Változások jövőre.

Kipróbálnád milyen az Alcatraz falai között kosarazni? A Red Bull által életre hívott King of the Rock 1-1 elleni versenysorozat győztesei megismerhetik ezt az érzést. Még folynak a selejtezők, döntő két hét múlva.

...folytatódik a beszélgetés…

TT: Sosem alkalmazkodtál, pedig ez többször is negatívan hatott rád.

AI: Eléggé felemás volt ezt megélni. Jó érzéssel tölt el, hogy önmagam tudtam maradi, ugyanakkor rengeteget kaptam emiatt. Egyáltalán nem bánom, mert úgy érzem, hogy meg tudtam mutatni az embereknek, hogy bárkik lehetnek, vállalhatják önmagukat. Dennis Rodmanen kívül nem volt más, akin tetkókat láttál volna, most meg tele vannak velük a kölykök.

Befont hajjal játszottam, most meg már zsarukat is láthatsz ilyen séróval. Korábban emiatt minimum gyanúsan néztek rád, most meg focisták, bokszolók hordják, vágod, hogy értem? Szóval egyáltalán nem bánom, sőt büszke vagyok minderre, hiszen úgy érzem, hogy én kaptam meg a „verést”.

17 év története az év újonca címtől a liga MVP-ig

Szerző: Tzvi Twerski

Portré: Clay Patrick Mcbride

Megjelent: SLAM 150.

Jellegzetesen érdes hangja semmit sem változott. Beszédének dallama még mindig megigézi a hallgatót, azonban a szavak, amelyek elhagyják a hamarosan 36-éves Allen Iverson ajkát egészen mások, mint hajdanán.

„Az, hogy idén nem léphettem pályára az NBA-ben – kezdi mondanivalóját atlantai otthonában – nagyon megviselt. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnám a korábbiaknál jobban kezelni a helyzetet. Rá kellett jönnöm, hogy ezek a dolgok is elmúlnak.”

Az utóbbi két évben Iverson rengeteget kereste a helyét. 2010-ben nem fejezte be a szezont (hetekkel azután dobta be a kulcsot, hogy all-star kezdővé szavazták), azon a nyáron jóformán egy csapat sem érdeklődött a szolgálataiért, majd ezek után Törökországban töltött egy csonka szezont. Volt ideje és lehetősége arra, hogy átértékelje az életét, és hogy levonjon pár komoly tanúságot.

Találós kérdés. Gólpassz adott Romáriónak, 8 triplát dobott a Kecskemétnek, Rihannával koktélozott, parolázott a Levegő Urával és kis híján portugál válogatott lett, ki az?

Mielőtt tömegével rohannátok meg a könyvesboltokat, a Ki Kicsoda? extra kiadásáért, egy adalék: az illető beleillik a rovatba. Még akkor is, ha elsőre azt gondoltátok, „Ki a franc lehet ez a fószer?? Inkább tűnik egy bulvár lap állandó szereplőjének, mint a Messziről jött hősök, egykor hazánkban megfordult kosarasai egyikének!”

A válaszhoz vezető úton apró segítségeket rejtek el főszereplőnk kilétével kapcsolatban, így az írás végére összeáll a mozaik…

Készen álltok?! Akkor csapjunk a közepébe!!!

Vendégszerzőnk, Botár László interjúja:

A Dallas Mavericks és Dirk Nowitzki a csúcsra ért. A Mavs mindent egybevetve simán, 4-2-re verte a fináléban a Miami Heat együttesét, a döntő legértékesebb játékosa, MVP-je pedig a német Dirk Nowitzki lett, akinek a csúcsra jutásában egy kicsi szerepe talán egy korábbi kiváló magyar kosarasnak, Heinrich Róbertnek - akit itthon 1986 és 1989 között zsinórban négyszer választottak az év kosarasának - is lehetett. Edzője, s csapattársa is volt Würzburgban a Mavs 41-es mezben parádézó játékosának. Heinrich Róberttel Nowitzkiről beszélgettünk - a régi ismeretség okán tegeződve.

- Gratulálunk

- Mihez is? - kérdezett vissza a tízszeres bajnok, magyar válogatottsági rekorder Heinrich Róbert, némiképp meglepetten.

- Ahhoz, hogy korábbi tanítványod, egy bizonyos Dirk Nowitzki a csúcsra ért, bajnok lett az NBA-ben, s ő lett a döntő legértékesebb játékosa.

Elolvasom »

Az egyetemi bajnokság katartikus végkifejlete, a March Madness minden évben kitermel jópár ifjú csillagot, akik pár napra, hétre All-Star gálákról, Dwight Howard átzsákolásáról, Veyronokról, egyedi aranygyűrűkről álmodozhatnak. Aztán az NBA próbajátékokon nagyon hamar elválik az ocsú a búzától. És a márciusi Sports Illustrated címlapfiúk egy része szekrényt kap Kobe mellett, a másik része meg szépen lassan továbbáll Svájcba (Ali Farroukmanesh), vagy Tolnába (Marcellus Sommerville). Most megpróbálunk azokról szót ejteni, akik az előbbi kategóriába tartoznak.

Móhr Miklós írása

Jared Sullinger

Az Ohio State csapata első kiemeltként kezdte a tavaszt, de a Kentucky egy körömrágós meccsen két ponttal jobbnak bizonyult náluk, kiütve őket a sorozatból. Jared Sullinger nem játszott rosszul a meccsen, 21 pontot és 16 lepattanót gyűjtött és tulajdonképpen az ázsióján sem rontott sokat a kiesés. Ő azonban szeretne bajnok lenni, és mint mesélte, hihetetlenül élvezi az egyetemi bajnokságot. Ez volt az újoncéve, a kiesés után pedig azt nyilatkozta, biztos, hogy marad még egyet. Sullingert a draftszakértők az első öt környékére várták a nyári NBA drafton, és ilyen szintű tehetségek nemigen szoktak visszalépni, hogy ingyen kosarazhassanak a dollármilliók helyett (Joakim Noah esete pár évvel ezelőtti esete is inkább csak erősíti a szabályt). Sullinger apja már tavaly úgy nyilatkozott, nem biztos, hogy nekifutnak az idei játékoskiválasztónak, félve az esetleges lockouttól. Most már azt mondják nem ez, hanem a bajnoki cím a fő ok a maradás mellett. Valamint a rendszeres játékkal járó fejlődés természetesen. Lehet, hogy sablonosan hangzik, de ha megnézzük, hogy mire mentek az éppen az Ohio State egyetemről kikerülő magas emberek mostanság, valóban meggondolandó. BJ Mullens és Kosta Koufos is vihette volna ennél többre, ez egyértelmű.

Nem, nem adtuk el magunkat az aranyhidas márkának, sőt annyira nem is rajongunk a burgerért (csak a magyar kolbász!) . Egyszerűen csak szólni szeretnénk az amerikai középiskolás kosárlabda évenként megrendezett All-Star meccséről, a McDonald’s All-American gameről.

Kicsit mindig megfájdul az ember szíve, amikor ezeket a meccseket nézi, ugyanis rossz belegondolni, hogy ezt a félelmetes tempót, ezeket a beteg töméseket alig 17-18 éves kölykök csinálják, akiknek a seggén még ott van a tojáshéj, azonban olyan ügyességgel, és technikai repertoárral rendelkeznek, hogy jó pár ország felnőtt válogatottját bucira vernék. Ha valaki érteni szeretné, hogy a világ többi része miért van még mindig lemaradva (mert le van, igaz, hogy már nem nagyon) az amcsik mögött kosárlabdában, az nézzen meg egyszer egy gimis meccset.

Még a bejglit tömtük, amikor sor került a legutóbbi újoncfigyelőre, így az időszerűség fogalmát maximálisan kimerítve jelentkezünk sorozatunk következő, minden valószínűség szerint utolsó tagjával.

Szomorkodni kár, hiszen a szezonból már egy hónap sincs vissza, és tekintve a dobogó csúcsa és az összes többi hely között tátongó szakadékot, változásra már nem nagyon lehet számítani, már ami a győztes kilétét illeti. Vágjunk bele.

# 1. Blake Griffin (Los Angeles Clippers)

22.3 pont, 12 lepattanó, 3.6 gólpassz

Griffin barátunk a jelek szerint elérte az ún. újonc falat, az már csak az ő tehetségén múlik, hogy nála ez minden valószínűség szerint egy könnyebb ytong, vagy gipszkarton falat jelent, míg az elsőévesek nagy részénél ez általában egy vasbeton építmény képében manifesztálódik. A dolog lényege, hogy az all-star szünet óta őt is elérte egy kisebb hanyatlás. A márciusi statjai (17,7 pont, 9 lepattanó) bőven elmaradnak szezonátlagától (mondjuk a mostani 30 pontos meccse azért tetszett), és már hét meccs óta nem jegyzett egyetlen dupla-duplát sem. Egyes elvetemültek összefüggést vélnek felfedezni a kisebb formahanyatlás, és a Davis-MoWill csere között. Ezt mindenki döntse el maga, azonban aggódni felesleges a kölyök miatt. Még mindig ő a Clippers jövője, más csapatok edzői még mindig ódákat zengnek róla, kiemelve azt az energiaszintet, amely tényleg csak a szupersztárok sajátja. Hacsak egy KIA nem tömi át őt egy meccsen, ő lesz az Év Újonca.

Nincs mese mindenhol ott vagyunk. Pacey, azaz Móhr Miklós szerzőnk a Polihisztor blognak írt egy cikket Michael Jordanről, főleg baseball szemszögből. Katt IDE.

Biztos, mint Kevin Love decemberi dupla-duplája, hogy a Sport TV-nél az amerikai sportokért felelős kisközösségek a leglelkesebbek közé tartoznak. Mikor ismét az volt a kérdés a szezon elején, hogy milyen változtatásokat kérünk az NBA-től a magyar programban, gond nélkül aranyoztuk be saját

Karácsonyunkat a december 25-i Lakers-Heat meccsel. És mivel a Lakersszel ellentétben mi úgy vagyunk vele, hogy ha már az ünnepen kell dolgozni, akkor annak legyen is értelme, jól is éreztük magunkat.

Nekem már hiányozna a karácsonyi meccs, hozzászoktam, hogy Karácsony első napjának estéjét a Sport TV-ben töltöm. A meccskínálat mindig parádés, az időpont pedig ideális és nagy lehetőségeket hordoz magában. A második nagy ünnepi zabálás után csak egyszer kell rávenni Titeket, hogy a Sport1-re kapcsoljatok, utána már nem lesz kedvetek a távirányító után nyúlni, ha egyáltalán látjátok a hasatoktól.

Bonyolódik az élet, borul a papírforma. Legutóbbi jelentkezésünk óta alaposan megváltozott a lista köszönhetően főleg Blake Griffin elképesztő fejlődésének, és John Wall gyengélkedésének. Csapjunk bele:

#1. (2.) Blake Griffin (Los Angeles Clippers)

20.9 pont, 12.4 lepattanó, 3.2 gólpassz

Blake barátunk jelen pillanatban nem csak a Clippers jövőjét jelenti, ugyanis hála az utóbbi egy hónapban mutatott teljesítményének, szupernóvaként ragyog Los Angeles városa felett és az egész NBA-t bevilágítja. 18-as pontátlagát mostanra 21-esre növelte, zsinórban 17 meccs óta dupla-duplát jegyez, majdnem 13 lepattanót kapkod le esténként, megtanult passzolni, és nem mellesleg a Clippers elkezdett meccseket nyerni. És a tömések, ó azok a tömések… Több amerikai szerző minden valószínűség szerint már verseket kezdett írogatni azon mozdulatok láttán, amelyek hatására az átlagnézőből legalább egy „idióta beteg állat” robban ki. Nincs mese, Blakenek bérelt helye van minden top 10-ben, elképesztő fizikumát minden este fitogtatja, erről talán a Knicks, és azon belül Mozgov tudna a legtöbbet mesélni, aki „kolbászközelből” tapasztalhatta meg az újonc emelkedését.

Jelen pillanatban ő a liga legizgalmasabb játékosa, és a legjobb dolog, ami az NBA-vel történhetett.

Harmadik hete koptatják a parkettet, mi pedig még nem is vettük a fáradtságot, hogy megnézzük, hogyan teljesítenek az idei újoncok.

Bemelegítés

John Wall neve az NBA-t relatíve távolabbról figyelők számára sem lehet ismeretlen. A Washington Wizards által – papírformaszerűen – első helyen draftolt villámgyors irányítóról szólt az összes Mock Draft, az utána következők neve sokszor feledésbe került. Így következhetett be az a csúfos tény, hogy egyes médiumok az idei börzét gyengének minősítették. Szerencsére a fiatalok hamar rácáfoltak a kétkedőkre. Erősorrend, szigorúan szubjektíven.

#1. – John Wall (Washington Wizards)

18.1 pont, 4 lepattanó, 9.8 gólpassz, 3.3 labdaszerzés, 4.4 eladott labda.

A kölyök nem hozott meglepetést, a klub, és Washington drukkereinek legnagyobb örömére. Tőle ugyanis mindenki minimum kiemelkedőt, de legalább zseniálisat várt. Az első nyolc meccsen túl már a zseniális a minimum.

Wall egy ígéretes előszezont lezárva robbant be az NBA-be. Első meccsén még szerénykedett, csak 14 pontot dobott az Orlandónak, azonban az Atlantát már 29-el büntette (igaz a Wizards ennek ellenére is kikapott), a november pedig abszolút sikertörténet. A dupla-dupla rendszerint adott, és a Houston ellen már az első tripla-dupla is megvolt.

A török játékos egy szörnyen rossz szezon után nyáron nagy sikereket ért el a válogatottal. Erről és a már zajló bajnokságról kérdeztem a Suns új szerzeményét.

Nemrég lett vége a világbajnokságnak, de már el is kezdődött az NBA szezon, mennyire vagy fáradt?

Hedo Turkoglu: Elég fáradt vagyok, fantasztikus nyár volt, de nagyon hosszú is egyben. Ezért is érzem, hogy nem vagyok 100%-os állapotban. A világbajnokság után jött az edzőtábor, most meg már kezdődik is a szezon.  Nincs idő pihenni és a legjobb formámat kell nyújtanom.

Azért el tudtál menni valahova nyaralni?

HT: A világbajnokság után egyből visszarepültem az Egyesült Államokba, ezért nem volt időm nyaralni. Mindenképp vissza akartam érni az edzőtáborra, nem akartam lemaradni.

Most ha így visszagondolsz a világbajnokságra, a felkészülésre és a sok fáradtságra, megérte ezért ennyit dolgozni?

HT: Ha arra gondolok, amit a török válogatott véghezvitt ezen a világbajnokságon, akkor azt mondom, hogy teljesen megérte.  Semmi negatív dolgot nem tudok mondani, a fáradtság pedig úgymond a munka része. Az pedig már az én dolgom, hogy találjak alkalmat a pihenésre és hogy mindig a legmagasabb szinten teljesítsek.

Mi késztet egy NBA játékost arra, hogy nyáron a válogatottban is szerepeljen a jól megérdemelt pihenés helyett?

HT: Nem lehet leírni azt az érzést, amit akkor érez az ember ha a hazáját képviseli. Nincs szó pénzről vagy akármilyen lehetséges bevételről, ez arról szól, hogy az országnak és a szurkolóknak bizonyítsunk. És ha ez sikerül, akkor az az öröm, ami a közönségtől érkezik az egyik legjobb érzés, amit sportoló érezhet. Én már 13 éve játszom a válogatottban és mindig remekül éreztem magam.

Elolvasom »