Idén is kiosztják a hazai sportvilág közönségdíjait, és végre a kosárlabdasportnak is komolyabb szerep jut. Épp ezért szeretnénk mindenkit "felbujtani" , hogy látogassa meg az evsportolja.hu weboldalt, és szavazzon Hanga Ádámra (Az év felfedezettje), valamint Lóránt Andrásra (az év sportmenedzsere) a saját kategóriájában.

Jelenleg mindketten másodikak, de ne reméljük már nem sokáig.

Miami Heat(2.) @ Dallas Mavericks(3.) 88 – 86

Ha egy csapat az NBA döntőben elcsíp az első két idegenbeli meccséből egyet, majd hazamegy három találkozó ereéig, akkor egy dolgot nem követhet el, hogy kikap rögtön az elsőn. Számtalanszor elhangzott már a napokban, szép és jó a Mavs legutóbbi győzelme - mely egy hősies fordításnak köszönhetően született meg –, ám önmagában mit sem ér. Amennyiben nem szedik össze magukat támadásban, bajban lesznek. Csak, hogy érezzük a nyomást, hasonló szituációban eddig 11-ből 11-szer lett az a bajnok, aki ilyenkor behúzta a harmadik összecsapást. Vártuk a színvonalbeli feljavulást és ezt az első negyedben meg is kaptuk. Sokkal nagyobb intenzitással játszottak a gárdák, azzal együtt, hogy nem gyengült lényegében a védekezés. A nagy rohanás végén Chalmers, aki már a nyitányon nyerőembernek bizonyult, besuvasztott egy nagyon távoli utolsó másodperces triplát, hét egységnyivel megugrott a Heat. Onnantól kezdve egy igazi húzd meg, erezd meg mérkőzés kerekedett ki a két alakulat harcából. A Dallas kínkeservesen le-le tudta dolgozni 6-8, olykor 12-14 pontos hátrányát, de amikor sikerült az egyenlítés, mindig jött tőlük pár könnyelmű eladott labda és kezdhettek mindent elölről. A hazaiak valahogy képtelenek támadásban azt a folyamatosságot hozni, amit szinte az egész szezonban produkáltak és ez nem pusztán az ellenfél védelmének dicsérete. Jason Kidd  továbbra is gyermeteg hibákat vét támadásban, Wade-en pedig védekezésben volt nehéz dolga. A kispad még mindig maga alatt teljesít, az a 25 pont, ami onnan érkezett segítségként, még mindig nem elég ahhoz, hogy billentse a mérleg nyelvét. A szépen kijátszott üres triplák pedig nem ülnek. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a texasiak védekezésben több periódusban is elképesztően nagyot alakítottak, valósággal megfojtották a Heat sztárjait. Chris Bosh-t például annyira elbizonytalanították, hogy az ex-torontói franchise player már az üres dobásai jelentős részét sem vállalta el. Ahogy telt-múlt az idő, nem változott az alapritmus. Meg kell hagyni, a Miami fantasztikusan védte a passzsávokat, teljesen kivették a ritmust a vendéglátók felállt védelem elleni támadásaiból. Persze jött Nowitzki, aki mindent magára vállalt és egymaga szórt 12 hazai pontot zsinórban, amivel a végjátékra fordulva újra egál lett.

Elolvasom »

Falco-SZOVA KC Szombathely – Szolnoki Olaj KK 83–82 (20–18, 22–17, 18–21, 23–26)

Úgy fest Bencze Tamás olyan felfogást hozott Szombathelyre, mely nagyon fekszik a sárga – feketék játékosainak. Többek között Alekseyev nyilatkozott az elmúlt napokban arról, hogy lehet esélyük a bajnokaspiráns Szolnok ellen. Remek szellemben kezdte a találkozót a Falco, sokat tett a kezdő lendülethez a 600. bajnoki mérkőzését játszó Kálmán László . A visszatérő Gosa nagyot dobott a csapat védekezésén, Báder nem is bírta a rá nehezedő terhet, 4 perc alatt 2 eladott labda és 2 fault fűződött a nevéhez. Doyne ismét meghatározó pontszerzője volt a hazaiaknak, nem volt meglepő, hogy Falco fórral zárult az első negyed. A Szolnok csak percekig vezetett, majd miután Kálmán lépett elő a vezérré hazai oldalon, 7 pontra duzzadt a szombathelyi előny. Pór Péter igyekezett felrázni övéit, mely sikerült is ideig-óráig, mert ekkor az idei szezonban gyengélkedő Pankár Tibor hozott 5 pont és megint 7 volt közte, igaz követett el hibát is mert a negyed végén 2+1e-es játékával Clark zárkóztatta a Szolnokot. Báder a záró játékrészre elővette válogatott formáját és jelentősen feljavult Trotter játéka is. Azonban Kálmán, Gosa, vagy Alekseyev mindig képes volt betalálni, a végjátékban még Doyne kipontozódása sem roppantotta meg a Falcot. 1 percen belül voltunk, amikor Trotter ziccerével egy pontos előnyre tett szert a Szolnok. Majd jött Szanati, aki Pankárhoz passzolt, a volt válogatott játékos pedig értékesítette a tempót az utolsó másodpercben. Itt a forduló meglepetése, egy ponttal győzött a Falco a Szolnok ellen, akik megóvták a mérkőzést…

Winter Gábor írása

Sokszor hallani egy B csoportos gárdával kapcsolatban, hogy egy-egy fiatal játékosa T licence jogán/segítségével erősíti az adott gárdát. Azonban nem mindenki számára egyértelmű ez a dolog elsőre. „Hogy lenne ez a gyerek „té-liszenszes”, mikor az Nyíregyháza adta kölcsön?”

Mi is ez a T licence? Kik jogosultak élni ezzel a lehetőséggel? Mi a klubok kötelessége? Mi a jelentősége ennek? Mik a korlátok? Ezekre a kérdésekre próbálok egy kicsit rávilágítani ebben az írásban.

Botár László elmélkedése

Mint minden országban, nálunk, magyar földön is van egy férfi, és van egy női kosárlabda bajnokság. A mi kis hazánkon kívül azonban nem nagyon hiszem, hogy lenne olyan ország Európában, ahol ennyire élesen éltérő lenne a két nem pontvadászata. A sportág tradíciói nagyok, a jelene sajnos kevésbé fényes. Ugyanakkor mind a férfi, mind pedig a női bajnokságnak megvan a maga szépsége, ugyanakkor a gyengesége is.

Elolvasom »

Ezen a héten is megnézzük, mely 22 év alatti magyar játékosok teljesítettek a legjobban, mind a Magyar Kupa négyes döntőjében, mind pedig az NB 1 B aktuális fordulójában. Ahhoz képest, hogy az előbbi rendezvény miatt a szokásosnál jóval kevesebb csapat lépett pályára ebben az időszakban, meglehetősen sok komoly performasz született, amelyekre érdemes pár sort szentelnünk.

Winter Gábor beszámolója a Magyar Kupa négyesdöntőjéről

Elődöntő: Szolnoki Olaj - Atomerőmű SE 84 - 71 

Az alapszakaszban 15 ponttal nyert otthon a Paks, ez bizakodásra adhatott okot az atomvárosiaknak, viszont az Olaj hamar nyomatékosította, hogy komolyan gondolja a kupagyőzelmet. Báder vezérletével már a 4. percben 10 ponttal vezettek a hazaiak, ami a negyed végére 16-ig kúszott fel. A paksiaknál senki nem akadt, aki a sereg élére állt volna, így a második negyedben is csak az eredmény tartására futotta tőlük. A második félidőre azonban egy teljesen más Atom érkezett vissza, és Sales vezérletével repesztettek egy 18-2-es rohamot, amely végén már a vendégek jártak előrébb. Azonban az erejükből csak ennyire futotta, innentől lassan, de biztosan húzott el a remekül játszó, Báderre építő Szolnok. Végül, a negyedik negyedben helyenként örömjátékot bemutatva, a közönséget maximálisan kiszolgálva, magabiztosan jutott a döntőbe a házigazda.  A hazaiaknál Báder Márton (30 pont/ 13 lepattanó) volt a vezér, de Trotter (15 pont/6 gólpassz) és Trepák (11 pont) is sokat tett a győzelemért. A vendégeknél az amerikai trió hozta magát, csak Sales (20 pont/7 pattanó), Johnson (17 pont/8 lepattanó) és Hodges (14 pont/5 gólpassz) tudott az esemény rangjának megfelelően kosárlabdázni. A kispadok küzdelmét 23-9-re a hazaiak nyerték, ami szintén fontos eleme volt a győzelmüknek.

Folytatjuk a sorozatot, most egy újabb hazánkban megfordult és maga után nyomot is hagyó kedvenccel ismerkedhettek meg. Adorján István ez alkalommal az egykoron Körmenden és Szolnokon játszó Marqus Ledoux-val beszélgetett.

Miért és mikor kezdtél el kosárlabdázni?

6 éves voltam, amikor az édesapám elkezdte tanítani nekem ezt a játékot és az óta nem tudom abbahagyni.

Kit tartasz példaképednek a pályán és a magánéletben?

A pályán egyértelműen Hakeem Olajuwon, Ő volt a kedvenc játékosom. Egy centerhez mérten elképesztő volt a lábmunkája és a koordinációja. Valamint mindig igyekezett helyes úton járni. A magánéletben a szüleimet tekintem példaképnek, midig ők azok, akikre felnézek.

Elolvasom »

Miholics Zoltán írása

Ha létezik csúcsmérkőzés magyar kosárlabdában, mely az elmúlt másfél évtizedben kivívta magának az örökrangadói státuszt, akkor az egyértelműen a Pécs-Sopron párviadal. A két klub – évről-évre az Euroligában edződve – egyértelműen túlnőtte a hazai bajnokság kereteit, színvonalát, s hosszú ideje egymás közt dönti el a bajnoki címek sorsát. Az összecsapásaik mindig a sportág legjelesebb eseményei közé tartoznak, s ez most sem lesz másként: az alapszakaszt lezáró mérkőzésen arról döntenek majd, kinél lesz végig pályaelőny a rájátszásban.

Tipikusan az a találkozó lesz ez, melyről könnyedén lehet több oldalnyi beharangozót rittyenteni, viszont megtippelni a végkimenetelét szinte lehetetlen. A két csapat közös történelme már-már meghaladja egy átlagos magyar házasság időtartamát, s – a párhuzamnál maradva – a felek ennélfogva úgy ismerik egymást, mint a saját tenyerüket. Éppen ettől lesz annyira kiszámíthatatlan a mérkőzés, mert köztük már nincsenek titkok, pontosan tudják, mivel próbálkozik majd a másik (egyéni és csapat szinten), szinte jobban ismerik az ellenfél figuráit és kézjeleit, mint a sajátjukat, s nem jelent feltétlenül előnyt a hazai pálya sem, hiszen már oly sokszor megjárták a hadak útját mindkét oldalon, s jó párszor térhettek vissza otthonukba vendégként megszerzett skalppal.

Túlzás, erős túlzás lenne azt állítani, hogy rajong egymásért a pécsi és a soproni női kosárlabdacsapat szurkolótábora. Mégis, amikor a szezonok elején elkészül a sorsolás, a két női "elit alakulat" szurkolótábora rögtön azt keresi, mikor lesz Pécs-Sopron, illetve Sopron-Pécs. Holnap Pécsett csap össze a két sztárcsapat!

Botár László felvezetője

Elolvasom »

Folytatjuk a fiatal magyar játékosok bemutatását, mai epizódunkban is egy ’88-as születésű irányító kerül a fókuszba. A Paks játékosa, Kovács Ákos a tavalyi Körmend elleni elődöntőben robbant be a köztudatba, azóta rendszeresen megkapja a lehetőséget klubjában, mi több, nagyszerűen él is vele.

Winter Gábor beszélgetett a kecskeméti nevelésű, „Kacsa”-ként elhíresült játékmesterrel.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

Általános iskolában, a suli-csapatban játszottam. Iskolák közötti meccseken figyelt fel rám az első edzőm, Szabó László. Mondta, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni ezzel a sportággal. Abban az időben fociztam is, majd miután egy évig együtt csináltam a kettőt, a kosárlabda mellett döntöttem.
Elolvasom »

A hétvégén rendezik a Női Kosárlabda NB I egyik legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapását, melyen a Pécs a Sopron csapatát látja vendégül a Lauber Dezső Sportcsarnokban szombaton. Ezen mérkőzésen felvezetéseként a Miholics Zoltán által készített Allie Quiqley interjút ajánljuk figyelmetekbe.

Idén a lengyelországi Gdyniában rendezték a szokásos nőnapi Euroliga All-Star gálát, melyre ezúttal sem kerülhetett sor Magyarországon szereplő játékos nélkül. Ezúttal a Pécs 2010 csapatában kosarazó, vajkezű amerikai dobóhátvéd, Allie Quigley kapott lehetőséget arra, hogy a legjobbak közt lépjen pályára az európai női kosárlabda ünnepélyes gálamérkőzésén. Ha már ott volt, nem is maradt adós a tőle mostanság megszokott jó teljesítménnyel: 13 játékperce alatt 9 pontot dobott, leszedett két lepattanót, s volt egy-egy szerzett labdája és blokkja is. Tapasztalatairól, élményeiről a következő beszélgetés keretében számolt be.

Ma kezdetét veszi egy újabb interjúsorozat nálunk, itt hazánk legjobb magyar játékosait ismerhetitek meg közelebbről. Az első választásunk a válogatott csapatkapitányára, Fodor Mártonra esett, aki tudvalevő, körmendi nevelésként több honi egyesület sikeréért küzdött már, jelenleg a Szolnok csapatában igyekszik felérni a bajnoki és a kupa trónra.

Adorján Istvánnak nyilatkozott a piros-feketék Marcija, így a Hazafiak interjúsorozatot vele nyitjuk meg.

Induló rovatunkban a magyar kosárlabda utánpótláskorú játékosait, pontosabban a 22 éven aluliakat (1989 után születettek) állítjuk a fókuszba. Tisztában vagyunk azzal, hogy hazánkban sok nehézséggel jár a fiatalok csapatba építése, ennek miértjeit fokozatosan igyekszünk feltárni. Ezzel a sorozattal szeretnénk megmutatni nektek, hogy igenis, vannak értékeink, akik hétről hétre képesek jó és kiegyensúlyozott teljesítményre. Fordulóról fordulóra sorrendbe rakjuk az aktuális 10 legjobb teljesítményt vegyesen az NB 1 A, illetve B csoportjából, nem kizárólag csak a statisztika alapján. Nézzük a legjobbakat!

Az elmúlt héten tippelhettetek nálunk az aktuális NB 1-es forduló mérkőzéseire. Azt kellett eltalálnotok, hogy ki nyer és milyen arányban.

Íme a nyertesek.

Falco - ZTE: thomiG

Szeged - Salgótarján: Panthers4ever

ASE - Nyíregyháza: Palca4

Pécs - Debrecen: Kszilard5, Kanasz

Albacomp - Kecskemét: menyus

Olaj - Sopron: menyus

Körmend - Kaposvár: Panthers4ever

A Facebook játékunk nyerteseit ott értesítettük. Mindenki kap e-mailt, arra válaszolva küldjétek a postacímeteket.

Köszönjük a tippeket.

Most induló interjú rovatunkban a hazánkban megfordult légiós kedvencekkel beszélgetünk. Megtudhatjátok róluk, mit csinálnak mostanában, illetve, hogy mi történt velük, mióta már máshol, vagy egyáltalán nem pattogtatnak és természetesen azt is, hogyan gondolnak vissza a magyar csapataikban eltöltött időszakra.

Egy lengyel óriással érkezett hazánkba és mi mást hozhatna egy lengyel barát a magyaroknak, mint egy újabb barátot. Tezale Archie személyében egy olyan légióst ismerhetett meg a magyar kosárlabda társadalom, mely példaértékű. Játékhoz való hozzáállása, pályán mutatott alázata, magatartása, valamint a szurkolókkal való kapcsolata méltán emelte a legjobb körmendiek közé, akit mindig örömmel várnak vissza a Rába partján fekvő kosárlabda fellegvárba.

Adorján István készített interjút az egykori körmendi irányítóval, aki örömmel vállalta a felkérést, így vele nyitjuk meg sorozatunkat.

Albacomp – T.O.M. Controll - Kecskeméti KSE 77 – 73

Már előzetesen is lehetett érezni, hogy egy jó kis derbi kerekedhet a Kecskemét fehérvári vendégszerepléséből, no de arra, hogy meglepetés születhessen, már kevesebben számítottak. Ennek ellenére a már pár hete Hendlein Rolanddal kiegészült Albacomp bizony rendesen megizzadt a két bajnoki pontért és a hazai veretlenség megtartásáért. Az első etapban szépen csordogáltak az események, ami – ismerve a két csapat játékstílusát – azt jelentette a hazai oldalon, hogy Hangáék a látványra is adva folyamatosan eredményesek tudtak lenni, a vendégek pedig a küzdeni tudásukkal és Ivkovics mester sűrű cseréivel igyekeztek tartani a lépést. Mondjuk úgy, hogy  Wittmannékra nézve volt ekkor hízelgő a pár pontos különbség, ellenben a folytatásban nagyot fordult a helyzet. A fehérvári nevelésű, de most vendégként szereplő kisember hihetetlen magas színvonalon irányíttotta övéit, mellesleg szakadatlanul szórta a kosarakat is, a nagyszünetre már egy híján húsz egységnél tartott, végül 25-tel zárt. Félidőben tehát érett a meglepetés, 8-cal ment a KSE.
Elolvasom »

A mai napon egy mérkőzést rendeznek a férif NB 1 A csoportjában, ehhez Adorján István kollégánk készített egy rövid beharangozót. Természetesen, ahogy megszokhattátok a héten, játékra invitálunk benneteket! Este jövünk az összefoglalókkal!

Factum Sport Debrecen vs. Pécsi VSK – PANNONPOWER – vasárnap 18:00

A Debrecen hétfőn utolsó leheletéig harcolt, de hosszabbításban alulmaradt Szegeden. A három légiósuk, Mekongo, Langford és Singletary nagyon jól játszottak, de a végjátékban a sok pontatlanságot nem bírta el a csapat. A pécsiek nagy skalpot gyűjtöttek be, otthon múlták felül a Körmendet és elindultak a legjobb 8-ba vezető úton. Ehhez elengedhetetlen, hogy győzzenek Debrecenben, így a győzelmi kényszer a pécsiekre hárul.

Ady tippje: Pécs + 6

Felhívás!

Szeretnénk titeket is bevonni a bajnoki forduló mérkőzéseibe ezért ma egy újabb nyereményjátékban vehettek részt. Annyi a dolgotok, hogy kommentekben tippeljétek meg, ki nyeri a Debrecen – Pécs találkozót és milyen arányban. A győztes jutalma egy csomag Panini NBA kártya. A végeredményhez legközelebb járót díjazzuk. A mi versenyünk ezennel kezdetét is veszi, egészen a negyedik negyed startjáig várjuk a voksokat!

A 22. forduló két hétközi mérkőzésének ismertetésével és a mai négy derbi beharangozójával jelentkezünk, négy tippjátékban is részt vehettek!

Falco-SZOVA KC Szombathely – Zalakerámia ZTE KK 68 – 65

Szerdán játszották az egész hét egyik legérdekesebb összecsapását, hiszen a bajnoki címvédő Szombathelyre látogatott az 5 meccse veretlen Falco-hoz. Ugyan rendkívüli módon meggyengült a zalaiak játékoskerete, ám múlthéten bizonyították Tóth Ádámék, így sem lehet leírni őket, az utolsó vérükig küzdenek a nehéz helyzet ellenére is. Pláne, hogy a hazaiaknál is akadt hiányzó az amerikai Gosa személyében, igaz, Kálmán László már csereként legalább segíthette társait. Nos, a várakozásoknak megfelelően nem a nagy pontzuhatagokról szólt ez a történet, sokkal inkább az öldöklő küzdelemről, melynek végén a kissé nagyobb rutin és vendégek elfogyása döntött. Doyne ott folytatta, ahol Sopronban abbahagyta, 25 egységével húzta csapatát a majd 3000 néző előtt lejátszott nyugati derbin. A ZTE erejét talán felőrölhette, hogy nagyrészt csak futottak az eredmény után, a holtpontokon pedig nem sikerült átlendülniük, mellesleg a pár nappal korábban még brillírozó Vertetics – Baki duó halovány lenyomata volt csak a Kecskemét elleni önmagának. A nagyszünet után volt egy periódus, mikor úgy nézett ki, lerázhatja Kámánékat a Falco, de a rutinos bedobó riadót fújt és villámgyorsan visszahozta a meccsbe övéit.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az elmúlt évtizedben kissé válságba került magyar kosárlabda már meglévő, vagy feltörekvő értékeit megismertessük veletek. Ma induló interjúsorozatunkban egy budapesti nevelésű, de jelen pillanatban a Körmendben szárnyait bontogató irányítót mutatunk be nektek közelebbről. Ő nem más, mint Ruják András!

Körmendi illetőségű kollégánk Németh Zsolt beszélgetett "Rujival" régi időkről, tervekről és szabadabb témákról.

Az interjú után beharangozzuk a mai derbit és újra játékra invitálunk benneteket!

A történet röviden annyi, hogy bő két hete a zalai kosárcsapat vezetősége bejelentette, mivel anyagi gondjai vannak a klubnak, azok a játékosok, akik akarnak, illetve akik iránt van érdeklődés - mehetnek. Hárman, az iránytó Williams, a fiatal válogatott Vojvoda, valamint a tavalyi sikerek egyik főszereplője, Kyle Wilson is távozott - a többiek maradtak.

A történetben természetesen óriási a vezetőség felelőssége. A tavalyi ünnepléseket biztos nem feledik a szurkolók - ugyanakkor a sikereknek a jelek szerint megvolt a maguk ára... Nézzük azonban most a történetet a játékosok szempontjából. A címben feltett kérdés nyilván gyakran felmerült a közelmúltban a Zalaegerszeg bajnoki címvédő és Magyar Kupa győztes férfi kosárlabdacsapata játékosainak körében. A kérdést azonban más megfogalmazásban úgy is fel lehet tenni: az eszükre hallgassanak, vagy a szívükre?

Először veselkedünk neki, hogy körbetekintsünk, hogyan is nézett ki a férfi NB 1 aktuális fordulója. Rögtön egy rendhagyó epizóddal kezdjük, hiszen a jövőben minden mérkőzés – az NBA összefoglalókhoz hasonló módon – lesz bemutatva, ám ezúttal kattintás után minden találkozó részletes beszámolóját is megtaláljátok blogunk íróitól.

A forduló mérkőzése:

Kis-Rába menti Takarék-Soproni KC – Falco-SZOVA KC Szombathely 78-81 – hosszabbítás után

Van két északnyugati csapat a magyar első osztályban, akik amellett, hogy szomszédvárak, hatalmas harcot vívnak a még rájátszást jelentő 7-8. helyekért, ráadásul a hátralévő 5 alapszakasz forduló során érheti még őket kellemetlen meglepetés a hátulról érkező csapatoktól is. Vendéggyőzelem esetén mindketten ugyanolyan mérleggel rendelkeztek volna, így a hazai soproniaknak nem lehetett volna hibázási lehetősége, főleg úgy, hogy a Falco legjobb magyar játékos, Kálmán László nélkül érkezett a hűség városába. Ha ehhez hozzávesszük Charles Gosa hiányát is, akkor még inkább meglepő az eredmény. Hogy miként alakult a szomszédvári rangadó? Kattintás után Botár László-tól és Adorján István-tól is megtudhatjátok!
Elolvasom »

KONECRANES-Salgótarjáni KSE – Atomerőmű SE 76-81

Az elmaradt meglepetés, fogalmaztunk bevezetőnkben. Nos, a mérkőzés előtt bármelyik hazai drukker összetette volna a két kezét, csakhogy egy élvezetes, szoros mérkőzést láthasson, ahol a kedvenceik partiban tudnak lenni a dobogóért harcoló atomvárosiakkal. Ehhez képes, amikor 3 percnyi játék után 0 – 12 szerepelt a kijelzőn, a szerencsésebbek csak beletörődtek a helyzetbe, ám többen lemaradtak a nógrádi alakulat idei egyik legjobb teljesítményéről, hiszen hazafelé vették az irányt. Kovács Nándor tréner a padon hagyta kezdésnél a csapat legjobb játékosát, Rodgers-et. Ez a taktikai húzás (mivel az amerikai erősen bicegett, csak jóindulattal nevezzük ennek) nem várt sikert hozott, az irányító pályára kerülése után tartotta a lépést az ASE-val a vendéglátó, a cél a 10 pont körüli különbség tartása volt. Vojvoda Dávid (9 pont), a paksiak friss szerzeménye meglehetősen későn került parkettre, az új fiú nem is vállalta túl magát, inkább próbált beilleszkedni a csapatjátékba. A vendégek talán elhitték, hogy 0 energia befektetéssel is hozni tudják onnantól a találkozót, de nagyot tévedtek. A nem éppen a helyzet magaslatán lévő fiatal kontingens ordítói hibáival rendre a tarjániaknak „adta” a játékszert, különösen a sokszoros utánpótlás válogatott, de a felnőttek közé nehezen beilleszkedő Tóth Péter eladott labdái voltak kirívóak.
Elolvasom »

(Mihályfalvi Péter összefoglalója)

Kaposváron hosszú évek óta nagy várakozás előzi meg az Albacomp vendégjátékát, ám ezúttal finoman szólva is gyér érdeklődést övezte a találkozót. Pedig a Somogyba látogatók között két egykori kaposvári kedvenc et is köszönthettek a szurkolók: Simon Balázs kétszer is bajnoki címre irányította a Kaposvárt, míg Hendlein Roland az utóbbi években okozott szép emlékeket a hazaiaknak. Ha ez nem lenne elegendő a vendégek kispadján az a Dzunics Braniszlav ült, aki mind játékosként, mind pedig szakvezetőként letette már a névjegyét Kaposváron.

Fehérvári részről rendre óvatos fogadkozás várja somogyi fellépéseiket, ám ettől független az elmúlt három szezonban győztesen hagyhatták el a Kaposvár vége táblát.

A mérkőzés egyik legpikánsabb párharcának ígérkezett a két középjátékos Kurt Cunningham és Jonathan Jones párharca. Nos, az amerikaiak nem is okoztak csalódást, csapataik első 4-4 pontját szerezték. Az őrült rohanásban fehérvári nevelésként a bizonyítási vágytól égő Soós vajkezének villanásai hoztak némi nyugalmat a hazaiaknak.

(Puskás Artúr beszámolója)

"Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz abbahagyni…”- mondja Béci barátom a feldobás előtt. „A fizikai része még csak hagyján, de a lelki…piszok kemény!” Megértem. Hiába fáj –lassan- minden porcikája, hiába feküdt legutóbb napokig, a mellkasából kilógó csövekkel kórházban, a játékos karriert lezárni nem egyszerű. Egy átlagos játékos - ilyen komoly sérülés után- örül, ha egyáltalán felépül, nem, hogy arról lamentáljon, hogyan tudna mielőbb visszatérni társai közé. Pedig Sitku Ernő már mindent elért, amit ebben a sportágban, itthon ellehetett. Mégis, a szemében még mindig ott a szenvedély, a szavaiban az alázat, a kosárlabda iránt.

Hiányzik a pályáról. Még az ellenfél mestere –Poór Péter- is azt mondja, örülne, ha játszana. Pedig micsoda kuriózum lenne egy meccsen belül látni az elmúlt 20 év legnagyobb magyar centeregyéniségei közül négyet (Czigler, Báder, Trepák és Sitku). A”romantikus” részénél sokkal fontosabb, hogy a Nyíregyháza így a legjobbjáról kénytelen lemondani a mai napon. Ez pedig nem sok jót ígér a bombaerős Szolnok ellen. A stábtagok közül sokan eleve lefutottnak gondolják a keleti derbit. Nyugtatgatom őket, hogy jó helyre jöttünk, meccs és az élmény is kárpótolja őket a közel 500 kilométer miatt…

(Adorján István összefoglalója)

A sok rossz előjel és hír után végre nyugalomban készülhetett a Szolnok elleni mérkőzésre a NYKK csapata. Tovább növelhette a hazai játékosok bizonyítási vágyát, hogy a piros-kék gárda 2006 óta nem játszott tétmérkőzést országos televízió nyilvánossága előtt. Szükség is volt a pozitív hullámra Nyíregyházán, mert Sitku betegsége miatt bizonytalan időre kiesett a csapatból. Az ő pótlására érkezett a bosnyák Djordje Djogo. Az Ő neve nem ismeretlen a hazai szurkolók számára, mert 2006-ban aktív részese volt a Paks bajnoki címének. Annak ellenére, hogy vendégként léptek pályára, a szakértők egybehangzó véleménye szerint, a Szolnok volt a párharc esélyese.

(Adorján István összefoglalója)

Legutolsó találkozásuk óta nem voltak nyugodt napjai a csapatoknak. A Körmendet a kupakiesést követő negatív hangulat - melyhez pénzügyi kérdések is kapcsolódtak - nyomta, a pécsiek pedig nigériai centerük Benson Egemonye egészségi állapota miatt aggódtak. Február másodikán lett rosszul az afrikai középjátékos, kórházba kellett szállítani, ahol 5 napot töltött. Folyamatosan figyelték vérnyomását, életfunkcióit, mivel a diagnózis szerint alacsony a pulzusa, amely ha tovább csökken, akkor veszélyes szívritmuszavarhoz vezethet. Február 8-án kiengedték a kórházból, aznap este pedig már egy könnyen edzésen is részt vett. Azonban folyamatos orvosi megfigyelés alatt áll, étrendjét, edzéstervét fokozott körültekintés mellett alakítják.

Végre közös edzésmunkát végzett a hét folyamán és leülhetett a kispadra Glavinic, aki 1 hónappal ez előtt hárompontosával kiejtette a Körmendet a Magyar Kupából.
A körmendieket sem kerülték el a sérülések. Marcus Moore térdével bajlódik már 1 hónapja, bár a Szeged elleni hazai bajnokin nyerőembernek bizonyult. A bajnokság szünetét kihasználva Ausztriában ellenőriztette a problémás testrészt, megállapították, hogy porckopás van a térdében, de nem olyan mértékűt, hogy pályafutására hatással lenne, így már nyugodtan készülhet a Pécs ellen. Ferencz Csaba zavaró nyaksérülést szedett össze a Szeged ellen, emiatt azonban nem volt kétséges játéka. Fodor Gergely azonban nem állhatott Sabáli edző rendelkezésére, így nélküle vágtak neki a meccsnek a vendégek.

(Botár László beszámolója)

Ha nagyon patetikusan akarunk fogalmazni, a közelmúltban, a Kecskemét hazai pályán történt legyőzésekor szinte a "mennybe ment" szombaton, a Falco elleni rangadón pedig csaknem a "pokolra jutott" - s juttatta csapatát Rob Jarvis, a Kis-Rába menti Takaték Soproni KC játékosa.

A történet remek példa a sic transit gloria mundi, azaz az így múlik el a világ dicsősége című mondás igazságtartalmára.

A Sopron "combo-guard" azaz irányító és hátvéd poszton is játszani képes kosarasa jó két hónapja, 1,3 másodperccel a meccs befejezése előtt bevágta a nyerő triplát a Kecskemét ellen. Most, 9 másodperc alatt nem szabálytalankodott az addig is remek dobóformát nyújtó Doyne ellen, pedig ha két személyit beüt gyorsan, a Falco dob két büntetőt, és a Sopron nyer eggyel... Doyne ezt köszönte szépen, a vele felugró Jarvis fölött palánkos formátumban beemelte a hosszabbítást érő triplát, s a túlórában a Falco megverte a Sopront, a felsőházba jutásért igen fontos összecsapáson.

(Adorján István összefoglalója)

Ismét van nyugati rangadó a bajnoki fordulóban. A Sopron – Szombathely rivalizálás régóta fennáll, akár a Sopron – Körmend. A vasiakat nem szívesen látják vendégül a hűség városában, bár ez inkább a Matávos korszakból megmaradt soproni futballszurkolókra igaz, akik jobb híján az MKB Aréna férfi mérkőzésein múlatják az időt. Ebben az ékszerdobozban mostanság elég nehéz nyerni, a nagycsapatok közül legutóbb a Körmend égette meg magát.

Jó formában várhatta a meccset a Sopron, mivel 5 bajnoki és 4 kupamérkőzést nyertek meg sorozatban, tehát 9 mérkőzés óta veretlenek. A Falco épp kezdett kimászni az edzőváltás, sérülésekkel teli időszakból sorozatban 4 meccset nyertek, kétesélyes rangadóra utazhattak volna Sopronban, csak épp közbejött Gosa és Kálmán László sérülése is. Kiválásukkal nagyobb teher helyeződött Simon Lászlóra, Borszékire, Pankárra, Alekszejevre. Townes a soproniak centere nagy figyelmet és szoros fogást igényel, mert kis túlzással egymaga képes megnyerni a mérkőzéseket, és akkor még nem beszéltünk Thomas Kelley-ről, a magyar válogatott Szabó Zsoltról, Jarvisról. A vendégszurkolók megtöltötték a rendelkezésükre álló szektort, történ ez annak ellenére, hogy a találkozóval egy időben rendezték a ZTE – Haladás labdarúgó bajnoki mérkőzést. A találkozó esélyese tehát a hazai csapat volt, a Falco-ban pedig a mellőzött játékosok bizonyíthattak, hogy nehéz szituációban is lehet rájuk számítani.

Kedves olvasóink!

Március elsejével ránk köszöntött (egy egyelőre hűvös) tavasz, ez az évszak mindig valami új kezdetét jelenti – nincs ez másképp nálunk sem. Bár ti nem értesültetek róla, de a blog csapatában komoly készülődés folyt az elmúlt időszakban. A mai naptól kezdve valami újat szeretnénk létrehozni és felépíteni, mely reményeink szerint pozitív változást eredményez majd a magyar kosárlabdában – mind a résztvevők, mind a követők részéről.

Mi is tisztában vagyunk vele: az itthoni kicsit sárgább, kicsit savanyúbb - de a miénk. Szeretnénk elérni a magunk szerény eszközeivel, hogy a magyar kosárlabda színében és ízében szép lassan elérje azt a szintet, ahová korábban tartozott, és ahová tartoznia kell. Elolvasom »