Találós kérdés. Gólpassz adott Romáriónak, 8 triplát dobott a Kecskemétnek, Rihannával koktélozott, parolázott a Levegő Urával és kis híján portugál válogatott lett, ki az?

Mielőtt tömegével rohannátok meg a könyvesboltokat, a Ki Kicsoda? extra kiadásáért, egy adalék: az illető beleillik a rovatba. Még akkor is, ha elsőre azt gondoltátok, „Ki a franc lehet ez a fószer?? Inkább tűnik egy bulvár lap állandó szereplőjének, mint a Messziről jött hősök, egykor hazánkban megfordult kosarasai egyikének!”

A válaszhoz vezető úton apró segítségeket rejtek el főszereplőnk kilétével kapcsolatban, így az írás végére összeáll a mozaik…

Készen álltok?! Akkor csapjunk a közepébe!!!

Véget ért az ötödik olyan Euroliga idény, amelyet végigkövetett a Sportklub csatorna és nekik köszönhetően én is. A végső sípszó felharsanása óta töröm a fejem, vajon milyen keretek között emlékezzek meg – minden idők egyik (ha nem A) legjobb- európai kupaküzdelem sorozatáról?

Felmerült egy informatív, számokat, és egyéb statisztikai nyalánkságokat tartalmazó írás ötlete. Aztán, egy átfogó, minden csapatról kisebb-nagyobb terjedelemben megemlékező cikk lehetősége. Végül azonban nevető harmadikként egy olyan terv megvalósításának rugaszkodom neki, ami régóta érik már bennem: személyes benyomásból kibontakozó, - egy kiváló ember sportszakmai méltatásán és purgatóriumi száműzetésén keresztül felvezetett – adatokkal alátámasztott és a kimutathatatlant feszegető tisztelgés egy CSAPAT, és annak diadalmenete előtt…

Született 1977. november 22-én az Amerikai Egyesült Államokban. 204 centiméter magas, 115 kilogramm súlyú, center. Egyetemi tanulmányai alatt a Long Beach és az Arizona State University csapataiban játszott. Korábbi profi csapatai a belga Spirou Charleroi, az olasz Pallacanestro Biella és az NBA-ben szereplő Memphis Grizzlies. 2003 nyarán igazolt a görög Panathinaikos Athens csapatába Mike Batiste…

Elolvasom »

Puskás Artúr írása:

Felipe Reyes 10, Carlos Suarez 10, Ante Tomic 9 és D’or Fisher 4. Összesen 33. Ez a felsorolás nem a Real Madrid centereinek dobott pontjait jelzi. Nem lenne egy szégyellendő adatsor az sem, ám ebben az esetben, mikor ezek a számok a játékosok lepattanóinak számát mutatják, akkor az valami különleges eseményről tanúskodik…

A királyi gárda 15 év hosszú és eredménytelen küzdelem után ismét eljutott az európai kosárlabda legnívósabb vetélkedőjébe, a Final Fourba. Tette mindezt úgy, hogy menet közben vezető edzőjük (Ettore Messina lemondását kérte) szabadságoltatta magát, több kulcsemberük körül forrt a levegő (Jorge Garbajosát elküldték az idény közben, Sergio Rodriguezt pedig nemes egyszerűséggel csapat melegítőben szurkoló, agyon fizetett ex-NBA-s kellékként használják).

Puskás Artúr mondja...

Egy neve elhallgatását kérő informátorom kézzel írt levelet juttatott el hozzám. A szöveg sok helyen olvashatatlanná vált, így bizonyos részeit tudom csak bemutatni. Az írásban egy görög magánhadsereg szervez zártkörű expedíciót:

„Feladat: Emberpróbáló kalandtúrához keresünk öt férfit. Célunk, a modern kori ereklyék egyik legpompázatosabb darabjának a megszerzése. Biztos források szerint a műtárgy Barcelonában lesz május 8-án. A feladat elvégzését komoly felkészítő munka előzi meg. 5 európai város (Milánó, Ljubljana, Isztambul, Moszkva és Valencia) kiképző központjában ismerkedünk az alapkiképzés anyagával. Közben a saját bázisunkon folyamatosan összegezzük a tapasztaltakat. A konzekvenciák levonása után lépünk a következő stratégiai szintre. Innentől már élesben folytatódnak a gyakorlatok. 3 újabb helyszín (Vilnius, Vitória és Malaga) csatlakozik a műveleti terv lebonyolításához. Végül három alkalommal is ellátogatunk Barcelonába, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsünk a speciális helyi viszonyokról. Ebben a fázisban hibázásra már nincs mód…

Puskás Artúr: Ricky visszatért!

6/41-es hárompontos mutató, ebből 0/6 a negyeddöntőben. Mindösszesen 1 (!) gólpassz a Pana elleni két, hazai összecsapáson. Kongó vészharangok, károgó riporterek, nyekergő firkászok, összeráncolt szemöldökű szaktekintélyek, kárörvendő ellendrukkerek, fejbúb vakargató szakmai stáb.

Még, hogy NBA!? Mit akar ez a kölyök?! A spanyol válogatottból is ki kell penderíteni! A Barcában is megkérdőjeleződött a helye! Túlsztárolt, elkényeztetett, „lóelszaladt”, és még sorolhatnám az „okosságokat”…

A harmadik meccsen világosan látszik Obradovic taktikája: ő dobhat, más nem. Adjuk fel, úgy is mellé dobja, ahogyan eddig is tette. A Semleges Kosárlabda Szurkolók Nem Hivatalos Gittegyletének nevében köszönjük, Zseljko! Visszaadtad nekünk a jelen egyik legfényesebb, legbriliánsabb fiatal sportolóját!

Olyan mély nyomokat hagyott bennem, a tegnapi mérkőzés, hogy ennek kapcsán négy-öt különálló írást is képes lennék megosztani Veletek. Szerencsére (?) nem vagyok egy „száraz tollú” valaki, akinek nehézséget okozna véleményét hosszú sorokba önteni, de ez a mostani eset kirívó.

Akartam írni a Pana fantasztikus, mind védekezésben, mind támadásban mutatott feltámadásáról. Tervezgettem egy fejtegetést arról, hogy lá-lám a Barcában is emberek játszanak, akik bizony el tudnak bizonytalanodni. Megfordult a fejemben egy cikk Diamantidis és Sato hozsannázásáról, hogy miként tudtak ekkora formajavulást produkálni 48 órán belül. Ott van a Navarro - aki, bár pocskondiázhatta volna a bírókat és foghatta volna rájuk a hazai vereséget, mégis magában kereste a hibát- (sport)emberi nagysága előtt fejet hajtó írás terve, mely szintén komoly gondolatokat  ébresztett bennem.

Ám ekkor összeállt a kép, ami talán mindezt összefoglalhatja…