttal a pálya jobb oldaláról tüzelt 9 méterről, a labda megszerezték a vendégek, bedobták a büntiket, és elvitték a győzelmet. A Heatben hihetetlenül gyengén teljesített a palánk alatti csapat: Joel Anthony, Ilgauskas, Dampier és Juwan Howard 4 mezőnykísérletből és 2 büntetőből összesen 3 (!) pontot kapartak össze, jó szó a szituációra a reménytelen kifejezés. House és Chalmers próbált felnőni a padról a két sztárhoz, de ez kevés volt. A Hawks a maga módján szépen lassan egy meccsnyi távolságra került a Bullstól és kettőre legyőzöttjétől.

Indiana Pacers @ Los Angeles Clippers 107 – 114

A kisebbik Los Angeles-i csapatnak nem volt elég, hogy kevesebb mint 18 órával korábban(!) a Lakers-t leckéztették meg, a ma délutáni találkozójukon a sokáig jól küzdő Pacers ellen kellett bizonyítani. Igazi dobópárbajjal kezdődött a mérkőzés, a vendégeknél Collison volt elemében, 17-et szórt az első negyedben, a hazaiaknál a szuper újonc, Blake Griffin járt 14 játékperc után 26 pontnál. Félidőre 3 egységnyi Indiana előnnyel mehettek a felek, ám a harmadik játékrészben Gordon is beszállt a pontgyártásba, végül 23-ig meg sem állt, ezzel viszont fele annyit sem szórt, mint elsőéves csapattársa, a sorozatban 27. meccsén is dupla-duplázó Griffin. A magasember 47-nél fejezte be a meccset, amivel felállította a liga idényrekordját, illetve a Clippers klubtörténetének legjobb újoncteljesítményét is. A hihetetlen performanszhoz azért hozzátartozott O’Brien edző fura taktikája, mi szerint a végén már Posey-val akarta fogatni Griffin-t. A hazaiak fiatal sztárjától nem is az a legfelfoghatatlanabb mutatvány, hogy 47-et vágott, hanem, hogy mezőnyből földöntúli mutatót produkálva (24-ből 19 értékesített kétpontos), illetve remek büntetőzéssel (11-ből 9) jutott el ilyen magasságokba. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a sokszor pusztán zsákológépnek titulált játékos támadás befejezések igen széles tárházát mutatta be, középtávoli palánkos tempótól kezdve a lefordulásos centermozdulatokig mindent láthattunk tőle. Még nagyobb öröm a fehérmezeseknek, hogy a kiscsapat már 5. meccsét nyerte meg utóbbi 6 fellépéséből, végérvényesen beléptek a középcsapatok versengésébe. Az Indiana láthatóan nem találja a ritmust, a szezon korábbi szakaszában rendre komoly csapatteljesítményt demonstráló keletieknél csupán az egyaránt 30 fölé jutó Collison – Granger páros volt a pályán. A Clippers legközelebb a Timberwolves-szal néz farkasszemet, nem akármilyen csemege lesz a Love vs. Griffin párharc.

Los Angeles Lakers @ Los Angeles Clippers 92 – 99

Miután ebben a szezonban már játszottak egy igen paprikás, egy pontos Lakers sikerrel végződő házi rangadót, várható volt a nagy küzdelem. Arról nem is beszélve, hogy a címvédőnek valóban volt mitől félnie, a Clippers ugyanis teljes mértékben az élcsapatokra specializálódott. A „vendégek” mellesleg hét győzelmes szériájukat akarták hizlalni, amire különösen akkor nyílt nagyobb esély, mikor Blake Griffin a második negyed közepén harmadik faltja után kiülni kényszerült, addig 2 dobott ponttal. A LAC érdemeit növeli, hogy legnagyobb sztárjuk nélkül is csupán egy ponttal „égtek” félidőben. A szünet után beindult Eric Gordon. A hazaiak világbajnok kisembere rendkívül hatékonyan tüzelt, összesen 30-ig jutott, 20-ból 13 mezőnykísérletét váltotta pontra, illetve 7-ből 4-szer talált be kintről, közte egy hatalmas buzzer-rel a harmadik játékrész végét jelző dudaszó pillanatában. A záró etapban valami olyasmi történt, amire kevesen számíthattak. A Clippers egy zseniális edzői húzással lepte meg az ellent, Del Negro mester három hátvéddel játszatta csapatát, melynek eredménye sok tripla, illetve Balake Griffin nagyobb palánk alatti tere lett. Apropó az év újonca. A zsákológép sorozatban 26. meccsén is teljesítette a dupla-duplát, 18 pontig és 15 lepattanóig jutott. Az utolsó öt percben a megújulni nem tudó LAL egyre nagyobb hátrányba került, végül 6 pontnál 24 szekundummal a befejezés előtt, mikor már eldőlt a meccs, jött egy érthetetlen jelenet. Blake Grffin mezét tépve Odom próbált bunyót szítani, ám az újonc nem vette fel a kesztyűt, csapattársai természetesen elégtételt szerettek volna venni, az eredmény négy(!) azonnali kiállítás lett, Griffin, Davis, Odom és Artest hamarabb mehettek zuhanyozni, mint a többiek. Ez viszont sokat már nem változtatott az összképen, a Clippers ezzel a diadallal utolsó 5 fellépéséből négyet nyert, a Lakers pedig még tovább mélyítette a szakadékot maga és a Spurs között.

Miami Heat @ Chicago Bulls 96-99

A cím nem véletlen, hiszen LeBron hírhedt, rossz karmára utaló kárörvendése óta két zakót is elszenvedett a Heat, hajnalban pedig a harmadikra készültek, ami még James nélkül sem mutat fényesen. A liga talán legnagyobb sztárja ugyan részt vett a bemelegítésen, de Erik Spoelstra fél órával a találkozó kezdete előtt kizárta a játékos pályára lépését. Ennek, illetve a Bulls hazai formájának megfelelően elég egyoldalú volt a kezdés, a második negyed elején 33-19-nél volt a legnagyobb a differencia, a vendégek azonban ekkor beküldték a nehéztüzéreket, akik pontról-pontra csökkentették a hátrányt. A negyed vége felé 6-8 egység volt a különbség, amikor a csapat másik sztárja, Dwyane Wade megőrült, összesen 20 pontig jutott a nagyszünetig és vezetésével hihetetlennek tűnő öt pontos fórral fordult a Miami.

Milwaukee Bucks @ Philadelphia 76ers 94 – 95

Keleten nagy a kavarodás a hetedik helyezéssel kezdődően. Két, erre a pozícióra pályázó csapat találkozott Philadelphiában, ellenben 30 játékperc után eldőlni látszottak a kérdések, ekkor ugyanis 15-tel vezetett a vendég Bucks, az elképesztően kiegyensúlyozott csapatteljesítményt demonstráló Skiles tanítványoknak nagyon ment a szekér – nyolc Milwaukee játékos jutott nyolc egység fölé. Ekkor viszont nagyon megtorpantak, a hazaiak a 25 pontos Lou Willams vezetésével kihasználták a megingást, egy negyednyi idő sem kellett és teljesen visszajöttek egálra. Innentől kezdve szó szerint úgy nézett ki a meccs, hogy egy kosár az egyik oldalon, válasz a másik oldalon. Egészen addig működött a sorminta, míg 43 másodperccel a végső dudaszó helyett Willams a két pontos hátrányra egy triplával felelt, megszerezve a vezetést a hazaiaknak. Ezt követően előbb Salmons dobott mellé egy viszonylag tiszta tempót, majd 11 szekundummal a lefújást megelőzően egy buta Sixers hiba miatt újabb esélyt kaptak a győzelemre, de a 16-ig jutó, éppen ziccerre törő Maggette kezéből Iguodala varázsolta ki a lasztit, ami a sarokban váró Boykins-hoz került, de a liga legalacsonyabb játékosa elrontotta a tiszta hármast, örülhettek a hazaiak, akik két vereség után tudtak újra nyerni.

Miami Heat @ Denver Nuggets 102 – 130

Sokan találgatták, vajon mi jöhet ki a két csapat tegnapi találkozójából, ám az elsődleges számításokat jelentősen keresztülhúzta James hiánya a vendégek oldalán. A Nuggets háza táján másról sincs szó, csak az Anthony cseréről, ami igen rendesen rányomja a bélyegét Karl legénységének szereplésére. Mindesetre a csapattársak rendesen feladták a leckét mind Melo-nak, mind pedig a vezetőségnek, ugyanis az első pillanattól kezdve nagyon határozottan kosárlabdázva esélyt sem hagytak a 24 órával korábban még keleti első helyezett alakulatnak. Az egyik vezérét elvesztő Miami gyakorlatilag nyomokban sem emlékeztetett arra az alakulatra, amelyik egy hete a csúcsokat ostromolta, egyedül talán Bosh produkcióján lehetett látni az akarást, illetve Chalmers hozta az elvárhatót. Eközben a hazaiaknál J. R. Smith végig azon törte a fejét, vajon hogy tudna minél látványosabban ziccerezni, volt, hogy sikerrel járt, de volt, amikor égés lett belőle. Mivel 28 ponttal ő lett a meccs embere, nagy szidalmakat feltehetőleg nem kapott emiatt. A Heat igazi átjáró ház volt a palánkok alatt, a jól működő csapatvédekezés is csődöt mondott részükről, a hazai játékosok betörései után rendre rosszul váltottak vagy csak szimplán nem voltak elég kemények. Már a harmadik negyedben kialakult a 30 pontos különbség, hogy nem lett jóval több, azt csak a faguriga kettőben brillírozó House-nak köszönhették a vendégek. A Heat november óta most először vesztett két meccset zsinórban.

Orlando Magic @ New Orleans Hornets 89 – 92 – hosszabbítás után

A Magic kilences győzelmi sorozattal érkezett New Orleansba, ahol kellemes meglepetésre viszonylag népes és lelkes nézősereg gyűlt össze. Monty Williams újonc vezetőedző létére a liga egyik leghatékonyabb védelmét rakta össze, erről a mai este után az Orlando játékosok sokat tudnának mesélni. Viszont a Magic akármilyen pocsékul dob egy majdnem teljes meccsen át, amennyiben sikerült 10 ponton belül maradniuk az utolsó 2 percre, egész egyszerűen nem lehet leírni őket. Már a fél hazai csarnok ünnepelt, mikor Richardson egy triplával visszahozta a reményeket, majd a következő támadásból villámgyorsan bevert még egyet, ekkor már 44 másodpercen belül jártunk, ráadásul a túloldalon lefaltolt – egyébként dupla-duplázó – Paul megtette azt a szívességet, hogy kettő pontos előnynél csak a második büntetőjét értékesítette. Van Gundy időt kért, Turkoglu pedig egy kis passzolgatás után könyörtelenül beverte az egyenlítő hármast. Maradt ugyan még egy kurta támadásra való ideje a hazaiaknak, de West nem talált be középtávolról. Jöhettek az extra percek, ahol a meccs második percében lesérülő Belinelli helyén játszó Thornton lépett elő. A másodéves játékos egy trojkával nyitott, dobott később egy tempót, majd miután a 29 pontos, 20 lepattanós Howard mind a két büntetőjét elhibázta egy pontos vendég hátránynál 11 szekundummal a lefújás előtt, megmutatta Superman-nek, hogy is kell jól teljesíteni ebben a műfajban, két sikeres egypontosával lezárta a mérkőzést, csapata legeredményesebbje is ő lett 22 egységével. Az egyébként egyre jobban formába lendülő Hornets nagyon nagy győzelmet aratott, ami talán visszaadja még inkább az idei szezonba vetett hitüket. Az Orlando ráfázott 8 emberes rotációjára, illetve a kritikán aluli büntetőzésre, 10 próbálkozásukból csupán 5-öt voltak képesek pontra váltani.

Phoenix Suns @ Denver Nuggets 98 – 132

A cserepletykákban legsűrűbben szereplő Nuggets nincs jó formában, mivel legutóbbi három találkozóját elvesztette De akkor mit mondjunk a Phoenix Suns-ról, ami az utóbbi éveihez méltatlanul szerepelve immáron 6 meccsel csúszott az 50 százalékos mérleg alá? Sok mindent várhattunk előzetesen ettől a derbitől, de arra valószínűleg kevesen gondoltak volna, hogy a 31 pontos karriercsúcsot dobó Afflalo és a 28, 10-es meccset produkáló Anthony vezetésével porig alázza a Denver a Suns-t. Ez annak fényében még inkább döbbenetes, hogy a 14. percben 12 ponttal mentek a vendégek. A második negyedben jött az első sokk, 44 pontot dobva ebben a periódusban félidőre már 9 pontos hazai előnnyel mehettek a felek. A harmadik játékrészben folytatódott a Nuggets show, 38 – 17-es 12 percet hozva minden kérdést lezárt a Denver, kicsit olyan volt a szituáció, mintha az esetlegesen távozó hazai játékosok egyszer még nagyon meg akarták volna mutatni szeretett közönségüknek, mit is tudnak ebből a játékból., pedig a fő "renitenst", Melo-t nagy boozással üdvözölték a lelátóról kezdetben. Egyébiránt ez volt az első meccs ebben a szezonban, amelyiken a coloradoiak teljes keretükkel vehették fel a harcot. A vendégeknél egyébként a 15 – 15 pontig jutó Nash – Carter duó nyújtott értékelhetőt, a többiek inkább elbújhatnak a kínos zakó után. Grant Hill ugyan nem állhatott Gentry edző rendelkezésére ám ez sem lehet magyarázat egy ilyen mértékű összeesésre.

Houston Rockets @ Boston Celtics 108 – 102

A nap meglepetését szolgáltatta nekünk mind a két alakulat. Míg a Kevin Martin nélkül érkező vendégek, akiknek nem nagyon megy a nyerő csapatok ellen, kellemes csalódást okoztak, addig a bajnoki álmokat dédelgető Celtics tűz nélküli játékával inkább a kiábrándulás felé taszította saját szimpatizánsait. A mérkőzés gyakorlatilag ugyanabban az ütemben folyt le. A Rockets elhúzott pár ponttal, a hazaiak meg csak kínkeservesen tudtak kosarakat szerezni. Pierce-ék végül azon kaphatták magukat, hogy pár percen belül vége az összecsapásnak, ám akármilyen erőfeszítéseket tesznek, védekezésben nem tudnak közelebb kerülni a visszatérő Brooks vezette, 5 meccses kudarcszériában lévő vendégekhez. Ahogy az lenni szokott, a végjátékban már szinte minden sikerült a kiscsapatnak, az imént említett irányító illetve a vele kezdő hátvédtárs, Lowry, kiszorított helyzetekből is tüzelni tudtak, ha netalántán éppen mellé ment volna aktuális kísérletük, a Boston ki nem zárásainak köszönhetően valamelyik piros mezes játékos biztosan sikeresen bepöcizte a támadó pattanót. Rivers tanítványai így akármit próbáltak, közelebb lopódzni már nem voltak képesek. A csapatként küzdő Houston, akiknél 8-an értek el legalább 8 pontot, teljesen megérdemelt győzelmet aratott, a Boston viszont már második meccsén játszott „lakersi” dekoncentrációval, mondhatni a 10 hónappal korábbi önmagukra emlékeztetve sikeresen elvesztették az idényrajt óta őrzött keleti 1. kiemelésüket. A fehér mezeseknél csak az idénycsúcsot dobó Daniels emelhető ki, a többiek vagy halványak voltak, vagy pedig elemi hibákat vétettek. Példának okért, mikor az utolsó percben Allen triplájával visszajött némi remény, Rondo a következő gyorsindításnál a hátvéd és Pierce közé passzolta a labdát, megpecsételve saját csapata sorsát. A következő meccsen már visszatérhet Garnett, a csapat motiváltságának úgy kell, mint egy falat kenyér.

Sacramento Kings @ Toronto Raptors 112-118

Zsinórban kilenc elbukott idegenbeli meccsel a háta mögött érkezett a nyugati utolsó Kings a szintén nem nagy formában lévő Raptors otthonába. Tetézte a bajokat, hogy Tyreke Evans a Denver ellen bokasérülést szenvedett, és csak a kispad mellől figyelhette, ahogy a Kings meglepően jól tartja magát a Bargnani és DeRozan húzta hazaiakkal szemben. Persze az utolsó nem véletlenül az utolsó: hiába a kezdőcsapat relatíve jó játéka és Landry 22 pontja a kispadról, a végjátékban nem tudtak felnőni a feladathoz. A Raptors győzelmével ismét bejelentkezett a playoff-helyekért folyó harcba, a Kingsnél pedig valószínűleg már keményen dolgoznak az NCAA-s megfigyelők, hogy kiválasszák az újabb megváltót. A sacramentói nézők nevében őszintén kívánjuk, hogy sikerüljön nekik.

Raptors: Bargnani 30/6, DeRozan 28, Barbosa 18/9, Calderon 13 (9 ast), Bayless 10/3.
Kings: Udrih 25/9, Landry 22, Thompson 19 (11 reb), Cousins 18 (10 reb), Garcia 13/3.

Boston Celtics @ Chicago Bulls 79-90

Sorozatban négy győzelemmel a háta mögött látogatott Chicagóba a Celtics. A hazaiak előző két meccsükön gyenge védekezésüknek köszönhetően kikaptak a Nets és a Sixers ellen is, ráadásul a vendégek ebben a szezonban már kétszer is legyőzték őket, így sok mindenben nem bízhattak, a papírforma azonban borult. Az két váratlan zakó után nagyon összekapta magát a Bulls, a Boston pedig kissé idős keretének „köszönhetően” nehezebben bírta azt, hogy az előző napon is játszottak. Egy kezdeti rohamot leszámítva teljesen egál volt a meccs, de túl nagy színvonalat nem hozott. Az egyik oldalon Ray Allen és Paul Pierce triplái tartották életben a reményeket, a másik oldalon Boozer és Rose is hozta a tőle elvárhatót, talán még többet is, de a túl sok eladott labda miatt képtelenek voltak elhúzni(egész meccsen összesen 21 labdát szórtak el, ez rettentően soknak számít). Ami azonban három negyedig nem ment, az a negyedikben összejött. Védekezésben még szigorúbbak lettek, a vendégek még fáradtabbak voltak és így a véghajrára már tíz pontos előnnyel mehettek Rose-ék, ami elég is volt a meccs behúzásához. Érdekesség, hogy a kezdő dobóhátvéd, Keith Bogans -14-es, míg cseréje, Ronnie Brewer +26-os mutatóval zárt. Talán nem véletlen, hogy a Bulls erősítést keres Bogans helyett erre a posztra. Ezzel a Chicago kicsit megnyugtatta szurkolóit az előző két meccs botrányos teljesítménye után, a Boston pedig ott táncol a Heat környékén, egyelőre még előtte.

Toronto Raptors @ Boston Celtics 102-122

A Boston a csapat történetének 3000. győztes NBA meccsére készült, ennek megfelelően már az első negyedben tíz pontos vezetést szereztek, ezt a félidőre megduplázták, amit már a pad is könnyedén tartott. Garnett továbbra sem játszott, de ha van egy olyan második körösöd, mint Luke Harangody, akkor át lehet vészelni valahogy. Doc Rivers Erden kárára szavazott neki bizalmat, amit 17 ponttal és 11 lepattanóval hálált meg, elérve karrierje első dupla-dupláját. A legeredményesebb Celtic Paul Pierce lett 20 ponttal, a remek dobóformában lévő Ray Allen 17-ig jutott. Big Baby 14, Shaq 12 pontot szerzett, a padról Robinson 15-öt. Rondo visszafogottabb volt, 9 pontja mellett csak 7 gólpasszt adott, amire magyarázat lehet 6 eladott labdája. A gálaelőadás kelletlen résztvevői közül DeRozan 20, Bargnani és Kleiza 17-17pontig jutott, Calderon a maga 11-e mellett 9 gólpasszal járult hozzá a terméshez.

San Antonio Spurs @ Boston Celtics 103 – 105

Aki szereti az igazi csapatjátékot, a sokat passzolós, magas kosárlabda intelligenciával játszó alakulatokat, annak a csúcscsemege a Spurs vs. Celtics derbi. Arról nem is beszélve, hogy a liga két legjobb mérlegű klubja, Kelet és Nyugat első helyezettjei mérték össze tudásukat Bostonban. Míg a vendégek teljes kerettel tudták felvenni a harcot, addig a Celtics továbbra is komoly játékosokat kényszerült nélkülözni Garnett, Perkins és West személyében. A liga legjobb gólpassz adója, Rajon Rondo is csak két meccset játszott legutóbbi kihagyása óta, tegnapelőtt 16 asszisztjával már jelezte, rá bizony legjobb formájában számíthat Rivers edző. Viszont amit a fiatal zsenitől ezen az estén láthattunk, arra nincs jobb szó a káprázatosnál. Már az első félidőben is rendkívül jól mozgatta csapatát és 12 gólpassznál járt, a nagyszünet után még rá tudott tenni egy lapáttal, a harmadik negyedet már 20(!) gólpasszal zárta. Természetesen be is kellett dobálni az átadásait, a hazaiaknál a 31-ig jutó Allen, a 23-at szóró Davis és a mindig a lehető legjobbkor betaláló Pierce is elemében volt. Akármennyire jól is dobott a Boston, a vendégeknek mindig higgadt válaszuk volt, a 24-et szóró Ginobili rendre bebújt a résekbe, vagy kosarat dobott, vagy pedig faltot tudott kiharcolni. A végjátékban minden hazai kulcsember hozott egy kis pluszt, Pierce meccsben tartotta az övéit egy triplával, Rondo mesteri floatert értékesített aztán Allen kinti kosarával már biztosnak látszó előnye volt a C’s-nek másfél perccel a vége előtt, majd Big Baby Davis a lehető legfontosabb pillanatban harcolt ki egy belemenést. Ám a Spurs csapdázó védekezése meghozta eredményét, a falt határán védekező fekete mezesek háromszor is labdát tudtak szerezni az utolsó 90 másodpercben, Jefferson büntetőivel kettő pontra jött fel a Spurs. Mivel még fél perc hátravolt ekkor, faltolni kellet, ki mást, mint a biztos kezű Ray Allen-t, aki mit ad isten, kihagyta mindkét kísérletét. Duncan-éknek 8 másodpercük volt, hogy egy időkérést követően kifundálják a győztes figurát, ám Pierce blokkolni tudta Ginobili tripláját, óriási győzelmet aratott a mezőnyből 61, a hármasvonalon kívülről pedig 56 százalékkal tüzelő Celtics az idény egyik legszínvonalasabb összecsapásán. Rondo végül tripla-dupláig jutott, 12 pontja mellé 10 pattanót szedett le, ami a legfontosabb, 22-szer hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait, mellesleg hat labdát szerzett és kiosztott egy gyönyörű blokkot is. Nem lennénk meglepve, ha ez a két csapat még jópárszor megküzdene egymással ebben az idényben.

San Antonio Spurs @ New York Knicks 115 – 128

72 – 69. Ez nem egy végeredmény akar lenni, hanem a Spurs New York béli vendégjátékának félidei állása, ami idényrekord az első félidő béli pontterméseket illeti. A Gallinari nélkül felálló hazaiak teljesen komolyan gondolták, hogy védekezés nélkül, pusztán szétdobva az ellent fogják megverni a ligaelsőt, becsületükre legyen mondva, sikerült nekik. Chandler nagyon bekezdett, végül 31-el zárt, de természetesen Stoudemire és Felton is hozták legjobb formájukat, mindketten 28-ig jutottak. A vendégeknél igazán csak Parker-nek ment az ászok közül, 26 egységével messze a legeredményesebb Spur lett, viszont Blair igazán elemében volt, 17, 8-as majdnem dupla-dupla a neve mellett, no meg egy hatalmas zsákolás Turiaf arcába, amit a francia nem is hagyott szó nélkül, technikai járt a keménykedésért. A Spurs és edzője meglepőt húzott 10 pontos Knicks vezetésnél 3 perccel a lefújás előtt, Popovich ugyanis gondolva a következő esti, bostoni fellépésre, feladta a meccset és leültette kulcsjátékosait, a hazai csapat köszönte szépen és nem hibázott. Ami érdekes lehet, a nagy kosáreső ellenére mindkét csapat 30 százalék alatt maradt a triplavonalon túlról, 8, illetve 5 értékesített hármas a két oldalon. A Knicks olasz ásza nélkül sem lassít, a D’Antoni tanítványok tökéletesen tisztában voltak vele, ez az egyetlen játékstílus, amivel elverhetik Duncan-ékat, a rutinos ellenfél pedig nem túllihegve a kudarcot, okosan váltott takarék üzemmódba.

Miami Heat @ Charlotte Bobcats 96-82

A Heat sorozatban hatodik győzelmét is begyűjtötte az egyre lejjebb süllyedő Bobcats ellen. A félidőben még izgalmasnak tűnő csata a harmadik negyedben dicstelen véget ért, hiszen a Heat állva hagyta ellenfelét. Beszédes adat, hogy a nagy hármas két ponttal szerzett csak kevesebbet, mint a teljes Charlotte. Különdicséretben részesítjük a Heat cserecenterét, Joel Anthony-t, aki 11 lepattanót szorgoskodott össze – a teljes igazsághoz tartozik, hogy Kwame Brownnal szemben sikerült ilyen szép számot hoznia.

Bobcats: Jackson 22/3, Augustin 16/6.
Heat: James 38/6 (9 reb, 5 ast), Wade 31/3 (11 reb), Bosh 11.

Memphis Grizzlies @ Los Angeles Lakers 104 – 85

A Miami Heat elleni hazai veresége után még mentegettük a címvédőt, hogy kisebb holtponton vannak ugyan, de egy biccentéssel megfordíthatják saját sorsukat, aztán szokásukhoz híven végigsöpörhetnek főcsoportjukon. A mai, elképesztően kiábrándító produkciójuk után ezt lényegesen nehezebb elképzelni. A Memphis a gyomorbajjal küszködő Gay vezetésével saját közönsége előtt szégyenítette meg a Lakers-t, a „hála” nem is maradt el, a Staples-ben helyet foglalók évtizede nem hallott boozást zúdítottak kedvenceikre. A kezdetektől fogva vezető Grizzlies-t ez csak még jobban tüzelte, a harmadik periódusban egy 19 – 4-es rohanással gyakorlatilag le is zárták a mérkőzést, ugyanis az akkor 17-tel égő LAL már egyáltalán nem volt képes a visszakapaszkodásra, Bryant 21 második félidei pontja ellenére sem. Az összesen 28-ig jutó vezér mellett senki sem volt képes átlagfeletti teljesítményre, talán Bynum majdnem dupla-duplája és 5 blokkja említhető. A Gasol külön csata igen haloványra sikeredett, nem itt dőltek el a fontosabb kérdések. Zach Randolph-ot az utóbbi években millióan lesajnálták, de ő látszólag rá se ránt a kritikákra, 21 pontjával ezen az estén is csapat egyik leghasznosabb tagja volt. A máskor oly gyenge Grizzlies pad szépen muzsikált, Mayo 15-öt szórt és a többiek is csipkedték magukat. Phil Jackson csapata utóbbi négy hazaijából háromszor zakózott, mindannyiszor legalább 16 pontos differenciával. A fáradtan és enerváltan játszó címvédőre megterhelő sorozat vár, de így is ijesztő, 8(!) meccses előnyük maradt a csoportban, ami garantálja nekik főcsoport Top 3-as kiemelését.

Golden State Warriors @ Miami Heat 107-114

Egy félidőnyi játék általában kevés szokott lenni olyan sztárgárdák elleni, mint a Heat és nem volt ez másként most sem. A vendégek a meccs első felében gyakorlatilag mindent elsüllyesztettek, amit lehetett, 72 pontot dobtak a liga egyik, ha nem a legjobb védekezőalakulatának és a szünet előtt már 20 ponttal is vezettek, végül 14 egységgel jobban fordultak vendéglátóiknál, a nagyszünet után viszont minden borult. A Miami rákapcsolt, Wade erőszakosan tört be, a Warriors védelme szinte átjáróház volt számára, akiket egyszerűen leindítottak ebben a szakaszban. A harmadik negyed végére már csak egy pont volt a különbség, még mindig a Golden State javára, de a negyedik negyedben jött a darálógép. A Heat elhúzott 8-10 pontra, a túloldalon pedig egyedül Monta Ellis betörései jelentettek igazi veszélyt, az első félidőben remeklő Dorrell Wrightnak ekkor már nem ment annyira a dobás, végül így is 30 pontig jutott, de ez csak arra volt elég, hogy nagyjából egy órán keresztül a frászt hozzák a sportfogadókra és tisztes vereséget szenvedjenek. Rajon Rondo és most már Kevin Garnett sérülésével a Boston hullámvölgybe került, így már csak két vereségre a Miami a keleti első helytől, ami Celtics jelenlegi formáját tekintve szinte semmi.

Philadelphia 76ers @ Los Angeles Lakers 98 – 102

Sokan féltik a Lakers-t. Jogosan vagy sem, erre csak hónapok múlva fogunk érdemleges választ kapni. Az Iguodala-t nélkülöző vendégek bizony megérezték a vérszagot, hiába harcolt ki 10 pontos előnyt már az első játékrész után a címvédő, az igen harcosan játszó Philadelphia beérte Bryant-ékat és nem volt hajlandó megadni magát. Hogy nem lett belőle újabb csúnya hazai égés, arról Kobe gondoskodott, 98 – 98-as állásnál 1:15-tel a vége előtt. Mivel a Philly már nem tudott betalálni a gyűrűbe, örülhetett a LAL, ám szurkolóik továbbra is vakarhatják a fejüket, mire lenne szükség, hogy kedvenceik egy kicsit több örömet okozhassanak nekik az alapszakasz során. Ami viszont Phil Jackson én csapata számlájára írható, az a kezdőötösükben nemrég véghezvitt változtatás. Az oda bekerült Bynum 15 pattanóval igazolta, egyre hatékonyabb a palánk alatt, a „helyette padozó” Odom csereként is nagy hasznára van csapatának, 18-cal zárta az estét. Mr. 81 végre az elvárásoknak megfelelően teljesített, 33 pontja és meccsnyerő kettese önmagáért beszél, az még többet szépít performanszán, hogy mezőnyből 50 százalék felett tüzelt. Az idényt élete formájában kezdő Gasol hosszú idő után újra remekelt, 20 egységgel és 8 pattanóval járult hozzá a győzelemhez, ráadásul csak 3 dobást hibázott el. Akkor mégis hogyan lett szoros a derbi?! Odom-ot leszámítva megint impotens volt a hazai pad, a túloldalon pedig újra a már jól megszokott kiegyensúlyozott csapatmunkát láthattuk, ám Philadelphiában szükség lesz egy igazi vezérre, ha szintet akarnak lépni.

San Antonio Spurs @ Dallas Mavericks 99 – 93

Újra bebizonyosodott az a megállapítás, hogy a Mavericks Nowitzki nélkül csak egy nagyon erős csapat, de nem bajnokesélyes. Tegnap este a nyugati konferencia két listavezetője csapott össze, és a találkozón a hazaiak legnagyobb bánatára Nowo sérülés miatt nem vehetett részt. Egyébként már zsinórban a második meccsét kellett kihagynia, ami meg is látszik a Dallas mérlegén. Zsinórban másodszor kaptak ki. Persze a Spurs ellen nem biztos, hogy ez szégyen. A vendégek ezzel 28-4-re javították mérlegüket, ami a franchise történetében a legjobb szezonrajtot jelenti. A hazaiak kezdték jobban a derbit, azonban Duncanék egy 21-2-es rohammal leszakították a Mavst, és a meccs nagy részében 3-8 pontos előnnyel játszottak. A Dallas próbált felzárkózni, de vagy Duncan, vagy Neal tett róla, hogy az állás sose legyen túl szoros. „Képtelenek voltunk átlendülni. Kemény volt és nagyon frusztráló, de a srácok végig küzdöttek.” – mondta a Mavs mestere, Rick Carlisle.  Az est legjobb teljesítménye a vesztes oldalhoz kötődik. Jason Kidd karrierje 106. tripla-dupláját jegyezte.

Golden State Warriors @ Atlanta Hawks 93-103

A Warriors hárommeccses győzelmi szériából erőt merítve vágott neki ötmeccses keleti túrájának, míg a vendéglátók a Knicks-szel és az Orlandóval vannak nagy harcban a 4. helyért. A Hawks idén már többféle formációval próbálkozott (jórészt a sérülések miatt), most azonban közel teljes csapattal álltak fel – Jason Collins például pályára sem lépett, noha pár hete kirobbanthatatlan volt a kezdőből. Limitálásának valószínűleg köze volt ahhoz, hogy Biedrins és Gadzuric személyében a Warriors két centere is maródi. Az összecsapás végig szoros volt, ám a kicsivel jobban dobó hazaiak Smith és Horford vezérletével tulajdonképpen bedarálták ellenfelüket, az Ellis-Curry párost mindössze 21 ponton tartva. Helyettük Dorrell Wright dobott karriercsúcsot, aki 48 percet csere nélkül húzott le, ami elég ritka egy NBA-bajnokin.

Orlando Magic @ Cleveland Cavaliers 110-95

Igazi karácsonyi hangulatban telt az első félidő Ohióban, hiszen a két fél összesen 117 pontot ajándékozott egymásnak. Mindkét maestro szóvá tehette ezt a bőkezűséget, a harmadik negyedben ugyanis felére esett vissza a ponttermelés, és csak egy pont volt a különbség. Az utolsó játékrészben azonban érkezett Gilbert Arenas, aki talán először mutatta meg, miért hozták ide: ekkor szerzett 9 pontjával, jó játékával nagy lökést adott a Magicnek, akik a végére simán behúzták a kötelezőt. Türkoglu két utolsó negyedbeli triplával mutatott valamit régi önmagából, mellette Redick és a másik két új fiú, Richardson és Earl Clark is csipkedte magát. Lassan nem kérdés, hogy a vérfrissítés jól sikerült, és a kispad óriásit erősödött (Magic-Cavs: 54-23…). Howard 30 percnél kevesebbet játszott, ha ez rendszeres lesz, a playoffban a keleti magasembereknek komolyan fel kell kötniük az alsóneműt egy kipihent Supermannel szemben - a jelzésértékű 19 (!) hárompontosról nem is szólva.

Dallas Mavericks @ Oklahoma City Thunder 103 – 93

A Mavs erre a meccsre már a napokkal ezelőtt „elvesztette” vezetőedzőjét, Carlisle-t, aki egy térdműtét miatt maradt otthon, így Dwayne Casey segédedző állt a partvonal mellett. Még rosszabb hír az idén fantasztikusan teljesítő Dallas szimpatizánsainak, hogy a második negyed elején az akkor már 13 pontnál tartó Nowitzki egy középtávoli után rosszul érkezett le, térdét fájlalva el kellett hagynia a játékteret, csapattársai a derbi végéig már nélküle küzdöttek a győzelemért. Sokszor leírtuk már, milyen nagyszerű cseresorral rendelkezik a Mavericks és lám, amikor égetően szükség volt arra, hogy bizonyítsanak is, Marion 20 ponttal és 9 lepattanóval igyekezett pótolni a sérült németet, Terry pedig hozta a negyedig játékrészekben megszokott teljesítményét, a végső dudaszó előtt 8 perccel begyújtotta a rakétákat és egál meccsből az ő dobásainak köszönhetően húzott el a vendég egylet, végül pont ennyi lett a különbség is. A hazaiak kezdőjéből igazán csak Durant hozta a tőle elvárhatót, 28-cal zárt, a 15 pontos Westbrook szintén megsérült, ő a végjátékban egy szerencsétlen érkezés után vonult az öltözőbe. A Thunder számára valamelyest gyógyír lehet, hogy James Harden egyre egyenletesebben képes jó performanszt hozni, ezúttal 18-at dobott. A Mavs ezzel az értékes idegenbeli sikerrel utolsó tizenhat meccséből a tizenötödiket tudta megnyerni.

Minnesota Timberwolves @ Cleveland Cavaliers 98 – 97

Ebben a szezonban nincs csapat, melyik több mérkőzést vesztett volna nyert állásból a negyedik negyedekben, mint a Minnesota. Végre valahára ütős játékosok húzta csapat van Minneapolisban, de a tehetséges fiatalok rendre csak a célvonal előttig tudják tolni a szekeret, át azon már valamiért nem sűrűn sikerült eddig.  A hét meccse nyeretlen Timberwolves Clevelandben próbált javítani a csúfos mérlegén, de az első negyed után nem a vendégeknek állt a zászló. A 24 pontos Jamison vezette, szintén pocsék periódusban lévő Cavs már azt gondolhatta, könnyű kis derbi lesz a Love-ék elleni, ám a második 12 percben jött a Beasley henger, a nagyszünetre 2 pontos Wolves előnnyel mehettek a felek. A következő játékrészben kiegyenlített harc folyt, viszont a záró periódusban négy perc elteltével 12 ponttal tudott meglépni a Gibson nélkül kiálló hazai alakulat, Rambis csapatának így duplán fel lett adva a lecke. Az újabb izmos dupla-duplával előrukkoló Love kinti dobásaival kezdte felhozni övéit, majd csatlakozott hozzá a triplából hibátlan (5/5) Ridnour, a sötét mezesek 5 perc alatt ledolgozták hátrányukat, jöhetett a kiélezett utolsó három perc. A trojkát süllyesztő, 21 pontjával idei egyik legjobb teljesítményét nyújtó Anthony Parker adta meg az alaphangot, a vendégek pedig Kevin Love két értékesített büntetőjével tudtak először fordítani az álláson, ekkor mindösszesen 24 másodperc maradt az összecsapásból. A remeklő Jamison-nak volt egy válasza, betörés után rá jellemző mozdulattal eresztette el a labdát, egy pont a Cleveland-nek. Az utolsó szó jogával a mezőny legeredményesebbje, Beasley tudott élni, egyéni akció után tette helyére a lasztit közvetlen közelről. Mivel Jamison egy még „jamisonosabb” dobással próbálkozott, a fizika törvényei ilyen mértékben már nem tudtak meghazudtolódni, tehát ledobott egy kismajmot a hátáról a Wolves, Love-ék nagyszerű negyedik negyedbeli teljesítménnyel tudtak behúzni egy meccset, ráadásképp idegenben.

Chicago Bulls @ New York Knicks 95-103

Boldog Karácsony, New York! Amerikai idő szerint december 25-én öt mérkőzést játszottak, a Madison Square Gardenben az elsőt, ahol két hasonló erősségű csapat csapott össze. A Bulls alig hogy visszakapta Carlos Boozert kézsérülése után, rögtön el is vesztette Joakim Noah-t, míg a Knicks az utóbbi időben nehezebb sorsolásának köszönhetően megrekedt kicsit, de még így is a hat biztos keleti playoff-résztvevő tagja.

Miami Heat @ Phoenix Suns 95 – 83

Készül a bejgli, áll a fa, a Heat meg melegít holnap estére. Reméljük Ti is kedves Olvasók így tesztek, ugyanis holnap 23:00-tól a Sport 1-en indul a Christmas Special Tőrös Bazskával, és Szaniszló Csabival, amikor is a Heat Los Angelesbe utazik, hogy legalább annyira legyakja a Lakerst, ahogy azt tegnap este a Sunsszal tette. Bár Wade csak a lelátóról nézhette a találkozót James és Bosh tett róla, hogy a Heat legyen a favorit a holnapi összecsapáson. James adta az alapot, hozta a szokásos gyilkos játékát, míg Bosh szedte a labdákat, és beverte a középtávoliakat. A Suns megújult keretében majdnem minden frissen cserélt játékos helyett kapott, azonban sem Gortat, sem Pietrus nem tudott maradandót alkotni (Carter pedig sérülés miatt kihagyta a találkozót). A hazaiak legjobbja Jared Dudley volt, aki 33 pontig jutott, mellette Steve Nash 18 gólpasszt osztott ki, azonban a kosarak tekintetében nagyon visszafogott teljesítményt nyújtott. Érdekesség még, hogy Erik Spoelstrának ez volt a 112. győzelme a Heattel, amivel a harmadik helyen beérte Stan Van Gundy-t.