Az Eb-n még veretlen franciák a bombaerős és felszálló ágban lévő spanyolok ellen igyekeznek kivívni a középdöntős csoport elsőséget. A két csúcsformában lévő alakulat közt bizonyosan a pillanatnyi forma dönt, hiszen minden fegyver csőre van töltve mindkét oldalon.

A fókuszban: E-csoport: Franciaország – Spanyolország (16:45 – Sport1, kommentátor: Gyulai Miklós)

Nem akármilyen csemege jutott a mai napra, hiszen két olyan válogatott néz farkasszemet egymással, mely talán a két legnagyobb favoritnak tekinthető az állva maradt csapatok körében, nem lenne csoda tehát, ha nem ez lenne az utolsó találkájuk az idei kontinensviadalon. Addig is a megállathatatlan Tony Parker a szintén megállíthatatlan Gasol fivérek ellen vezeti csatába a gallokat az F-jelű hatos elsőségét megcélozván. Vincent Collet legényeinek eddigi veretlensége nem csupán magától a tény miatt óriási teljesítmény, de ha megnézzük, kiket fektettek eddig két vállra, akkor csakis elismerően csettinthetünk. A lettek, olaszok, izraeliek, németek, szerbek, törökök és a rendező litvánok elpáholása páratlan sorozat, de a legnagyobb feladatok még csak most következnek számukra. Azzal együtt sem tűnik úgy, hogy ellőtték volna minden puskaporukat a nagy világversenyeken általában bukdácsoló franciák, hogy ilyen mérleggel állnak. Bőven van még ebben az NBA játékosok által telített gárdában és kelleni is fog a további javulás a részükről, ám a sérült Gelabale játékára most sem számíthatnak. A rendkívül erős magasember sorral rendelkező hispánok a palánk alatt rengeteg nehézséget fognak nekik okozni, ám a már említett Noah, a szintén Amerikában pattogtató Diaw és Seraphin, valamint a tartalékként bevetett, ám eddig nagyon is hasznos Traoré négyesfogat valóban felveheti a kesztyűt a P. Gasol – M. Gasol – Ibaka – Reyes fémjelezte spanyol palánk alatti szekcióval.

Az E-jelű középdöntős csoportosulásban valóban csak vérbeli rangadókat rendeznek, annyira erős az a hat csapat, mely itt igyekszik kiharcolni a legjobb nyolc közé kerülést. A mai napon két olyan gárda mérkőzik meg egymással, mely a végső győzelemre is reális eséllyel pályázik.

A fókuszban: E-csoport: Litvánia – Franciaország (19:45 – Sport2, kommentátor: Szaniszló Csaba)

Az eddig százszázalékos franciák a hazai pálya és a szurkolósereg miatt hatalmas erőre kapó litvánok ellen igyekeznek megtartani makulátlan mérlegüket a ma esti mérkőzésen, amit a Sport2 jóvoltából a hazai kosárszerető közönség is megtekinthet a televízióban. Míg a galloknak talán bele is férne egy bukta, addig a litvánoknak mindenképpen szükségük lenne a sikerre, hiszen hatalmas küzdelem lesz a legjobb nyolc még kiadó helyeiért. Vincent Collet legényei a vártnál kissé nehezebben győzték le az előző fordulóban a török gárdát, de a kibrusztolt diadal akár extra hatással is lehet rájuk, lévén, hogy jelentős hullámvölgyeken keresztül küzdötték ki a sikert és már biztos a részvételük az egyenes kieséses szakaszban. Ám korántsem mindegy, hogy majd ott kikkel néznek farkasszemet, hiába, hogy lényegesen gyengébbnek tűnik a párhuzamos csoport, mint az E-jelű. Attól függetlenül, hogy már több nagy skalpot ejtettek Noah-ék, nekik is van hova javulniuk a játékot tekintve, a litvánok ellen szükségük is lesz pár változtatásra hiszen az eddigi legnehezebb meccsük elé néznek, a mai rivális játékstílusa pedig amúgy is némileg különbözik az eddigi ellenfeleikétől. A kissé túlzottan Parker-központú „támadóosztag” kénytelen lesz jobban elosztani a terheket. Az eddig egész kiegyensúlyozottan teljesítő, de legutóbb némileg gyengélkedő Gelabale-nak hoznia kell a csoportkörben megszokott formát és védekezésben is komoly feladatai lesznek a vajkezű litván bedobók limitálása végett. Noah-tól picit több kell támadásban, bár eddig annyira sok panasz nem lehet az amerikai születésű centerre, rengeteg fontos pillanatban húzott elő egy-egy demoralizáló zsákolást vagy csak szimplán néhány közeli pöttyintést, lepattanót, amivel át tudta lendíteni a holtponton övéit.

A tegnapi nappal megkezdődtek a másik középdöntős csoport küzdelmei . Ha tegnap arról beszéltünk, hogy milyen erősre sikeredett a sorsolás szeszélye folytán a másik csoport, akkor azért úgy illik, hogy a megjegyezzük, ez a hat csapat lényegesen alacsonyabb színvonalat képvisel. Nem arról van szó, hogy mondjuk Grúzia, vagy Finnország teljesen érdemtelenül került volna a legjobb 12 közé, ám hogy egyikük sem üti meg mondjuk Törökország szintjét, az biztos. Ennek ellenére ebben a csoportban is kiváló meccsek, és öldöklő küzdelem várható az egyenes kieséses szakaszba kerülésért, így hát nézzük is, hogyan alakultak az elő nap mérkőzései.

Szlovénia – Görögország 60-69

(13-18, 12-19, 21-7, 14-25)

A mai mérkőzések közül az este rendezett Szlovénia-Görögország összecsapást előzte meg a legnagyobb várakozás. Nem volt ez véletlen, hiszen bármennyire is tartalékos mindkét gárda, és bármily kevéssé meggyőző a tornán bemutatott játékuk, mégis csak Európa - papíron – két élcsapatáról van szó. A görög csapat gyengébb szereplésének fő oka talán az elmúlt évek sikerkovácsainak, azazPapaloukas-nak és Diamantidis-nek a hiánya, míg a szlovén csapat az érthetetlen rövidzárlatokkal teszi nehézzé saját maga számára a már megnyert mérkőzéseket. Jól kezdődött a találkozó a szlovénok számára, hiszen Lorbek és Zoran Dragic kosaraival négy ponttal elléptek, ám hamar észbe kapott az ellenfél, és kiegyenlített. A következő 4-5 percben aztán felváltva estek a kosarak, mígnem Zizis és Bourousis pontjaival kezdett ellépni a görög együttes. Goran Dragic egy támadó lepattanót követően közelebb lopta az övéit, ám egy gyönyörű Bourousis-Fotsis összjátékot követően utóbbi zsákolt egy hatalmasat, aminek köszönhetően öt pontos előnnyel zárták a negyedet.

Az Európa-bajnokság csoportköre a mai napon kezdetét veszi, méghozzá egy nem is akármilyen mérkőzéssel. A kissé megtört lendületű, ám így is kiemelkedő tudású spanyolok azokkal a németekkel néznek farkasszemet, akiknek mindenképpen győzniük kellene, hogy reális esélyük maradjon a továbbjutásra.

A fókuszban: E-csoport: Németország – Spanyolország (14:30)

Tegnapelőttig úgy festett, hogy az égvilágon semmi sem állíthatja meg ezen a kontinenstornán a címvédőt. A rendező litvánoknak azért kellett küzdeniük az armada ellen, hogy egyáltalán tisztességes eredményt tudjanak elérni és ne üssék ki őket. Az akkor már biztos továbbjutó spanyolok minden tekintetben a csúcson voltak, ám jött Pau Gasol és az ő bokaficama. Sergio Scariolo legénysége első ránézésre annyira egyben volt, illetve olyan mértékben erős a hispánok magasember sora, hogy a gárda legnevesebb játékosának kieséséről sem sokan gondolták volna, hogy az komolyan kihatással lehet a csapat teljesítményére. Ám a zárófordulóban -  ami gyakorlatilag már felért egy középdöntő meccsel a törökök ellen, hiszen mindkét fél továbbjutott már akkorra matematikailag, a válogatottak pedig viszik magukkal az e fajta csoporteredményeiket – buktak egyet. Nem lenne szabad túldimenzionálni ezt a vereséget, de azok után, hogy 2(!) - 16-os utolsó negyedet produkáltak, mindenképpen el kell gondolkodni, hol a hiba, mert még Gasol kiesése sem lenne szabad, hogy ilyen tanácstalanságot okozzon egy Európa-bajnok gárdánál.

Az idei drafton első körben elkelt játékosokat bemutató sorozatunkban egyre élesedik a helyzet, hiszen már a 6-os pick-nél tartunk. A cseh csodagyerek - avagy a zsákoló ninja -, Jan Vesely bombaként robbanhat be az NBA világába. A kérdés csak az, hogy ez kimerül-e a látványosságban, vagy képes lehet-e elsőrangú statisztikákkal is megfelelnie a várakozásoknak a Washnington Wizards leendő újonca.

Elolvasom »

Ezen a drafton rengeteg olyan játékos kelt el - akár nagyon előkelő helyeken is -, akinek rendkívül kevés tapasztalata volt eddig felnőtt szinten. Nikola Mirotic a montenegróiból spanyollá avanzsáló vejkezű bedobó viszont az egész idei osztály talán legmagasabb szinten edződött kosarasa. Nézzük, mit tett le eddig az asztalra!

Elolvasom »

Véget ért az ötödik olyan Euroliga idény, amelyet végigkövetett a Sportklub csatorna és nekik köszönhetően én is. A végső sípszó felharsanása óta töröm a fejem, vajon milyen keretek között emlékezzek meg – minden idők egyik (ha nem A) legjobb- európai kupaküzdelem sorozatáról?

Felmerült egy informatív, számokat, és egyéb statisztikai nyalánkságokat tartalmazó írás ötlete. Aztán, egy átfogó, minden csapatról kisebb-nagyobb terjedelemben megemlékező cikk lehetősége. Végül azonban nevető harmadikként egy olyan terv megvalósításának rugaszkodom neki, ami régóta érik már bennem: személyes benyomásból kibontakozó, - egy kiváló ember sportszakmai méltatásán és purgatóriumi száműzetésén keresztül felvezetett – adatokkal alátámasztott és a kimutathatatlant feszegető tisztelgés egy CSAPAT, és annak diadalmenete előtt…

Született 1977. november 22-én az Amerikai Egyesült Államokban. 204 centiméter magas, 115 kilogramm súlyú, center. Egyetemi tanulmányai alatt a Long Beach és az Arizona State University csapataiban játszott. Korábbi profi csapatai a belga Spirou Charleroi, az olasz Pallacanestro Biella és az NBA-ben szereplő Memphis Grizzlies. 2003 nyarán igazolt a görög Panathinaikos Athens csapatába Mike Batiste…

Elolvasom »

Puskás Artúr írása:

Felipe Reyes 10, Carlos Suarez 10, Ante Tomic 9 és D’or Fisher 4. Összesen 33. Ez a felsorolás nem a Real Madrid centereinek dobott pontjait jelzi. Nem lenne egy szégyellendő adatsor az sem, ám ebben az esetben, mikor ezek a számok a játékosok lepattanóinak számát mutatják, akkor az valami különleges eseményről tanúskodik…

A királyi gárda 15 év hosszú és eredménytelen küzdelem után ismét eljutott az európai kosárlabda legnívósabb vetélkedőjébe, a Final Fourba. Tette mindezt úgy, hogy menet közben vezető edzőjük (Ettore Messina lemondását kérte) szabadságoltatta magát, több kulcsemberük körül forrt a levegő (Jorge Garbajosát elküldték az idény közben, Sergio Rodriguezt pedig nemes egyszerűséggel csapat melegítőben szurkoló, agyon fizetett ex-NBA-s kellékként használják).

Puskás Artúr mondja...

Egy neve elhallgatását kérő informátorom kézzel írt levelet juttatott el hozzám. A szöveg sok helyen olvashatatlanná vált, így bizonyos részeit tudom csak bemutatni. Az írásban egy görög magánhadsereg szervez zártkörű expedíciót:

„Feladat: Emberpróbáló kalandtúrához keresünk öt férfit. Célunk, a modern kori ereklyék egyik legpompázatosabb darabjának a megszerzése. Biztos források szerint a műtárgy Barcelonában lesz május 8-án. A feladat elvégzését komoly felkészítő munka előzi meg. 5 európai város (Milánó, Ljubljana, Isztambul, Moszkva és Valencia) kiképző központjában ismerkedünk az alapkiképzés anyagával. Közben a saját bázisunkon folyamatosan összegezzük a tapasztaltakat. A konzekvenciák levonása után lépünk a következő stratégiai szintre. Innentől már élesben folytatódnak a gyakorlatok. 3 újabb helyszín (Vilnius, Vitória és Malaga) csatlakozik a műveleti terv lebonyolításához. Végül három alkalommal is ellátogatunk Barcelonába, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsünk a speciális helyi viszonyokról. Ebben a fázisban hibázásra már nincs mód…

Puskás Artúr: Ricky visszatért!

6/41-es hárompontos mutató, ebből 0/6 a negyeddöntőben. Mindösszesen 1 (!) gólpassz a Pana elleni két, hazai összecsapáson. Kongó vészharangok, károgó riporterek, nyekergő firkászok, összeráncolt szemöldökű szaktekintélyek, kárörvendő ellendrukkerek, fejbúb vakargató szakmai stáb.

Még, hogy NBA!? Mit akar ez a kölyök?! A spanyol válogatottból is ki kell penderíteni! A Barcában is megkérdőjeleződött a helye! Túlsztárolt, elkényeztetett, „lóelszaladt”, és még sorolhatnám az „okosságokat”…

A harmadik meccsen világosan látszik Obradovic taktikája: ő dobhat, más nem. Adjuk fel, úgy is mellé dobja, ahogyan eddig is tette. A Semleges Kosárlabda Szurkolók Nem Hivatalos Gittegyletének nevében köszönjük, Zseljko! Visszaadtad nekünk a jelen egyik legfényesebb, legbriliánsabb fiatal sportolóját!

Olyan mély nyomokat hagyott bennem, a tegnapi mérkőzés, hogy ennek kapcsán négy-öt különálló írást is képes lennék megosztani Veletek. Szerencsére (?) nem vagyok egy „száraz tollú” valaki, akinek nehézséget okozna véleményét hosszú sorokba önteni, de ez a mostani eset kirívó.

Akartam írni a Pana fantasztikus, mind védekezésben, mind támadásban mutatott feltámadásáról. Tervezgettem egy fejtegetést arról, hogy lá-lám a Barcában is emberek játszanak, akik bizony el tudnak bizonytalanodni. Megfordult a fejemben egy cikk Diamantidis és Sato hozsannázásáról, hogy miként tudtak ekkora formajavulást produkálni 48 órán belül. Ott van a Navarro - aki, bár pocskondiázhatta volna a bírókat és foghatta volna rájuk a hazai vereséget, mégis magában kereste a hibát- (sport)emberi nagysága előtt fejet hajtó írás terve, mely szintén komoly gondolatokat  ébresztett bennem.

Ám ekkor összeállt a kép, ami talán mindezt összefoglalhatja…

Puskás Artúr jelent a hét legjobb Euroliga derbijéről

A „Kétségbeesett vezető edzőknek, Euroliga legjobb nyolc közé kerülésről döntő, idegenbeli összecsapás során felmerülő problémák esetére” című kézikönyv 33. oldalán a következő bejegyzés olvasható: „Mi történik, ha a kezdő irányítód – aki addig 70°% feletti magabiztossággal szórta a 3-asokat - 1/7-es mutatóval bír a vonal mögül? Mi történik, ha a gólvágód – aki 16 pontos átlaggal bír - sérülése miatt, térdvédőben, fél lábon szenved össze 12 egységet? Mi történik, ha ellenfeled 7 támadó lepattanót gyűjt három negyed alatt és a négy centered alig 13-at kapirgál össze?

Puskás Artúr írása

Csörög a telefonom. Perje izgul. 20.22, hat perc múlva adás. Megnyugtatom, hogy a biztonsági rendszer embereitől függ a székfoglalóm.
Hispán rangadó a halál csoportban. Caja – Malaga. Reménykedem a Malaga feltámadásában. Nem akarom elhinni, hogy ez a keret csak erre a visszafogott teljesítményre képes. Freeland, Archibald, Rodriguez, Tripkovic és még sorolhatnám. Menet közben váltottak vezető edzőt. Reneses mestert a fiatal generáció jeles képviselője Chus Mateo követte a kispadon. Ez sem igazán segített. Döcögős győzelmek, kiszenvedett továbbjutás az alapszakaszban. A TOP16 között az utolsó esélyük a mai győzelem lehet.

(Puskás Artúr írása) Jan Vesely szenzációsan tehetséges játékos. Olyan szintű fizikai adottságokkal rendelkezik, amire a szuperatlétaként számon tartott –jelenlegi csapattárs –James Gist sem talált megfelelő jelzőket. Immár harmadik esztendeje pallérozódik az Euroligában, holott már 17 éves korában elkelt a tengerentúli bajnokság amatőr kosaras börzéjén. Sokan csodálkoztak, hogy nem ugrott bele azonnal a mézes bödönbe és ment ki bankszámlát és hírnevet építeni az NBA-be. A mai meccs remek igazolása volt ennek a döntésnek…

…legalábbis, ami az Olimpia hazai veretlenségét illeti. Az idei kiírás egyik legnagyobb meglepetését okozva vertek meg mindenkit a Stozice Arénában. Jöhetett a nagy múltú Panathinaikos, CSKA, lehetett feltörekvő Efes, Valencia vagy akár az olasz Milano, mind lógó orral szálltak fel a hazafelé tartó járatra.

A legjobb 16-ba már csak az igazán nagyok jutnak be. Manapság pedig az európai kosárlabdában nehéz jobbat találni a Barcelonánál. Tűnhetnek kissé jóllakottabbnak a tavalyinál, elveszíthették legjobbjukat, Pete Mikaelt, a bajnok, az bajnok marad. Végre közvetítünk! Hurrá, alig vártam. A középszakasz első meccseiből nem adtunk. Hiába az FA és a Királyi kupával nehéz versenyezni, ezelőtt nekem is fejet kell hajtanom. A foci külön kategóriát képvisel. De sebaj! A lényeg: meccs van! Mint mindig, kicsit korábban érkezem, hogy átböngészhessem az elektronikus sajtót. Emellett különleges –és számomra hihetetlen erős emocionális töltettel rendelkező- feladatnak kell eleget tennem. A facebookon futó R.I.P Jampi csoportba írtam egy rövid memoárt a felejthetetlen Bálind Józsefről…

Milano-Valencia 60 - 75

Surranó pályás továbbjutás?

...És akkor elszáll a rendszer. Perje felkapja a fejét. Összeesküvést szimatol. A technikai személyzet egyik hithű tagja, testi épségét nem kímélve "hatástalanította" az eredményjelzőt, súgja sokat sejtető pillantással szemöldöke alól. Nagy a hátrány, minden trükkre szükség van. Hátha ez a közel negyedórás közjáték meglöki a kedvencek szekerét...

A Milano-Valencia meccsen azonban csak egy csapat van a pályán. Ez pedig a spanyol. Kisebb fajta meglepetés ez számomra. Gondoltam, kijönnek, nekiugranak a vendégeknek és lezárják a továbbjutás kérdéskörét. Ehelyett kijöttek, játszogattak, és (nagy valószínűség szerint) lezárták a továbbjutás kérdését. Apró szépséghiba, hogy nem úgy ahogy ők akarták (már ha akarták ezt igazán...)
Nem gondoltam volna, hogy rövid blog történetem során immár nem először (remélem utoljára) kell akarati hiányosságok láttán szörnyülködnöm. Pedig kell. Ráadásul egy hazai pályán játszó csapat esetében, amely a 16-ba kerülést harcolhatja ki! Kereshetnénk a csalódást keltő produkció okai között a két litván ász hiányát, de ez csak jól csengő kifogás lenne. Korántsem arról van szó, hogy csillogó szemű, egymásért küzdő "olaszok" szántották fel a parkettet. Na mindegy, hagyjuk is.

Elolvasom »

Malaga - Olympiacos 76 - 74

Ezt magyarázza el nekem valaki...

Nem értem. Keresem az okokat, de rá kell jönnöm, ehhez kevés vagyok. Még Perje barátomat - kollégámat is faggatom a meccs szünetében, hátha fiatalos lelkesedése esetleg olyan lappangó indokokra bukkant, amiket az én begyöpösödött gondolkodásom észre nem vehet, ám hiába. Ő sem tudja a választ. Pedig egyszerű a kérdés, ám az urdu nyelv tárgyas ragozásánál is nehezebb a válasz. Miért motiválatlan az Olympiacos?

Nem értem. 14. éve hajkurásszák hiába a legdicsőségesebb európai klub trófeát. Hosszú évek óta raknak össze elképesztő - sokszor 15 fős - atom játékoskereteket. Edzőlegendákkal iratnak alá csillagászati összegű szerződéseket és még sorolhatnám. Gyakorlatilag mindenkit piros-fehérbe öltöztettek az elmúlt évtizedben, aki sztárjátékosnak vagy éppen tini zseninek minősült. Együtt volt (és van) a mágikus trió: tehetség, pénz, cél.

CSKA Moszkva - Panathinaikos 68 - 72

Hosszú évek után először a CSKA nélkül kezdődik a rájátszás nem egész egy hónap múlva. Egész évi szenvedésüknek betetőzéseképpen az ősi rivális Panathinaikos végezte ki csapatukat ma este.

Hete kollégámmal bizakodva ülünk be közvetíteni. Nem a Moszkva a szívünk csücske, ám a sportág szerelmeseként - titokban- szorítunk az örökös orosz bajnoknak. Matematikailag van még esélyük, ha mind a négy, hátralevő meccsüket megnyerik. Ennek megfelelően agresszíven, lelkesen és összeszedetten kezdenek.Ez bárki ellen pontelőnyben mutatkozna meg, viszont a Pana határozottan értésünkre adja győzelmi szándékát. Hiába a magasabb fordulatszám, a Vujoseviccsel eltöltött hónapok okozta törést képtelenek áthidalni.

Real Madrid – Olympiakosz 82 - 68

Láttam én már karón varjút. Cifra dolgokat is kosárlabda pályán. De olyat, mint ma, még soha. Kérdés: Mi kell ahhoz, hogy egy profi kosaras, éles (ráadásul Euroliga) meccsen, a feléje törő, labdát vezető ellenfelet lábbal próbálja szerelni? Pestiesen megfogalmazva: felrúgja, mint Vinnie Jones az ellent fénykorában?!

Válasz: torzonborz, madárfészek szerű hajkorona, masszív borosta és kiszámíthatatlan, amolyan láncfűrészes gyilkos-szimfonikus zenekarvezető keverékű arcszerkezet. Ehhez társul még egy rejtett, hosszú ideje elfojtott titok, amit hősünk gyerekkora óta magával cipel. Szinte látom magam előtt a jó Jorgét, ahogy a Real Madrid foci meccseit nézve nappalijuk kanapéjáról, gazpachot szürcsölgetve arról ábrándozik, hogy egy szép napon ő veszi át Fernando Hierro szerepét a védelem tengelyében. Éjjel-nappal a felszabadító rúgásokat és a becsúszó szereléseket gyakorolgatja a hajnali félhomályban suli előtt. Ám kegyetlen társai folytan a kispadra ültetik a grundon, mondván, túl magas a labdarugdosáshoz. Bánatában kosárlabdázónak áll, ám örök – beteljesületlen - álmát soha el nem feledi...

Cholet Basket - Montepaschi Siena 61 - 70

A magyaros pizza ínycsiklandozó illatára ülök be a Cholet-Siena meccsre. Látom, ez az este nem csak sportszakmailag – hanem gasztronómiailag is - különlegesnek ígérkezik: Ákos kollégám minőségi, szűrt meggylevet kortyolva fogad. Kíváncsi vagyok az újonc gallokra. Hármat nyertek zsinórban, köztük a Fener elleni szenzáció. Náluk játszik a dominikai Mejia, aki az 5. hét MVP címét rakhatta a vitrinbe. A Montepaschi immár hosszú évek óta az egyik kedvencem, önzetlen támadó és megalkuvást nem tűrő védekezőstílusa okán.

Az már az első percekben látszik, a hazaiak az atletikus képességekre alapoznak. Nincsenek bonyolult támadó szisztémák, 1-1, maximum 2-2 és kész. Támadják a gyűrűt minden helyzetből, labdával és főleg labda nélkül. Nem hiszek a szememnek. Nyolc támadó lepattanót gyűjtenek be Robinson vezérletével az első negyedben! Az olaszok kosarazgatnak. Mint a népmesében, ott is vannak, meg nem is... A mindig makulátlanul elegáns Piagiani mester sűrűn használja a „come on,guys!” kezdetű lelkesítő frázis. Komolyan, ha adnának neki szerelést esküszöm beállna. Magasan ő tűnik a leglelkesebbnek csapatából.

AJ Milano – Panathinaikos 71 - 81

Szomorú vagyok. Nem is ez a jó szó, inkább csalódott. Tanácstalanul ülök a közvetítő fülkében és Zelétől várok választ a megválaszolhatatlanra. Hogyan tehetett ilyet? Pont ő? Akinek immár 8. éve figyelem már a játékát és a viselkedését. Sohasem titkoltam, az egyik nagy kedvencem. Nem tudom megmondani pontosan miért. Hiszen láttam nála jobb amerikaiakat, technikásabbakat, ponterősebbeket. Még csak nem is irányító. Mégis, valahogy belopta magát a szívembe. Az a fajta önbizalommal kevert alázat a csapata és a kosárlabda iránt, ami jellemzi őt, páratlan a tengerentúli játékosok, sőt az európaiak között. Éppen ezért sokkoltak azok a képsorok, amik az Olimpia Ljubljana ellen készültek, mikor nemes egyszerűséggel rálépett a földön fekvő ellenfele fejére. Szörnyű volt látni. Magát a jelenetet, de legfőképp az elkövető személyét. Egy kisebb világ omlott össze bennem…

Barcelona - Fenerbahce 61 - 69

Furmányos nép ez a török. Olyan, mint mi. Hiába na, az évtizedes "együttélés" meghozta a gyümölcsét. Nagyon tehetséges, kreatív, ám hajlamos a durcáskodásra. Vélt vagy valós okok miatt megmakacsolja magát és akkor ne tovább. Hiába arathatna sikert, dicsőséget, ha megorrol, semmi sem számít. Ez a kosárlabdára is igaz. Főleg a klubok területén. Itt van mindjárt a Fenerbache (de írhatnám a másik gigászt, az Efest is) példája. Szenzációs játékoskeret, nevesebbnél nevesebb edzők, pénz zsákszámra, csekély eredmények. A szakértők csak legyintenek, mikor szóba kerülnek az esélylatolgatások során. Persze, persze, bólogatnak. Impozáns a névsor, de a morállal baj lesz. Volt is bőven...

Valencia - CSKA 82 - 57

Javtokas áll a vonalon túl. Társat keres. Senki sem mozdul. Rákacsintanak, pörköld rá, Pajtás! Sokolov a büntetőn ácsorog, lógó kezekkel. Javtokas mosolygásba kezd. Kuncog, mint egy vásott kölyök. A közönség ordít: "Dobj!!!" Mindez 5 másodperc alatt. A jó Robertas enged a kérésnek és irgalmatlanul bevarrja a triplát...

Elképesztő jelenet volt. Euroliga meccsen, a CSKA ellen, közel 30 pontos különbségnél. Nem vagyok Moszkva szurkoló, ám ez már nekem is fájt. Azt gondolom minden kosárlabda szerető szurkoló csóválja mostanság a fejét, ha az orosz csapatot látja játszani. Az előző héten már "vészmadárkodtam" egy sort velük kapcsolatban, ám bevallom arra bíztattam az egyik jó barátom, hogy fogadjon rájuk, mert elképzelhetetlen a 0-3. Tévedtem.

Azon kár is vitatkozni, hogy a kosárlabda-rajongók nagy kedvence az NBA. Ismert sztárok, látványos meccsek, színes körítés, sztárok, sztorik, pletykák. Azt viszont nem nehéz észrevenni, hogy egyre több játékost importálnak Európából, akik közül egyre többen megállják a helyüket a világ talán legjobban szervezett sportbajnokságában is. Na kérem, ők, és társaik, akik pedig az idei vébén tették le a névjegyüket, azokból az élcsapatokból kerülnek ki, melyek zöme az Euroligában szerepel évről évre, mely korántsem kis szakállas, ugrani képtelen fakezűek gyülekezete, akik negyven pontot izzadnak össze összesen egy-egy meccsen, ahogy egy időben sokan vélekedtek róla. Mind a játék színvonalát, mind szervezettséget, infrastruktúrát figyelembe véve, ez jelenleg a második legszínvonalasabb kosárlabda-vetélkedés a világon. Ideje lenne kicsit jobban megismerni.

Jópofa fazon ez az Obradovic. Lassan saját lovas szobrát kerülgetheti a csarnok bejárata előtt, de még mindig ugyanaz a lelkesedés és alázat jellemzi, ha a Panáról van szó. Hol sztoikus nyugalommal szemléli, hogy csapata zsinórban elpuskáz 10 mezőnykísérletet, hol zsebre tett kézzel, céklavörös arccal ordít a megszeppent játékvezetővel egy kétes szituáció nyomán. Elképesztő önbizalommal és a csapata iránti mérhetetlen szeretettel vezényelte le a tegnapi meccset is. Hiába volt a CSKA az ellenfél, egy pillanatig sem volt érezhető, hogy ő lesz, aki gratulál majd a végén...

...valami nem stimmel Moszkvában. Nem a két vereség miatt, az még beleférhet. Valahogy lelketlennek és alulmotiváltnak tűnnek a piros-fehérek. Kettős a kép: nem véletlen, hogy minden épkézláb fiatal tehetséget begyűjtöttek nyáron ( Majranovic, Gordon, Bikov ) hiszen a "játékos készítőként" elhíresült Vujosevic mester kezébe került a Marshall bot. Nyomja is őket becsülettel, szó se róla. Viszont az eredmények nem jönnek. Ám ami ennél fontosabb kérdés, hogy mi lesz a rutinos, már számtalanszor bizonyított játékosokkal? Holden, Smodis, Langdon és Siskauskas nem találja a helyét. Legalább is tegnap nem. Melóznak, harcolnak becsülettel, de a szemükben nem látszik az a tűz, amit megszokhattunk korábban. Ők vezérbikák, akik megszokták a felelősséget és a főszerepet. Kétségünk se legyen afelől, hogy elvégzik-e a rájuk kirótt feladatot, mert elvégzik majd. A szívükről azonban vannak fenntartásaim. A fiatalitás és/kontra eredményesség mindig kényes kérdés...

Örök tanulság: Ne ítélj elsőre! Ez hatványozottan érvényes, ha szakkommentátor az ember Euroliga meccseken. Mikor megkaptam a heti műsorbeosztást, az Union Olimpia-Efes Pilzen meccs láttán egy gondolat suhant át a tökfejemen: "Miért pont ezt adjuk?" Tudom nem szép, meg egy tv-s legyen pártatlan és a kiscsapatoknak is esélyt kell adni, stb. Magamban továbbfűztem elméleti meccselésem.

Bombaerős, Final Fourba igyekvő törökök, újjászervezett, kissé lesajnált szlovének a másik oldalon. Sima ügy, 75-92 körüli végeredménnyel. Na mindegy, szeretem a munkám és ez is egy nívós kosármeccsnek ígérkezik, legfeljebb izgalommentes lesz a derbi. 20.40. Kényelmesen elhelyezkedem Hete Zoli (kommentátor kollégám) mellett a 2X2-ben, füles fel, kezdjük.

Kedvenc Euroliga szakkomentátorunk, Puskás Artúr játékra jelentkezik…

Bolondulok az NFL-ért. Teljesen a rabja lettem az évek során, ahogy hajlandó lettem igazából megérteni a játék miértjeit. Képes vagyok hajnalig ébren maradni egy-egy derbiért, a 4. negyedben már a gyerekeimnek kenegetve a reggelire szánt mézes kenyeret. Valami azonban nem volt kerek május óta Hiányérzetem volt. Hiányzott az Euroliga meccsek semmihez sem hasonlítható hangulata. Az európai topkosárlabda varázslatos csapatmunkája. A játékos egyéniségek zsenialitása. A kiegészítő emberek „melója”. Az európai közönség zászlólengető, dobpüfölő bíztatása. Hiányzott a közvetítés varázsa is. A „füles”, amire „rászólnak” a második mondatom után, hogy „állítsd közelebb a mikrofont, mert alig hallani”. A közvetítő szoba, ahol egy gombostűt sem leejteni a 2 fő/m2 népsűrűség okán. Komolyan, még a méltán híres főcím áriát is fejhangon daloltam örömömben.

Hétfő este az Olimpiakosz-Real Madrid rangadóval (és meglepően sima görög sikerrel) megkezdődtek a férfi Euroliga csoportküzdelmei, hogy aztán október 20-tól teljes erővel beinduljon az európai kosárlabdázás legrangosabb sorozata. Móhr Miklós a téma felkent szakértőjeként kalauzol végig bennünket a mezőnyön. Szezonelőzetesének első részében megismerhetünk főszereplőket, mellékszereplőket - és azokat, akik a helyükre pályáznak. Öveket becsatolni, indulunk!