(Botár László beszámolója)

Ha nagyon patetikusan akarunk fogalmazni, a közelmúltban, a Kecskemét hazai pályán történt legyőzésekor szinte a "mennybe ment" szombaton, a Falco elleni rangadón pedig csaknem a "pokolra jutott" - s juttatta csapatát Rob Jarvis, a Kis-Rába menti Takaték Soproni KC játékosa.

A történet remek példa a sic transit gloria mundi, azaz az így múlik el a világ dicsősége című mondás igazságtartalmára.

A Sopron "combo-guard" azaz irányító és hátvéd poszton is játszani képes kosarasa jó két hónapja, 1,3 másodperccel a meccs befejezése előtt bevágta a nyerő triplát a Kecskemét ellen. Most, 9 másodperc alatt nem szabálytalankodott az addig is remek dobóformát nyújtó Doyne ellen, pedig ha két személyit beüt gyorsan, a Falco dob két büntetőt, és a Sopron nyer eggyel... Doyne ezt köszönte szépen, a vele felugró Jarvis fölött palánkos formátumban beemelte a hosszabbítást érő triplát, s a túlórában a Falco megverte a Sopront, a felsőházba jutásért igen fontos összecsapáson.

A két raszta-frizurás amerikai kosaras párharcából egyértelműen a 39 pontig jutó Falco kosaras került ki győztesen, 5/7-es triplamutatójával, szemben a Sopron légiósának 1/8-as távoli találati arányával.

Persze nem szerencsés csak a két légiós különmeccseként értékelni Nyugat-Magyarország múlt hét végi kosaras ütközetét. Adott volt egy hazai csapat,amely két sima meccsel jutott túl a kupában gyengén teljesítő Salgótarjánon, s amelyben Jarvis a két csapat közötti megállapodás értelmében nem játszhatott. S adott volt a vendég Falco, amely két héten át csak erre a számára sorsdöntő összecsapásra készülhetett, S ahol két nappal a meccs előtt "beütött a krach" Szombathelyen, az egyik edzésen, pár perc eltéréssel két alapember, Kálmán László és Charles Gosa is megsérült.

Ebből a hátrányból  próbált előnyt kovácsolni a játékerőben hátrányba, ám lélektanilag kedvező helyzetbe kerülő Falco edzője, Bencze Tamás. Az esélytelenek nyugalmával kosarazó fiai közül a cseresorból előlépő Simon László és Will Tamás, valamint az ezúttal a négyes poszton bevetett Pankár Tibor szédületesen harcos, agresszív, kőkemény védekezést mutatott be, többek között a Sopron két az utóbbi hetekben szárnyaló válogatott játékosával, Molnár Andrással és Szabó Zsolttal szemben. Hozzájuk csatlakozott a cseresorból fellépő, s Thomas Kelley "vérét szívó" Szanati Mátyás.Támadásban pedig amíg el nem fáradt, a fehérorosz óriás, Mikalaj Aliakszejev főleg az első félidőben fontos pontokat hozott,s végül 17 ponttal, s 12 pattanóval zárt. A két "ász" távollétében abszolút vezérré előlépő Doyne esetében pedig az lehetett a soproni szurkolók érzése, hogy amikor triplát dob, az olyan neki, mintha 2 méterről kavicsokat hajigálna a tengerbe...

A soproniak 4/24-es triplamutatóval zártak hazai pályán, s a két válogatott együttes mutatója 0/9 volt. E rossz távoli dobószázalékban akadtak ugyan tiszta helyzetek, de volt jópár, köszönhetően a Sopronból az "elhártás" terén remekül felkészített szombathelyi csapatvédekezésnek a támadóicdő utolsó pllanatában, kényszerből,kiszortott helyzetből elhajtott labdák.

A sokáig az eredmény és ellenfele után futó Sopron azonban Thomas Kelley és Darian Townes (29 pont, 11 patanó) extra teljesítménye, valamint a távolról ugyan rosszul dobó, de összesen 18 pattanójával e tekintetben kiemelkedőt nyújtó Szabó mezőnymunkája révén így is nyerhettek volna, hiszen 9 másodperccel  a befejezés előtt visszahozva a veszni látszó partit, még 3 ponttal vezettek.

A történet innen már ismert, a szaknyelv helyett vegyük elő ismét a bevezetőben használt patetikus stílust: ekkor kezdődött Doyne,s a Falco "mennybemenetele", valamint Jarvis és a Sopron "pokoljárása"...

Fotó: Németh Péter - BB1.hu