A nyári kikapcsolódás és eseménytelenség mellett úgy gondoltam, hogy visszatérünk egy kicsit a csúnya anyagiakhoz és egy kicsit tovább boncolgatjuk a fizetéseket heti egy cikk keretében, ahogy azt a Playoff előtt is tettük. Remélem még emlékeztek a Fizu-nézőre, még akkor is, ha ma nem egy adott játékos fizuját mutatom be, hanem az előző CBA (kollektív szerződés megállapodás) egyik kiskapuját, a bi-annual exceptiont (továbbiakban BAE). Ez a név elsőre elég zűrösnek tűnhet, főleg hogy igazából lefordítani sem lehet nagyon, de sokat elmondhat róla az előző neve, ami az „egymillió dolláros kivétel” volt.

A múlt héten már megígértem, hogy ezúttal a liga legtúlfizetettebb csapatával foglalkozok a Fizu-Nézőben. Nagyon nehéz dolgom volt, hiszen alapból az is tág, hogy mit értünk túlfizetett alatt, illetve hogy hol lehet meghúzni a határt? Hosszas számolás és összegzés után végül úgy döntöttem, hogy csak az idei fizetéseket veszem figyelembe illetve 10 milliónál húztam meg a minimum fizetést határát. Így történt meg hogy például kimaradt John Salmons, DeSagana Diop és még bőven sorolhatnám. De a lényeg az, hogy a mostani csapat minden tagja legalább tízszer annyit keres, mint a múlt héten összerakott gárda egy játékosa. Na de ennyi elég bevezetőnek, lássuk a csapatot!

A mai Fizu-Nézőben a megszokotthoz képest egy kis változás lesz, hiszen ma nem egy konkrét játékossal fogok foglalkozni, hanem egy összesítést láthattok. Ami alapján csoportosítom őket az pedig nem más, mint a fizetésük: összeállítom a liga legolcsóbb csapatát, hiszen ma csak az kerülhetett be, akinek az idei fizetése nem éri el az egymillió dollárt. Jó pár érdekes dolgot találtam, a folytatásban az öt fős kezdővel és természetesen a cseresorral ismerkedhettek meg.

Múlt héten, a Kobe Bryanttel kapcsolatos cikkben felmerült egy érdekes összehasonlítás, ami szerint három év múlva Pau Gasol és Kobe Bryant összesen közel annyit fog keresni, mint amennyi az idei Oklahoma City Thunder összfizetése. Ezzel kapcsolatban Hegetox írt egy kommentet, ami a Thunder játékosainak a fizetését is tartalmazta és itt bizony szerintem sokatoknak szemet szúrt Nick Collison, aki bizony tetemes összeget keres idén, hiszen 13 270 000 $-os fizetésével jelenleg ő a Thunder legjobban fizetett játékosa. Na de ez hogy lehetséges, amikor a csapatban ott van Kevin Durant, Russell Westbrook, Kendrick Perkins és még nyugodtan sorolhatnám azokat, akik több pénzt érdemelnének nála?

A liga egyik, ha nem a legjobb játékosáról lesz szó a mai Fizu-Nézőben, de ahogy azt megszokhattátok nem a pályán elért eredményeit teszem előtérbe, hanem az anyagi dolgokat. Emellett keresem a választ arra a kérdésre, hogy megéri-e maximum szerződést adni egy játékosnak?

Kis kitérővel kezdek, hiszen vélhetően vagytok páran, akik nem tudjátok, hogy az NBA-ben még (éppen) aktuális fizetési rendszer szerint mi alapján dől el a maximum fizetés.  A válasz persze egyszerű lehet: az kaphatja a legtöbb pénzt, akinek a csapat vezetősége azt akarja. És ez igaz is, hogy az első lépésként el kell döntenie a csapatnak, hogy mennyi pénzt is szán a legjobbjára. Itt viszont már előjönnek a különbségek, például ha azt tételezzük fel, hogy Kobe Bryant és LeBron James is szabadügynök lesz a nyáron (ami azt jelenti, hogy nincs szerződésük) és van egy, illetve inkább harminc csapat amely egyiküket le akarja igazolni, akkor bizony annak Bryantért sokkal többet kell fizetnie. Persze ha feltételezzük, hogy mindketten a maximum fizetésért írnának csak alá.

Ugyan ez nem a visszajátszás rovat, de mégis mai szülinaposunkkal, Corey Brewerrel foglalkozok. Emlékeztek még a srácra? Mármint arra, ahogy őt bevezették a köztudatba Minnesotában? Valami olyasmit mondhattak, hogy ő az a védőspecialista, aki a csapat igazi húzóembere lehet és hosszútávon megoldja a gárda problémáit. A végeredmény nem épp lenyűgöző, hiszen Brewer már két csapattal arrébb van, de vajon mi is történt vele? Az anyagi dolgokra való különösebb kitéréssel folytatom.

Sokan csak pislogtunk, amikor a cserehatáridő lejárta előtt pár órával a Clippers és a Cavaliers iránytót cserélt: Baron Davis Clevelandbe, Mo Williams Los Angelesbe tette át székhelyét. A tranzakció szinte teljesen anyagi jellegű volt, lássuk, hogy mi is volt a két csapat motivációja!

Az eheti Fizu-nézőben Richard „Rip” Hamiltonnal fogok foglalkozni, illetve leginkább azzal, hogy hogyan szivatta meg magát a Detroit Pistons vezetősége. Nem is volt olyan régen, amikor 2004-ben a Pistons bajnokságot nyert, de hiszen mindenki emlékszik még a Billups-Hamilton-Prince és két Wallace által fémjelzett csapatra. Akkor gondolom azzal sem nyújtok új információt, hogy ennek a gárdának a legjobb pontszerzője volt Hamilton és ezzel együtt a védelem alappillére is. A szerződésével nem is volt probléma, egy átlagos kontraktusa volt, 7-8 millió dollárral. Egészen 2008 novemberéig.

Elöljáróban kéne annyit mondanom, hogy ez egy állandó rovat lesz itt a Mennyei Játszótéren és hetente egyszer egy adott játékossal fogok foglalkozni. Ahogy a címből azt már kitalálhattátok itt sokkal inkább anyagiasabb lesz a hangvétel, sőt, olyan szavak is elő fognak kerülni mint a mid-level exception, a Bird jogok, a contract-year és hasonló nyalánkságok. Szóval aki ezekkel nincs tisztában, annak mindenképp ajánlom az oldalunkon már korábban megjelent cikkünket.

Így az első körben muszáj hazabeszélnem, hiszen Bucks drukker létemre tisztában vagyok azzal, hogy a csapat a nyár egyik legnagyobb melléfogását csinálta a szabadügynökpiacon. És a legelszomorítóbb az, hogy azok, akik nyomon követik az NBA-t most egyszerre három névre gondolnak. De most nem John Salmonsszal illetve Corey Maggettevel foglalkozok, hanem Drew Goodennal.